Ajánlott
zene: Evanescene – Haunted
Ajánlott aláfestő zene: DEAN ft. Zico – Pour Up
Magával ragad
a zene ereimbe szivárgó ritmusa, elkábít a bizsergető érzés, ahogyan véremmel
együtt szétárad egész testemben a lüktetés. Emberek pulzáló tömege vesz körül,
a parketten testek simulása, ruhaanyagok súrlódása kíséri mozdulataimat,
amelyek tökéletes összhangban vannak a helyiséget kitöltő basszus öblös dübörgésével,
mégis olyan, mintha az én táncomra reagálna a dallam és a villódzó fények
egymást szédítő játéka.
Idejét sem
tudom, hogy mióta vagyok itt, csak kiszáradt torkom és nehéz légvételeim
ébresztenek rá arra, hogy borzasztóan szomjas vagyok, így kissé szédülve az
oxigénhiánytól, de határozott léptekkel indulok meg a bárpult felé, hogy
lehűtsem magam egy itallal és pihenjek kicsit. Odaérve fáradtan vetem le magam
az egyik székre, s a pultra könyökölve tekintetemmel a csaposét keresem.
– A
szokásosat? – kérdezi, miközben már nyúl is az üvegért, hogy megtöltse jéggel
teli poharamat.
– Mindig
tudod, hogy mire vágyom – mosolyogva nyúlok az italomért, amivel barátom felé
biccentve jelzem köszönetem, de ő közben már fordul is egy másik vendéghez,
hogy kiszolgálja. Cserepes ajkaimhoz emelve három nagy korttyal iszom ki a
pohár tartalmát, s behunyt szemmel élvezem, ahogyan végigmarja torkomat a
whiskey forró érintése, és a gyomromtól kiindulva egészen az ujjaim hegyéig
elönt a keserű jóleső borzongása.
– Ahogy
elnézem, utánad is legalább ennyire vágyakozik valaki – jegyzi meg hozzám
visszatérve Johnny egy újabb italt keverve, melyet végül elém helyez le. – Ezt
neked küldi.
– Kicsoda? –
kérdésemre válaszul lazán jobbra int egyet a fejével, jelezve, hogy nézzek
arra.
– Látod ott
azt a vörös hajú férfit? Hát, haver, totál bejössz neki. – Belekortyolva a
nekem szánt gin tonic-ba végigmérem az ismeretlent, aki mintha megérezte volna,
hogy nézem, tekintetembe függeszti övét, s rám villantja ragyogóan fehér fogait
egy apró, de hívogató félmosoly erejéig, mire újra átélem a kellemes bizsergést.
Azt hiszem, hogy az alkohol kezd a fejembe szállni.
A férfi
felállva a helyéről egyenesen felém veszi az irányt. Könnyed lépteiből és
mozgásából arra következtetek, hogy legalább olyan jó táncos, mint amennyire
jól néz ki. Körülbelül egymagasak lehetünk, harsányvörös haja rakoncátlanul,
mégis tökéletesen beállítva omlik markáns vonalú arcába. Ideérve lazán leül a
mellettem levő székre, s miután megkéri Johnnyt, hogy töltsön neki újra, szembe
fordul velem.
–
Egészségedre! – mondja várakozva, mire az övéhez koccantom a saját üvegpoharamat.
– Köszönöm az
italt – beleiszom a koktélba, majd az ajkamon hátramaradt cseppeket nyelvemmel
itatom fel, és rávillantom azt a mosolyomat, amitől, ha lehet, még helyesebb
vagyok. Elégedetten figyelem, ahogyan egy ismerős érzés villan meg pupillájában;
egyértelműen tetszem neki. Kár lenne tagadni, nyilván valóan dögös vagyok, és még
jobban fokozza bennem a vágyat, amikor ezt felismerik, vagy hangot adnak neki.
– Először vagy itt? Még nem láttalak.
– Igen. Valami
különlegeset kerestem, és a barátaim ezt a helyet ajánlották – válasza közben
meglehetősen feltűnően vizslat, minden porcikámat végigsimogatja alkoholmámoros
pillantásával. Szinte lángol a bőröm mustrálásától, s akaratlanul is eljátszom
a bűnös képzettel, hogy vajon én milyen módon tudnék neki örömöt szerezni.
– És?
Megtaláltad? – meg se próbálom elrejteni hangom flörtölős élét, szemöldököm
enyhén megemelve várom válaszát, mire olyan áthatóan fókuszál szemembe, mintha a
gondolataimat olvasná ki belőle. Meg nem szakítva a különös kapcsolatot, italát
egyre lehúzza, majd felém nyújtja invitáló kezét.
– Táncolunk?
Hozzá
hasonlóan egy pillanat alatt eltűntetem a keserűt, felállva belecsúsztatom
tenyerem övébe, s hagyom, hogy a hullámzó tömegbe vezessen. Csupán egy
felületen érintkezik a bőrünk, de ez is olyan, mintha többszáz kis szikra
pattanna ki az ujjaimból, amikor hozzáérek. Elképesztően vonzó férfi, nem
csodálom, hogy olyan hatást vált ki belőlem, mint szunnyadó parázsból az
oxigén. Összemosódik körülöttem a tér, ahogyan szorosan egymáshoz simulunk.
Először lassan, a zene ütemét követve ringunk, kezét derekamra simítva
ismerkedik testemmel; oldalamon fel egészen a mellkasomig, ahonnan nyakamra tér
át, hogy tarkómnál rövid hajamba túrva kissé hátrahúzza fejemet; valami felszikrázik
bennem, mikor megérzem ajkait a zenére lüktető vénámon végigszántani, forró
lehelete egyszerre csiklandoz, és borít el finom remegéssel. Nyomott, nyirkos
köd feszül tüdőmnek, ahogyan a levegővétellel próbálkozom, de csak recés nyögés
szakad fel belőlem; képtelen vagyok kontrollálni magam, megőrjít a tekintetéből
áradó szenvedélyes tűz, amit látványom lobbantott fel benne, s ami felemészti
az én lelkemet is; teljesen átadom magam neki. Meg akarlak ismerni!
Most rajtam a
sor, hogy felfedezzem őt; fürkésző tenyeremmel kidolgozott felsőtestét
tapogatom, majd szálkásan izmos karjára áttérve a kitüremkedő erein zongorázom,
majd mutatóujjammal halántékától lefelé indulva éles állkapcsa vonalára
karcolok; ha kés pengéje lenne, már karmazsin csíkokban folyna nyakán a vérem. Táguló
pupillájában viszont látom magam, ami furcsa extázis-hullámmal tölt el, és az
ösztönös vágy vonásaimra kiülve veszi át felettem az uralmat. Vastagon fátyolos
íriszét fürkészem kérdések és válaszok után kutatva, de csak irizáló színkavalkádba
ütközöm. Olyan, mint egy megrepedt tükörfelszín, ami csak a külső fényeket veri
vissza, de ahhoz, hogy meglássam a valódi kristályt, álca nélküli önmagamat
kell elétárnom. Ki vagy te, hogy ilyen hatást váltasz ki belőlem?
Egyik kezét
csípőmre irányítva még közelebb húzom magamhoz, ezzel pattanásig feszítve a minket
közrefogó, intenzív feszültségtől lángoló húrt. Formás fenekére markolva
dörgölőzöm hozzá, felveszem az egyre gyorsabban dübörgő zene ütemét, és olyan
közel hajolok füléhez, hogy beszéd közben arcomon érzem a bőre párás melegét.
– Mi a neved?
– búgom a visszafogottságtól rekedt hangon. Nagyon vékony hajszál választ el
attól, hogy fülcimpájába harapva letépjem rólunk az összes ruhát, és a táncparkett
kellős közepén feláldozzam magunkat a kéj márványoltárán. Te is annyira
kívánsz engem, mint én téged?
– Lee Taeyong
– recés, mély tónusa olyan erősen dobogtatja meg a szívemet, hogy a fájdalmas gyönyör
robbanásszerűen árad szét bennem az ingertől, amelynek ereje egy villámcsapással
is felér, s amit pusztán a neve váltott ki belőlem. Ha nem vigyázok, a végén
még belehalok a tökéletességbe.
– Engem Tennek
hívnak – lehelem közénk elfúlva, és karjaimat vállán átvetve vonom még ennél is
érzékibb mozgásba. Izzadságtól gyöngyöző homlokom övének támasztom, fürge
ujjaimmal nedves tincseibe túrva játszom velük. Behunyt szemmel élvezem a
közelségéből áradó tüzes vonzóerőt, amely elemibb erővel hat rám, mint a
gravitáció. Úgy zuhanok valójának végeláthatatlan vulkáni kráterébe, mint a
felhőből kiszakadó, reményvesztett esőcsepp, amely még azelőtt oszlik gőzzé, hogy
lehetősége lenne a bugyogó láva szenvedélyes ölelésébe mártóznia.
– Ten. – Olyan
elégedettséggel ízlelgeti nyelvén a nevemet, mintha a legfinomabb vaníliás csokoládét
adtam volna a szájába. – Édes vagy! Van kedved ezt a lakásomon folytatni?
– Menjünk! – mondom,
de nem akarok távolabb húzódni tőle. Egy finom másodpercig még élvezzük a
varázslatot, aztán kezemre kulcsolva kifelé húz a tömegből.
A kijárathoz felvezető
lépcsőkről visszanézve még épp sikerül elkapnom Johnny pillantását, aki mindent
tudó vigyorával int egyet felém elköszönésképpen. Hirtelen csap meg a hűvös, koratavaszi
éjszaka zsengéje, az elmémre telepedett szeszes homály azonnal tisztulni kezd a
friss levegőtől. Sietős léptekkel haladunk egymás mellett, egy szó se hangzik
el köztünk a lakásáig tartó, rövid úton, de ez nem az a tipikus, kínos csönd,
amit a legtöbb ember igyekszik elkerülni. Ez a csönd kitölt, felforrósít és
izgat egyszerre, mert mélységében magába foglalja mindazokat a cselekedeteket
és érzéseket, amik egyelőre csak vibráló gondolataink közt várakoznak arra, hogy
a hálószoba rejtekében kibontakozhassanak. Csak érjünk már oda!
– Megjöttünk. –
Lakása elé érkezve a kulcsokkal kezd el matatni, hogy mihamarabb bejutást nyerve
végre a lényegre térhessünk, de nem bírok már magammal, hátulról nyakának esem ajkaimmal,
s lassan szívni kezdem vékony bőrét. Azt hiszem, máris a függőjévé váltam.
– Mmmh, isteni
vagy – kívánatosan lehelem rá a szavakat, virágos utóízét kóstolgatva
kiszabadítom nadrágkorcába tűrt fekete-fehér mintás kendőjét. – Van egy ötletem.
– Mit
csinálsz?
– A többi érzékemmel is meg szeretném tapasztalni a belőled áradó gyönyört – az arcán átfutó halvány zavar édes nevetésének kíséretében újabb szintre emeli azt az örvénylő kavalkádot, amelyet ő keltett bennem. Még éppen látom, ahogyan vonásaira a színtiszta vágyakozás kifejezését ölti, majd az anyagot szememre kötve rábízom magam Taeyongra.
Beborít a matt
sötétség bizonytalan határnélkülisége, a szobában vagyok, mégis olyan, mintha
sehol se lennék, kemény a lábam alatt a talaj, de szédülök, hacsak egy lépést is teszek. Hosszú,
elveszett szavak suttognak nekem, s tudom, hogy még mindig itt van valahol,
miközben engem néz, és kivár, mint egy ragadozó, mielőtt lecsap a prédájára.
Csak most én vagyok az áldozat, aki önként sétált be a ketrecbe.
Fátyolkönnyű simaság
érint meg, csiklandozva hízeleg, de élettelen tapintásából tudom, hogy csak a
függöny az, amit felém fúj a nyitott ablakon beszökő, csintalan fuvallat. Hátamat
lágy széllökés csapja meg, mint amikor valaki anélkül, hogy felfedezném, el
akar menni mellettem, de légies mozgásomnak köszönhetően hirtelen fordulok
egyet, és utána kapok. Szatén ingjének gyötrően finom anyagát érzem ujjaim közé
simulni, melyre erősen rámarkolva fulladás-közel húzom magamhoz, és megfogadom,
hogy többet nem engedem el. Úgy érzem magam, mint egy pillangó, de szárnyaimon
ő a tündérpor; képes a felhők magasságáig felrepíteni, azonban, ha
lemorzsolódva szertefoszlik, röpképtelenül hullok alá.
– Ne hagyj
magamra még egyszer! – suttogom kettőnk közé kérésemet, melyre válaszul egy
apró csókot hint nyakhajlatomba, mire elönt a meleg nyugodtság. Önkéntelenül túrok hajának bársonyos rózsaszirmai közé, orromat tincseibe fúrva
elveszek a tüdőmet kitöltő vaníliás orchidea-illat szédítő aromájában. Ha tényleg
pillangó lehetnék, akkor egyedül az ő virágaiból szeretnék nektárt gyűjteni.
– Ne aggódj,
nem foglak! – Minden szó után újabb puszikat lehel bőrömre, néhol fogával
karcol, míg ujjaival lassan cirógatva újabb felületeket szabadít fel ingem alól.
Végigfut rajtam a libabőr, csak széles vállaiba kapaszkodva tudom megtartani
magam. Izomtól feszes hátába markolva csomóba gyűrőm felsőjét, lábamat dereka
köré fonva próbálok még közelebb kerülni testéhez, mire fenekem alá nyúlva
könnyű mozdulattal ölébe kap, így teljesen hozzá tudom préselem magam.
Nyelvével mellkasom középvonalán lefele haladva kényeztet, s ha lehet, még
áthatóbban nyomakodik elmémre a kéj kábító vörösfeketéje. Csípőmet felé lökve ingerlem
magunkat ruhán keresztül, mire fojtottan szakad fel belőlem az élvezet örömhangja,
de az engem elborító parázsfeszültség csak fokozódik, mikor mélyen rezgő nyögése
skarlátfüstként kúszik fülembe, körbelengi tudatom, és bőröm alá szivárogva
beleissza magát lényembe.
– Csókolj meg!
– kérlelem, s fejét kezeim közé fogva fordítom felém, hogy ráhajolva
megkaphassam, amit akarok. Arcomat éri szaggatott légvétele, mikor hüvelykujjammal
kitapogatom csodálatosan ívelt ajkainak selyempuháját. Meghitt csókot hintek homlokára,
csukott szemhéjára, mandulavágású ívének szegletében megbúvó bőrhibára, melyet
már akkor észrevettem, mikor a bárban szemeztünk. Számomra tökéletes arcának
feltérképezését orrának határozott vonalán folytatom, apró hegyére szelíd
puszit hintek, és már éppen rátérnék legértékesebb kincsére, mikor váratlan
hirtelenséggel fagy meg köztünk a levegő egy pillanatra; fejét oldalra
fordítva megtagadja ajkainktól a kielégülést. Értetlenül felegyenesedem
karjaiban, és lehúzom a látásomat fogva tartó anyagot, hogy tekintetébe mélyedjek: a ridegség függönyébe ütközöm.
– Ten – vegyes
érzések villanásszerű váltakozása tükröződik vissza rám, többek között a bizonytalanság,
a sajnálat és a fájdalom, amitől fullasztóan összeszorul a szívem, de
legerősebben az az apró fény hat rám, amely talán a remény bizalomködbe burkolt csillaga lehet. Gyengéden elsimítom homlokába hulló tincseit, s megnyugtató
mosollyal ajándékozom meg azt a férfit, aki alig néhány óra alatt elérte, hogy
menthetetlenül belezúgjak. Nem akarok mást, csak viszonozni neki azt a rengeteg
figyelmet, amit ő azóta nekem szentel, hogy meglátott a bárban.
– Nem baj, ne
mondj semmit – kiemelkedő járomcsontját simogatom, melyre a megbánás pírja alig
észrevehetően kúszik fel. Teljesen elengedve magát simul tenyerembe, ahogyan
gondolataiban elmerülve engem fürkészik; elgyengülök szédítő íriszének
sodrásában, mire még szorosabban ölel karjaival.
Belső vívódása egy pillantás alatt tűnik el, helyette olyan állatias vadászösztönnel telve villantja rám mahagóni barnával keretezett pupilláit, mintha éppen megerőszakolna.
– Olyan
gyönyörűen táncoltál a parketten. Vajon az ágyamban is menne? – Félelmetes a belőle áradó kettőség kontrasztja, magával ránt,
elsöpör, felizgat. Hátamba karmolva megindul velem a hatalmas franciaágy felé, melynek
puha pamutpárnái közé vehemens erővel dob le. Elszédít a vadságából áradó
illat, fűszeres és hűvös, ízletes és tüzes tigrisliliom bódulat. Érzem, ahogy
engem akar, és én is ugyanennyire vágyom rá.
– Taeyong…
– Kívánlak! – orgánuma
megrezegteti a fülledt levegőt, visszhangként újra és újra hallom, egyre
hangosabban, teljesen kitölti a szobát, a tüdőmet, gondolataimat, képtelen
vagyok elszakadni tőle.
– Akkor
kóstolj meg! – mámor fűtötte hangom sóvárog, szüntelenül őt kívánom, érezni
akarom, vele együtt lüktetni, lélegezni, az ő szívhangjának dobbanását akarom
követni, mikor táncolok; zenéje beleragad fejembe, rá mozgok, őt hallgatom,
vele éneklek, őt kísérem, magammal rántom az élvezetbe. Lehetetlenül gyöngéd, úgy
kezel, mintha törékeny porcelánként bármikor összeroppanhatnék ujjai közt, és ettől
csak még sebezhetőbb vagyok, mint valaha; Taeyong a védelmem, de nála van a
lándzsám is.
– Imádom, hogy
finomabb vagy, mint a kedvenc zöldteás fagylaltom. Várj itt, mindjárt jövök! –
mondja, és kimegy a félhomályban úszó szobából. Hiányát azonnal megérzem, elborít
a libabőr, fázni kezdek. Egy kistányérral tér vissza, melyben össze-összekoccan
valami, de nem kell sokáig várnom, hogy kiderüljön, mi az. Kezébe fog egyet,
fölém hajol, arcomon végighúzza egészen az ajkaimig, fagyos vonalán zsibbadok,
szinte éget. – Nyisd ki szépen azt a gyönyörű szád! – engedelmeskedem, mire
belecsúsztatja a jégkockát.
Mintha szikrát
pattintana bennem, olyan hevesen rántom le a helyemre, hogy ölébe ülve az ágyba
szegezzem, hogy a meglepettsége megtöri magabiztos kifejezését, és kíváncsiság uralkodik el rajta. Nem törődve a gombokkal szakítom szét a tökéletességét
rejtő selyeming béklyóját, a látványától majdnem félrenyelek, csodálattal
vegyes áhítattal simítom végig bordáinak mentét, kidolgozott kockáinak hegyvonulatait,
az alhasán kitüremkedő ereket. Akár az örökkévalóságig is el tudnám nézni, de
felébresztem magam a bambulásából, és alhasához érve jeges csókot lehelek rá,
amire bíztatásként hajamba túr. Az
olvadozó jégkockát köldökére helyezem, és egy újabb után nyúlok, számban
benedvesítem, majd markáns izomdomborulatain azzal szánkázva kényeztetem a hideggel, forró nyelvemmel
simogatom, a kicsorduló vizet felnyalom, fogaimmal néhol játékosan beleharapok.
Nem tudok betelni vele. A kávé élénkítő keserűje, alkohol fanyarsága, karamella
töménysége, vanília édessége, a csokoládé boldogsága keveredik a virágoskert
aromájával és az érzéki gyönyör ízével.
– Ten! – tompán
kúszik fásult elmémbe a felismerés, hogy engem szólongat. Homályos tekintetemmel
megkeresem övét, és ismételten megadom magam annak a különleges érzelemörvénynek,
ami akkor söpör el, mikor vágy itta íriszeink találkoznak. Ahogy közelebb
araszolok hozzá, összenyomul ágyékunk, mire egyszerre tör fel belőlünk a felizgult
nyögés, eufórikus állapotunkat csak tetézi, hogy végig egymás szemébe nézünk, s
ettől olyan remegéshullám lök végig rajtam, hogy elgyengülve rárogyok. Levegő
után kapkodva arcom nyakhajlatába fúrom, gyenge ujjaimmal tincseit cirógatom, szívem
alatt szíve vad dübörgését érzem, ahogyan az enyémmel versenyzik. Vajon melyikünk
bírja tovább az eszeveszett hajszát?
– Szeretlek –
nem gondolkodom, legerősebb belső ösztönömtől vezérelve suttogom fülébe az édes
szavakat, de még ez se elég, hogy kifejezzen mindent. A képzeletem játszik
velem, vagy tényleg kétszer gyorsabban ver a szíve, mint az előbb?
Felröppen
bennem a kétségbeesés, hogy mi van, ha ezzel megölöm azt a varázslatot, amely
körülöttünk éledezik, és ha összedöntöm azt a világot, amit együtt építettünk
fel. Nem élem túl, ha elveszítem még azelőtt, hogy ténylegesen megkaphatnám.
Mintha
zsigerből tudná, hogy mire gondolok, kellemes érintésekkel csitítja el
aggodalmaim viharját, mint amikor a napsugarak a haragosszürke felhőket aranykontúrral
vonják körbe, emlékeztetve minket arra, hogy még akkor is süt, ha jelenleg nem úgy
tűnik. Taeyong finom ujjbegyeivel, kellemesen cirógat, cicáimhoz hasonlóan bújok
közelebb testmelegéhez, megnyugtató kisugárzásához, törődő jelleméhez. Arcomat tovább simogatva oldalára fordul, így egymással szembe kerülünk. Alig néhány
centiméter van köztünk, orrunk hegye találkozik, elidőzőm hatalmas, gyönyörűen
csillogó szemein, amik most kifürkészhetetlenek számomra. Szív alakú ajkai enyhén
elnyílnak, alsó ívén észreveszem az ott lakó, aprócska anyajegyet, amely csak
még különlegesebbé teszi lenyűgöző mosolyát.
– Mitől lesz
neked valaki különleges? – elmerengve teszem fel neki a kérdést, ami már azóta
foglalkoztat, hogy leült hozzám az italával.
– Attól, ha
olyat mutat nekem, amit senki másnak. Engem nem az érdekel, ami kívül van, amit
bárki láthat, hanem az, ami mélyen belül van, a lélek mélyén, amit csak akkor lehet
felszínre hozni, ha az illető nem fél és megbízik bennem. Valaki olyan, mint
te. – Szavai jelentős nyomot hagynak maguk után, kell néhány pillanat, mire
megértem, hogy rólam beszél. Én váltam különlegessé számára, mert megmutattam
neki azt, amit előtte senki másnak, hogy ki is vagyok én valójában, és éppen
ezért voltam képes őt kristálytisztán látni. Megértettem a vágyait, az
érzéseit, azt, hogy van, amihez több időre van szüksége, és nem erőszakoskodtam
a miérteket keresve. Az első perctől kezdve vakon megbíztam benne, nem
kételkedtem, tudtam, hogy vigyázni fog rám, a testemre és lelkemre is. Őszinte
tekintetében a letisztult, gyengédségbe öltözött szeretetet fénylik, erősebben,
mint az univerzum összes csillagja együtt véve.
Észrevétlenül
araszol hozzám közelebb, már szinte teljesen lecsökkentette a köztünk lévő távolságot.
Nagy tenyerével kedvesen simít tarkómra, hajtincseimet ujjai közt morzsolja,
fejbőrömet odaadóan masszírozza, hogy minél jobban feloldódjak abban a
csodálatos érzésben, melyben pillanatokon belül részesíteni fog. Egyenesen étcsokoládé
színű íriszeimbe néz, mikor az utolsó millimétert is maga mögött hagyja az
ajkaink egymáshoz vezető ösvényén. Minden képzeletet felülmúl, ahogyan bársonyos
szirmai táncba hívják enyéimet. Szemem automatikusan csukódik le a csodálatos
harmónia érzetére, amit kettőnk találkozása, és az egymásban való feloldódásunk
kelt. Tűzijáték színparádéja robban bennem, mikor nyelvét átvezeti számba, és
még tovább mélyíti csókunkat, amiről azt hittem, hogy nem lehet ennél
tökéletesebb, de Taeyong bebizonyította, hogy ő még a tökéleteset is képes
tovább fokozni, pusztán a létezésével is. Csupán egy légvételnyi időre
szakítjuk meg az intenzív kapcsolódást, de ez éppen elég neki arra, hogy ha
lehet, még ennél is jobban feje tetejére állítson mindent, amit eddig a
világról gondoltam; mert mostantól Taeyong jelenti számomra az állandót, a
tapasztalhatót és az érzékelhetőt. Megbabonázva nézem, ahogyan elbűvölő ajkait
szólásra nyitja, a hangok és színek elmosódnak, egyedül ráfókuszálok, és arra,
amit mondani szeretne.
– Tudod, megfogadtam magamnak, hogy csak azt csókolom meg, aki eléri, hogy szerelmes legyek belé.
Tyű, amúgy életemben nem írtam még ilyen hosszút, pedig még ez sem kimondottan olyan hosszú, csak kb. 2700 szó, de eddig ez a rekordom, úgyhogy most büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán ennyit tudtam írni, mert ez nekem egy kihívás volt számomra, meg igazából ez nem is lett volna jó egypercesnek, úgyhogy kellett ennyi szerintem.
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, remélem, hogy nem esik rosszul senkinek se a tartalom a maga 16+ valójával, és yaoi jellegével, de na. Erre a novellára nagy befolyással volt Taeyong és Ten közös száma, a Baby don't stop, szóval hallgassátok, szeressétek, gyönyörködjetek, mert szerintem ez a világ nyolcadik csodája is lehetne. ♡
LDFSHNKHDKRUHBLJLDFGLOERUOERIZ
VálaszTörlésJó, van ezen kívül is véleményem, de olyan nehezen fogalmazom meg most xdd egy kicsit kettősség érzésem van, csak nem tudom hol kezdjek hozzá xd
Hát én nagyon örülök, hogy végre ilyen hosszan is olvashattunk tőled, remélem máskor is sikerülni fog ilyen hosszan írni, szerintem egyáltalán ne félj a terjedelemtől, felőlem aztán még sokkal hosszabb is lehetne :D
És hát Taeten ‹3 megint tudtam, hogy hamar el fogom olvasni xd
Huh, hát már az első bekezdés nekem annyira tetszett, hogy wow, valahogy beszippantott a hangulata teljesen már ott. És annyira tetszett, hogy azt írtad, a zene mozog az ő ritmusára, hát wow, tényleg valami ilyesmi érzés nézni, ahogy Ten táncol.
És hát Tae milyen kis rámenős volt, én úgy bírom ha egy pasi tudja mit akar, és hát ő tudta :D És hát nem hibázatjuk, hogy kiszúrta Tent a táncparketten xd Azokat a megjegyzéseket is annyira bírtam, amiket Ten magába tett magáról xd ezen a "nyilvánvalóan dögös vagyok" kijelentésen olyan jót nevettem xdd bárcsak én is így gondolkodnék, taníts mester xd
Már nem tudom hol volt, de kiírtam magamnak, hogy annyira tetszett az 'irizáló színkavalkád" kifejezés, wow, tiszta pleasure for my eyes :D
Huh, annyira csodálatosan írtad le, ahogy táncolnak, annyira intim volt, de nem is testileg, hanem lelkileg, ezt annyira lehetett érezni, hogy húúú. És aztán a későbbiekben is, mikor már a lakásban voltak, tényleg csodás volt minden szava, annyira mély érzésekkel írtál le mindent.
És hát húúú, azok a párbeszédek, itt nevetgéltem magamban zavaromban xdd
"A többi érzékemmel is meg szeretném tapasztalni a belőled áradó gyönyört" ezt ide másolom, de nem tudok rá semmit se mondani xddd
Én azért örülök, hogy most nem lett annyira részletezve, mint mondjuk a Jaeyongos novelládban, és hogy itt inkább a lelki oldalról közelítetted meg az egészet, vagyis részben:D
Viszont, hát őszinte leszek, nekem annyira nem jött át ez a "szeretlek" dolog, egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet, pedig direkt háromszor elolvastam a novellát, hogy nem e siklottam el valami felett, vagy hátha értelmet nyer. Lehet azért is érzem ezt, mert amúgy is úgy gondolom, hogy ez nem tud pár óra leforgása alatt megtörténni, mert van különbség a szerelem meg a szeretet között, és az oké, hogy szerelmesek lettek, de az nem egyenlő azzal, hogy szeretik is egymást. És hiába volt annyira csodálatos, ahogy leírtad őket, ez a kijelentés egyszerűen nem tűnik helyénvalónak, és elég irreális is szerintem, és hát sajnos nekem tökre elvette azt a varázst, amibe addig a mondatig kerültem a novella által.
A végét viszont imádtam :D először nem értettem, miért nem csókolta meg azelőtt Taeyong, aztán mikor ezt kimondta teljesen kész voltam xd és hát ez nagyon rendes tőle, bár érdekes megközelítése a dolgoknak, hogy mennyi mindenbe benne van szerelem nélkül, de a csók csak így xd
Na most még pár kedvencemet kiemelem ide:
Törlés"Olyan, mint egy megrepedt tükörfelszín, ami csak a külső fényeket veri vissza, de ahhoz, hogy meglássam a valódi kristályt, álca nélküli önmagamat kell elétárnom." hát ez az egész mondat wow, gyönyörű hasonlat és gondolat, és annyira intim, tényleg talán ez a legjobb szó rá, nem is tudom mivel kéne jellemezzem xd
"Úgy zuhanok valójának végeláthatatlan vulkáni kráterébe, mint a felhőből kiszakadó, reményvesztett esőcsepp, amely még azelőtt oszlik gőzzé, hogy lehetősége lenne a bugyogó láva szenvedélyes ölelésébe mártóznia." gyönyörű és csodálatos, nem is tudom mit mondjak rá.
"Beborít a matt sötétség bizonytalan határnélkülisége" annyira tetszett ez a megfogalmazás, tényleg. És egyébként ebben a bekezdésben annyira jól visszajött a dal, de közben most ahogy mégegyszer újraolvasom kicsit elbizonytalanodtam, hogy csak nekem nem világos teljesen az egész gondolati és érzelmi háttere a novellának, rip.
"Úgy érzem magam, mint egy pillangó, de szárnyaimon ő a tündérpor; képes a felhők magasságáig felrepíteni, azonban, ha lemorzsolódva szertefoszlik, röpképtelenül hullok alá." jajj ez pedig annyira fájdalmas volt, de egyben gyönyörű is egyébként.
" Ha tényleg pillangó lehetnék, akkor egyedül az ő virágaiból szeretnék nektárt gyűjteni." ez is annyira szép, és hát rögtön a Nectar ugrott be xd.
Most erősen elgondolkoztam, hogy elküldjem e ezt a kommentet, mert nagyon fura lett szerintem, és nem tudom van e bármi értelme xd igazából én magam sem tudom, hogy mit gondolok, pedig már aznap elolvastam, mikor kiraktad, és úgy érzem minél többet agyalok annál kevésbé tudom mit gondolok xd szerintem azért, mert annyira tetszett, hogy azt leírni nem tudom, és aztán Ten benyögte hogy szeretlek, ami kiborított, és onnantól kezdve végem és nem tudom ki vagyok és mit akarok xdd
Hát nagyon nagyon remélem, hogy nem bántott meg, hogy ilyen kettős érzéseim vannak, mert lehet ez csak az én hülyeségem. Meg hát ezen kívül tényleg fantasztikus novella lett, annyira csodálatos érzésekkel és gondolatokkal, leírásokkal és karakterekkel és fogalmazással és tényleg mindennel :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben!^^
Sziaa! ^^
TörlésJaj, én az értelmetlen véleménynek is örülök egy oldalról, mert tök sokat kifejez a ahxbjw is XD
Hát amúgy én nem félek a terjedelemtől, csak inkább az kerül engem, rendes kihívást okoz összetenni egy történetet fejben háttérsztorival, meg úgy mindennel, hogy nem csak egy kb. 10 percet ragadok ki két életből, hanem akkor legyen mögötte minden is, de igyekszem ebben is még tovább fejlődni :D
Ten <3
Annak nagyon örülök, hogy már az elején így el tudtad kapni, és elragadott a hangulata, meg hát ahogy Ten táncol, hát nem tudok rá szavakat mondani, ennél jobban nem tudtam volna kifejezni szerintem. XD Meg Ten olyan kis sassy, tudja, hogy milyen kis dögös, meg is jegyzi és fel is van vágva a nyelve rendesen, amikor kell. És hát ki ne akarná Tent? :D
Az a kifejezés nekem is nagyon tetszik, csak néztem Taeyong szemét, gondolkodtam rajta, hogy hogyan is fejezhetném ki, aztán megtaláltam az irizáló kifejezést, és hogy az mit jelent és ah, egy kristályon látszott amúgy a legjobban, hogy milyen is, és nagyon tetszett, és szerintem annyira szép az embereknek a szeme színe, és én azt külön szeretem kiemelni, meg nézegetni, odavagyok a szemszínekért. XDD
Uh, örülök, hogy csodálatosnak gondolod a táncos rész és intimnek, én is annak szántam, valahol a tesi és a lelki közt. Talán kicsit több lelki is meg hasonlat volt benne, mint kellett volna, de nagyon örülök annak, hogy így is lehetett érezni még később is. :3
Szerintem nem is voltak most olyan párbeszédek, mint a Jaeyongban. XDD Aranyos, hogy kis pironkodóan nevettek, amikor én ilyesmit vagy többet olvasok, akkor inkább felgyulladok és szétharapom a számat. XDD De vicces, hogy ahány ember, annyiféle reakció. :D
Na, hát megértem, amit mondasz, hogy a szeretet az mélyebb sokkal, mint a szerelem, ezt én is így gondolom, viszont a szeretlek szóban szerintem nem csak és kizárólag a szeretet van. Hanem ott van mögötte a szerelem is, amit mindketten éreztek egymás iránt a végére, de Ten előbb, mert hát Taeyongba ki nem szerelmes amúgy? XD De a pillanat hevében is, ennyi impulzus után szerintem nem volt olyan váratlan, hogy kicsúszott a száján. Igyekeztem úgy vezetni, hogy Ten érzései azért egyértelműek legyenek, hogy a testi vonzódás már az első pillanattól megvan, aztán amikor a nevét kimondta neki Taeyong, onnantól már az érzelmi részét is jobban bele akartam vinni. Ezeket az érzéseket többek közt azokkal is szerettem volna mélyíteni, amiket aztán ki is emeltél. Amikor azokat írtam én már olyan gondolattal tettem, hogy Ten már szerelmes, és ő egyébként is a „gyengébbik fél” ebben a kapcsolatban, az érzelmesebb, az impulzívabb, és a személyiségéhez is illik szerintem amúgy, hogy szeretlekezik, ezért nem gondoltam, hogy ilyen durván elvágom a hangulatot nálad, ezért bocsánat. XD Viszont én tényleg úgy gondoltam, hogy a szeretlek mögött többször és nagyobb mennyiségben áll a szerelem, és van benne szeretet is, de az persze, több idő, mire teljesen kialakul. Ezt a szót egyébként sokszor használják mögöttes tartalom nélkül is, sokszor dobálóznak vele, azok mögött meg igazából egyik sincs, csak önös érdek. Én ennek a szerelem jelentését szántam, és azt sajnálom, hogy neked nem így jött át. :c
TörlésAmit még kiemeltél, és írtad hozzá, hogy lehet nem teljesen biztos neked a háttere a novellának, ott nem teljesen értettem, hogy mire gondoltál. XD De abban a bekezdésben, amikor sötét volt és bizonytalannak érezte a lépést is Ten, akkor azt azért írtam úgy, mert tényleg nagyon bizonytalan az, amikor vaksötétben mászkálsz, nem tudod mi merre van, és az egész egyszerűen tök sötét, nem tudod, hogy ki merre van, valahogy ezt akartam érzékeltetni, és ide vontam bele a dalból is. Mintha Ten lenne az, aki egy sötét ketrecbe besétál egy vadállathoz, aki rá vár, de azért önszántából megy be, mert tudja, hogy mi vár rá. Nem negatívként akartam itt ezt írni egyik részről sem, hanem úgy képzeltem, hogy Taeyong járkál Ten körül, mint amikor egy állat felméri, nézegeti a „prédát”, hogy hol kezdje az evést XDD Lehet, hogy nem olyan jól fogalmaztam meg, de afféle játszom az étellel dolgot akartam volna itt.
Nem bántottál meg, de elgondolkodtam rajta, hogy vajon mit hol kellett volna másképp, hogy ha ott is van a szeretlek, akkor az ne átvágja, amit eddig olvastál, hanem kiegészítse, köszönöm az őszinte véleményedet, a meglátásaidat és a sok kiemelést is, örülök, hogy tetszett a nagy része azért, meg hogy voltak gondolatok és érzések, meg leírások, amiket csodálatosnak gondoltál.
Köszönöm, hogy olvastad és írtál! :3
Igen egyébként, ebben egyetértek, hogy a szerelem is állhat a szeretlek mögött, de talán pont ez az, ami a bajom volt, hogy szerintem a két érzést az emberek sokszor összekeverik, és én talán pont így éreztem a novellában is. És egyébként nagyon is lehetett érezni, hogy azokkal a részekkel, amiket kiemeltem ezeket az érzéseket szeretted volna mélyíteni, és szerintem sikerült is. Egyszerűen nekem azért nem jött át szerintem, mert máshogy gondolom alapvetően a dolgot, és szerintem bárhogy máshogy fogalmaztad volna meg, belőlem ugyanezt az érzést váltotta volna ki. Szóval igazából az egész nem magára az írásra irányult, hanem a személyes véleményemre, megfejtettem a végére haha.
TörlésJajj ott elég bénán fogalmaztam xd ott nem pont arra a részre gondoltam, ahol nem biztos a háttere a novellának, hanem úgy amblokk az egészre, hogy azért ez a véleményem mert valami felett elsiklok, és nem lesz kerek az egész, csak mikor újraolvastam elbizonytalanodtam a saját véleményemben xd de így hogy te is írtál egy kis magyarázatot nekem is segített, meg így már én is tisztábban látom, hogy pontosan mi is volt a bajom.
Szóval tényleg nehogy magadra vedd, lehet hogy a többiek teljesen máshogy fogják látni, érezni az egészet, mert hát egyébként tényleg csoda kis novella lett!^^
Sziaaaaaaaaaa^^
VálaszTörlésVégre itt! Rögtön elolvastam, csak nálunk szépen, lassan az egész család megbetegedett, ezért tudok csak most írni:/
Uh, már a címet is imádtam! Tök egyszerű, de imádom a vaníliát: az ízét, az illatát… És hát TaeTen! Szóval már ennyivel meg voltam véve, de persze a csodás írásmódod koronázta meg az egészet.
Már az elején teljesen beszippantott a hangulat. Tetszett a helyszín, hogy együtt táncoltak, mert a tánc maga tiszta erotika, ha a megfelelő partnerrel ropja az emberXD Imádtam a párbeszédeket; hogy mindketten tudták, mit akarnak, nem lacafacáztak (hogy ezzel a gyönyörű magyar szóval éljekXDD)
„Olyan, mint egy megrepedt tükörfelszín, ami csak a külső fényeket veri vissza, de ahhoz, hogy meglássam a valódi kristályt, álca nélküli önmagamat kell elétárnom.” Ah, ez annyira különleges gondolat volt!
Nagyon tetszett ez az ötlet, hogy Ten bekötötte a szemét. Az emberek leginkább szerintem a szemükre hagyatkoznak; sokan szerintem még egy ilyen játékba se mennének bele, főleg egy vadidegennel, mert annyira kiszolgáltatottá tesz a helyzet, hogy nem látsz, és ő kb. bármit megtehet veled… Szóval nagyon bejött, hogy Ten ezt bevállalta, mert ezzel azt fejezte ki, mennyire bízik Taeyongban. Mellesleg a többi érzékszerve ilyenkor tökre kiélesedik, és jobban koncentrálhat olyasmire, amit látva talán észre se venne, vagy nem akkora intenzitással élne át.
„Úgy érzem magam, mint egy pillangó, de szárnyaimon ő a tündérpor; képes a felhők magasságáig felrepíteni, azonban, ha lemorzsolódva szertefoszlik, röpképtelenül hullok alá.” Hát ez is valami meseszép volt!
Jaj, ezután rám hoztad a frászt! Amikor Taeyong nem akarta megcsókolni… Mondom, mi a fene van most? És akkor elkezdtem attól félni, hogy rossz lesz a vége… Valamiért Anna JaeYongja ugrott be, amit imádtam, de mondom, én megőrülök, ha itt is elválás lesz a vége!XD
„Taeyong a védelmem, de nála van a lándzsám is.” Hát én ezt a megállapítást is imádtam.
Az meg, hogy finomabb vagy, mint a kedvenc zöldteás fagyim, annyira cukin hangzottXDD
Jesszusom, ez a jégkockás ötlet… Ez honnan jött? Nekem ez olyan nem mindennapi volt, ,de pont ezért tetszett nagyon, mert nem sok helyen olvasni ilyenrőlXD Végig olyan jól vitted ezt az erotikus szálat. Ez most számomra tökéletes volt, mert nem volt too much, de túl visszafogott sem; sikerült megtalálnod azt a bizonyos arany középutat^^
Én azért nem tartottam elhamarkodottnak ezt a szeretleket, mert ez csak így felindultságában csúszott ki a száján szerintem. Annyira magával ragadták a történtek… És bár én sosem éltem át ezt a szerelem első látásra nevű valamit, de hiszek a létezésében. Persze ha majd eltelik egy év, és a sok hétköznapi vita után még mindig ezt mondja, az lesz az igazi^^
Jaj, és én még annak is gyermeki lelkesedéssel örültem, hogy megemlítetted a Ten cicákatXDD A cicáknak mindenhol ott a helyük!
Na, és a vége… Amikor végre kiderült, hogy miért nem akarta korábban megcsókolni Taeyong… Ahh, az a mondat tökéletes befejezés volt! Egyébként én mindig úgy gondoltam, hogy szexelni bárkivel lehet, de a csók sokkal bensőségesebb, meghittebb, az bír igazán érzelmekkel…
Csodálatos élmény volt ez a kis szösszenet, mert nekem nem is tűnt olyan hosszúnak^^ Remélem, máskor is írsz majd ilyen terjedelemben (egyébként az előző challenge-ben a Krystalos írásod is kicsit hosszabb volt, nem? Uhh, de imádtam azt is!)
És hát igen… Fluffra fel!!!!!!!!!!!!!!!
Köszönöm, hogy olvashattam<3
Sziaaa!
TörlésJajj, sajnálom, hogy betegek vagytok, gyógyuljatok meg hamar!
Uu, hát a vaníliát én is imádom, olyan jó, hogy te is, hát ki nem? Csodálatos az íze, illata, meg a virága is annyira szép, és ugye szeressük a virágokat és persze Taetent is :3
Hát igyekeztem itt is belevinni ezt az érzést a táncba, mert így gondolom, ahogy te, főleg, ha Taeyong és Ten együtt táncol, meg ugy ublock ha egymagukban tánvolnak soloban, hát az is felér a MINDENnel.
Egyetértek, szerintme is van valami nagyon intim és bensőséges bizalom abban, ha feladja a látását így, és rábízza magát, ezt szerettem volna itt is kifejezni, örülök, hogy tetszett. ^^
Jaj, hát eszemben se volt más kimenetel, hogy elválnak vagy ilyesmi, bár így utólag kicsit finomítanom kellett volna ezen a szeretlek dolgon, mert kicsit lehet elhamarkodott is volt, meg másképp is kellett volna, hiába gondoltam én is felindultságnak, dehát már mindegy, nem baj, de annak örülök, hogy ez éppen a kellő mennyiség volt számodta a szexuális részekből. ^^
Hát imádom a cicákat, muszáj volt XD
Jaj, van igen amúgy zöldteás fagyi, és olvastam, hogy Taeyongnak meg Tennek az a kedvenc ízük is, ezért lett konkrétan ez, aztán itt lenteb Mirtill felvilágosított minket, hogy még pesten is van, ahol lehet kapni.
Én is úgy gondolom, hogy a csók sokkal bensőségesebb, és örülök, hogy neked így tökéletes befejezés volt a végére, és bár kicsit máshogy alakítanám,ha most írnám de remélem, ogy legközelebb majd nekem is olyan tökéletes lesz a vége, mint te gondolod. ^^
Tényleg nem? wow, nekem amúgy igen, amikor már ötödjére olvastam el, hogy jó-e minden, de amúgy szeretnék még gyakorolni hosszabbat írni. Igen, a Krystalos meg volt egy Taekook, az is kicsit hosszabb volt, de ez még azoknál is, úgyhogy ez eddig a leghosszabb, amit írtam.
És köszönöm a kiemeléseket is, és a véleményedet is, iygekszem a kövibe a te kedvedre valót is írni! ^^ <3
Szia!
VálaszTörlésElőször a címedről és a szöveg végén beszúrt képedről a fülledt melegség, és tömény édesillat jutott eszembe, és hát nem is csoda, mert ez maga volt a cukiság. Nagyon élveztem, ahogy leírtad a táncukat, és ilyen hosszan még nem olvastam egy táncot, de te nagyon jól megoldottad. Az eleje, és a közepe tája nagyon hasonlított témájában és leírásában kedvenc írónőm két nagyszerű történetének jelenetire, de amúgy nem hiszem, hogy ismered őket, szóval most nem copy-gyanúsítás van irányodban, hanem egy nagy dicséret, mert az a nő úgy fogalmaz, mint egy csoda *-* Szóval nagyon tetszett!
"Imádom, hogy finomabb vagy, mint a kedvenc zöldteás fagylaltom." - létezik egyáltalán zöldteás fagylalt? :D simán megkóstolnám, mert szeretem a zöldteát.
Az, hogy leírtad, hogy mért fontosabb számára a belső, itt felcsillant a szemem, mert yeee, így van! Na és a vége! Cuki volt, bár számomra kissé elhamarkodott kijelenti azt, hogy szerelmes. Vagy itt úgy kell érteni, hogy szerelmes is lehet belé, akkora a vonzalom? Mert akkor ez ilyen jelzés, "akaromigen" a párkapcsolatra és nem csak egyszeri digi-dugi? Mert akkor elfogadom ezt a mondatot :D
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia, idepofátlankodok xD Igen van zöldteás, matcha fagyi, és egyébként isteni finom! Én pesten ettem a Komachi Bistroban, és hát egyszerűen maga volt a csoda! xD
TörlésMeg most pesten nyílt pár hónapja egy Matcha Tsuki nevű hely, lehet ott is van fagyi is, már nem emlékszem. De vannak sütik meg nagyons ok féle matchás ital :D
TörlésSzia!
TörlésUh, tetszik, hogy tényleg ezt a fülledt melegséget és tömény édeset képzelted el, mert én is végig így érezem magam körül a levegőt, miközben írtam. >< Kicsit tartottam tőle, hogy hogyan fogom azt megírni, hogy ne legyen monoton, de örülök, hogy sikerült úgy, hogy tetszen, próbáltam főleg az érzésekre meg az egymás felfedezésére tenni a hangsúlyt ott. Hu, nem tudom, hogy kire gondolsz, én valóban nagyon kevés írót/színészt/énekest/akárkit ismerek, de kíváncsi vagyok, hogy kire gondolsz? XD Szerintem elég basic jeleneteket írtam, úgyhogy nem csodálom, ha hasonlítana valami másra, de tényleg csak úgy születtek ezek a jelenetek, hogy elképzeltem hgy is történne ez ha egy filmben nézném, amit írok XD Örülök, hogy tetszett! ^^
Jaj, hát amúgy igen, van, bár én még nem találkoztam vele, de azért is gondolom, hogy van, mert Taeyongnak és Tennek ez a kedvenc fagyi ze, szóval kell lennie. XD És köszi Mirtill, hogy megerősítetted ezt, és wow, ezek szerint akkor itt is van, el is látogatok majd azokrra a helyekre, mert annyira finom a matchás bubu is, hát még fagyiban milyen lehet omg ;;
És igen, a belsőt fontosnak tartottam, de azért persze Ten nem kispályás amúgy se küldőleg. Én úgy gondoltam, hogy nagyon heves, fűtött állapotban simán kicsúszhat a szeretlek, lehet valaki már ennyitől szerelmes, mág ha annyira teljesen nem is ismeri a másikat belülről, de amit eddig tapasztalt belőle, az már megvette, és hát innentől jönne mág csak a java, szóval igen, ez egy határozott "akaromigen". :D
Köszönöm a véleményedet, örülök, hogy tetszett! ^^
Sziaaa
VálaszTörlésUh, hát a kettős érzések ugy kavarognak bennem, mint ahogy tele van ez a novella mindenféle csodával. Hihetetlen, hogy mennyire durván jól használod a mellékneveket, jelzőket, a szavakat, meg mindent. Mindig csak ámulok és bámulok, ami most is megvolt, de egy rövid novellánál ez valahogy értékesebb? Megmondom őszintén én itt elvesztem a rengeteg sok csodás mondat között, és mire bármit is érezhettem volna, vagy bármi is úgy igazán kiemelkedett volna, igazából mindent elsodort az az óriási ár, amiben jöttek ezek a sorra szép mondatok egymás után, és mintha mindegyik kicsit vesztett volna a varázsából. Bevallom, nekem sok volt. Kicsit úgy éreztem, hogy nagyon sok volt a naaagyon hosszú, összetett mondatok száma, és mire a végükre értem már nem is tudtam mi történt az elején, egyszerűen képtelen voltam felfogni őket már a végén xD Habár ez lehet az én gyenge agyam hibája is lol Tényleg, mind gyönyörűen volt megírva, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, de nekem ilyen terjedelemben az egyszerűbb már több lett volna. De tényleg kb mindent, amit írtál ki lehetne emelni, mert önállóan egyszerűen lehengerlőek. Irizáló.... na ez a szó, nem fogok hazudni, utána kellett keresnem google-be, mert halvány lila gőzöm nem volt róla mi a csudát jelenthet XDDD Ilyenkor jövök rá, hogy alig tudok magyarul rip De amugy tényleg szép és különleges szó.
Engem az is off guard ért, hogy Ten... Ten... szerelmes...? XD Néztem, hogy várjunk, pislogtam, mondom nem most jüttönk be a buliból az ajtón nem rég? Vagy mondom valahol ugrottunk az időben, or what...? xD Kicsit olyan nem is tudom, olyan hiteltelen volt ez nekem. Még azt tudom elképzelni, hogy Ten az érzésbe szeretett bele, amit Taeyong kiváltott belőle az első pillanattól kezdve. Mert az átjött, hogy annyira oda van érte, mint Rómeó Juliáért, meg mint Júlia Rómeóért, de hogy ilyen hamar szerelmes is legyen. Úgyhogy akkor én azt mondom, hogy itt inkább magába az érzésbe volt szerelmes, amit Taeyong mellett érzett. Na de... aztán Taeyong is kinda szerelmet vallott... Úgyhogy aztán a magyarázatom köddé vált, és csak pislogtam továbbra is xDDDD Pláne, hogy Taeyong oylan óvatosnak, válogatósnak tűnt azok alapján, amiket elmondott, meg ezalapján a csak azt csókolom meg, akit szeretek dolog alapján. Oké, hogy amiket leírtál nagyon átadták ezt a mély érzelmi köteléket, ami túlmegy csak a testiségen, mégis... Hát nem tudom, nekem ez valahogy olyan erőltetett volt, hogy na én, mint író ezt akarom és ez lesz :(
Viszont mindezek ellenére is, ahogy mondtam fentebb, tényleg csodás dolgokat írtál, úgyhogy muszáj vagyok kiemelni dolgokat, amik tetszettek, vagy amiken jót szórakoztam :D
Sziaa
TörlésJaj, hát igen. Igazad van neked is, tényleg tooooo much lett minden, tényleg túlragoztam jópár mondatot, tökre megértem, hogy elvesztél a sok ilyen között, sajnálom ezt, és béna vagyok, hogy nem figyeltem erre, illetbe húlye voltam, hogy nem javítottam még megosztás előtt, de olyn shit ass voltam, hogy azt gondoltam az gészet át kéne írni, és azt meg nem akartam, de tényleg, ha csak néhány ilyet kihagyok, akkor szerintem jobb lett volna igen. Azt hiszem, én is túl sokat akartam egyszerre, és ezért lett ilyen káoszos az egész XDD De köszönöm, hogy úgy gondolod, hogy külön meg lehengerlőeknek tartod őket, ez jó esik ^^
Hát ja igen XD Ten szerelmes lett, és igazából én itt olyan értlemben vett szerelemre gondoltam, amiben nagyban benne van az is, amit mondasz, hogy az érzésbe, az egész helyzetbe, de igazából abba is, amit Taeyongból kapott úgy mindenhogy, meg felindultságból is. De ezt is kicsit elhamarkodtam lehet, mint Taeyong részét biztosan, arra többet kellett volna fektetnem, hogy az ő érzéseit kialakítsam, sajnos ez nagy gyengepontja lett ennek a novellának a nyelvezete mellett rip Ha írok valamit közepesen hosszúra vagy hosszabban, akkor hajlamos vagyok arra, hogy kicsit hirtelen zárjam le, hogy na vége, aztán lóg a levegőbe, mint itt is, ezt is elbénáztam, de figyelek majd erre a jövőben.
"Kár lenne tagadni, nyilván valóan dögös vagyok" - we love a confident man hahahahaha
VálaszTörlés"olyan hatást vált ki belőlem, mint szunnyadó parázsból az oxigén" - ez nagyon tetszett, de igazából utána tényleg az volt, hogy jöttek sorra a dolgok és hát ez amugy elveszett már a következő sorokban, de ezt még kiemeltem, utána már feladtam xD
"Ha nem vigyázok, a végén még belehalok a tökéletességbe." - said every fangirl ever upon seeing their idols :D
Nagyon jót nevettem azon hogy Taeyong a teljes nevével mutatkozott be, ten meg így A nevem Ten xDDDDD Hát nem bonyolította túl xDDD És amugy lehet azért is volt annyira szórakoztató nekem, mert én állandóan csak a keresztnevemmel mutatkozom be XDD Jó ha valami fontos személy, akkor nem, de így random haverok haverjainak igen xDDD
Az nagyon tetszett, talán a legjobban, ahogy a csöndet írtad le, ami megjelent közöttük, amikor mentek a lakásra. Valószínűleg azért, mert a csendet általában (legalábbis én) két módon látom leírva, amikor fullasztó meg kényelmetlen és ez többféle módon, vagy amikor kellemes, természetes, megnyugtató és ez többféle módon. De így én még sohasem láttam, és ez nagyon tetszett, emrt számomra annyira egyedi volt és sokatmondó. És tényleg minden benne volt, és annyira jól megragadtad azt a fajta csendet!
" szárnyaimon ő a tündérpor" - ahhh minden ami csillám, meg tündérpor meg csillog villog az jöhet, öntsetek le!
Az a rész is nagyon tetszett, ahol arról volt szó, hogy Taeyong zenéje a fejében ragad, és hogy rá táncol meg énekel, emg ilyenek. Meg amikor a vörös hajtincseket a rózsaszirmokként írtad le.
"Imádom, hogy finomabb vagy, mint a kedvenc zöldteás fagylaltom." - pedig a Matcha fagyi az álom TT Eddig is akartam Tenből, NA DE MOST!
Na és ami még a csendes rész után a legjobban tetszett az ez volt:
"mint amikor a napsugarak a haragosszürke felhőket aranykontúrral vonják körbe, emlékeztetve minket arra, hogy még akkor is süt, ha jelenleg nem úgy tűnik." - na jó, talán lehet mégis ez a kedvencem, vagy nem tudom. De ez tiszta motiváló. Meghát gyönyörű, gyönyörű, amikor a felhők aranykontúrosak, és zseni, hogy ez neked eszedbe jutott! Most Anna is, meg te is olyat írtál, amit ki akarok tenni instasztoriba :$ Persze csak ha szabad xDDDD
Találtam kis elírásokat is, vagyis szerintem ezek azok:
"arcomon érzem a bőre párás meleget." - lemaradt ékezet
"ruhaanyagok súrlódása kísérik mozdulataimat," - sztem itt annak ellenére, hogy előtte is van valami, a kísérik helyett kíséri kellene.
"az apró fény hat rám, amely talán a remény bizalomködbe burkol csillaga" - itt a burkol mögül sztem lemaratd egy t
Oh, és a kis részletek amiket elrejtettél és imádtam:
"akkor egyedül az ő virágaiból szeretnék nektárt gyűjteni." - give me that nectar asfbjkdasnfklsdmfld give me that nectar :D
Aztán Ten cicái :3
ÉS A LEGJOBB A LEGJOBB
"Mmmh" - mmmh I SEE WHAT U DID THERE I SEE NE TUDD MEG MENNYIRE IMÁDLAK HOGY EZT ÍGY IRTAD!!!! KAI WORLD DOMINATION HAHAHAHAHAHAHAH
PS: DRINK SOME DRINK SMOKE DRINK SMOKE POUR UP!
PS2: TAETEN SUPERIOR BABY DONT STOP SUPERIOR
PS3: FOLYTATOM A FOLYAMATOS HARCOT MAGAMMAL HOGY TAETEN VAGY JAEYONG TE PEDIG NEM SEGÍTETTÉL RIP
Jaj, és köszönöm a kiemeléseket XD
TörlésHát igen, Ten talán az egyik legmagabiztosabb ember az NCT-ben, és ezt ki is mutatja, hát jól csinálod édes XDD
Ah, azok a fránya túlbonyolítások. De örülök, hogy ez a része megmaradt, bocsánat mégegyszer, elszaladt vele a ló, aztán még le is dobott magáról ezekkel a mondatokkal, meg fogom találni azt az aranyközepet egyszer XDD
Ja, hát Ten nevével szórakoztam, mert mondom oké, Ten, akkor Lee is, de gondoltam hogy írjam a koreai nevét, de nem azt én se ismerem, aztán néztem egy videót, ahogy bemutatkozik meg elmondja a nevének a történetét is, mondom okéé, ezt nem írom le thaiul xDDD Úgyhogy maradt a Ten XDD Jaj én utálok bemutatkozni, ha ilyen havernak, akkor mondok egy Vivi vagyokot, de összeakat a szám a sok vtől úgyhogy általában é is lerendezem csak egy Vivivel vagy Viviennel, mert azt meg Vikinek vagy Lilinek hallják, rip me XDD
Örülök, hogy a csend rész egyik legjobban tetszett, azt én is inkább úgy olvastam, ahogyan te is mondtad, de azt a fajta hangulatot, amit közéjük képzelem és éreztem, azt így tudtam leírni, így alakult ez ki. ^^
Én is úgy szeretem a csillámot, aztán itt a tündérporos résznél amúgy azért írtam azt, mert nem tudtam, hogy hogy hívják a pillangóport, hát csak nem így xDD Meg a Csingilingben is ugye tündérporral repülnek, úgyhogy oké legyen tündérpor, meg amúgy Ten is olyan csillámló egyéniség, akit Taeyong elrepít haha
U, örülök akkor hogy az a hajtincs rózsaszirom átjött, azt nem tudtam, hogy elég jól burkoltam-e vagy tökre nem lehet rájönni, de akkor megnyugodtam, hogy te is észrevetted és tetszett is, köszi ezt a sok kiemelést :3
Jaj, hát én még nem ettem, de láttam a helyeket, amiket itt promóztál fentebb, úgyhogy amint elmúlik ez a hóviharos/esős időszak, megyek és kóstolok is! u de ennék/innék most is jaj. TENT MINDENKINEK
Én is úgy szertem, amikor a napkörül aranykontúr van, azt hiszem pont úgy jutott ezsembe, hogy kinéztem az ablakon és hasonló volt, és tényleg olyan motiváló szerintem is, és hát a jelenség tényleg gyönyörű. Nyugodtan tedd csak, örülök, hogy így tetszik, hogy még ki is tennéd, köszönöm ez tök jóleső ;;
A javításoat is köszi, javítottam is őket, valahogy mindig van, ami felett elsiklik a szemem. XD
Esküszöm a nektáros rész csak azután ugrott be nekem, miután már x részt írtam utána, hogy lol tényleg give me that nectar :DD
Tn cicái imádnivalóak, meg Tennek szerintem van egy olyan kis bújós viselkedése is néha, meg nekem ő olyan, mint egy cica, gy gyönyörű fekete cica, hát imádnivaló.
Mmmh, ezen tök sokat gondolkodtam, hogy hogy írjam ezt a nyögést, és eszembe jutott Jongina mmmhje, amiben minden érzékiség és érzelem meg tökéletesség és vonzódás benne van, ugyhogy hát igen. mmmh XDDD
ps: annyira imádom ezt a zenét, egyszercsak megtaláltam, azóta hallgatom, a kedvenc részem nekem a refrén és annak a moksori része ahh be is kapcsolom nagyon érzem ezt a dalt XD
ps2: a baby don't stop az általam ismert kpop történelem legintenzívebb, legszexisebb és aashjlfsrwb duoja ever
ps3: hát én is bevallom ezzel elgyengültem, mert omg Taeten, de a szívem még mindig azt suttogja, hogy Jaeyong, merthát az én hercegem az Jaehyun és szerintem Taeyongnak is ő <3
Köszönöm a hosszú, ősznte véleményedet, igyekszem javítani a továbbiakban a főbb dolgokon is, és köszönöm a sok kiemelést is, meg hogy időt fordítottál rá ^^
Szia~~ ^^
VálaszTörlésElőször is bocsánat, amiért csak most értem ide!
Kicsit félve kezdtem neki az előző hasonló témájú novellád miatt, de amint az első két bekezdést elolvastam már annyira nem törődtem azzal, hogy mit olvastam régebben :,D
Nagyon jó lett, bár kicsit kettős érzéseim vannak. Tényleg nagyon jól leírtad és átadtad az egészet, viszont Ten kijelentése, hogy szereti Taeyongot szerintem korai volt. Mármint, egy nekem nagyon Romeo és Júliás hatása volt, mert ők szerettek egymásba pár óra alatt, aztán másnap meg már esküvő is volt... Nem tudom, én nem tudok hinni abban, hogy ilyen rövid idő alatt beleszeressek valakibe. Bár, a szeretlek szó több mindent is magába foglal, viszont én így is nagyon elhamarkodottnak éreztem... Az át jött, hogy komoly a vonzalom köztük, de ezt túlságosan korai volt.
Ennek ellenére borzasztó jó novellát írtál. Gratulálok az első hosszabb írásodhoz, mert szuper lett. Az, amilyen mesterien használod a mellékneveket és jelzőket(?) az, just wow. Olyan szavakat használtál, hogy az agyam feldolgozni nem tudta, pedig extra szépek, hangulatosak voltak *-*
Nekem a jégkockás jelenetről khmm... a TharnType jutott eszembe, és azt hiszem, ezt nem részletezem xDDD
Atyám, nem tudom, hogy mennyire értelmes, amit itt írok, mert még teljes a hatása alatt vagyok, pedig több napja, hogy elolvastam *-*
A tánc jelenet még nagyon tetszett! (Ilyen hosszan még nem láttam leírva ilyet, viszont minden tök szupi volt ^^)
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!
TörlésNem baj, a lényeg, hogy ideértél. ^^
Hát igen, kicsit tartottam tőle, hogy ez is sok lesz, bár eléggé visszafogtam magam, nem akartam megbotránkztatni senkit, meg tényleg lightosabbra akartam venni a témát ezúttal.
Hát, Rómeó és Júliánál működött a dolog, egyébként akkor más is volt abban a korban az esküvő, szerelem kérdése, meg igazából itt valóban a fellángolás és a hirtelen elsöprő érzések indulata mondatta ki Tennel a szeretleket, ami szerintem manapság elég gyakori, hogy elhangozzon, aztán akkor szokta a másik fél faképnél hagyni az illetőt... :D De azt látom, hogy vannak érzések, amiket nem annyira jól fejtettem ki fokozatosan, így részben értem, hogy miért lehetett neked is gyors.
Köszönöm szépen, örülök, hogy így gondolod, hogy tetszenek a jelzős és mellékneves szerkezeteim, szeretem őket használni, bár tény, itt tényleg kicsit túlzásba is estem velük. :D
Az nem tudom micsoda, de én egyszerűen elképzeltem, kamit leírok, nekem az is elég volt lol XD
Örülök, hogy a tánc jelentet is tetszett, azt én is külön szerettem írni.
Köszi, hogy írtál! ^^