Erósz - Krystal

Ajánlott zene: Rebecca Ferguson - Glitter and Gold

Szürke, vastag felhők gomolyogtak beborítva az éjszakai égbolt végtelen vásznát, összeértükkor egy-egy éles fényvillanás és morajló hang jelezte, hogy vihar van készülőben. Erős szél borzolta fel a magányosan álló fák koronáit, hogy attól a néhány elszáradt levéltől is megszabadítsa őket, amelyek utolsó erejükkel ragaszkodtak a vékony ágakhoz egy hosszabb élet reményében, azonban a zord november pusztító hidegének már nem bírtak ellenállni, hagyták, hogy messze repítse őket az északi fuvallat.

A park közepén levő szökőkút mellett magányosan álló nő sziluettjét megvilágította a halványsárgán pislákoló utcai lámpák fénye. Szép alakját vékony, aranyosan csillámló ruha borította, hosszú, sötétbarna haja kiengedve omlott a sírástól rázkódó vállaira. Halk szipogását senki sem hallotta, nem volt, ki átölelje vagy megnyugtassa. Remegő kezeivel erősen szorította mellkasához azt a tárgyat, ami a világon a legtöbbet jelentette számára, mégis szomorúságának és kudarcának volt most a forrása; az édesanyjától kapott jégkorcsolyát.

– Miért… Hogy történhetett ez? Nem ebben egyeztünk meg! – Dühös kétségbeesettségében kiabált a szökőkút tetejét díszítő kőszobornak szegezve a vádló szavakat. Könnyáztatta arcát kézfejével törölgette nem érdekelve, hogy elkeni gondosan elkészített sminkjét, vagy összepiszkolja vele ruhájának ujját. Tekintetét le nem véve a szoborról keresett elő egy pénzérmét a táskájából, ujjai közt háromszor megpörgette, majd kívánságát hangosan kimondva a vízbe dobta. – Azt akarom, hogy jelenj meg!

Minden eddiginél hangosabb mennydörgés rázta meg a dermedt levegőt és ezzel egyidőben a kút tetején térdelő angyalszobor felállt addigi megmerevedett állapotából s egy ugrással a lány előtt termett, aki ijedtében hátrált néhány lépést. A márványhideg, tökéletes precizitással megmunkált alak tekintélyt parancsolóan magasodott a lány fölé, tartásából fenyegető felsőbbrendűség áradt.

– Nem ezt ígérted, nem teljesítetted a kívánságomat. Én bajnok akartam lenni, de veszítettem és az az átkozott Jessica lett az első helyezett! – Idegesen túrt a hajába, teljesen összekócolva a rendezett tincseket, csalódott kifakadását pillanatnyi csend követte, mintha megfagyott volna az idő.

Mély volt és bajjósló, fülsértő csend, amitől az ember csontjáig hatol a félelem és feszült szorongás rázza meg a testét. A környékre sűrű, fekete köd nehezedett, a lámpák pislákolva kialudtak, csak a gyenge holdvilág adott némi homályos derengést. Dübörgő hang hallatszott, mintha az égből villámként csapott volna le az erős, lavinaként romboló, mély orgánum.

– Krystal! A saját hibádból veszítettél, megadtam a lehetőséget, hogy bizonyíts. Bukásodért csakis magad okolhatod. Minden eddigi kívánságodban segítettem, tálcán kínáltam a sikert, de gyengeségedből adódóan képtelen voltál élni vele. Fogytán van a türelmem!

– Bocsáss meg, kérlek! Adj még egy esélyt és bebizonyítom, hogy nem volt felesleges a belém fektetett bizalmad! Mindent megteszek, hogy legyőzzem a nővéremet!

– Valóban? Mit kínálsz cserébe?

– Amit csak akarsz! Csak hadd mutassam meg annak a fruskának, hogy ki a legjobb a pályán! Nekem kell olimpiai bajnoknak lennem, semmiképpen sem engedem át neki a címet, a korona egyedül engem illett!

– Rendben. Adok egy utolsó lehetőséget, de ha elbuksz… Azt javaslom, vigyázz a lelkedre, szépségem!

A hirtelen feltámadt szél örvényleni kezdett, magával ragadva a lehullott faleveleket és ágakat, furcsa, fekete füsttel gomolygott körbe az angyalszobor körül. Krystal hátrébb lépve eltakarta az arcát, így próbálta védeni magát. Néhány pillanat múlva minden elcsendesedett. A szobor immár megszokott helyén, a talapzatán díszelgett vállán nyíllal teli tegezzel, mellyek hegyeiből újra jéghideg víz csordogált a kútba, minek mélyén százával meg-megcsillantak a kívánságokat szimbolizáló aranypénzek.

***

– Hölgyeim és uraim! Elérkeztünk a 2018-as PyeongChang-i Olimpia Műkorcsolya- és Jégtánc egyéni versenyszámainak utolsó két előadásához, köszöntsék nagy tapssal Jessica Jung-ot! A gyönyörű, ifjú hölgy készeres világbajnok, vajon megszerzi az első olimpiai aranyérmét is?

A narrátor hangja visszhangot vert a hatalmas, jéggel borított csarnokban, a lelátókon emberek sokasága várta a produkciót. Vakuk villogtak, hangos üdvrivalgás töltötte be a termet, mikor meglátták a jégre fellépő Jessicát káprázatos, ezüstszín ruhájában a bemelegítő köröket róni. A pálya közepén elegáns mozdulattal kezdőpozícióba állt és összpontosított, majd Beethoven Holdfény Szonátájának első akkordjait meghallva elkezdte rutinját.

Krystal a pálya szélén állva nézte nővére elbűvölő jégtáncát, emlékezetébe véste az összes kecses mozdulatot és a királynőket megszégyenítő eleganciát, figyelte az ugrások pontosságát és a plusz elemeket, amik egyre növelték a pontszámot. Négyfordulatos Toe Loop, Tripla Flip, Dupla Lutz és két Tripla Axel. Mindegyik tökéletesen sikerült, ezzel az eddigi legmagasabb eredményt érte el.

– Nincs más választásom, meg kell ugranom, csak így győzhetek. Tökéletesnek kell lennem! – Kezét ökölbe szorította, önmagát bíztatta, csak a cél lebegett a szeme előtt; legyőzni a nővérét, bármi áron. Elmélyült gondolataiból Jessica fülsértő hangja szakította ki. A lány immár mellette, karjaiban rengeteg csokor virágot tartva egyensúlyozott a vékony éleken.

– Kit látnak szemeim! Csak nem Krystal, a kishúgom? Nem hittem volna, hogy túljutsz a selejtezőn. Kíváncsian várom a produkciód, bár esélytelen, úgysem győzhetsz le, hiszen minden, amit tudsz, én tanítottam. Mégis hogyan múlhatnád felül a mesteredet? Jobb, ha nem felejted el, hol a helyed, bár úgy is nemsokára ott leszel az elrontott Axel-ed után: a jégen fetrengve. Kéz és lábtörést, testvér! – Választ meg sem várva, hisztérikus nevetést hallatva távozott Jessica, előre ünnepelve a győzelmét, mit sem törődve húgával.

A hangszórókból ismét felszólalt a narrátor hangja, hogy az utolsó versenyzőt is felkonferálja; Krystal következett.

– Kedves nézőink! Kérem fogadják nagy szeretettel és tapssal az utolsó fellépőt, Krystal Jung-ot! Ez az ifjú tehetség élete első olimpiáján vesz részt, nővére Jessica Jung nyomdokait követve egyre magasabbra tör a jégtáncosok világában. Lássuk, felül tudja-e műlni testvére lehengerlő programját, hogy megnyernie az olimpiai aranyérmet!

Krystal csillámos, aranyszínű korcsolyában és hozzá illő flitteres ruhában, magabiztosan lépett a jégre; most nem hibázhat, mindent bele kell adnia, hogy nyerjen. A bemelegítő köröket téve körbenézett a lelátókon ülő embertömegen ismerős arcokat keresve, de hiába. Több éve nem beszélt egyetlen barátjával sem, mindenkivel megszakította a kapcsolatot, hogy karrierje építésére tudjon koncentrálni. Lelke mélyén azért mégis remélte, hogy egykori legjobb barátjai eljönnek neki szurkolni, hogy aztán egymás karjaiba borulva örüljenek a győzelmének… De mindez csak hiú ábránd maradt, amit jobb, ha gyorsan ki is ver a fejéből, nehogy elterelje a figyelmét.

Helyére állva felvette a kezdőpozíciót, vett egy mély levegőt, szemét behunyta és összpontosított.

– Gyerünk húgi, engedd el a korlátot! Fogom a kezed, ne aggódj!

– Várj, jaj, ez nagyon csúszik, nem fog menni! El fogok esni! 

– Csak hajlítsd be a téred és egy kicsit hajolj előre, így meg tudod tartani az egyensúlyod és nem fogsz elesni! Ha pedig mégis, akkor képes vagy felállni és tovább menni. Érted? Nem olyan nehéz ez, mint aminek látszik. A térded legyen mindig behajlítva, a többi magától menni fog. 

– Oké, azt hiszem kezdem érezni, hogy kell. Szóval! Térd behajlít, lendületvétel és indulás. Valahogy így? 

– Igen, nagyon ügyesen csinálod! Látod, nem is olyan bonyolult. Hamar belejössz, sokat fogunk gyakorolni, aztán majd tanítok neked ugrásokat is, mit szólsz? 

– Már alig várom! Most elengedem a kezed, kipróbálom egyedül. – Krystal óvatosan, immár segítség nélkül állt a jégen, majd néhány bizonytalan lépés után nagyobb lendületet vett és nekiindult. Nagy örömében, hogy egyedül korcsolyázik felnevetett és hátranézve ellenőrizni akarta, hogy Jessica figyeli-e, azonban ez nem bizonyult túl jó ötletnek. Egyensúlyát elvesztve a lába kicsúszott alóla, aminek következtében nagyot huppant a kemény talajra.

– Jézusom, jól vagy? – Nővére aggódó kérdésére nem tudott felelni, mert szűnni nem akaró nevetésben tört ki.

– Hát… Hát ez nagyon vicces volt! Biztosan lesz egy-két lila foltom holnapra.

– Na, állj fel, meg ne fázz! – Jessica kinyújtott kezébe kapaszkodva feltápászkodott a jégről, leporolta magáról a hideg törmelékeket és testvére kezét fogva folytatták a korcsolyázást.

A decemberi lemenő nap már rózsaszínre festette az ég alját ezzel jelezve a lányoknak, hogy hamarosan haza kell menniük. Néhány órája gyakoroltak csupán, de Krystal már nagyon ügyesen ment egyedül is, azóta nem esett el egyszer sem. Az utolsó köröket együtt korcsolyázták, közben Jessica mutatott néhány nehezebb formát, amit legutóbb tanult az edzésen.

– És ez pedig az Axel! – Korcsolyája külső élén siklott, majd felugrott, pördült egyet a levegőben, majd menetiránynak háttal, fél lábon érkezett vissza a jégre, tökéletes mozdulatsort bemutatva.

– Azta, ez csodálatos volt! Taníts meg rá, kérlek!

– Lassan a testtel, még csak ma korcsolyáztál először, várjunk ezzel még egy kicsit. De ígérem, hogy idővel megtanítok neked mindent!

– Rendben, már alig várom! Hé, van egy ötletem! Legyünk mindketten műkorcsolyázók és lépjünk fel versenyeken! Mit szólsz? Mi leszünk a világ leghíresebb jégtáncosai és megnyerjük az összes díjat! Együtt! Ugye benne vagy? – Krystal örömteli lelkesedéstől ragyogó arcát nézve Jessica csak kedvesen elmosolyodott és kesztyűs kezét kinyújtotta húga felé.

– Persze, benne vagyok! Mi leszünk a legjobbak, de előtte menjünk haza vacsorázni, anya már vár!

A jégcsarnokot betöltötte a hangszórókból felcsendülő zene. In Regards to Love: Eros. Ez az Ő dala. Szemét kinyitotta, tekintetét magabiztosan előreszegezve felkészült, hogy a szerelem istennőjét megszégyenítő mozdulatokkal elkezdje kűrjét. Ragyogó mosolyt varázsolt arcára, a zene ritmusára táncolta a koreográfiát. A pörgéseket forgások, majd egy Négyfordulatos Flip, Tripla Axel, egy Négyfordulatos Lutz-ot újabb Tripla Axel követte. Kezdett fáradni, de ezt semmi esetre sem mutathatta ki a zsűrinek, főleg nem hagyhatta, hogy nővére észrevegye, lassan eléri a határait.

A zene feszültsége egyre emelkedett, éreztette, hogy mindjárt itt az idő. Most, vagy soha. Krystal a pörgésből felegyenesedve a produkció végéhez közeledve felkészült az utolsó nagy ugrásra, mely a történelemben eddig még senkinek sem sikerült. Éppen ezért kellett neki megugrania, egyedül ezzel múlhatta felül Jessicát. Az utolsó körbe érve az eddiginél is jobban koncentrált, kizárta a nézők hangos bíztatását, a villogó vakukat, a lelátó első sorából minden mozdulatát árgus szemekkel követő nővérét. Csak a lélegzetvételeire figyelt, fülében hallotta a szíve vad dobogását. Most, vagy soha. Hátrafelé korcsolyázva hirtelen megfordult, majd nagy lendületet vett és felugrott.

Négy és fél fordulat.

Az idő, mintha megállt volna, a zajok érthetetlen morajként érték fülét, nem értette, hogy mi történik körülötte. Kűrje befejező mozdulatába fagyva állt, éltető oxigénért kapkodva próbálta csillapítani szapora szívverésének vad dübörgését. Révületéből a narrátor erős hangjától sípoló mikrofon recsegése szakította ki.

– Elképesztő, egyszerűen káprázatos előadás volt! Nem hiszek a szemeimnek, muszáj lassított felvételként visszajátszanunk azt a befejező ugrást. Nem tudom felfogni… Ez tényleg az, aminek látszik. Egy hibátlan, Négyfordulatos Axel! Ezzel a hihetetlen teljesítménnyel Krystal Jung beírta magát a műégkorcsolyázók történelmébe! Az összesített pontszámok alapján, pedig a 2018-as PyeongChang-i Téli Olimpia egyéni műkorcsolyaverseny női győztesének járó első helyezettet is elnyerte! Gratulálunk ezért a lehengerlő előadásért!

Kábulatából a hirtelen nyakát húzó súly ragadta vissza a valóságba. Körbenézve konstatálta, hogy jobbján fintorgó nővére, balján pedig egy spanyol nő áll, egy-egy éremmel a nyakukban. Lenézett a sajátjára, amely meglepően nagy és nehéz volt. Arany. Kezébe fogva néhány pillanatig csak bámult rá, próbálva minden egyes apró szegletét az emlékezetbe vésni, megörökíteni az örömteli pillanat hevében azt a mindent elsöprő érzést, amit Jessica legyőzése és az első olimpiai aranyérem elnyerése okozott.

Megcsinálta.

***

Már késő este volt, mikor az önfeledt boldogságtól szökkelve a parkon átvágva igyekezett haza. Mindent eltervezett; először is vesz egy forró fürdőt, hogy kellőképpen átmelegedjen, majd eszik néhány finom falatot még lefekvés előtt. Tervei szerint másnap reggel tízig ki se kel az ágyból. Annyira lefoglalták gondolatai, hogy oda se figyelve haladt el a szökőkút mellett.

Valami nem stimmelt.

Hirtelen megtorpanva fordult meg a tengelye körül, döbbenten meredt a talapzatra, ahol az angyalszobornak kellett volna lennie, most azonban hűlt helye volt. Úgy éreztődött, mintha hirtelen több fokkal hűlt volna le a hőmérséklet, a légkör megváltozott, dermesztő borzongás futott végig a lányon. Erős mennydörgés rázta meg a földet és villám hasított keresztül a szürke fellegeken. A semmiből termett előtte az angyalkinézetű istenség tegezzel a vállán, szárnysuhintásaival keltett légörvények ragadták magukkal a lehullott leveleket.

– Krystal! Kedvesem, már nem is köszöntesz? Így hálálod meg segítségemet, amivel közelebb juttattalak hőn áhított célodhoz?

– Nem! Nem felejtettelek el, Uram! Hálásan köszönöm, amit értem tettél! Végre megmutathattam a nővéremnek, hogy mire is vagyok képes és felül tudtam múlni őt.

– Ezt már szeretem! Most rajtad a sor, hogy kifizesd az adósságod.

– Mégis mit adhatnék neked? Hiszen csak egy szobor vagy, látszólag nincsen szükséged semmire. Hiába adnék pénzt, nem vennéd hasznát, mert nem vagy ember!

– Hogy merészelsz ilyen hangot megütni velem szemben?! A sötétség gyermeke, az egyik legősibb istenség vagyok én, előbb voltam, minthogy ez a Föld megszületett volna. Számomra a halandó emberek annyit érnek, mint porszem szélvészben. Mégis, szememben fényesebben ragyogsz a világ összes aranyánál, megbabonáz gyönyörű szépséged, elkápráztat szenvedélyed. Létem célja, hogy szerelmet ébresszek az emberekben, istenekben, de mámoros érzéseket ébresztő nyilam hegye visszafordulva engem talált el, s örök életem egyetlen szerelmét a te lelkedben ismertem fel. Egyedül csak téged áhítalak, Krystal!

A letaglózott lány hallva az isten kívánságát lélegezni is elfelejtett, fejében visszhangoztak a felfoghatatlan és értelmetlennek tűnő mondatok. A döbbenet és kíváncsisággal kevert félelem elhomályosította gondolatait, képtelen volt válaszolni, a még meg sem formálódott szavak leheletként foszlottak semmivé a fagyos levegőben.  Dermesztő bűvölet csapdájában érezte magát, ahonnan nincs kiút; lángoló szerelemmel átitatott aranyvessző találta el, pont a szívénél. 

Ámor nyila.

Látása elhomályosult, testét pillekönnyűnek érezte, mintha többé már nem hatna rá a gravitáció. Elveszítette mozdulatai felett a kontrollt, már nem uralta cselekedeteit, erős akarata elpárolgott. A felhők között utat törő Hold fénye túlvilági glóriát festve ezüstösen ragyogóvá varázsolta a szürke angyalszobrot, melynek karja most vágyakozón a lány felé nyúlt. Láthatatlan erő vezette a vékony, reszkető kezeket beleillesztve a hatalmas kőtenyérbe; bársonyos érzékiség és durva erő simult egymáson.

Az angyaltestű férfi Krystal-t átkarolva egyetlen szárnycsapással a piedesztálon termett. Vállán tegez lógott, szárnyait védőn a törékeny női alak köré fonta, tenyerét a szívalakú arcon pihentetve vonta magához közelebb, hogy megízlelhesse a felhő-puhaságúnak tetsző, cseresznyepiros ajkakat. Érzéki csókkal olvadt egymásba a két lélek, hogy a mámoros pillanatba merevedve együtt alkossák a szökőkút örök díszét.