Ajánlott
zene: Jin - Awake
Vajon
emlékeznek? Akkor úgy gondoltuk, minden együtt töltött pillanat a legszebb.
Hova tűntetek?
Magamra
maradtam a sötétség végeláthatatlan folyosóján, ahol a kiutat keresve
bolyongtam, miközben a körülöttem lévő falak elmosódtak a reménytelenség mély fájdalmában.
A valósággá vált rémálom vaskarmokkal sebzett meg minden alkalommal, amikor
kinyitottam a szememet. A démonjaitok elleni küzdelemben veszítettétek el saját
magatokat, én pedig mindent, amit valaha szerettem. Nem volt más választásom.
Tudom,
nincs hová bújnom, hiába is próbálnék elrejtőzni, ahol világosság van, ott
sötétség is lesz, ezért árnyékba burkolództam, hogy nektek fényt adhassak.
Küzdeni akartam ellene, veletek maradni, és elfutni, de nem engedett el.
Magamnak hazudtam azzal, hogy a boldogság pillanatnyi érzésébe kapaszkodva
elhittem, minden olyan lesz, mint régen. A döntésnek ára van, némelyik azonban
súlyosabb következménnyel jár, mint azt gondolnánk. Az enyém végzetes volt, de
ez volt az egyetlen esélyem, hogy titeket visszahozzalak.
Az,
hogy biztonságban tudhatlak benneteket, mindennél többet jelent nekem. Boldog
vagyok.
Önfeledt
érzéseim egy perc alatt párologtak el, ahogy az idő vaskereke tovább forgott,
engem is magába szippantva, még a szélben táncoló virágszirmoknál is gyorsabban
repült el felettem. Az utolsó, féltve szorongatott pillanat hirtelen csúszott
ki az ujjaim közül, hogy a lángok közé esve legyen semmivé. Az engem körbeölelő
mindenség lassan hullott darabjaira, először csak megrepedt, mint a tojáshéj,
amikor a fióka élete első perceiben a saját erejét próbára téve kikel, hogy
elrepüljön.
Talán
már akkor sem érinthetném meg az eget, ha szárnyaim lennének, mint a
madaraknak. De nem sírok, elfogadtam, hogy ez a végzetem és soha többet nem
fogom arcomon érezni a nap langyosan simogató sugarait, mert nem fogok
felébredni. Két világ között ragadtam, az éj és a nappal birodalmának örök
fogságában, ahol nincs más, csak üres feketeség; mert a hajnal a napfelkelte
előtt a legsötétebb.
_____________________________________________
Üdv! ^^
Ez a rövidke kis
iromány életem első komolyabb próbálkozása ezen a területen, a fanfictionok
világában.
Még 2018. végén
indult a Facebook-os csoportban egy Music Challenge, ahol Seokjin száma volt az
éppen aktuális. Nagyon közel áll hozzám ez a zene, szeretem minden dallamát.
Nagyon sokat
támogatott legkedvencebb Chingum (VLING VLING ✨), hogy írjak róla,
ha fel is adtam volna, akkor is noszogatott, hogy csináljam. Nélküle talán sose
írtam volna le a zene által, bennem megfogalmazódott gondolatokat. Különben ez
a blog sem lenne.
Hálás vagyok
elsősorban Neked, hogy azóta is mellettem állsz és lökdösöl előre néha
finomabban, néha durvábban, de hatásosan.
És köszönöm
mindazoknak, akik idáig elértek, elolvasták az első bejegyzésemet és esetleg
kommentet is hagynak. Sokat jelent minden bátorító szó és építő hozzászólás,
hogy tudjak fejlődni az írásban! 💜
Vivienne