Ajánlott zene: Madonna - Masterpiece
Olvasás közbe ajánlott zene: BTS - Fake Love Orchestral Cover
(írás közben én is ezt hallgattam inspirációnak)
„Sötét helyre kell vinnünk a gyertyát, hogy láthassuk a fényét.”
Aranyrúdhoz rögzített, vörösszín sodort bársonykötél
feszült a tetőtől talpig fekete ruhát viselő fiú előtt egyetlen akadályként
választva el őt a vágyai tárgyát képző, évezredek óta nagy becsben tartott
műkincstől. Fehérmárvány talapzatán fémbe gravírozott szöveg hirdette: „Nézz,
de kérlek ne nyúlj hozzám!”. Csodálattal nézte az isteni kezek faragta,
gondosan megmunkált szelencét, elidőzve a tetejét díszítő sárga barázdájú
szemen. Furcsa, számára érthetetlen nyelvű duruzsolást vélt hallani, mintha a
doboz tartalma különleges erejével magához vonzotta volna, egyre csak
késztetést érzett, hogy kinyitva belenézzen, sóvárogva akarta tudni, hogy mit rejt
magában. Bármi is az, hívogatóan édesnek tűnt.
– Gyönyörű… – Mutatóujja óvatos simításával rajzolta
körbe a különleges motívumot, suttogó hangja kiáltásként hatott a hatalmas
múzeum tömör hideg falai között. Abban a pillanatban, hogy hozzáért a
kiállított tárgyhoz, fülsértő sziréna harsant fel pirosan villogó fény
kíséretében. Erős vasrácsok nyikorogva ereszkedtek alá a terem ablakaira,
elzárva az azon keresztüli kiút lehetőségét, több szinttel lejjebb hatalmas
dörrenéssel csapódott le az ólomnehéz retesz a főbejárat ajtajára.
Egy percig sem habozott tovább, megragadta a dobozt,
mely meglepően nehéz súlya egy pillanatnyi megtorpanásra késztette, de gyorsan
összeszedve magát a legközelebbi titkos kijárat felé kezdett rohanni. Ismerős
folyosókon, számtalan értéket tartogató szoba előtt haladt el menekülés közben.
Nála senki sem ismeri jobban az épületet, hisz milliószor vezette körbe a
turistákat kommentálva a legérdekesebb műemlékeket; tudta, hogy hol vannak a
legrégibb őskori leletek, hány lap alkotja a város látványosságának számító
üvegpiramist vagy melyik falon lóg a híres Mona Lisa, mely előtt nap mint nap
többezer ember hódol a művészetnek.
– Még egy utolsó kanyar – levegőért kapkodva bíztatta
izomláztól sajgó lábait a folytatásra. Több tucat acélbetétes bakancsot viselő
őr követte, dörömbölő lépteiktől és a szűnni nem akaró sziréna vinnyogásától
visszhangzott az emelet. A fiú válla felett hátra pillantva látta, hogy csupán
egy sarokkal vannak csak tőle lemaradva. Olyan lendülettel fordult be a
szoborterem hatalmas ívelt kapuján, hogy edzőcipője megcsúszott a kifényesített
járólapokon, egyensúlyát épphogy meg tudta tartani.
Tekintetét ide-oda kapkodva egyetlen nőt keresett a
kiállított alakok között, s hamar meg is találta a csarnok túlsó végén lévő
emelvényen, halvány törtsárga fénnyel megvilágítva. Méloszi Aphrodité maga volt
a szépséget megtestesítő istennő, kinek márványból faragott ruhájának sűrűn
gyűrődő ívét Jungkook tenyerével követte végig, míg meg nem érezte az alig
észrevehető, hűs tapintású gombot. A vörösmárvány padló mélyéről fogaskerekek
csikorgó kattogása zörgött fel, mire a gyönyörű nő szobra talapzatával együtt
lassan elmozdulva felfedte a múzeumból kivezető titkos járatot.
– Gyerünk már! – Egyik lábáról a másikra állva tovább
nyomogatta a kapcsolót, ezzel próbálva sürgetni a folyamatot, mikor az első őrt
meglátta a kapun befordulni. Rohamosan csökkent a köztük lévő távolság, alig
volt hátra húsz méter, mire megnyílt annyira a rés, hogy vékony testével be
tudjon férni. A nyirkos falon kezével tapogatódzva haladt pár métert,
mire nekiütközött a karnak, melyet meghúzva azonnal be tudta zárni az alagút
bejáratát, ezzel teljes sötétségbe borítva mindent. Tapasztalt léptekkel
folytatta útját a föld alatt, ezúttal nyugodtabb tempóban, hiszen rajta kívül
senki se ismerte ezt a kivezető nyílást, egészen eddig. Átkozta magát, amiért
annyi időt elpazarolt a doboz bűvölésével és nem azonnal megragadva szaladt el
vele, hogy még az őrök érkezése előtt kijusson a múzeumból anélkül, hogy
fölfedezzék menekülésének módját. Ennek ára, hogy soha többé nem használhatja
ezt az alagutat, hiszen idők kérdése és rájönnek, mi a szobor titka.
Húsz perces séta után végre elérkezett az út végéhez,
ahol korábbihoz hasonló kart keresett a kijárat megnyitásához. Azt elmozdítva
szürke fény szűrődött be függőlegesen a fal közepén, ahogy a két fél kezdett
eltávolodni egymástól. Savanyú szagtól bűzlő, szűk sikátorba lépett ki,
villódzó neonlámpáktól hunyorogva indult el hazafelé éjszakai bárokból
kiszűrődő zajok kíséretében, kezében továbbra is a legértékesebb tárgyat
szorongatva. Különleges volt a doboz, már csak azért is, mert a világon
egyetlen ember sem tudta megmondani, hogy mi van benne, kinyitni azonban a
keletkezése óta tilos volt. Nagypapájával néhány évvel ezelőtt folytatott
beszélgetése szüntelen kavargott Jungkook gondolataiban, kíváncsiságát egyre
csak tetézve.
– Drága fiam, gyere ide mellém, itt az ideje, hogy
beavassalak a családi örökségbe. Emlékszel a történetekre, melyeket kiskorodban
annyiszor meséltem neked istenekről és egy különleges szelencéről?
– Igen, Nagypapa, nagyon szerettem hallgatni a
meséidet. A barátaimmal gyakran el is játszottuk őket. De mi köze ezeknek a
családi örökséghez? – Jungkook tenyerébe fogta nagypapája betegségtől remegő
kezeit, minden figyelmét az idősebb mondanivalójára összpontosította, nehogy
bármit is kihagyjon bölcs szavaiból.
– Az igazság az, hogy ezek nem csak mítoszok, hanem a
valóság.
– Szóval létezik Pandora szelencéje, istenek, gonosz
lények és vannak őrzők is?
– Mi több, te magad vagy a kiválasztott. Tudom, hogy
ez most nagyon váratlanul ért téged, de hamarosan huszonegy éves leszel, amikor
az örökségeddel együtt járó erő elkezd feléledni benned. Kötelességemnek
tartottam elmondani, hogy fel tudj készülni a rád váró nehézségekre.
– Mit kell tennem? Hol kell kezdjem? Soha nem éreztem,
hogy különleges erőm lenne. Biztos én vagyok az örökös? – A fiatal izgalommal
vegyes kétségei lassanként kezdtek a felszínre kúszni, ahogy egyre inkább
megértette nagypapája mondandóját.
– A feladatod az, hogy őrizd Pandora szelencéjét. Az a
baj, hogy nagyon régen, még az én őrzőségem idején elveszett a háborúban és
azóta nem bukkant fel sehol. Egészen idáig. A minap hallottam a hírekben, hogy
megtalálták egy ásatás során, feltehetőleg ki fogják állítani egy múzeumban. Sajnos
azt nem tudom, hogy hol, mert nem hozták nyilvánosságra, de bízom benned és a
képességeidben. Meg kell találnod és minden erőddel vigyázni rá. De egyet
jegyezz meg, semmi esetre se engedd, hogy rossz kézbe kerülve bárki is kinyissa
a ládát, mert az a pusztulást jelentené!
Szokatlanul sötét éjszaka volt, még a Hold sem
világított az égen, halovány fényforrásként csak az utcai lámpák gyenge
pislákolása szolgált. Jungkook szaporábbra vette lépéseit, ahogy szívében egyre
növekvő szorongató érzés kezdett nőni; valami közeleg. Dermesztő hideg
futkosott a hátán, egész testében forrón áramlott az adrenalinnal átitatott,
friss vér, ahogy a villanypóznák gyéren világító körtéje rövid
egymásutániságban durrantak szét. Szorosabbra fonta karjait a doboz körül, hogy
még véletlenül se ejtse el.
Furcsa hang ütötte meg fülét, süvítő szélvihar támadt,
össze-vissza ráncigálva a fiú ruháját, fejéről letépte arcába húzott
kapucniját. Baljós árnyak suhantak el mellette, nem hagyva időt, sem alkalmat a
menekülésre. Hiába készült fel, olyan váratlanul érte a támadás, hogy esélye
sem volt védekezni ellene. Nem hátulról vagy oldalról érkezett, ahonnan
mozgolódást észlelt, hanem egész máshonnan; fentről.
Erős ütés érte tarkóján, melynek hatására
megtántorodott és térdre rogyva elesett a betonon. Felszakadt homlokának
sebéből haját összetapasztva vékony csíkban szivárgott a vér. Fájdalomtól és
kosztól elhomályosult látása, elméje eltompult, lassan kezdte el átvenni az
ájulás öntudata fölött a hatalmat. Karját kinyújtva maradék erejével próbálta
elérni az elgurult dobozt, de egy bőrbakancsos láb kezére lépve megakadályozta.
Az utolsó kép, amit látott, egy emberi alak volt hatalmas szárnyakkal, amint
mocskos karmait a szelencére helyezve megemelte annak fedelét, hogy ismét
rászabadítsa a poklot a világra.
*
Jungkook, ahogy elkezdte visszanyerni eszméletét az
első dolog, amit érzékelt, az az orrfacsaró dögszag volt, mely grimaszt
kényszerített fájó arcára. Fejét, mintha satuba fogták volna, erőteljesen
zúgott és sajgott, lassan jutottak eszébe a történtek. A szelence!
Kinyitották! Hirtelen lendülettel akart felpattanni, de csuklóját
összefogó láncok csörögve visszarántották a fal tövébe, ahol eddig feküdt.
– A fenébe! – Karját rángatva próbált megszabadulni az
őt fogva tartó vasszerkezettől, de csak azt érte el vele, hogy mélyen
felsértette alkarját, a hosszú sebből kézfejére csordogált kiserkent vére. A
helyiséget záró erős vasajtó nyikorogva feltárult és három idegen alak lépett
be a vörös félhomályban úszó terembe. A két másik a kijárat oldalánál álltak meg,
míg a társaitól jóval alacsonyabb, középen haladó, szürkéshajú, egészen
babaarcú fiú szélesre tárt, ébenfekete tollaktól borzas szárnyakkal felé
közeledett, könnyed és kifinomult léptei egy vérbeli táncoséra emlékeztették
Jungkookot.
– Lám csak, végre felébredtél, Csipkerózsika?
– Hol vagyok? Mit akarnak tőlem?
– Tőled már semmit. Csak azért vagy még mindig
életben, hogy időnként megkínozhassalak – kedvességét kaján vigyor kísérte.
Jungkook elé érve leguggolt, hogy tekintetük egy szintbe kerüljön, majd kicsi
kezével elkapta a fogoly állát, hogy jobbra-balra forgatva fejét jobban
szemügyre vegye. – Milyen helyes ez az új őrző, kiköpött úgy nézel ki, mint az
apád.
– Engedj el! Mit tudsz te róla? Honnan ismered? –
indulataival párhuzamosan lökte el magától a gonosz tapintású ujjakat.
– Kérdezd csak meg őt. Várjunk csak, hát már meghalt!
Úgy sajnálom! – drámaian szívéhez kapott, hogy nyomatékot adjon szavai gúnyos
hangnemének, majd hátra ugrott kellő távolságra, hogy az öklével hadonászó,
kikötött fiú ne érje el. – Lássuk, mire is vagy képes! Lám, te sokkal gyengébb
vagy, mint apád volt, gyerekjáték lesz megölni – az idegen Jungkook hajába
markolva hátra rántotta fejét és közelebb vonta magához, majd negédes hangján a fülébe
súgott. – Már alig várom, hogy a holttestedet a karjaimban tarthassam, kár
lenne ezért a tökéletességért.
– Jimin, menjünk, Abaddon hívat! – az egyik ajtónál
őrködő rekedten szakította félbe az ismerkedést.
– Itt már úgy is végeztem – ellökte magától a fiút,
kinek durván koppant koponyája a falon, de nem törődve ezzel minden undorát és
gyűlöletét összpontosítva utána köpött a távolodó bukottnak, mire az tengelye
körül megperdülve erőből úgy gyomorszájon rúgta, hogy Jungkook összegörnyedve
terült el a földön.
– Cseszd meg! – az erős fájdalomtól nyöszörgéssé
torzult megjegyzését vaskapu reteszének záródó hangja követte. Végre
elmentek.
Az ördögi érintést még magán érezve rövid ideig fekve
pihegett, próbálta összeszedni erejét, hogy tisztán tudjon gondolkodni, miként
fog kiszabadulni ebből a kutyaszorító helyzetből, mikor a szoba árnyék rejtette
sarkából mély basszussal szólította meg valaki, s mocorogva közelebb mászott
hozzá.
– Jól vagy? – meglepetésként érte a kérdés, azt hitte,
hogy egyedül van a fogdában. A hang irányába fordulva látta, hogy koszos,
megtört tekintetű, kócos fekete hajú fiú közeledik felé lassan, mintha minden
mozdulatával kínt élne át. Sovány felsőtestét vékony bársony agyagú,
megtépázott ing fedte. Számos vágás csúfította puhának tűnő bőrét, arca beesett
volt, szeme alatt sötét barázdák húzódtak. Megviseltnek látszott, mint aki
hetek óta nem aludt és nem evett semmit.
– Ezt inkább én kérdezhetném tőled. Szörnyen nézel ki!
– Kösz a bókot! Már magam sem tudom, mennyi ideje
vagyok bezárva. Igaz volt, amit ez az alak mondott? Te vagy a szelence őrzője?
– Miért érdekel? Egyébként sem ismerlek – összehúzott
szemöldökkel, kétkedően fürkészte az előtte lévőt, gondolathúrjaira próbált
ráhangolódni, de erős akadállyal találta szemben magát, mely visszalökte saját
elméjébe. Korábban sose tapasztalta ezt, hogy valaki gondolatait ne tudta volna
olvasni.
– Taehyung. Kim Taehyungnak hívnak. Segíthetek neked,
ha hagyod. Tudtam, hogy előbb-utóbb fel fogsz bukkanni, de nem hittem, hogy
ilyen helyzetben találkozunk majd – miközben beszélt, hajából előhúzott egy
keskeny fémcsatot és tapasztalt mozdulatokkal kezdte feloldani a bilincs
zárját, ami halk kattanással adta meg magát, s a poros földre hullva végre
szabadon engedte Jungkook kezeit.
Taehyung feltűrte a fiú szakadt felsőjének ujját,
felfedve ezzel a vas ejtette vágásokat és horzsolásokat. Kezével óvatosan körbe
fogta sérült csuklóját, tenyerét az izzadságtól nyirkos és alvadt vértől
maszatos, porcelánfehér arcra simította. Közelségétől, haja selymes tincseinek
esésétől friss levendulaillat lengte körbe a köztük rekedt levegőt. Érintését
különös melegség követte, Jungkook testéből a fájdalom kámfor szerűén oszlott
el. Izmai erősen megfeszültek, egyszeriben töltődött fel energiával, mintha
újjászületett volna, sebei begyógyultak, csupán langyos bizsergetés
emlékeztette korábbi helyükre.
– Ezt hogy-
– Nem csak neked vannak képeségeid – ajkát titokzatos
félmosolyra húzta, de hirtelen nyilalló érzéstől vicsorba rándultak vonásai. –
Most már jobb?
– Köszönöm, igen. De te sokkal inkább rászorulsz a
gyógyításra. Amit az előbb csináltál, ez magadon is működik?
– Nem, sajnos ez nem ilyen egyszerű. Az én
sérüléseimet nem tárgyak okozták, hanem átkos, gonosz erők – öntudatlanul nyúlt
át válla fölött hátához, ahol sebhelyei szinte égtek, ahogyan beszélt róluk.
– Hadd nézzem!
– Ne, nem szép látvány…
– Figyelj! Te segítettél nekem az előbb, most hadd
próbáljak meg én is valamit. Hátha egy kicsit enyhíthetem, még ha teljesen nem
is tudlak rendbe hozni. Most te bízz bennem és fordulj meg!
Állhatatosságának engedve Taehyung úgy tett, ahogyan
kérte, ingjét összefogó gombokat lassan kioldva lecsúsztatta válláról a hideg
anyagot, felfedve ezzel önmagát. Jungkook életében nem látott még ehhez fogható
heget. Gerince mentén két oldalt vastagon húzódott végig lapockájától
kiindulva, durván felgyűrődött a hólyagos, vörös bőr, repedéseiből szürke nedv
szivárgott. Finoman érintette a varos felületet, igyekezett a lehető
legkevesebb fájdalmat okozni vele. Mindkét tenyerét Taehyung hátára helyezte,
szemét behunyva néhány értelmetlennek tűnő szót mormolva kivonta a hasogató
kínt a fiúból, ki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Jeon Jungkook a nevem és igen, én vagyok az őrző.
Őszintén, nem olyan szórakoztató mindig a kiválasztottnak lenni. De örülök,
hogy az erőmmel tudtam kicsit tompítani a szenvedéseidet – megragadva a karját
szembe fordította magával a már jobb színben tetsző Taehyungot, s enyhén kezére
szorítva figyelésre ösztökélte. – Nem tudom, hogy kik ezek a lények, de mikor
elkaptak, kinyitották a ládát és hatalmas gonoszságot engedtek a világra.
Muszáj megtalálnunk a szelencét, hogy legyőzhessük őket és együtt sokkal
erősebbek vagyunk. Tudod, hogyan lehet innen kijutni?
– Már van is egy tervem.
*
– Nagy Uram! - Park Jimin féltérdre ereszkedve, fejét
lehajtva fejezte ki hódolatát a Mélység Angyalának. – Alázattal jelentem, a
fiú, akit tegnap éjjel elfogtunk, Pandora szelencéjének őrzője, de vele járó
különleges képességei még nem fejlődtek ki teljesen, harmatgyenge elődjéhez
képest. Mit kíván vele tenni, ha szabad kérdeznem? – hangjában buja mohóság
hallatszott, minden megfeszült idegszálával arra vágyott, hogy kezével újra
végig szánthasson a bársonyos ében tincseken, kéjvágyát csillapítva kínozhassa
halálra Jungkookot, pokoli gyönyört szerezve önmagának.
– Nem érdekel az a fattyú, azt csinálsz vele, amit
akarsz. Most pedig hozd ide a szelencét! – görbe, undorítóan mocskos karmokban
végződő kékeslila ujjával a kijárat felé intve jelezte, hogy távozzon.
– Igenis, Abaddon Mester. Azonnal! – alig bírta
elrejteni beteges vigyorát, gyors léptekkel távozott a helyiségből. Jimin két
társát magához intve indult el a több szinttel lejjebb elhelyezett ládáért,
mikor szörnyű robaj rázta meg a földbe vájt erőd falait.
– Rohadt életbe, ez a cellák felől jött. Gyerünk, ti
ketten nézzétek meg mi történt, én megyek a ládáért!
*
– És most? – levegőt szabálytalanul kapkodva fordult
hátra a tőle néhány lépéssel lemaradthoz Jungkook, miközben lélekszakadva
rohantak egyre távolabb kerülve a kirobbantott cellától.
– Használd az erődet, próbáld érzékelni a szelence
gondolatait, hogy megtaláljuk!
– Micsoda? Tárggyal még sose működött! – váratlanul
érte a csontjaiban szétáradó kétség, melyet régóta nem érzett.
– Csak összpontosíts, bízz magadban és a képességeidben!
A ládának lelke van, menni fog! – Taehyung szavaival támogatta az önmagában
megingottat, mikor erejét hirtelen elvesztve szédülten rogyott össze. Ezt látva
Jungkook azonnal megtorpant, felsegítette hátára a sebesült fiút, majd égő
izmait folytatásra késztetve futott tovább.
Zakatoló elméjét lenyugtatva próbálta kizárni a
külvilágot, hogy a szelence után kutasson gondolatai zűrös mezsgyéjén. Képes
leszek kapcsolódni a szelencéhez? Még nem tudom teljesen uralni az erőmet. Hűs
tenyér puha érintését halántékán megérezve egyszeriben minden más zaj megszűnt,
mintha elhúzták volna a függönyt aggodalmai előtt, s tisztán hallotta a
szelence hívó szavát, ahogy nevét suttogja.
– Megvan! Eggyel felettünk van egy üres helyiségben,
néhány perc és ott is leszünk! – adta Taehyung tudtára felfedezését, majd
gyorsabb fokozatra kapcsolva minden erejét bevetve száguldott a cél felé, míg
lábai mögött a hátrahagyott föld darabokra hasadva zuhant alá a mély
forróságba, míg el nem értek a felfele tartó járathoz. Ekkor velük szemben a
korábbi két őr tűnt fel útjukat elállva, mire Jungkook karját maga előtt
meglegyintve egy mozdulattal több méterrel távolabb hajította őket, s mielőtt
azok feleszmélhettek volna kábulatukból, már le is hagyták őket.
Az utolsó kanyart botladozva sikerült bevennie, a terembe
érve saját lábára helyezte Taehyungot, aki a falat támogatva igyekezett a
pulpituson letakart tárgyhoz. Jungkook térdre esve éltető oxigén után kapkodott
néhány rövid másodpercig, majd maga is Taehyung után sietett és a selyemleplet
lerántva felfedte a faragott ládikát. Ezúttal lágyan csilingelő dallam áramlott
belőle, mely jóleső nyugalmat árasztott szét adrenalintól felhevült testükben;
Jungkook legmélyen tudta, hogy nincs mitől tartania. Szentül hitt benne, hogy
jót tartogat számukra, így kíváncsiságának eleget téve kezét a szelence
fedelére vezette, s óvatosan megemelte.
Tovaszálló meleg sugár öntötte el a helyiséget,
pislákoló fényével körbe táncolt a térben, majd kettéválva egyszerre költözött
bele a fiúk lelkébe, világossá változtatva a bennük lapuló kétség és félelem
sötétségét. Abban a pillanatban Taehyung hátán lévő sebből egy pár hatalmas
hófehér szárny tört elő. Újult erőre kapva Taehyung néhány suhintással
megmozgatta visszanyert ékességét, melynek csillogó ragyogása teljesen
elkápráztatta Jungkookot.
– Te egy Angyal vagy… – tekintetében túlcsorduló
csodálattal fürkészte az előtte álló, gyönyörű műalkotást, még lélegzete is
elakadt, ahogy közelebb lépve hozzá ujjának hegyével megérintette a dús
tollazatot.
A körülöttük áramló levegőben friss levendula és
zamatos eper aromája vegyült bódító elegyet képezve. Jungkook kezét a
másikéba csúsztatva összekulcsolta őket, szíve sugárzó szeretettel telt meg
most, hogy teljes pompájában láthatta azt, aki mindvégig a ládához vonzotta. A
köztük kialakult kötelék töretlen reménnyel itatódott át, mely örvénylő
védőburkot vont kettejük köré pont akkor, mikor az ajtóban megjelent Jimin, a
fekete szárnyú letaszított.
Szinkronban fordultak irányába, s néztek farkasszemet
a gyűlölettel, de egy cseppnyi félelem sem volt bennük; tudták, hogy végső
soron semmi sem elpusztíthatatlan, kéz a kézben képesek legyőzni a világot
fenyegető összes gonoszságot, kezdve a feléjük zöld villámokat szóró, sötét
árnnyal.
________________________________________________________
Abyss
~ A szó eredeti jelentésén a Héber tehom szóból
származik, miszerint az abyss ősi tenger vagy káosz volt, amelyből a világ lett
teremtve.
~ Későbbi értelmezés szerint az abyss a
túlvilágot jelentette, akár a halottak lakóhelyét, vagy a lázadó szellemek
birodalmát. Gyakran démonok börtönének is tekintették.
~ Dorama szerinti jelentése: A szerelem
örvénye
Abaddon
~ A Jelenések könyve 9:11-ben Abaddon a „mélység
(abyss) angyala”.
Szia!
VálaszTörlésNekem nagyon tetszett, hogy mitológiai alakként jelenítetted meg a szereplőket. Már maga az ötlet is zseniális és szívmelengető, hogy Jungkook egy őrző, Taehyung pedig az angyala,uwu.
A történet végig izgalmas volt, csak úgy faltam a sorokat, és nem bírom figyelmem kívül hagyni, mennyire szépen és választékosan fogalmazol. Le a kalappal ezért, tényleg!
Már maga a cím is nagyon megfogott (most írtam verselemzést, úgyhogy képtelen vagyok ezt kihagyni xdd), habár fogalmam sem volt róla mit jelent. Végig az jött le, hogy tényleg van tudásod a mitológiban, ami szerintem nagy érdem, én sosem voltam igazán belemerülve ebbe (bár ennek lehet a féllábbal a sírban lévő, folyamatosan rikácsoló irodalomtanárom az oka xdd)
Egy szó, mint száz, egy élmény volt olvasni, nagyon tetszett, és várom már, hogy a következő körben is olvashassak tőled :)
Sziaa!
TörlésUuum nagyon örülök neki, hogy tetszett a mitolódiai része, őszintén nagyon szeretem ezeket a dolgokat, nem mondom, hogy szakértője vagyok, szóval nem vagy semmivel se lemaradva, engem nagyon érdekelnek ezek, mindig utána nézek, hogy mai eszembe jut, azt mivel és hogyan tudnám összefüggésbe hozni. Amikor a dalt hallgattam, egyből eszembe jutott Pandora szelencéje, így adva volt a görög mitológia, az már csak plusz volt, hogy az angyalokat és az abyss-t is belekevertem. Szeretek ilyen témájú könyveket olvasni, ha egyszer nagyon rá vagyok akadva egy témára, igyekszem kiaknázni, amennyire csak lehet.
Téényleg ilyen gördülékenyen ment? Jól esik, hogy ezt mondod, hogy így faltad a sorokat, eléggé tartottam tőle, mert hát valljuk be, nem ez a legerősebb írásom, próbáltam a karakterekre és a cselekményre feküdni, hát ebbe nem vagyok túl jó, így ezt elég gyengének éreztem, hosszú is lett hozzám képest, féltem, hogy unalmas meg kusza lesz, de akkor örülök, hogy ez neked nem ilyen volt. ^^
Köszönööm! Nekem is nagy partnerem a szinoníma szótár, örök barátságot kötöttünk az elmúlt hónapok során, nagy segítségemre van, hogy minél választékosabban tudjam kifejezni magam, erre mindig törekszem az írásaimban és arra is, hogy az egyszerűbb fogalmazásnál se vesszenek el a szép szavak és kifejezések.
Gyengéim a címek is ;; Külön örülök, köszi, hogy megemlítetted! Tök sokat gondolkodom mindig azon, hogy mi legyen a címem, általában a történet megírása után adok neki címet, mondjuk most pont közben jött az ötlet, ahogy tényleg teljesen véletlenül rátaláltam egyik mitológiás wikipédián az abyss-ra. És amikor megláttam, hogy mit jelent... Ez kellett nekem! Mintha pont a novellámról írták volna ezt a címet. XDD Oké, nem túlzok, de na. Telitalálat volt. Szeretek rövid, egy-két szavas címeket adni, amik önmagukban is beszédesek, hát még ha latinul, görögül vagy valami egzotikus nyelven vannak, feléled a művészetkedvelő lelkem ilyenkor. Ah, most is elragadott a hév, bocsii XD
Szerintem sosem késő belevetni magad a mitológiába, főleg, ha érdekel! Mindenképpen ajánlom, plusz ha szereted a fantasyt, csak mégjobban kiszélesíti a skálát. :D
Köszönöm a kedves szavaidat, megmosolyogtattál, jól esett most a lelkemnek az aranyos kommented. Örülök, hogy tetszett, remélem a következőben is olyat tudok írni, amit legalább ennyire jó lesz majd olvasnod. ^^
Szia^^
VálaszTörlésHú, nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen brutális sztorit fogsz írni. Mármint a fiúkat megkínzós dologra gondolok, meg hogy Jimin olyan gonosz volt.
Ismét nagyon érdekes világba repítettél minket. De szerencsére minden érthető volt, nem maradtak bennem kérdőjelek a végére. Az elején nagyon drukkoltam Jungkooknak, hogy ne kapják el, aztán sajnáltam, mert olyan nagy erőkkel védelmezte azt a dobozt, mégis megkaparintották tőle.
Az is tetszett, hogy a nagypapája avatta be a képességébe, és hogy ez egy családi örökség volt, nem csak úgy a semmiből jelent meg. És legalább előre fel tudott rá készülni.
Örültem, hogy Taehyung is ott volt a fogdában, meg hogy kölcsönösen segíteni tudtak egymásnak.
Arra nem számítottam, hogy Taehyungból angyal lesz, de nagyon jól áll neki a szerep^^
Örülök, hogy így ketten szembe tudtak szállni a gonosszal. Ez nekem azt sugallja, hogy egyedül lehet, hogy nem vagy olyan erős vagy kitartó X dologban, de ha van melletted valaki, aki bíztat, támogat, akkor sokkal könnyebbnek tűnik^^
Azt már sokat írtam, milyen fantasztikusan fogalmazol, úgyhogy nem ismételném meg önmagamatXD Ez szerintem minden jövőbeni novelládra igaz lesz. Ahogy a kreatív ötletek is.
Ja, és nekem eddig (bár nem olvastam még az összes írást a körben) ehhez a műhöz passzolt legjobban a zene. Nem is feltétlenül a szövege, hanem a hangulata miatt.
Köszönöm, hogy olvashattam, és várom a következő érdekes történetet^^
Sziaa!
TörlésBrutális volt :O Én sem gondoltam, csak úgy jött jaj XD Jimin ugyan kis fluffy cukibomba, mégis ehhez a szerephez őt akartam, mert olyan kis kegyetlen néha, rendesen beférkőzik Taekook közé és hát most itt is ezt akartam, sokszor meglepődöm rajta egyszer úgy néz, hogy az gyilkos, aztán elmosolyodik és akkor végem. Mintha kettős személyisége lenne és ez az egyik a kis brutális.
Igyekeztem valamenyire kerekíteni a történetet és nem csak hopp egy tény meg hopp még egy, örülök, hogy nem volt hiányérzeted és érthető volt szerinted. :)
Taehyungie amúgy is egy angyal ;;;
Tudat alatt ezt a mondanivalót szántam bele, örülök, hogy megragadtad és kiemelted és te is így értelmezted. ^^
Igyekeztem szövegében is és hangulatilag is illeszkedni a zenéhez.
Köszönöm, a fogalmazásom meg fogom tartani már csakazért is, mindig jólesik, hogy kiemeled.
Köszi, hogy írtál! ^^
Szia! ^^
VálaszTörlésImádom, hogy amikor megnyitom a blogod, már tudom, hogy valami jót fogok olvasni és így eláraszt a nyugalom. uwu Mindig előállsz valami kreatívval, ami leköti a figyelmemet uwu
Szerintem egyáltalán nem volt unalmas, meg kusza, gördülékenyen lehetett olvasni és lépést tartani az eseményekkel. ^^ Valahogy volt egy erős megérzésem, hogy Taetae angyal lesz és a végén tök büszke lettem magamra, hogy eltaláltam, hahh xD
Még mindig imádom a szóhasználatod, borzalmasan irigylem a leírásaidat, hehe, sugározd felém a kreativitást lécci xD
Nagyon tetszett, hogy Jimin lett a gonosz! Imádom az olyan karaktereket, akiknek a külsője teljesen ellentmond a személyiségével, Jimin baba arcáról meg ki gondolná, hogy valami borzalmas rejlik mögötte. Jó ötlet volt, szerintem így sokkal érdekesebbé lehet tenni egy karaktert! uwu
Plusz, szeretem az ilyen jó kontra gonosz koncepciót, szóval nálam mindenképpen nyerő az ötlet. uwu
Köszönöm, hogy olvashattam és várlak a kövi körben is! ^^
Szióó!
TörlésOlyan aranyos vagy, nagyon jól esik olvasni, hogy így kezdesz neki az írásaim olvasásának és ilyen érzés tölt el, mikor megnyitod a blogom ;;;
Egy-két helyen próbáltam utalásokat elejteni, hogy anygyali teremtés a kis drága, jó megérzésed volt, örülök, hogy kitaláltad már előtte! :D
A szóhasználatom innen ered: szinonimaszotar.hu - itt van minden kreativitásom XD
Ugyee? Jiminie olyan kis cukiborsó, tényleg nehéz elképzelni hozzá külsőleg egy ilyen karaktert, még is más szempontból beleillhet, mert olyan vad és durva arckifejezéseket tud magára venni, hogy teljesen elhiszem neki ezeket a szerepeket wow. Örülök, hogy neked is tetszett így Chim! ^^
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál, örülök neki, hogy tetszett ez a novella a gyengeségei ellenére is. ^^
Szia!
VálaszTörlésÉrkezem én is az okoskodásommal, amit olvasás közben írok, úgyhogy valószínűleg picit össze-vissza kavarodás lesz, de igyekszem valami struktúrát szőni a véleményembe. Szóval először is a cím azonnal megfogott, rövid, mégis erősnek érzem. A Taekookkal már nem így vagyok, de hát itt nem a szereplőválasztást kell kritizálnom:)) ne öljetek meg Taekook shipperek.
Egy dolgot nem értek, amit mindegyik körben használ valaki, az a színek leírása ezen a módon: „vörösszín”. Mindenképp líraibb ilyen módon, de nálad például csak bonyolította az első mondatot. Egyébként észrevettem ezt több írónál is, hogy az első bekezdést különösen bonyolultra, líraira, össze-vissza csavarva írja, ami nem feltétlenül gond, értékelni kell az ilyen szép írásokat, csak egyszerűen picit nehezíti az olvasást, ha egyből ezzel kezdünk. Például ha valahol középen lenne elhelyezve az ilyesmi írásmód, akkor már az olvasó alapból benne van a szövegben, érdekli hogy mi történik, ismeri a szereplőket, a cselekményt, ÉS MÉG ráadásul kap egy ilyen gyönyörű fogalmazásmódot, az a hab a tortán. De lehet csak nekem okoz nehézséget ilyen szövegekkel kezdeni az olvasást:))
Amire nálad még felfigyeltem, azok az egymás utáni hosszú mondatok. Ha 1-2 helyre beékelnél rövidebb mondatokat is, az könnyítené az olvasást, anélkül, hogy elvenné a szépírásod értékét. Azt persze nem győzöm most sem dicsérni, hogy mennyire szépen fogalmazol. Az mellett sem mehetek el, hogy ez a Pandora szelencéjés - őrzős sztori nagyon érdekes, és azonnal kíváncsivá tett. A Jimines párbeszédnél (a többinél még egyelőre nem tudom mi a helyzet, még nem tartok ott) nem bántam volna, ha Jimin korábban is meg lett volna említve, mert így kb végig azt hittem, hogy Tae-vel beszél Jungkook. A párbeszédeket helyenként erőltetettnem vagy túl gyorsnak érzem. Na de végre találtam benned vagyis az írásodban hibát!!!, a fogalmazásod kifogástalan, csak a párbeszédeken kell kicsikét dolgoznod… és a hosszú mondatokon:)) nem mindenhol, de például most egy „akciódús” részt kétszer kellett elolvasnom ahhoz hogy megértsem mi történt, mert első olvasásra nem fogtam fel a hosszú mondatok miatt. Szerintem amikor a cselekvésen van a hangsúly, akkor hagyd azt magában érvényesülni, nem kell a bonyolult írásmód ide. A leírásoknál, és tárgyak, emberek, helyiségek bemutatásánál nagyon is szeretem a te írásmódodat, mert gyönyörűen be tudsz mutatni akár egy csepp vizet is, hogy az a víz kb kincsként lebegjen az olvasó szere előtt. Itt viszont a rohanós-megvédős-cselekvéssel teli résznél picit soknak érzem már ezt a stílust
Jesszus ez a komment már most baromi hosszú...
A történet végére nagyon tetszett a szimbólumok jelenléte, a színekkel játszadozás fehér angyal – fekete bukott, zöld villámok. Viszont valahogy nekem nem illett ide a kettejük között levő skinship, mert hirtelen történő árnyalt szerelem(?). Az elejétől kezdve olyan misztikus kalandregény hangulata volt az írásnak legalábbis számomra, ezért kicsit kitűnik a végén levő szerelmi szál.
Nem ez a legjobb írásod, ami persze messze nem azt jelenti, hogy rossz lenne, vagy legalábbis ha nálad ez a szint jelenti a rosszat, akkor az én összes írásom szörnyű lol. Mindenképp érdekes volt, én nagyon szeretem az akciódús történeteket, írásokat, valamint az angyalos sztorikat is. Élveztem olvasni a novelládat (lehet a kommentemből nem ez sült le, pedig tényleg így van, csak hát annyiszor leírtam neked, hogy milyen jókat írsz, hogy most muszáj volt a hibákra koncentrálnom). Jól áll neked ez a stílus is, érdekes világot építettél fel, szívesen olvastam volna tovább is, a harcot. Valamiért beugrott A Da Vinci-kód c. film, meg annak a folytatásai, pedig abban nincsen semmilyen természetfeletti szál, talán az ereklye miatt. Mindenesetre volt egy hasonló hangulata, mint a filmeknek, csak érdekesebbé tetted a misztikus, természetfeletti szállal.
Köszönöm, hogy olvashattam! Kíváncsian várom a következő írásodat!
Szia!
Törlésa címeket igyekszem rövidre, és megfogóra kitalálni, örültem, amikor ezt megtaláltam és az összeföggés, amit találtam az írásommal, hát ez kellett nekem. Így utólag már sokkal jobban örülnék, ha jobban sikerült volna ez a novella és nem csak a cím lenne ilyen ütős XD
A szereplő választás igazából mindenkinek a maga szíve joga és, bár nem kedveled őket, értékelem, hogy nem kritizálod XD
Értem, mit mondasz a "vörösszín" és egyéb kifejezésekkel, szeretem líraiasan írni a leíró részeket, ide is ezért tettem bele, kicsit emelni akartam az értékét annak, amiről írok ott, mert fontos szerepe volt a történetben, de értem azt is, hogy lehet nem pont ezzel kellett volna kezdenem.
A mondatok hosszősága még fejtörést okoz, alapvetően szeretem az összetett mondatokat, viszont itt tényleg egyszerűbben akartam írni, amibe nem feltétlen illettek bele. Legközelebb figyelek rá! Meg arra, hogy a cselekményt ne vigye el a fogalmazásmódom és a hosszabb mondatok.
Igen, jól látod, a párbeszédek a gyengéim, most megtudta a világ. XD Dolgozni fogok rajtuk, hogy fejlődjek ezen a téren. És a kis skinship, ami belekerült, hát igazából nem is feltétlen szerelemre gondoltam, sokkal inkább a remény megtestesüléseként akartam Taehyungot megmutatni, aztán ez mennyire sikerült..
Én is éreztem, hogy messze nem ez a legjobb, de ilyen is előfordul néha.
Nagyon jók szerintem ezek a témák meg én is szeretem az akciódús és fantasís dolgokat, majd egyszer írok valami sokkal jobbat.
Érdekes amúgy, hogy neked is a Da Vinci-kód jutott eszedbe róla, őszintén tényleg nem ismerem azt a történetet, egyetlen filmet láttam belőle a végéről talán az Infernot (ugye ez ahhoz tartozik XDDD lol) de azt is mindenféle előzmény nélkül XD De mostmár tényleg megnézem majd!
Örülök neki, hogy ezek ellenére is élvezted az olvasását és érdekelt a történet, köszönöm, hogy kifejtősen kommenteltél, igyekszem majd tanulni a hibáimból. Köszi, hogy elolvastad! ^^
Szia!
VálaszTörlésHuh, hogy te milyen kegyetlen vagy! Pont a legizgalmasabb részné abbahagyni! Követelem a folytatást!
JézusAtyaÚristen! Hát nagyon jó volt! (volt pár szóismétlésed, betűlemaradásod, illetve szó kettőzésed, de ez inkább figyelmetlenségre utal)
Szóval már az elején is nagyon bejött a történet, és gondoltam magamban, hogy kár, hogy ez egy novella, mert bele kell sűríteni egy csomó dolgot, miközben én az ilyen témájú történeteket szeretem (Pokoli szerkezetek trilógia, ajánlani tudom mindenkinek, egy remekmű az is!), szóval szívesen olvastam volna tovább is, sokkal részletesebben. Talán annál a résznél éreztem, hogy túl sokat pörög az idő, mikor a nagypapáról írtál, ott lehetett volna kifejteni a fiú meglepődését, a család történetét. És hogy pont ott kellett befejezned, ahol?! Hát felháborít! Komolyan! Szóval, ha esetleg kedvet kapsz ahhoz, hogy megírd a folytatást vagy ficit készíts belőle, kérlek jelölj meg, hogy eljusson hozzám!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésBocsi >< Muszáj volt abbahagynom ott XD Mondjuk ln se szeretem, ha izgalmas résznél szakítódik meg egy történet, de az érzés, ami utána van az izgatottság és kíváncsiság, valahogy ezt akartam elérni, nálad látom sikerült is, ennek örülök haha :D
Köszi, hogy szóltál,m azóta többen le is írták pontosabban a hibákat, minél előbb javítom is őket. Mindegy, hányszor olvasom át, mindig marad benne valami apróság.. :D
Nem ismerem azt a történetet, de ráguglizok, úgy szeretem ezeket én is! Örülök, hogy tetszett a történet neked és jó volt olvasnod! Folytatáson nem gondolkodtam, azt még olyan messze érzem magamtól, hogy hosszabb és folytatásos történetet írjak, de majd egyszer talán, és akkor tuti lesz fantasy is, mert nagyon szerretem ezt a műfajt. Majd jelöllek, mikor erre sor kerül mindenképp! :D
A párbeszédek nagyon nem az erősségeim ;; Itt se, sokat szenvedtem velők és elég gagyik is, a nagypapás résznél tényleg jobban ki lehetett volna dolgoznom, de ez most nem úgy alakult sajnos, nem sok időt hagytam magamnak ennek az írására. Remélem a későbbiekben jobban fog sikerülni és nem maradnak hiányos részek.
Köszönöm, hogy írtál!! ^^
Szia!
VálaszTörlésLassan, de ide is elértem. Bocsánat a késésért.
Megmondom őszintén, mikor elolvastam az maradt bennem, hogy ez a Da Vinci kód , a titkok könyvtára és a Supernaturals ötvözetére sikeredett. Kicsit mindet felfedeztem benne. :) És emiatt volt bennem egy kis furcsa érzés is, de maradjunk a történetnél.
Maga az ötlet amúgy tetszett, de kicsit zavarossá vált számomra az, hogy az alap felállás, az angyalok, Abaddon, illetve maga a cím is a keresztény kultúra részét képzik, és szerintem jobban ütött volna a dolog, ha egy keresztény kegytárgy körül megy a harc, de ugye Pandóra szelencéje a görög mitológiához tartozik, ezért éreztem kicsit furcsának ezt a dolgot.
Az a rész, mikor a fiút beavatja a nagyapja, az nagyon tetszett, de az egész kapcsán maradtak bennem kérdőjelek, talán a történet rövidsége nem adott lehetőséget arra, hogy minden egyértelművé váljon, amire utalást teszel ebben a világban. Jóllehet egy fantasy novellának nem célja az egész képzeletbeli világot bemutatni, de valahogy mégis maradt bennem egy kis hiányérzet.
Maga a történet, amúgy tetszett, csak ezek miatt az apróságok miatt kicsit kidolgozatlannak éreztem, vagyis inkább úgy éreztem, hogy te ezt hosszabb terjedelemben, jobban kifejtve is meg tudtad volna írni. Talán ebben a körben neked sem volt rá annyi időd, mint szeretted volna.
Az a rész, amikor a fiúk meggyógyították egymást, az nagyon kellemes volt, nagyon meg lehetett őket kedvelni egy ilyen apró jelenet alatt is.
Összességében szerintem egy nagyon jó ötletet ragadtál meg, és talán picit több idő alatt még ennél is jobban ki tudtad volna dolgozni szerintem, de így is nagyon élveztem.
Köszönöm, hogy olvashattam!
HH.
Szia!
TörlésÉrdekes, hogy ilyen érzésed volt utána, igazából foggalmam sincs egyik könyvről vagy sorozatról sem, én semmit se láttam közülük. XDD Úgyhogy ez tök véletlen alakult így. De most felkeltetted az érdeklődésem, utána is keresek nekik, már a Supernaturalsról sokat hallottam, biztos a többi is nagyon érdekes, ha lesz időm, meg is nézem őket.
Elgondolkodtam ezen a keresztény vs. görög mitológiás dolgon és igazad van, erre nem figyeltem közben, hogy ebben keretet adjak a történetnek, a Pandora szelencéje a dalban lévő "nem mondok le a reményről" részről jutott rögtön eszembe, ezt ragadtam meg elsőre, így fontosnak tartottam beleépíteni, de lehet, hogy ha kicsit alaposabban kutatok, keresztény jelképet is találtam volna hozzá. Erre figyelek a jövőben, hogy ne annyira keverjem a dolgokat. Köszi, hogy szóltál! :)
Tényleg nem volt elég a rterjedelme ahhoz, hogy mindent megmagyarázzon, erre is majd próbálok figyelni, hogy amit szükséges, azt jobban fejtsek ki. Valóban, nekem sem volt rá most annyi időm, kedvem, erőm, semmim, hogy jobban megírjam ezt, Sajnálom, hogy így alakult.
Köszönöm a meglátásaidat, megfontolom őket és legközelebb nem utolsó utáni pillanatban kezdem el, hogy legyen időm rendesen kidolgozni a történetet és kerekebb egész legyen.
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál! ^^
Sziaaa! Na vegre ideertem.
VálaszTörlésFhuh, hat en nagyon elveztem ezt a novellat! Voltak hibak, amiket majd ki is fejtek jobban, de ettol fuggetlenul tenyleg elveztem. Meg a pringlest is elkezdtem enni nagy izgalmamban, hogy na mi lesz itt.
Ezeket olvasas kozben irtam a note-ba itt lent:
MI A FENE, amikor kiderult, hogy Jungkook a muzeumban dolgozik hat padlot fogtam! Hat ez egy zsenialis csavar volt.
UR ISTEN amikor Jiminah hatrarantotta a fejet es vegignyalt a nyakan hat azt hittem meghalok! Vivien ezt biztos utalta, de nekem nincsenek Jikook ellen kifogasaim, ugyhogy nekem halal volt xD
Mi A FENE TAEHYUNG IS BE VAN ZARVA, HAT AZT HITTEM HOGY O GONOSZ LESZ OMG! Es utan amikor felfedte a hegeit osszeallt a kep es woah! ES UTANA RAJOTTEM, HOGY NEM IS ALLT OSSZE, EMRT NEM KITASZITOTT BUKOTT ANGYAL HANEM RENDES ANGYAL XD Oke ez nagyon felkavaro volt nekem, mindig azt hittem, hogy rajottem mi van, aztan mindig mashogy volt xDD Imadtam xD
Erdekes volt, hogy Taehyungnak levendula illata volt, eloszor lehetetlennek talaltam, mert ha annyi ideje van ott, akkor hogy lehetne levendula illata... De aztan rajottem, hogy ez biztos az ereje miatt van, es utana mar nagyon tetszett, hogy igy osszekapcosltad ezt a kettot. Szerintem az is angyon kiraly volt, amit a targy es az atkok okozta sebekrol talaltal ki.
Ezek voltak a kis note-jaim xD
Amugy tudhattam volna, hogy Tae nem bukott angyal, akit kitaszitottak, mert hogy gyogyito ereje van, de nekem ez egy erdekes koncepcio lett volna, hogy attol, hogy gonosz karakterek megis pozitiv erejuk van.
En imadom a kocsog, faszfej, beteg karaktereket, ugyhogy birtam Jimint xD
Vegig azon gondolkodtam, hogy hogy a feneben lesz itt szerelmi szal, hiszen azt hittem Tae a rossz csapatban jatszik, es mondom nem olyan hosszu a novella, hogy ez kibontakozzon, de ugye aztan nem is a rossz csapatban volt. Viszont annak ellenere, hogz Tae pozitiv karakter volt, nekem a vegen levo szerelmi utalas valahogy nem jott at. Annyira hirtelennek tunt. Minthogyha kotelezonek erezted volna, hogy legyen benne szerelmi szal, pedig nelkule is megallt volna a tortenet.
A fogalmazasod nehol nagyon furcsa volt, nem olyan gordulekeny, mint szokott. Tobbszor is meg kellett allnom, es ujra olvasnom, es gondolkodtam, hogy ide most kell-e vesszo, nem kell, vagy miert ilyen fura. Nagyon hosszuak voltak es tulbonyolitottak. Nehol szebben, egyszerubben is megtudtad volna oldani szerintem.
A Jungkook es nagypapa kozotti parbeszed nem volt jo. Annyira eroltetettnek tunt, olvastam es nem tudtam elhinni, hogy ez a beszelgetes megtortenne ket fel kozott. Szerencsere a Kook es Tae kozott zajlo parbeszed ennel mar sokkal jobb volt, de meg mindig nem az igazi, viszont mar tenyleg elvezheto volt.
Nekem tetszett, ahogy a durva jelenetet megirtad Jiminnel, ahogy eroszakoskodot, ahogy a fejet a falnak baszta, ahogy megrugta stb. En azt teljesen eltudtam kepzelni.
Nagyon tetszett Taehyung sebenek leirasa is.
Egy ket hiba, amit talaltam olvasas kozben:
Nála jobban senki sem ismeri jobban az épületet, - jobban ketszer van
Erős ütés érte tarkóján, melynek hatására megtántorodott és térdre rogyva elesett a betonon, melynek következtében felszakadt homlokán a bőr. - melynek ketszer van. Itt siman irhatnal annyit, hogy homlokan felszakadt a bor, vagy homlokan felszakadt a bor, ahogy a betonra roggyot, vagy nem tudom, nem akarok szavakat a szadba adni.
A két másik a kijárat két oldalán álltak meg - a ketto ketszer van
könnyed és kifinomult léptei egy vérbeli táncoséra emlékeztette Jungkookot. - emlekeztettek mivel a leptei tobbesszamban van. Egyebkent ez a mondat nagyon tetszett az utalas miatt, amit Jiminie tancos enjere tettel :D
de mintha erős akadállyal találta szemben magát, mely visszalökte saját elméjébe. - ide kellene egy volna, mert a mintha igy a volna nelkul eleg wtf , vagy akkor szimplan a mintha-t mellozni
De örülök, hogy az erőmmel, tudtam kicsit tompítani a szenvedéseidet - szerintem itt a tudtam ele nem kell a vesszo
Ennyi lettem volna :D
TörlésA hibaid ellenere is elveztem egyebkent. Nem ez a legerosebb irasod, de engem izgalomban es kivancsisagban tartottal vegig!
Mikozben olvastam vegig azon gondolkodtam, hogy lehet az en technikamat hasznaltad, amit mondtam, es azert lett ennyivel docogosebb a fogalmazasod, vagy azert lett ilyen. Emiatt kisse lelkiismeretfurdalasom volt vegig xD Szoval, hogyha azt hasznaltad akkor sorry, viszont hogyha elvezted akkor lehet ezen is javitani, hogyha tovabbra is e mellett kitartasz, meg attol hogy rogton leirsz valamit, ugye pl en is atolvasasokkor meg atfogalmazok dolgokat stb. Viszont, hogyha nem azert lett most ez gyengebb, mint a tobbi, akkor nem tudom mi tortenhetett... Biztos vagyok benne, hogy ez hosszu tavon ugyse marad igy nalad, mert neked a kisujjadban van az iras. Hogyha pedig nem mennek a parbeszedek, ami eddig amugy nem tunt fel a novellaidban - habar annyira sok parbeszed nem feltetlen volt bennuk -, akkor parbeszedre koncentralo szosszeneteket kell irnod, rengeteg, rengeteg parbeszeddel.
Megegyszer koszonom! Kivancsian varom a kovetkezot :3
Sziaaa!
TörlésÉn úgy szeretem ezeket az olvasás közbeni noteokat olvasni olyan viccesek meg hirtelen reakciók XD itt nevettem rajtuk közben.
Jungkook munkáját mellékesen magamról mintáztam, amúgy idegenvezetőnek szántam, és így egy kisebb csavarnak szántam, nem gondoltam, hogy ennyire meglepő lesz, de örülök, hogy ezt kiemelted. :D
UGYE. Jiminaht kis kegyetlen pöcsnek szántam, és ugyan én sem vagyok JiKook ship rajongó, kis Mochikát imádom önmagában szóval XD még ilyen szerepben is vonzó volt számomra XD és khm ja ezt a részt nem akartam elengedni, kicsit betegesen akartam hagyni, hát így lett ilyen.
Ezeket a megdöbbenéseket én is szeretem, amikor olvasok vagy filmet nézek, mindig rám cáfolnak, nem gondoltam, hogy ilyet el tudok érni, de akkor még jobb, hogy ezt is élvezted benne XD
Amúúgy, a levendulaillatot Jungkooknak szántam, az lehet nem volt egyértelmű ott. És most belegondolva. Ez tényleg kis logikai bukfenc, hogy lehetett volna már olyan finom illatuk bezárva, de Kook mondjuk csak egy napja volt ott max. Taenak szántam az eperillatot, csomót kutattam, hogy a tagok meg emberek szerint milyen illatuk van, és akkor mondta Vivi, hogy azt mondják, Tae hajának eperillata van. ugh mondom oké, az lesz. Ezt mondjuk a végére írtam be hozzá, amikor már jól lett meg angyal meg minden, így talán nem olyn logikátlan, hogy ott már jó illata van. XD
Ez a pozitív-negatív karakter és erőpárosítás érdekes felvetés, ezt elmentem magamnak gondolkodóba. XD
Igazad van, valahogy ez vot bennem, hogy kell benne lennie, pedig tényleg kihagyható lett volna. De nem is kifejezetten szerelmi szálnak szántam eleinte, hanem másféle kapocsnak, aztán kicsit elszaladt velem a ló, meg már be kellett fejeznem, szóval inkább az lett belőle. Igazából azt akartam érzékeltetni köztük, hogy vonzódnak egymáshoz, kötődés van köztük. Mert Jungkook az őrző és Tae. Hát, ő egy angyal. És Kookot vonzotta az, ami a szelencében van, mitológiában is az van, hogy elcsábult Pandora a kinyitására. Ugye itt ebben megelőzte Jimin, mert ő kinyitotta. De ugye a dobozban benne marradt a remény. Ezt Kook engedte ki a végén. És ekkor változott át Tae, visszakapta a szárnyait, meggyógyult és együtt Kookkal ez a remény, hit és bizalom bolt az, ami megmentette őket és erőt adott nekik a gonoszokkal szemben., Itt Taehyungot akartam, hogy ő testesítse meg a reményt. Ez lehet, ezek szerint nem sikerült teljesen XD De a fejemben így volt. Majd legközelebb jobban kidolgozom.
A fogalmazásnál úgy érzem, mintha kötelet húztam volna. egyszer az egyszerű felé, másszor a bonyolultabb felé, és ezért lehetett ez a se ilyen se olyan káoszos érzésed. Mert ez nekem is az XD Szépen is akartam meg egyszerűen is, ez még nem megy jól.
Közbe elküldtem, féltem, hogy hosszú lesz és nem engedi xD
TörlésIgen, a papás párbeszéd szörnyű. De ez tényleg nem megy nekem nem tudok párbeszédet írni XDD Jó, ez kifogás, de mér kb nem is tudom milyen az emberek közti beszéd, nem beszélgetek már hetek óta emberekkel élőben. XD Na, de előtte se ment. Ezzel még gyakorolnom kell. De eléggé elveszi a kedvem a párbeszédek írásától, hogy miért nem akar sikerülni. ilyenkor sajnos hajlamos vagyok feladni és visszamenni a kényelmes kis zónámba. A következő körre most - spoiler - vissza is gubózom kicsit, hogy meglássam, tudok-e még jobbat is írni xD jajj eléggé debis hangulatban vagyok mostanéba, ez is nehéz szülés volt, aztán nem is lett túl jó, ezt én is éreztem, de azért még mindig maximalista vagyok magammal szemben és eh. Próbáltam a technikáddal, aztán az eleje úgy kb sikerült is, aztán már nem XD Ez még nem megy. Nagyon lassan és nehezen íródott, ráhöttem, kell az, hogy nagyvonalakban tudjam, mit akarok, meglegyen egy-két jelenet, amikből kiindulhat a többi. De majd soron kívül próbálkozom még a leülök és írok módszerrel, hátha az is tud fejlődni. Nyugi, nem a te hibád, hogy dövögősebb lett, gyök kettő kedvem volt az írásra, tényleg semmi, ez érződik is rajta.
A párbeszédek tényleg nem mennek. És tudom, gyakorlással lehet javítani. Szeretnék rajta, és fogok írni olyanokat, azért tartok is tőlük, mert biztos lesz jó pár fos, mire lesz egész jó is. Igyekszem javítani rajta, mert szeretnék jobb lenni a mostani magamnál és fejlődni.
Köszi, hogy kiemelted a hibákat, még mindig nem elég, ha 6-szor is olvasom át meg más is, akkor is van, ami felett elsiklok, javítom is őket!!
Köszönöm nagyon a hosszú és építő kommentedet, jókat derültem rajta és feljegyeztem a gondolat-listámra a tanácsokat is. Örülök neki, hogy élvezted ezek ellenére is és az érdeklődésedet meg kíváncsiságodat fent tudtam tartani.
Köszi, hogy elolvastad és szántál időt az építésemre! ^^