Ajánlott zene: ONEUS - Twilight
Könnyektől terhes sápadtan
gomolygó felhők terítették be a végtelen éji eget. Az egykoron elevenen
burjánzó növényzet megsebzett szívű fái hegyes karóként álltak ki a feketére
fagyott földből. Temetője volt egy élővilágnak, elszáradt virágok szirmainak,
lélegzetüket visszatartott vad állatoknak.
Az élet boldog pillanatai, mint szélvész
felkavarta homokszemek, képesek szétszóródva eltűnni, mintha soha nem is
léteztek volna. Hiába imádkozunk örökkévalóságukért; ahogy az órának mutatói
körbejárnak, velük egy ritmusban folynak össze az üres, semmitmondó nappalok és
éjjelek a feledés árnyát, s az emlékezés fényének százszínű arcát hagyva maguk
után.
Hangtalanul hullottak le az első,
fájdalomtól súlyos cseppek, hogy az őket követő millió másikkal egyesülve
alkothassanak feneketlen, szürke óceánt. Az egyenetlen talaj mélyedéseiben
felgyűlő víz fodros felületén homályos derengés képe látszott tükröződni; ódon
kőépület idő koptatta homlokzata magasodott a kietlenség fölé. Nyoma sem volt
már a büszkeségnek, az előkelő kifinomultságnak, mely évszázadokkal ezelőtt
jellemezte a kastélyt. Rozsda és penész marta vakolat, befalazott vakablakok,
repedt ívű párkányok részleteiben viselték csak magukon egy elmúlt kor
szépségeit.
Belső tereit áthatolhatatlanul poros
levegő és az üveget verő csapadék ádáz hangja töltötte be. A kinti sötétséget
körbefogó törött keret rései között gyöngyöző szemek lopakodtak be az
elhagyatott, aranyozott stukkókkal díszített bálterembe eláztatva annak
felkaristolt márványpadlóját. Megfakult gondolatokat idéző felszínén tarka
ruhakölteményekbe öltözött hölgyek és elegáns hercegek keringőztek csembalóból
áradó zene kíséretére a Hold ezüst fényének rejtekében. A víz emlékei kalitkába
zárt rubintként tündököltek, telve a remény szikráival; s ettől voltak a
legértékesebbek. Mindvégig magán érezte a hanyatló égitest vörös
sugarainak utolsó táncát, langyos mosolyát, mellyel ragyogóan ajándékozta meg,
mielőtt végleg az alkonyat tengerébe fulladt volna; vele együtt eltűnt a „hol
volt, hol nem”, az életteli vidám kacagás, gyermeki álmodozás. Helyét
sóvárgással teli sivár nyugalom és fehér falakról lepattanó, elcsendesülő vihar
visszhangja vette át.
Apró teremtmény bátortalan léptei
hullámgyűrűket rajzoltak a termet áztató tócsába. Törött szárnyú kis madárka
volt, kinek tollazatát vadrózsa tüskéje tépázta meg, mikor hosszú útját
félbeszakítva megpihent rajta. Hasogató karcolása jelképezte elvesztett
párjának hiányát, szívét maróan fojtogató béklyóit. Létének csillogó
víztükörben való visszaverődését érdeklődve nézegette, majd ékes nótába
kezdett; próbálta táncba csábítani a másik világ énekesét. Búcsúzott a
szomorúság fátylával takart múlttól, s köszöntötte az új lehetőségeket hozó,
eljövendő pillanatokat.
A kastély hatalmas ablakain halványszínű
árnyalatokkal köszöntött be a hajnal hídján felkelő Nap. Meleg, szeretetteljes
érintésével meggyógyította az őt szólító, sebzett égivándort.
Dallamba bújt lélek hangja volt.
Szia!
VálaszTörlésImádtam a történet hangulatát, csodálatosan megragadtad az elmúlás képeit, és bevallom, amúgy is IMÁDOM az épület leírásokat. Olyan kevesen élnek vele, pedig szerintem zseniálisan részletgazdagon lehet leírni egy épületet, s ahogy te is tetted, tele lehet tenni ezeket a leírásokat érzésekkel. Nagyon tetszett, ahogy megidéztél egy letűnt kort, szinte láttam magam előtt szellemként az ott táncolókat. Ha csak a fantáziámban megjelenő képről kéne nyilatkozni, akkor tökéletes volt a dolog, nagyon szépen visszaadtál minden részletet, de hogy egy icipici negatívat is mondjak, ez a részletgazdagság sajnos néhol oda vezetett, hogy voltak mondatok, amiket újra és újra el kellett olvasnom, hogy felfogjam minden szavát. De ezzel együtt is ez egy nagyon hatásos és gyönyörű képeket megidéző novella volt. Többször is elolvastam, mert nagyon megragadta a fantáziám! Köszönöm, hogy olvashattam!
HH.
Szia!
TörlésBoldog vagyok, hogy van még valaki rajtam kívül, aki ennyire szereti az épületeket meg a leírásukat. Én is oda meg vissza vagyok tőlük, és én is csodálkoztam, hogy alig vagy talán sose olvastam ég olyat, ahol részletesen leírták volna vagy azon lett volna a hangsúly. De ha más nem, akkor majd én. XD
Uw, örülök, hogy így tetszett meg élvezted a hangulatát és sikerült képeket jelenítenem a fejedve vele, ilyenkor olyan kíváncsi vagyok, vajon miben másabb vagy hasonló, mint ami az én fejemben volt róla, mikor írtam.
Uh, hát kicsit sok tud lenni a részletgazdagság, csak más annyira nem veszem észre, hogy melyik a nehezebben olvasható a másiknál, mert hozzászokott a szemem és nehéz különbséget tenni. Majd próbálok ráérezni az egyensúlyra.
Köszönöm szépen a kommented, olyan jól esik olvasni, hogy magával ragadott és tetszett! ^^
Zárójelben jegyzem meg, hogy nekem is van egy olyan folytatásos, ami sajnos félbe szakadt, ahol az egyik fejezetben egy épület leírásával kiserleteztem én is. És ott jöttem rá, hogy ezt csak imádni lehet. 😀
TörlésSzia!^^
VálaszTörlésEz gyönyörű volt! Szinte varázslatos, ahogy egy külön világba, egy egyedi hangulatba csöppenek, mikor ezt olvasom.
Nekem egyébként az Üvegtrón című könyvsorozat jutott eszembe erről a novelláról, nem tudom ismered e, de nekem teljesen Terrasen feelingem lett olvasás közben :D (ami amúgy elég furcsa, mert ez a novella békés volt, a könyvbe meg megy a háborúzgatás xd)
Abban egyet értek Helgával, hogy néhány mondat talán kicsit túl kacifántosra sikerült, nekem is volt, hogy újra kellett olvassak valamit, hogy megértsem, de egyébként ezek sem voltak kifejezetten zavaróak.
A végén a kismadár leírása nagyon tetszett :D Különösen az utolsó bekezdés és maga az utolsó mondat fogott meg.
Köszönöm, hogy olvashattam, egy élmény volt!^
Sziaa!
TörlésUw, köszönöm! ><
Akkor sikerült elérnem, amit akartam, mert tényleg egy másik világba szerettem volna vinni kedves olvasóimat, ha csak pár percre is. :3
Nem ismerem sajnos, bocsi. XD (Amúgy mit igen? XD rip ;;) De jó, ha eszedbe jut róla valami, mert akkor tudsz máshoz is kapcsolódni vele. Szeretem, amikor nekem is egy történetről egy másik vagy film jut eszembe.
Majd figyelek, hogy ne legyen annyira bonyolult, hátha sikerül. XD
De örülök, hogy nem volt annyira zavaró.
Köszönöm, hogy elolvastad és örülök, hogy tetszett! ^^
Sziaaa :D
VálaszTörlésValahogy mindig olyan későre hagylak téged, úgyhogy most veled kezdtem :3
Volt egy-két tőled már megszokott, kissé hosszabb, kacifántos mondat, de ettől függetlenül nekem nagyon tetszett ez a novella. Ezzel most visszatértél a kis biztonsági zónádba és hát emgint nagyot alkottál!
Nagyon tetszik, hogy belevitted az épületek iránti nagy szereteted, lehet ezért is tudtad ennyire jól leírni az egészet.
"s az emlékezés fényének százszínű arcát hagyva maguk után." - uh, ez volt a kedvenc részem a novelládból. Rögtön az jutott eszembe, hogy az emlékeknek tényleg 100 arca van, mert minden alkalommal amikor eszünkbe jut valami máshogy jut az eszünkbe, és az ember akaratlanul is változtat az emlékein. Pont amit a koncertekről is beszéltünk, hogy olyan az egész, mintha álom lenne és nincsenek konkrét emlékeink xD
Néha szokott lenni filmekben és mesékben, hogy mutatnak egy régi épületet és utána szépen lassan feltöltik élettel, beleköltöztetik az embereket, a színeket stb. Miközben olvastam úgy éreztem, mintha egy ilyen jelenetet vetítettek volna előttem.
Ja és látom van MOOD-os kis modulod is, amin nagyon jót szórakoztam! XD Ezek vivi blogján is annyira jók, lehet én is beújítok egyet LOL
Köszönöm, hogy olvashattam :3
Sziaa!
TörlésÖrülök neki, annyira nem volt jó, hogy mindig a végén posztoltam és akkor is olyan későn jutottak el hozzám többnyire, örülök, hogy most kábé közép mezőnyben maradtam és előbb is jöttél pluszba :3
Jaj, hát nem tudom, hogy valaha is meg fogom-e látni, hogy melyik mondatot egyszerűsítsem, úgy hozzá szokik a szemem, hogy ami még nekem nehéz volt, az is megszokottá vált. Melyikek voltak a nagyon bonyolultak? Hátha úgy jobban kiszúrom majd később is, ha tudom, hogy milyet keressek. XD
Igen, hát úgy éreztem az előzző kör után, hogy muszáj, mert megijedtem a párbeszédektől XD Meg amúgy a dalhoz először is ez az ötlet vagy hasonló jutott eszmebe, szóval ezt így akartam. De igyekszem feszegetni a határaimat, ugye úgy van igazán értelme a challenge-nek, akármennyire is bénázok majd.
Abban voltam ezerszázalékig biztos, hogy az épület szeretetem bele fogom vinni, mert át az MV-ben is hozzám szólt. XD És korábban is gondolkodtam, hogy nem is olvastam még olyat, ahol így benne lenne. Lehet meghagyták nekem. XD Szerintem még tudtam volna csavarni, úgy érzem, visszafogottan van csak benne, azért nem akartam elszállni sem a szavakkal, nehogy megijedjetek és itt hagyjátok a felénél a novellát. xD
Szeretem, amikor kiemelésre kerülnek a kedvenc részek, vagy ami leginkább megfogott, olyan jó és érdekes olvasni, hogy miket gondoltál mögé. Tényleg, ami egyszer boldog emlék, máskor lehet szomorú, vagy magányos, de lehet újra vidám is, ez az adott élethelyzettől füdd, ahogy mondtad. Néha amúgy nem is tudom, hogy amire eméékszem valamiről az meg is történt, vagy csak olvastam egy könyvben, ami hasonlított a valósághoz, és összemostam a kettőt. XD Szóval tényleg fura ez.
Hasonlóan képzeltem el én is, de olyan kíváncsi vagyok, pontosan milyen volt ez a képed, kár, hogy nem láthatom, de ezért is jó a képzelet, mindenkinek egyedi.
Uw, igen, befejezve a Goblint nem tudtam elszakadni egyik oppától se, muszáj voltam valamit tenni róluk, annyira elraboltak és ezek a közös jelenetek, kedvenceim, nagyon nevettem rajtuk és uww. Ah szóval ez olyan volt ráadásul, ami velem is megtörtént, vagy én voltam oppa részében, szoktam néha ilyen kis genya lenni, meg voltam kaszás oppa oldalán is. XDD Jaj, anniyra megszerettem őket egek flutteringelek most is jaj;;;
Köszönöm a korai válaszodat! Örülök, hogy tetszett ez a kis szöszke novella. ^^
Szia! uwu
VálaszTörlésMég mindig oda meg vissza vagyok a leírásaidért, elképesztő, hogy mindent is életre tudsz kelteni szavakkal. :D
Az egypercesekkel mindig meg vagyok lőve, mert nehezen tudok összeszedni egy normális véleményt róluk, hiába tetszenek, ejj ejj >~< Szóval bocsánat, ha kicsit szűkszavú leszek. ;--;
Egyértelműen a második bekezdés volt a kedvencem, néha azt kívánom, bárcsak emlékeznék minden kis dologra, aztán rájövök, hogy inkább semmire se akarok emlékezni és így csapongok a két állapot között. xD
A madárkát is szerettem a végén! ;--;
Amúgy, nekem ez most nem tűnt olyan bonyolultnak, én nem akadtam meg közben, pedig az én agyamat könnyű meglőni, pár bonyolultabb leírás és ki is kapcsol a drága XDD
(((Én is észrevettem a kis mood fülecskét és Goblin!!! Nem vagy nagy kdramas meg semmilyen, egy kezemen meg tudom számolni, hányat láttam végig, de a Goblin az többször újranézős kategória, na meg Lee Dongwook annyira egy tünemény ember és ahw ;---; Oké, ennyit erről, mielőtt túlzásokba esek xD)))
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, várlak a következő körben is! uwu
Sziaa!
TörlésOlyan jól esik, köszönöm, hogy így gondolod! ;;
Ugyan, nekem is nehéz néha nekikezdenem egy-egy kommentnek, nehéz a rövidnél is, hoszúnál is... :D
Uh, hát ha nem akarsz, akkor nem is kell mindenre, vagy nem tudom melyik véglet a jobb. Én is nagyon sok mindenre szeretnék, aztán rájövök, hogy nem tudok. XD és ez rossz. Annyira tetszett ez a gondolat, hogy a víz emlékszik, igazából erre építettem fel az egészet. Bárcsak olyan emlékezetem lenne, mint a víznek, bármi érinti, vagy történik vele, azt magába szívja és vissza tudja idézni.
Uh, akkor örülök, hogy nem akasztott meg az olvasásban sem, nem akarom kikapcsolni az agyadat, kell az még. XD
(((Uww, igen Gobliin!! Nekem is az újranézős kategória, és hát igen, Dongwook is nagy hatással volt rám, hogy azonnal felírta magát a listára, amiről nem lehet lekerülni. ;; én is kezdenék túlzásba esni jaj XD)))
Nagyon kösznöm, hogy elolvastad és írtál! ^^
Szia!
VálaszTörlésNagyon szépen megírtad az egészet, rögtön megtaláltam a kapcsolatot a dallal. Mivel a napokban rengeteg eső esett, így nagyon átjött, amit leírtál.
Tetszettek, ahogy az élettelen dolgokat felruháztad "élő" tulajdonságokkal, gyönyörű hasonlatokkal éltél, olyan szép és szomorú volt az egész. A madárkát pedig nagyon sajnáltam.
Kár, hogy ilyen rövid volt, olvastam volna tovább is :D
A kép,amit beszúrtál, olyan szééép!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésÖrülök neki, hogy nem kellett kereni, hanem rögtön érezted a kapcsolatot, nagyban hagyakoztam az MV képi világára, írása közben is végig előttem volt a szöveg, folyton néztem, hogy mi mindent vihetnék még bele. Én úgy vártam az esőt, hogy lássam egy nap erejéig, mert amúgy nem szeretem amikor kinti mászkálásokban vagyok, de most a szobám rejtekéből elnézegettem volna a villámokat és a szakadó esőt, de lemaradtam róla. :( Annak viszont örülök, hogy a hangulat és a mostani időjárás ezek szerint nálad jobban átadta pluszba az írásomat.
Vajon a madárkának ilyen szerepe volt a történetben és miért szomorú sorsot gondoltok neki? Ez érdekelne, mert eredetleg nem arra terveztem, aztán most látom, elég kettős érzés van vele kapcsolatban, erre tök kíváncsi vagyok :D Még magamat is megleptem, hogy másik szempontból is lehet nézni XD
Ez most így alakult, jaj, ha tudnád, mennyi időt szenvedtem vele XDDD Azért remélem, hogy egyszer nem több napba telik megírni egy egypercest.
Köszönöm a szavaidat és a dicséreteket, igyeleztem. ^^ Ugyee, nekem is úgy tetszik, többb lehetőségvot, de ezt éreztem tökéletesnek, annyira sejtelmes és ideillő szerintem.
Örülök, hogy tetszett, köszönüm, hogy elolvastad! :3