Heaven - JaeYong (18+)

 

Ajánlott zene: Call Me Karizma - Nails

Az exponáló éles sípolása, vakufehér villanás és a fényképezőgép zárhangjának folyamatos kattogása tölti be az egyébként csendes stúdiót. Nincs szükség utasításokra, a legtökéletesebb modellem teljesen ura a testének, szinte könyörög a kamera, hogy el ne vegyem róla a fókuszt, hadd gyönyörködjön még a látványában. Az objektív túloldaláról követem éles vonásain az érzelmek változását, eres kezének kecses mozgását, ahogyan gyengéden megérinti enyhén beharapott, cseresznyepiros ajkait. Megfogja a mellette kiegészítő eszközként heverő ostort, és megcirógatja vele csupasz mellkasát. Tisztán látom ködös tekintetében a buja szexualitást tükröződni, miközben csípőjét enyhén megemelve lábait nagyobb terpeszbe tárja, hogy jobban hozzáférhessek. Térdem ágyékát súrolja, mire a lencsén keresztül nekem címzett nyögése betölti a közénk rekedt levegőt. Egyik kezemet elszakítja az őt csodáló géptől, és végigvezeti a tenyeremet combján, szűk farmerének domborulatán át egészen a szájához, ahol először csak a mutató és középső ujjam hegyét nyalja meg, majd közvetlenül a szemembe nézve tövig bekapja, és tüzes érzékiséggel szopogatni kezdi, mintha a kedvenc nyalókája lenne. Elképeszt izgató nyelvének ujjaim körüli játéka, forró nyálának nedves tapintása, hibátlan fogainak érdessége. Az arcát elborító kéjvágy és csábító nyögéseinek összhangja hullámzó testével az önuralmam utolsó húrjait is pattanásig feszegeti – még mélyebbre akarok jutni benne.

– Kurva finom – leheli, s meg nem szakítva a szemkontaktust, az őrület végső határára sodor engem.

– Legszívesebben most azonnal letépném rólad a gatyát. – Képtelen vagyok elrejteni a nyilvánvalót, hangom minden rezgéséből kihallani a fullasztó vágyat.

– Mire vársz? Fényképezés közben dugsz meg, vagy leteszed a kamerát? – nyomatékot adva kérdésének rám markol, amitől a légzés is nehézkessé válik.

Egy percig sem habozok tovább, félrerakva eszközömet vad szenvedéllyel birtokba veszem kívánatos ajkait. Érezni még az együtt elfogyasztott dinnye édességét csókjában, telhetetlen vágyakozását abban, ahogyan tarkómnál fogva magához szorít. Rutinosan nyúlok övcsatjainkhoz, hogy elkezdjem lehántani magunkról a fölöslegessé vált, egyre szűkebb nadrágokat. Megszakítja nyelvcsatánkat, amit egy elégedetlen morgással veszek tudomásul. Fordít helyzetünkön, immár én fekszem hanyatt, ő pedig egy szál alsónadrágban feszít rajtam. Jéghideg ujjait számba nyomva nedvesíti meg, majd vastag nyálcsíkot húz félig fedetlen mellkasomon keresztül legnemesebb tagomig, de nem adja meg rögtön, amire vágyom, hanem nyakamra térve kissé megharap, és szívni kezdni az érzékeny bőrömet. Csípőjét ütemesen dörzsöli hozzám, tenyeremmel fenekébe markolva biztatom gyorsabb tempóra, de borzasztó távolságnak, és megugorhatatlan gátnak érződik az a fél centi anyag, ami elválaszt tőle.

– Baszd meg, Taeyong, cseszettül jó vagy!

– Jobban szeretem, amikor te csinálod velem – mondja fülemhez hajolva, és fogai közé véve ingerelni kezdi. Tehetsége van ahhoz, hogy megtalálja a gyengepontjaimat, amitől kétszeresére nő bennem a lávaként fortyogó élvezet. Az alattunk felgyűrődött ágyneműbe markolok, és feljebb lököm csípőmet nagyobb intenzitásért áhítozva.

– Csapj meg a szíjjal! – utasítom, mire azonnal nyúl is az eszközért, hogy szadista vágyait kiélje rajtam. Először csak gyengéden megcirógatja vele a bűntetendő területet, ezzel is fokozva bennem az átható feszültséget, amit az a tudat szít, hogy a gyönyörért meg kell szenvedni, mert minket a fájdalommal szerzett mámor önt el a legelemibb erővel. Elégedett morajjal válaszolok a csattanás csípősségére, de többet akarok.

– Lefogadom, hogy tetszett – a legszexibb mosolyával ajándékoz meg, hangjából kihívást vélek kihallani. Tekintetét az enyémbe függesztve nyal végig belső combomon, apró puszit nyom domboromra, s minden figyelmeztetés nélkül mér újabb csapást oda, ahol előtte nyelvével simogatott. Egyszerre kerít hatalmába a csillagos univerzum szédítő sodrása és a kéj sötétsége; egy pillanatra, mintha öntudatomat is elvesztettem volna a bizsergető katasztrófa szeretetteljes ölelésében.

– Elviszlek a mennyországba – ködös bódultság árnyékolja be szavait, majd gyors mozdulattal megszabadít minket az alsóinktól. Már éppen rám vetné magát, amikor határozott döntéssel küldöm őt a hátára, és felkészítés nélkül egyenesen belé vezetem magamat – tudom, hogy így szereti a legjobban.

– Azt a rohadt! – egyszerre nyögünk fel a hirtelen pattant szikrától, a forró szűkösség gyönyörétől. 

Mellkasomra tapasztott tenyereivel lesimítja rólam a kigombolt ingemet. Varázslattal telve pásztázza felé tornyosuló alakomat, ahogyan tagja köré kulcsolom kezemet, és idegőrlő lassúsággal kezdem kényeztetni. Fejét hátravetve élvezi és kínlódik egyszerre alattam, aminek minden pillanatát kaján örömmel követem végig – rám szoruló nyílásában megállíthatatlanul lüktetek.

– Csókolj meg! – kérleli, s lábait derekam köré fonva lehúz magához, hogy meginvitáljon egy szenvedélyes, de követelőző csókra.

Lassú hullámban lejtjük testünkkel a nyitótónusokat; érzelmes csatát vívunk egymással a dominanciáért, de végül – egy kis harapással megbolondítva őt – én nyerek. Nehezen szakítom el magam a biztonságérzettől, amit ajkai nyújtanak, de muszáj, hogy mindenét feltérképezve ékes foltokkal hintsem, jelezve, hogy ott jártam. A világ legélesebb állkapocsíve mentén a puha nyakát szívom, puszilom, újra szívom, a nyelvemmel körkörösen simítom végig füle tövéig és vissza – elragadó, vaníliával fűszerezett afrodiziákum íze megbolondít. Teljesen belefúrom arcomat nyakhajlata oltalmába, és mélyen beszívom bőre pézsmaillatát. Aromája visszafoghatatlan erővel önt el, csípőm mozgását egyre gyorsabbra veszem, érintkezésünk csattanó hangja feltörő nyögéseinkkel vegyül. Taeyong a hajamba túrva fejezi ki elégedettségét, kellemetlenül meghúzza, ezzel is tovább ingerel engem – imádom, amikor gyönyörű fájdalmat okoz.

– Karmolj szét, hogy jobban érezzelek! – követelésemmel egyidőben megszorítom lüktető merevedését. Hátam azonnal ívbe feszül körmeinek perzselő karcolásától, izmaim összehúzódnak, parázsként égek bűntető karmolásai alatt; ezzel fizet vissza, amiért vontatott szenvedésben részesítem a beteljesülés helyett.

Megelégelve kényeztetését elengedem, és felemelkedve kihúzódóm belőle. Ideje, hogy kedvenc pózomra váltsak. Lebontom körém font lábait, majd hasra fordítom, és kezemmel szétnyitom alma keménységű fenekét, amibe legszívesebben beleharapnék, de helyette ismét tövig belemártom magam. Testsúlyom felével ránehezedek, két oldalán a lepedőt markoló ujjaiba fűzöm sajátjaimat, kidolgozott hasfalammal izzadságtól nyirkos gerincének vonalát követem. Heves tempót kezdek diktálni, nyakába nyögve adom tudtára, hogy mennyire fenséges egész mivolta, alattam vonagló teste. Fejét felém fordítva csókért nyújtózik, amit készségesen megadok neki. Akaratlanul is belassítok, kicsit elidőzöm nyelvének szenvedélyes izgalmában. Mesteri technikája még jobban begerjeszt, ezért megszakítom csatánkat, és lapockájánál tartva az ágynak szegezem.

– Ne haragudj, most az édes csókjaid helyett a tested őszinteségére van szükségem – mondom, és az eddiginél is kíméletlenebbül folytatom kitöltését. Gyomorból feltörő morgásomba egy terccel feljebb táncoló hangja vegyül, ahogyan egyre közelebb taszítom magunkat a mennyország felé.

– Mondd ki a nevem! – lehajolva hozzá fülébe suttogom kívánságom, miközben érzéki ritmust veszek fel.

– Jaehyun! – elfúló feleletét ziháló lihegése nyomja el. Izmaink feszültsége egyre jobban fokozódik, ahogyan minden lökéssel megérint minket az orgazmus előszele. Érzem összehúzódó szorításából, hogy már nem bírja sokáig, annyira forró és szűk, ahogyan teljes méretemben körülzár – kurvára megőrjít.

– Mondd a nevem! – gyöngyöző homlokánál fogva hátra hajtom fejét, és a választ követelve vállába harapok.

– Dugj meg, Jae! – vad kéjjel, szinte könyörögve kéri, hogy juttassam el végre a csúcsra, amit eddig úgy húztam előtte, mint a mézesmadzagot. Intenzív mozgással reagál testem a hangjára, s durvábban tolom ágyékomat övének, amíg meg nem jelenik az az ismerős, görcsös csomó, ami összeránt, majd, ahogy az élvezet a tetőfokára hág, kisimulva szétterjed bennünk mindenhol; lábujjaink, hátunk, izmaink megremegnek, mikor elér minket a csodálatos beteljesülés.

Testünk isteni színjátékával juttattuk át egymást a mennyország kapuin abból a pokoli fergetegből, melyet a tragikus szenvedélybetegség jegyében építettünk fel magunk körül.

__________________________

Sziasztok! ^^

Oké, rendesen izgulok, hogy mit gondoltok róla, mert ez az első alkalom, hogy ilyen témában írtam, és megmondom őszintén, nagyon nehéz volt, de erre a dalra semmi más értékelhető ötletem nem volt. Eléggé távol áll tőlem ez a téma, de b tervem nem lévén, Jaeyong hiányom miatt megírtam egy kis (nagy) segítséggel. És mert nem akartam skippelni. xD

Remélem, hogy nem nagyon botránkoztattalak meg benneteket, ha meg igen, akkor sorry! XD

Várom a véleményeteket, nagyon kíváncsi vagyok!