Ajánlott zene: Destrose – Fade Out
Megtört érzések
csendje nehezedik rám, ahogyan szüntelenül csak rád gondolok, kezemben az
életünket tartalmazó fényképalbumot szorongatom a kissé már megkopott kanapén
ülve. Emlékszel, mennyit erősködtél, hogy ezt vegyük meg? Nekem jobban tetszett
a mustársárga, de ragaszkodtál ehhez a vajszínűhöz, hiába mondtam, hogy nagyon
hamar be fog koszolódni. De nem bírtam ellenállni a kiskutya tekintetednek,
melyekkel könyörögve lepillantottál rám, akárhányszor el akartál érni valamit.
Úgy ismerted a gyengepontjaimat, mint senki más a világon. Tudtad, hogy néha
csak azért hezitáltam, mert szerettem volna még azokban a csodálatos,
krémcsokoládé színű szemeidben megcsillanni látni az örömöt, amely eltöltött
téged, mikor nagy sokára rábólintottam valamire. Amivel igazán az őrületbe tudtál
kergetni, az az, amikor felkelés után úgy, ahogy voltál, teljesen meztelenül
jöttél ki reggelizni. Annyiszor mondtam neked, hogy legalább alsónadrágot
vegyél fel, de direkt nem hallgattál rám, mert élvezted, ahogyan minden második
falatnál félrenyelek miattad.
Enyhe rózsapiros
mosoly kúszik arcomra, egyszerre önt el a kényelmes melegség és a fanyar
fájdalom kavalkádja az imént szertefoszlott emlékvillanások miatt. Mintha a
földből kitépve megvonták volna tőlem a lehetőséget, hogy tavasszal újra sziromlelkeket
növesszek. A testem még mindig ismeri az ölelésedet, magamon érzem gyengéd
tenyered simogató érintését, apró csókjaid cirógatását a kedvenc, szív alakú
anyajegyemen, megnyugtató bariton hangod bizsergető mélysége most is remegésre
késztet. Jelenléted kitölti a lakás összes helyiségét, bárhová megyek,
mindenhol veled találkozom; keserű mandulaillatod teljesen beleitta magát lényembe.
A Te szenvedésed szorítja össze a mellkasomat annyira, hogy levegőhöz is alig
jutok, vagy én vagyok ennyire szomorú? Már nem tudom, hogy hol végződőm én, s
hol kezdődsz Te.
Kinyitom az albumot az első oldalon, majd óvatosan végighúzom ujjaimat a megsárgult papírlapra írt, tüskeként maró sorokon, s a mellé ragasztott, préselt virágon, melynek időszítta színe csupán halvány derengésként tükrözi egykori ékes vidámságát.
„Láttam
egy virágot nappal szirmot bontani,
Majd
eljött az este, s újra megláttam a virágot.
Ahogyan
a világ fényességből sötétségbe borult,
a
gyönyörű színek is eltompultak.
Megtanultam,
hogy
nappal
virágzol, majd elhalványulsz az éjben.
Te,
aki a világosságot és a sötétséget bizonytalanul határolod,
mindig
virág maradsz.”
Versed abba a pillanatba repít, mikor egyszerre osztoztunk a boldogság mosolyain és a meghatottság könnyein. Én azért sírtam, mert ezt nekem, rólam írtad: elevenembe láttál, olvastál bennem, felismertél, szavakba öntöttél, miközben szereteteddel vígasztaltál, s akkor még nem tudtad, de gyógyítottál is. Akárhányszor a depresszió vaksötét vermében találtál, velem ejtettél empátia-könnyeket. Ebben a feneketlen mélységben jöttem rá, hogy egyedül Te vagy az én világosságom, az a fény, mely alatt az a virág lehetek, amit a szívemben látsz gyökerezni.
Arcomat égetően végigszántó kristály a megszáradt növényre hullva darabjaira törik az igazságtól, mely minden nap fojtogat; már nem tudlak visszahozni. A következő csepp vörös reménybe kapaszkodva enged el, s lelkesen színezi újra a megfakult szirmokat. Azt ígérted, hogy könnyebb lesz. Hogy sose fogom magam egyedül érezni. Megtörve, összeaszottan, megtaposva érzem magam, amióta csak elmentél. Mint a legszebb virág, amit csak azért szednek le az emberek, hogy eljátsszák vele a szeret – nem szeretet, tudva, hogy úgyis a kedvükre alakítják a végkimenetelt, míg az élettelen bársonypihék tehetetlenül peregnek alá a semmibe. Minden nélküled töltött nappal leszakítottál egyet rólam, míg végül nem maradtam más, csak egy kiszikkadt, üres szár, amelyen a saját elvesztett szirompengéi ejtettek végzetes sebeket. Örök éjbe vagyok zárva, az élet fájdalmának vérző hegeit magamon viselem, miközben egyre csak az utolsó, nekem mondott szavaidat ismétlem:
– Várj rám,
hazajövök!
_________________________
Sziasztok! ^^
A novellában szereplő verset Koo Junhoe írta, és egy V Live részből kiderült, hogy igazából Jinhwan és a nehezebben megélt pillanatai ihlették. ;;; Épp képet kerestem róluk, mikor megtaláltam az erről szóló gifeket, és úgy voltam vele, hogy mindenképpen bele szeretném építeni ezt és June gondolatait Jinanról és a depresszióról a novellámba, így e köré írtam meg ezt a kis történetet. Több-kevesebb sikerrel. ><
Beszúrom ide azt a pár gifet tartalmazó LINKET, ahonnan talán jobban meg tudjátok ti is érteni a verset és annak jelentését Jinanra és Junhore-ra nézve. Az én szívem rendesen összeszorult tőle ;;;
Illetve az emlékben szereplő, meztelenül való reggelizés valóban megtörtént, Jinan mesélte egy rádiós talkshowban, mikor az életükről szóló vicces sztorikról kérdezték őket. XD
Elég hamar készen lettem ezzel, remélem, hogy nem vált ez a novella kárára. Nagyon várom már a véleményeiteket! *-*
A borítót nagyon köszönöm Neked, Chingu! ;; 💜
Még egy Jinan, mert annyira szeretem :3
Muszáj vagyok ide betenni, mert csodálatos lett ez az MV, a zene, a hangok, a szöveg, minden. Nézzétek, hallgassátok, szeressétek őket! :3
Szia!^^
VálaszTörlésHát megint alig találok szavakat :D Olyan kis rövid lett, de mégis mindent sikerült benne átadnod. Már a cím is úgy megfogott egyébként, mikor megláttam tudtam, hogy hamar el fogom olvasni, főleg hogy még Junhwan is :D
Olyan keserédes volt az egész, a fotóalbum olyan idilli hangulatot adott már az elején, olyan valóságos volt, ismerős helyzet, hogy mondhatsz egy makacs embernek bármit, úgy is azt teszi amit ő akar xdd a meztelenül mászkálás meg xdd azon felnevettem, mondom mivaaaaan xdd
Úgy tetszett, ahogy a hiányát írtad le, hogy úgy érzi nem növeszt újra sziromlelket, wow, csodálatos gondolat. És még abban a bekezdésben "Már nem tudom, hogy hol végződőm én, s hol kezdődsz Te." - fájdalmasnak hatott, de közben mégsem, annyira kettősség érzés volt benne, aztán még ott a versben is szerepel "Te, aki a világosságot és a sötétséget bizonytalanul határolod" - hát nekem annyira összepasszolt ez a két mondat, annyira tetszett az egész felépítése a novellának.
" elevenembe láttál, olvastál bennem, felismertél, szavakba öntöttél, miközben szereteteddel vígasztaltál, s akkor még nem tudtad, de gyógyítottál is." - ez pedig jajj, annyira imádtam, olyan nagyon szerelmes, hogy gyógyította is ‹3
És még van pár mondat, amit muszáj kiemeljek :
"Te vagy az én világosságom, az a fény, mely alatt az a virág lehetek, amit a szívemben látsz gyökerezni." - az hogy az egész novellát erre a virágra építetted, a címet is meg minden, szerintem zseniális volt :D
"amelyen az elvesztett szirompengéi ejtettek végzetes sebeket." - hát a szirompenge szóval engem nagyon megvettél, csodálatos.
Igazából az bennem nem tisztázódott, hogy mi történt Junhoeval, csak elment, vagy meghalt, vagy mi történt vele? Főleg az az utolsó mondat, hogy visszajön még, jajj olyan fájdalmas lett tőle az egész :(
Szerintem egyáltalán nem ment a gyorsaság a novella kárára, úgyhogy ezen ne aggódj :D én örülök, hogy ilyen hamar kiposztoltad, mert így ilyen hamar el is tudtam olvasni.
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Jajj és azt elfelejtettem végül leírni, pedig annyira akartam, hogy annyira tetszett, hogy a "bariton" szóval jellemezted a hangját, olyan különlegesnek hatott :D
TörlésOmg sziaaa ^^
TörlésNagyon meglepett a kommented, nem gondoltam, hogy ilyen hamar elolvassa valaki, és még írni is fog, wow! Köszönöm elsősorban ezt, hogy ilyen gyors voltál, és vártad is, és szeretted volna olvasni is hamar az írásomat, köszönöm, nagyon jól esik! ;;; És még a köszönöm vagy 500-szor el fog hangzani itten, ezt a szóismétlést nem lehet kiküszöbökli egy kommentre adott válaszban sem. XDD
Örülök, hogy sikerült az idilli, egyben valóságos hangulatot megteremtenem neked, ahogyan én is éreztem az írása közben. Bizony, egy makacs embernek bármit mondhatsz, ő biztosan az ellentetjét fogja mondani. XD Uw, az a meztelen jelenet igazából valóságos, olvastam egy talkshow összefoglalót, ahol az iKON tagokat kérdezték ilyen mindennapi habitusokról, és ekkor mesélte el Jinan ezt a szokást, hogy June pucéran megy ki enni, és kis alacsony asztaluk van, ami mindent láttat XDD És erre kérte, hogy legalább alsógatyát vegyen fel. XDDDDDD Lol mondom ez mi xDD Egyszerre abszurd és wow XD
Jaj, úgy tetszett nekem is, amikor egyszercsak kitaláltam ezt a sziromlelkek szót, nem tudom, hogy van-e ilyen, de több ponton szerettem volna a virág köré fűzni az érzéseket, örülök, hogy ez tetszett neked is! És omg, mennyi kiemelés, nagyon köszönöm, hogy kiemelted a kedvenceidet, ilyenkor olyan jó látni, hogy melyik gondolatok, mondatok tetszettek a legjobban, így ad ez is plusz visszajelzést, és megnyugszom és meg is lepődöm, hogy a kis legegyszerűbb mondataim így tetszenek. :O
Egyetértek, ez a hol kezdődöm én, és hol te, ez szerintem is kettős, és hogy még te is így érezted, wow, tényleg nagyon örülök XD Na, erre az összeköttetésre meg te hívtad most fel a figyelmem, a novella felépítése meg igazából félig volt tudatos, csak most látom, hogy tényleg jó, hogy így alakult, és minden odakerült, ahol van. Szeretnék még ennél tudatosabb lenni a részek összerakásában, remélem ilyen összefüggések és dolgok nekem írása közben is eszembe fognak jutni, és tudok ezekre még jobban odafigyelni, hogy ne csak véletlenek legyenek. :D
Tényleg nagyon köszönöm szépen a kiemeléseke, úgy örülök, hogy ennyi mondat meg szó megragadt a novellámból. ;;;
Hát, igazából úgy van, hogy June egyik nap elment, munkába vagy a dolgára, és szeretettel elváltak ezzel a mondattal egymástól, de történt valami, s nem jött többet haza. Igen, meghalt. ;;;;;;;;;;;;; És azzal, hogy Jinan ismételgeti, amit June neki mondott, hogy „–Várj rám, hazajövök!”, ez már értelmezhető úgy is, hogy Jinan megy mostmár haza June-hoz, mert nem tud nélküle élni, együtt akar vele lenni. És a végén már nem csak a könnye folyik, hanem burkoltan próbáltam kifejezni, hogy igazából a saját vérét is kiontja, ami ott a virágra cseppenve vörösre színezi a száradt szirmokat. ;;;
Huh, nagyon örülök, hogy így gondolod, tényleg nagyon jól esett minden szavad, köszönöm szépen a kommentedet és azt, hogy ilyen hamar elolvastad! Köszönööm! ^^ ❤
Szia^^
VálaszTörlésBevallom töredelmesen, nem igazán ismerem az iKONt, de általatok már olyan sokat olvastam róluk, és most, ennél a novellánál teljesen úgy éreztem, mintha mindent tudnék róluk;;
Nagyon tetszett, hogy kiragadtál a valóságból pillanatokat, mint a meztelen reggelizésXDD lol! Imádom az ilyen kis „kulissza titkokat” a bandákról.
Ez a sziromlélek annyira különleges, és annyira szép kifejezés! Nagyon jól át tudtam érezni, hogy minden Junhoe-ra emlékeztette. Ilyenkor olyan keserédes az emlékezés; fájdalmas, mert nincs már ott vele, ugyanakkor az még rosszabb lenne, ha egyáltalán nem lennének közös emlékeik. Az érintett meg legjobban, hogy nem tudta eldönteni, a másik szenvedése vagy a sajátja kínozza-e jobban. És, hogy már nem tudja, hol kezdődik Junhoe, és hol végződik ő. Az ilyen eggyé válások általában a nagy szerelmek közepette szoktak létrejönni, ezért is volt olyan szomorú, hogy ő annak ellenére így érezte, hogy már nem voltak együtt…
A verset is imádtam! Jó ötlet volt köré építeni a novellát, és hogy beleírtad. Ettől számomra még élettel telibb ez az írás^^
Ami a vers után következik, úgy tökéletes, ahogy van! Olvasott benne, felismerte, szavakba öntötte… Jaj, olyan jól megfogalmaztad, mennyire fontosak voltak egymásnak.
A „Várj rám, hazajövök” előtti bekezdést csak azért nem másolom ide, mert túl hosszú lenne, de az olyan gyönyörű volt, hogy húúúúúúúúúúú… Vagy tízszer elolvastam egymás után, de komolyan! Ennek ellenére ha nem láttam volna, amit Annának írtál, rá nem jöttem volna, hogy mi történt valójában:-O Pedig most már, hogy úgy olvasom, tudom, hogy Jinhwan öngyilkos lett, tök egyértelmű az egész. Még szerencse, hogy elolvastam a kommentedT_T Hát én még soha az életemben nem olvastam még ilyen gyönyörűen megfogalmazott öngyilkossági jelenetet:-((((((((( Én akkor most ezt happy endnek könyvelem el, még ha meg is szakadt a szívem, mert most már együtt lehetnek újra^^
Ja, és imádom a virágokat. Számomra mindig is az életet, a vidámságot jelentették, de eszméletlenül illett itt most a halálhoz, mint szimbólum.
Teljesen letaglóztál, úgyhogy inkább megyek, és elolvasom még párszorXD
Köszönöm szépen, hogy ismét ámulatba ejtettél!<3
Sziaa *-*
TörlésJuuj, olyan olvasni, hogy nanak ellenére, hogy nem annyira ismered őket, most mégis úgy érezted, mintha mégis így lenne. ;;; Ezekkel a kulisszatitkokkal is próbálom közelebb hozni őket, megragadni az igazi énjüket, örülök, hogy tetszett neked is. :3
Igen, annyira fájdalmas, kicsit olyan volt ez is, mint tudod, vannak a virágok, amik annyira szépek, szeretjük nézni őket a szobánkban, de a vágottak csak pár napig élnek meg, utána elpusztulnak pont azért, mert mi annyira akartuk, hogy nekünk szépek legyenek.
Uh, amikor megtaláltam a verset, nem is gondoltam másra, csak arra, hogy ennek benne kell lennie, örülök, hogy szerinted is itt volt a helye, és ettől élettel telibb lett számodra. ;;
Tökélete? omg ;;;; Köszönöm nagyon a szavaidat, nem is tudom már mit hogy írtam ott, de nagyon boldoggá tesz, hogy ennyire gyönyörűnek találtad és mennyiszer olvastad el és még mindig és omg, köszönöm <3
Hu, gondolkodtam, hogy mennyire írjak konkrétat a novellába, de nem akartam elvenni a sejtelmes visszafogottságát, így gondoltam, hogy páran akik olvassák a kommentet is, mielőtt maguk is írnának, így talán kicsit jobban érthető lesz. Én is örülök, hogy elolvastad a kommentet, de úgyis elmondtam volna neked is, hogy mi történt, de akkor így már nem kell, hanem tudod, és uh, tartottam tőle, hogy még ezután sem lesz egyértelmű, de akor kicsit megnyugodtam, hogy mégis. Tényleg nagyon finoan utaltam csak erre. Mikor sírt Jinan, akkor utána a vörös csepp is, meg elengedi meg ilyenek és jaj. ;;;;
Köszönöm, hogy ilyen gyönyörűnek tartod, és hogy még most mész is még olvasni, omg köszönöm. TT Igen, ez nekem is egyfajta happy end, ez a nem tudom, keserű és rossz meg szomorú, de együtt lehetnek és ah, miért kellett így lennie, de már jól vannak együtt érzés.... ;;;
Én köszönöm szépen a csoda szavaidat és a dicséreteket, nagyon örülök, hogy tetszett és így élted meg. ;; Köszönöm! ^^ ❤
Sziaa!
VálaszTörlésJajj, hát JunHwan ;; Immmmmáááádom őket, belőlük sosem elég.
Nagyon tetszett a címválasztás, te amúgy is nagyon erős vagy benne, mindig találsz valami figyelemfelkeltőt, ami hívja az embert, hogy jöjjön és olvasson, de ez a sziromélet valamiért különösen tetszett, meg tényleg annyira illik is a novellához. ;-;
Már az elején is éreztem, hogy hát itt nem lesz sok boldogság, de nem bántam igazából, az emlékképek teljesen jól ellensúlyozták a szomorúságot. Azért a vége rendeset ütött, bár először egyébként nem értettem, hogy mi is történik, milyen vörös csepp, mi, mi MI, aztán írtál vérző hegekről, és ez az ÓÓÓ. OOOOH. :(( Jinanie no :((
"Már nem tudom, hogy hol végződőm én, s hol kezdődsz Te." <-- ez itt abszolút a kedvencem, mert annyira szeretnék valami ilyesmit megtapasztalni - és ezzel szerintem sok mindenki így van -, mert mennyire elképesztő lehet már, ugyanakkor meg tökre megijeszt ez a mondat, mert úristen, szerintem én életembe nem tudnék senkinek így - ennyire - megnyílni, hogy ezt ki tudjam így jelenteni. Hm.
"Mintha a földből kitépve megvonták volna tőlem a lehetőséget, hogy tavasszal újra sziromlelkeket növesszek." Ez is annyira szép ;-; Főleg a sziromlelkek!
"Örök éjbe vagyok zárva" ez meg kis egyszerű, de nekem valamiért ez is annyira tetszett >~<
A versikének annyira örültem, mondom ez tuti June egyik verse, és tényleg, hát költő Junhoe a kedvencem. Oké, ez nem igaz, őt mindenhogy imádom. xD Nagyon tetszett az is, hogy beleépítettél kis részeket a valóságból, tényleg annyira szeretem ennek a két csodabogárnak a dinamikáját, hogy ódákat tudnék itt zengeni.
Egyáltalán nem ment a gyorsaság a novella kárára, nekem elképesztően tetszett, hogy az egészet a virág-szirom téma köré építetted, hogy mennyire jól kapcsoltad hozzá az érzéseket, és hát mint mindig, most is imádtam a szóhasználatod és a képeidet. ;--; Köszönöm szépen, hogy olvashattam, nagyon várlak a következő körben is!♥
Sziaa :3
TörlésEgyetértek, belőlük sose elég, kár, hogy olyan keveset olvastam velük eddig, nem nagyon írnak Junhwannal az emberek, vagy csak én nem találom meg őket. XD
Örülök, hogy tetszik a címem is, igyekszem olyat választani mindig, ami kicsit különlegesebb meg kifejező is a novellára nézve.
Tényleg nem lett valami boldog írás, de örülök, hogy az emlékek neked is ellensúlyozták ezt. Húú, reméltem, hogy azért megértitek, hogy mit is akartam ott mondani, hogy mi történik igazából, de tartottam is tőle, hogy nem fog feltűnni, mert túl burkoltan fogalmaztam. De akkor megértetted, jaj. ;;
Nagyon jól eik és örülök, hogy ezt a mondatot emelted ki abszólút kedvencedként, igazából nem gondolkodtam, hanem egyszer csak leírtam és mondom hú, ez honnan jött. XDD Amúgy nekem is ez az egyik kedvencem belőle, ha lehet ilyet mondani. xD Ezen elgondolkodtam, amit írtál, hogy mennyire mély érzelem és megnyílás kell a másik felé, hogy ezt kimondjam, ijesztő is egyszerre és borzongató is, jó értelemben.
Köszönöm a kiemeléseket, tényleg tök sokat jelent, meg jó látni, hogy mik tetszettek neked a legjobban, és ez fontos visszajelzés. A szeritnem legegyszerűbb kis egyszerű gondolataimat visszalátva megnyugszom, hogy nem kell mindig nagy szavakkal élni, hanem egyszerűen is lehet maradandót írni.
Igeen, June versee. Hát, amikor megtaláltam, mondom ez nekem kell ide. xD A valóságos jeleneteket én is nagyon szeretem, igyekszem így megragadni a személyiségüket, hátha egy kcisit karakteresebbek is lesznek, ezt is igyekszem gyakorolni.
Örülök, hogy szerinted se ment a kárára, és hogy ennyire tetszett neked, a szókasználat is meg midnen. ;;;
Nagyon köszönöm a véleményedet és hogy olvastad, nagyon jól esett olvasni. ;; Köszönöm! ♥
Szia~~ ^^
VálaszTörlésHiába lett rövidke lett, de nem bántam, mert nagyon jó volt.
Tetszett már maga a cím, a szereplő választás, a kép az elején. Ezek már mind meghozták nekem itt a kedvet, hangulatot.
Nagyon tetszett az is, hogy valóságos elemekre építkeztél, mint a vers, vagy mint említetted a meztelen reggelizés ><
Mint mindig, most is egy elképesztő novellát írtál. Annyira tetszik a szóhasználatod ;-;
Olyan szépen írsz, hogy az szinte leírhatatlan.
Minden sorát imádtam a történetednek, hiába volt szomorú, keserédes. Viszont mégis szeretném kiemelni egy-két tényleg gyönyörű mondatot.
"Ebben a feneketlen mélységben jöttem rá, hogy egyedül Te vagy az én világosságom, az a fény, mely alatt az a virág lehetek, amit a szívemben látsz gyökerezni." - Ez engem annyira megfogott.
"Mintha a földből kitépve megvonták volna tőlem a lehetőséget, hogy tavasszal újra sziromlelkeket növesszek." - Ez is egy hihetetlen gyönyörű mondat, amiben egy még elbűvölőbb szó szerepel: sziromlélek.
"Már nem tudom, hogy hol végződőm én, s hol kezdődsz Te." - Ezt amint megláttam éreztem, hogy egy lesz a kedvenc mondataim közül. Olyan jó lenne tudni, átélni, hogy milyen érzés is ez, de addig is még elképzelve is gyönyörű.
Köszönöm, hogy olvashattam! Várom, hogy a következő körben mivel érkezel! ^^
Szia! ^^
TörlésÖrülök nagyon, hogy tetszett neked is a történetem, annak ellenére, hogy nem lett túl hosszú. Szeretek a valóságból megragadni dolgokat, úgy én is kicsit élőbbnek érzem a novellát. Örülök, hogy enniyre tetszik a szóhasználatom, és hogy ennyire tetszett. Köszönöm a kiemelt mondatokat is, azt hoszem ezek vitték a legtöbbeteknél a kedvenc címet, és ez nagyon jól esik nekem.
Hát, igen, jó lenne átélni azt az érzést, de szeritnem amennyire csodálatos, annyira lehet ijesztő is. De még nem tapasztaltam, így nem tudhatom.
Köszönöm, hogy olvastas és írtál! ^^
Szia!
VálaszTörlésMár a címed is nagyon megtetszett és gondolkoztam, hogy vajon akkor mit is sikerült írnod, így nagyon kíváncsian nyitottam meg. Meglepődtem, hogy ilyen kis rövid, de ha azt nézzem, passzol a címhez is: rövid, tömör, de ugyanannyira szép is. Direkt tervezted így, vagy csak véletlen? :D
Ez az albumos dolog jó ötlet volt az emlékek felidézésére, a boldog pillanatok újbóli átélésére a szereplő által, de minden szép emlékhez tartozik egy fájó is, hol szorosabban, hol lazábban - szerintem.
A vers nagyon szép és illett is bele, sokáig rágódtam rajta, engem nagyon megfogott ez a mondatod: "Már nem tudom, hogy hol végződőm én, s hol kezdődsz Te."
Mégis, a végén azt éreztem, hogy ez a kapcsolat mégsem kielégítő a felek részére...
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésJaj, szeretem ezeket a megfogó címeket, igazából engem is azok ragadnak meg elsőre egy ficinél, novellánál, meg persz e akönyvél is fontos. Igazából nem terveztem hosszabbra, csak ezt a pár jelenetet képzeltem el, ezt szerettem volna, meg amugy nem is annyira erősségem, hogy hosszabban vázoljak egy törtnete, így utólag már látom, hogy mit hogyan lehetett volna, de amikor írtam, ez még nem jutott eszembe Meg aztán lehet, hogy unalmas is lett volna, vagy már inkább fici jellegű, amit viszont ki szeretnék majd próbálni egyszer.. Szóval amúgy ez direkt volt, de igyekszem legközelebb kicsit jobban kinyitni azokat a kisajtókat, amiket itt is megtalálhattam volna.
Szeretem én is az albumokat, nézegetni a képeket, rendezgetni, akartam csinálni olyat a gimről, ahol egy-egy kép alá írok is, de hát sose jött össze, lusta is voltam, elmúlt az ihlet. xD De mással majd megtöltöm az albumot. Örülök, hogy tetszett neked is ez a megoldás. :3
A vers tényleg csodálatos, annyira, hogy nekem is többször kellet átrágnom magam raja, és talán még most sem értem teljsen, hogy mit jelent és hogyan lehet ez June fejében, dehát nem is fogom megtudni annál jobban, mint amit elmondott. Örülök, hogy szerinted is illett ide, nem volt kérdés, hogy bele szeretném tenni.
gazából ez a kapcsolat szeretettel teli volt mindkettejüknek, csak azt nem írtam bele, hogy mi is történt, lehet pont ezért öbbféleképpen is értelmezhető a vége. June nem hagyta el Jinant, hanem meghalt, és Jinan ezért szomorú, ezért takarózik ő is a bánatába. Egyébként csak burkoltan utaltam rá, de igazából Jinan is inkább a halált választotta, hogy ezzel is együtt lehessen újra Junhoeval. Mostmár nem June-ra vár, hogy hazaérjen, hiszen meghalt. Hanem tőle kéri Jinhwan, hogy várjon rá. ;;
Köszönöm, hogy olvastad és írtál, örülök, hogy tetszett a novellám! ^^
Szia!
VálaszTörlésTegnap este elolvastam ezt a novellát, de bevallom őszintén, hogy nem jutottam szóhoz, úgyhogy úgy döntöttem elnapolom a komment írást.
Egyszerűen lehengerlő volt, azon is gondolkodtam, hogy elolvasom mindenki másét és inkább csak azután kommentelek ide, hogy le tudjam neked irni, hogy ez a kedvencem a körben, de aztán mondom megérdemled, hogy minél előbb írjak. Viszont szerintem azt kijelenthetem, hogy eddig ez a kedvenc írásom tőled. Nem tudom, hogy a Junhwan mennyire befolyásolt ebben, de ahogy beleépítetted Juneya versét, a depressziót, amilyen költői képekkel éltél... Ahogy benne van a boldogság, a fájdalom, az elengedés, az örök szerelem... Ráadásul még a reggeli emlékeik is (btw hozzám akármikor jöhetne Jun meztelenkedni, én is ilyen szabad rihátlan lélek vagyok LOOOL)
Azért is tetszett nagyon ez a novella, mert gyönyörűen volt megírva, de nem kacifántosan. Minden, amit használtál teljesen érthető volt és egyszer sem kellett újra neki futnom, így végig benne tudtam maradni ebbe a gyötrő hangulatban.
Bár az a vers Jinaninak íródott, szerintem nagyon sok depis ember erőt tud belőle nyerni. Az üzenet, miszerint mindegy sötét vagy világos, színes vagy színtelen, de ugyanazok az értékes virágok vagyunk, szerintem nagyon szükséges és megfizethetetlen. Arra emlékeztet, hogy mindig értékeljem és szeressem magam, mert bármilyen rossz is minden vagy bármilyen jó, akkor is ugyanaz a virág vagyok, ami nem hervadhat el.
Kb az egész novellát kimásolhatnám, de megpróbáltam "leszűkíteni" a kedvenceimre, de hát így is sok van xD
"Mintha a földből kitépve megvonták volna tőlem a lehetőséget, hogy tavasszal újra sziromlelkeket növesszek." - sziromlelkeket, meg az egész hasonlat, annyira átreztem tőle a veszteséget, azt, ahogy elveszítünk valami nagyon fontosat.
"A testem még mindig ismeri az ölelésedet." - te jó ég, hát sírok TT Egyébként nekem James Arthurtól a Quite Miss Home valahogy eszembe jutott.
"A Te szenvedésed szorítja össze a mellkasomat annyira, hogy levegőhöz is alig jutok, vagy én vagyok ennyire szomorú? Már nem tudom, hogy hol végződőm én, s hol kezdődsz Te." - ezt egybe másolom ki az egészet, de egyébként itt a te szenvedésed szoritja össze a mellkasom szerintem gyönyörű, ugyanis ezzel a már sajnos eltávozott Junhoe-nak/nek (sose tudom xD) is még mindig adsz érzelmeket, hogy még a túlvilágon neki is fáj, és ő is hiányolja Jinanit és szenved. Nem csak az van, hogy emghalt és kséz az ő érzései már nincsenek. Aztán jön a hol végződöm én és kezdődsz te, azért ez félelmetes, ennyire szeretni és átadni magadat valakinek, de egyben gyönyörű és irigyelni való is.
"olvastál bennem, ..., szavakba öntöttél" - hát ezt imádom!
"Te vagy az én világosságom, az a fény, mely alatt az a virág lehetek, amit a szívemben látsz gyökerezni." - na jól van, hát hogy, istenem, hát szívszaggató!
"Arcomat égetően végigszántó kristály a megszáradt növényre hullva darabjaira törik az igazságtól," - a kristály könny, ami a darabjaira törik a kegyetlen igazságtól, zseniális!
és a szirompengéi kifejezés, hát azta!
Egy szó, mint száz: I M Á D O M, S Z E R E T E M, M É G, M É G, M É G!
Azért sajnálom, hogy az én precious Junhwanom nem kapott boldog fluffot, de hát a kegyetlen, fájdalams dolgok mindig emlékezetesebbek, én emg amúgyis mindig mindent elfelejtek rip
Köszönöm, hogy megírtad, várom a kövit! :3
jajj meg a címnek, már maga a cím is nagyon megfogott, de utána, ahogy belevitted a novellába, és életrekeltetted azzal a résszel, hogy Jinani egy virág, amivel a szeret nem szeretet játsza valaki és a szirmai hullanak lefelé, a szirmok, amik ő maga, és annyi az élete, a léte, hát beszarás! Nagyony ügyes!
TörlésSzia!
TörlésHát wow, én se találok szavakat. omg Hogy ez a kedvenced tőlem? Meg talán a körben is? >< Geez, hát nem gondoltam, hogy ennyire jó lett meg sikerült átadni mindent, főleg az érzéseket, mert abban béna vagyok, de wow, nagyon örülök, meg nem is tudom mit mondjak, nagyon jól esik. ;;;; Olyan rövid lett, így utólag egyre kevésbé voltam biztos benne, hogy mennyire tett jót neki a rövidsége, néhány helyen jobban kifejthettem volna, de megnyugtat, hogy amiket beleépítettem, azok így is érződtek. Hát igen, June meztelenkedése szerintem elképesztő látvány lenne minden reggel. XDD Én Jinant szeretném magamhoz, hozza a király ruháit is magával. XD :3
Azt hiszem egyébként, hogy ez a nem nagyon kacifántos, de mégis szép fogalmazás, jelzőkkel, hasonlatokkal (ezeken még dolgozom XD), ez, ami a legkényelmesebb nekem és én is a jobban bele tudom magamat is helyezni, és kifejezni is tudok vele. Az utóbbi néhány novellám is már inkább ilyen, valahol a Taekooknál éreztem ezt, hogy uh, ez olyan én, aztán ez a második ilyen.
Igen, ez a vers szeritnem mindenkihez egyaránt is szólhat, aki magáénak érzi a jelentését. Mindenki vigyázzon a lelke kis virágjára, gondozni kell és vigyázni rá, mint az igazira. Ez a legfontosabb. És van, hogy a másét is nekünk kell kicsit segíteni, locsolgatni, ez is fontos.
Köszönöm a kiemeléseket. ;; Nem ismerem azt a znét, de meg fogom hallgatni! ^^
Igen, azt úgy képzeltem, hogy June azzal, hogy meghallt, még ugyanannyira fáj neki, hogy Jinan nincs mellette, hogy ő nem lehetott vele, hogy fáj miatta neki. ;; És szeritnem is, amennyire komoly az a kijelentés, és intim, annyira félélmetes is egyben.
Mennyit kiemeltél, wow, köszönöm, olyan jó látni, hogy ennyi mindent megragadott és így tetszett ㅠㅠ
Sajnos most nem kaptak boldog véget, de még bennük van a lehetőség, hogy lesz egyszer olyan is ^^ A címnek én is nagyon örülök, hogy kijött, egyszer csak a többi ötletet félresöpörve csak úgy came to my mind XD Nem is tudtam amúgy, hogy van-e ilyen szó, de nem baj, most már van XD Szerintem is ez a legtalálóbb rá, annyi ponton tudtam kapcsolni hozzá. Igazából a cím a novella legvégén kerül kitalálásra, vagy nagyon ritkán közben/elején, de inkább a végén, így a történetre gondolva jött ez is.
Köszönöm ezt a kommentet meg a dicséreteket, úgy örülök, hogy neked is ennyire tetszett ;;
Sziaaa
VálaszTörlésAzta, nekem nagyon tetszett! A címet elolvasva még tippem se volt, hogy miről is fog szólni, aztán végül egy olyan keserédes novella lett, főleg a vége felé.
Az a meztelen reggelizés :'D Szerintem olyan vicces és érdekes olykor megtudni egy kis 'titkokat' egy híres személyről, vagy könyvről esetleg filmről, szívesen olvasok ilyeneket xD
Mikor belenéz az albumba, és kicsit felidézi az emlékeket, annyira valóságos volt, néha mikor előkerül egy régi fotó vagy bármi, olyan furcsa visszanézni mi volt akkor, és mi van most (jaj,ez úgy hangzott, mintha egy 60 éves idős ember, aki megélt már mindent, ő mondta volna huuupsz xDD)
"Akárhányszor a depresszió vaksötét vermében találtál, velem ejtettél empátia-könnyeket." amilyen egyszerű, olyan csodálatos és szomorú ez a mondat.
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következőben!^^
Sziaa!
TörlésNagyon örülök, hogy elnyerte a tetszéseda novellám, igen, elég keserédes lett. ;;
Én is nagyon szeretem ezeket a kis kulisszatitkokat, mindig keresem is az ilyeneket a videókban, interjúkban, ahol kiderülhet egy s más. XD
Megértem, amit a fényképekről mondasz, én is így érzem, amikor azokat nézegetem, hogy mi volt x éve, jó felidézni ezeket, szeritnem ez is olyan keserédes, mert mindig emlékeztet valami, hogy az már nincs, elmúlt, más lett helyette, aztán van ami még mindig megvan, például a gimis emlékek közül egy-két barát, aki még a mai napig az életünk része. Jó ezeket visszanézni, emlékezni, csak nem jó, ha benne ragadunk a régi időkben, el kell fogadni a változást is.
Köszönöm a kiemelést, ezt még senki sem idézte, örülök, hogy ez ragadott meg téged a legjobban.
Köszönöm, hogy írtál! ^^
ÚÚÚÚÚ, imádtam!
VálaszTörlésFel sem tűnt a rövidsége a történetnek, annyira gördülékeny volt, emészthető. A használt szavaidtól, kifejezéseidtől menten lemegyek hídba, imádom őket egytől-egyig.
Én is a mustársárgát választottam volna inkább, de hát ízlések és pofonok, ugyebár, hehe. Viccet félretéve, nagyon tetszett ez az egész fotóalbumos jelenet, annyira idilli volt, mégis kicsit szívfacsaró. Ahogy a kis versike is szépen beletaposott még egyet az ember lelkébe. Az egész gyönyörű volt, de kellőképp keserédes.
Köszönöm, hogy olvashattam és várlak a következőben is! :)
Jaj, de örülök, hogy imádtad! ;;
TörlésÉn is azt választottam volna, haha XD
Örülök, hogy vitt magával a történet, és nem tűnt fel, hogy rövidke. annak is, hgy ennyire tetszettek a kifejezéseim és a szóhasználatom.
Nem is tudok mást mondani azon kívül, hogy tényleg örülök, hogy ennyire tetszett és köszönöm szépen a kommentedet, jól esett olvasni! Köszönöm, hogy elolvastad és írtál ^^
Sziaa
VálaszTörlésNe haragudj a késői reagálásért😅 Nagyon érdekes, hogy bár nem ismerem a bandát, ahogy olvastam a storyt úgy éreztem mintha én is a rajongójuk lennék és mindent tudnek róluk, ez tetszett❤️ Imádom ahogy fogalmazol, nagyon szuper író vagy!
"olvastál bennem, ..., szavakba öntöttél" ezt felfogom használni ilyen random Snap streakekben, mintha valami költő mondta volna 😂❤️ Nagyon tetszett, köszönöm hogy olvashattam!
Szia!
TörlésNem haragszom, örülök, hogy ideértél4 Jaj, kár, hogy nem ismered az iKON-t, de sose késő megismerkedni velük, úgyhogy bátorítalak erre, egytől egyig értékesek, imádnivalóak és kis csodák! <3
Köszönöm a dicséretet, azért szerintem még van hova fejlődni, de jól esik, hogy szupernek gondolsz. :3
Köszönöm szépen, hogy írtál, örülök, hogy tetszett a novellám! ^^
Szia!
VálaszTörlésJó későn, de végre sikerült elérkeznem ehhez a kötelezettségemhez is >< még egyszer elnézést miatta.
Nem tudom, hogy mert nem ismerem az érzést, amiről írtál, vagy ennyire ki vagyok, de nem tudtam érezni a szavaidat. Ez nem a te hibád, megint gyönyörű szavakkal és szófordulatokkal, hasonlatokkal dolgoztál, a "sziromlélek" kifejezés egyszerűen gyönyörű, nagyon megtetszett. És nagyon szép a kis kulisszatitok a végén, meghatott. Végig követtem szegény fiúk nehéz karrierjét az elejétől és mindig fájt a szívem értük, így a vers beleépítése egy nagyon szép mozzanat volt számomra.
Őszintén szólva sejtettem, hogy sok ilyen témájú munka lesz a zene szövegét látva és ezért is ódzkodtam elkezdeni, mert ez egy elég szomorú fordulónak ígérkezett.
Munkáddal nem okoztál csalódást megint, várom a mostani fordulóban írtakat :3
Szia!
TörlésLegalább idertél :D
Nem tudom, hogy mitől lehetett, hogy nem tudtad átérezni, igazából ezt a gyász érzést én sem ismerem, talán nem sikerült úgy átadnom, ahogyan a valóságban lehet, már ha ezt egyáltalán lehetséges úgy igazán. Sajnálom, hogy nem tudtad átérezni, még dolgozom ezen, hogy jobban bele tudjam vinni az érzéseket az írásaimba.
Annak örülök, hogy tetszett a szóhasználatom és a vers beleépítése.
Köszönöm, hogy írtál! ^^
Hűha, végre :D
VálaszTörlésEz a novellad ért el a szívemhez eddig a legjobban, annyira megragadtad azt a kínzó fájdalmat a mondatokban, hogy még a betukbol is az szivárgott ki. Meg nagyon jó volt, hogy beleépítetted ezeket a real facteket, olyan igazi lett miatta a szomorú vég ellenére is, csempésztél bele ezzel egy kis keserédességet, úgyhogy hát nem mondom, hogy kiegyenlített volt ez a része, mert a fájdalom ott is jelen volt, de legalább June makacssága meg meztelenkedése egy kicsit eltereli a figyelmet.
A legjobban az tetszett, hogy June ismerte Jinan gyengepontjait, mert ha valakinek tudod a gyengéjét, akkor már kb tudsz róla mindent, amit ilyen vagy olyan módon ki is lehet használni, az már csak a szeretettől függ. Szóval nekem tetszett, hogy Jinan gyengepontja June volt.
Nagyon, nagyon szép mondatokat írtál végig, és mivel ilyen rövid volt ezért még túlzónak sem gondolom, mert kenyelmes mennyiségben, egypercesnek szerintem ez a legjobb fogalmazás, amit te itt jól kihasználtál, megis megtartva a balanszot.
Mintha a földből kitépve megvonták volna tőlem a lehetőséget, hogy tavasszal újra sziromlelkeket növesszek. - hát ez olyan különleges volt, meg annyira jó hasonlat arra, hogy a ki tépett virág mennyi fájdalmat tud magával hordozni, ahogyan az ember is. De itt amikor ezt másoltam rajottem, hogy a többiek, legfőképp Mirtill már mindent kiemelt, amit én is szerettem volna, úgyhogy én most nem teszem XD
Meg amúgy a legjobbak szerintem ebben most a kifejezések voltak. Akár a szavakban, akár az érzelmekben, most igazán hatottál az emberi szívre, amiért nagyon büszke vagyok rád. Nekem ugye nem esett le, hogy Jinan mit tett, szerintem ott lehettel volna egyértelműbb, de ettől eltekintve ez egy csodálatos egyperces, novella lett. Hát nem tudom, hogy szokták-e mondani, de az élet mellett a halálról is lehet csodát alkotni.
Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott^^
Hát a fejlődésben nincs határ, úgyhogy kívánom, hogy a csillagos égig fejlődj, már el is kezdtél szárnyalni! ;;
Oh, hogy mennyire vártam már, hogy írj, igazi türelem próba volt ez számomra. XD De végre itt vagy. :3
TörlésHát én annyira örülök, hogy így éreztél a novellámmal kapcsolatban, hogy ennyire tudtam hatni rád vele, mikor írtam, akkor nem gondoltam, hogy ilyen hatása lesz, de valóban, ebbe egy kicsit én is belehaltam, ahogyan mondtad is, ezt néha át kell élni egy-egy írásban. Imádom a real facteket, és örülök, hogy tetszett neked is benne, én is ezektől érzek igazibbnak egy történetet.
Igen, és hát June szerette Jinant, és igen. Az ember gyengepontja valakinek a fegyvere is lehet, olyan jól megfogalmaztad, hogy ennek
a használata a szeretettől függ, ezt én is így gondolom.
Örülök, hogy sikerült megtartanom a balanszot, néha én is soknak gondolom néhol a fogalmazást, bár ott többnyire sok is, még talán itt is egy picit könnyíteni kellett rajta. Szeretem, amikor tetszenek a mondataim. ;; Nem is tudom, hogy ki inspirál rájuk XD Igazán jó példa vagy. ^^
Hát nem is tudom, hogy hogy jutott eszembe, annyira elmerülte a virágokban és ebben az érzésben, amit Jinannak gondoltam, hogy csak úgy jött, és nagyon örülök, hogy neked is ez tetszik a legjobban és különlegesnek gondolod, nekem is ez a kedvencem, mert tényleg olyan fájdalmas is belegondolni most csak a virág szempontjából, hogy gyönyörű, és letépjük, mert annyira szeretjük és vázába rakjuk, hogy csak mi gyönyörködhessünk benne, de igazából ezzel csak meggyorsítjuk a hervadását. És ez így igaz lehet az emberekre is, különféle módokon. ;;
Hát nem is tudom, hogy hogyan tudtam ezt most elérni, ilyen kifejezőre írni, remélem, hogy minden novellával egyre jobban bele tudom építeni ezt a kezembe/magamba, mert szerintem az az egyik legértékesebb, amikor ilyen módon megérinti az embert valami. És én nagyon köszönöm, és örülök, hogy ez ilyenre sikerült, és hogy büszke vagy rám. ;;;;
Hát nem tudom, hogy szokták-e, de wow, tetszik ez a gondolat, hát köszönöm, hogy így gondolod.
Nem baj, a lényeg, hogy írtál.
Köszönöm, igyekszem, köszönöm, hogy mindig segítesz és támogatsz benne! ;; 💜