Ajánlott zene: Angela Zhang - All From Me
Gazdagon faragott markolatú penge
erőszakosan vájt a húsba, átlyukasztva a bőrt felnyársalta a hibátlan testet nem kímélve a létfontosságú szerveket; iszonyatos kínt élt át a megsebzett
uralkodó. Arannyal hímzett selyemruháján tenyérnyi nagyságú vörös folt
éktelenkedett. Szélei mohón terjedtek, ahogy a forró vér egyre inkább
beleszítta magát az anyagba. Gurgulázó köhögés tört fel a torkából, ahogy
megfáradt, halványodó fényű szemeit arra az emberre szegezte, aki most életét veszi, holott annak védelmére esküdött fel. Csalódottsággal vegyes keserűség nézett szembe rémült döbbenettel.
– Miért… Hogy… tehetted?
– Fe-felség! Nem! Esküszöm, hogy nem én akartam!
– Egész lényében remegett, kezében a megmunkált fa vésetei égetőn marták
tenyerét. A láthatatlan béklyó jeges szorítása erősödött; képtelen volt
elengedi a kardot. – A testem magától-
– Bíztam benned! A jobb kezem voltál…
Hörgő hang tört fel az elesett torkából; véreres, korábban bölcsességtől csillogó szeme fennakadt, ahogy
utolsó lélegzetével elhagyta a lelke. Élettelenül dőlt a halálos fegyvert tartó
hadvezér vállára.
A
férfi nem volt ura cselekedeteinek. Létezésének értelmet a világot irányító
hatalom adott, amely önnön kegyetlen céljai érdekében rángatta ide-oda a
szabadságától megfosztott valóját. Olyan volt, mint egy bábu a hatalmas táblán;
képtelen volt saját maga dönteni a sorsa felől. Csupán feláldozható katona volt
egy korszakot romba döntő összeesküvésben.
A darab záró jelenetét döbbent csend követte.
A nézők néhány rövid pillanatig még az előadás hatása alatt voltak, majd
egyszerre csapott fel az orkán erejű taps hulláma. Szaggatottan, élő
marionett-bábuként mozogtak; szerepük volt az élet végzetes színjátékában.
Szia! uwu
VálaszTörlésHú... Hát nem biztos, hogy értettem, hogy mi is történt pontosan. Addig meg van, hogy ha jól vettem ki, akkor a császár jobb keze nem saját döntéséből (?) gyilkolta meg, hanem volt valami, ami részemről teljesen kiesett és ez lett a következménye. Ahogy én értelmeztem, volt valami láthatatlan erő, ami mozgatta a cselekményeket? Amúgy egyáltalán nem baj, hogy nem értettem teljesen, én előző körökben is mondtam, hogy szeretem, ha homályosak a dolgok, mert az gondolkodásra késztet és ezen is filózok már pár napja, azért értem csak most ide. :D Átolvastam jó párszor, hogy tuti ne hadováljak hülyeségeket össze-vissza xD
Amúgy tetszett, főleg a vége, ahol a nézőket marionett-bábuhoz hasonlítottad! Visszatérve az előző gondolatmenetemhez, lehet nem is külső erő volt az, hanem valaki, egy személy. Hmmmm... Tetszett ez a párhuzam is, hogy ugye a gyilkost is valami/valaki kényszerítette (?) a tetteire és hogy a közönséget is lényegében a színdarab hatása mozgatta. VAGY!!! (Most megvilágosodtam, heh) Lehet, hogy az egész marionett előadás volt és a császár meg a jobb keze is ténylegesen bábuk voltak!! Elég sok mindent bele tudok képzelni, szerintem ez fogott meg benne a legjobban. xD Mindig mikor azt hiszem, hogy végre rájöttem, akkor eszembe jut egy másik variáció, imádom! Mondjuk ezt az utóbbit azért nem tartom valószínűnek, mert hasonlítottad bábuhoz... Meg volt szó korszakot megváltó összeesküvésről, szóval lehet tényleg az a legjobb változat a fejemben, hogy egy személy vagy személyek mozgatták a szálakat a háttérből. Szerintem a kommentem 90% filozofálás XD Elnézést érte xD
(VAGY! lehet csak simán megőrült a hadvezér és a belső hangjai késztetté--- Oké, befejezem. XD)
Az is nagyon tetszett, hogy az életet végzetes színjátéknak nevezted! A végén mind meghalunk, de az életünk alatt meg sokszor tényleg történnek olyan dolgok, amiket ismán akár színpadra/filmre/stb. lehetne vinni. ((Ha a barátaimnak meg kéne számolnia, hogy hányszor és milyen helyzetekre mondom, hogy "hát ez tragikomikus", akkor hamar beleunnának... xD))
Volt pár kifejezés, ami nagyon tetszett, mint pl. "a láthatatlan béklyó jeges szorítása" vagy "az élet végzetes színjátéka", habár azt fentebb is említettem. :D
Ezúttal is nagyon tetszett a kis novellád, még ha rövid is volt, rendesen megforgattad vele az agytekervényeimet, haha. :D Köszönöm szépen, hogy olvashattam, örülök, hogy nem skippeltél és várlak a kövi körben is! uwu
Sziaa! ^^
TörlésHát én úgy szeretem olvasni az ilyen fejtegetéseket haha! XDD
Igazából minden, amit kitaláltál meg gondoltál, mindegyikből van egy kicsi benne.
Az első részében igen, van egy láthatatlan erő, ami mozgatta a szereplőket, s írtam az összeesküvést is, igazából a fejemben császárné volt az, aki befolyással volt a katonára, ő ölette meg a császárt, s az a láthatatlan erő itt az ő személyét is jelöli, plusz amit később is kiderítettél, igen az egész egy bábelőadás volt és a szereplők mind bábok voltak a mozgatók kezében. haha XD Tök jól kifilozofáltál amúgy mindent!
Plusz a legvégén ugye kiredült, hogy színdarab volt az első jelenet és a közönséget marionett-bábuhoz hasonlítottam - igazából őket is bábuknak szántam. Most képzeld el, hogy egy valaki mozgatja az összes embert, mint a bábukat, akik maguk is bábokkal jtszanak így létrehozva egy színdarabot! Ha még kacifántos a fejedben a történet, remélem, hogy ezzel egy kicsit ki tudtam egyenetni a szálakat. XD Szóval amúgy mindenkit bábunka szántam ebben. az első jelenetet, az embereket, mindenkit. Van egy kötél, ami mozgatja őket, kicsit olyan mint az élet is, mintha az lenne a sorsunk, ami összeköt ezzel a valakivel, aki a szálakat mozgatja. És mi meg aszerint mozgunk. Vagy nem? Haha, nem tudom. Mindenesetre örülök, hogy tetszett és elfilóztál rajta, az írása közben én is valahogy így voltam.
Köszönöm a kommented, élveztem olvasni! ^^
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a kép, igazán a zenéhez és az íráshoz illő!
Sajnáltam, hogy ilyen pindurkát írtál, mert ebből a ötletből akár hosszabbat is lehetett volna írni, de ettől függetlenül nagypn tetszett!
Először én sem tudtam kivenni, hogy most mi az a valami/valaki, aki/ami miatt akaratán kívül cselekedett a császár jobb keze (és pontosan emiatt is olvastam volna tovább :D), de mikor azt írtad, hogy vége a színdarabnak, hát lestem :D
Tehát összeségében nagyon jó ötlet volt a "jelenet", kíváncsivá tettél, igen érdekes történet kerekedett volna ki, ha végig viszed és kibontod azt a részt.
De ahogy előttem is írták, a befejezés is nagyon ütött! Elgondolkoztató lett!
Örülök, hogy az ötlethiány ellenére is írtál és még izgalmasat is!
Azt vettem észre, hogy mostanában igen ritka az olyan MV, aminek van története, cselekménye elejétől a végéig, nem pedig csak a látványra utaznak, így nagyon örültem ennek a dalnak, és azért sajnálom, hogy sokan megijedtek tőle :D
Köszönöm, hogy olvashattam és ha egyszer kedvet kapsz, nyugodtan bontsd ki ezt a szálat, jó kis írás gyakorlat lesz!
Szia!
TörlésA képet nem én találtam, de mikor Vivi mutatta, hát wow mondom ha nincs másik, akkor ez lesz. Aztán jött egy katonás is, na mondom oké, akkor mi legyen, és modta, hogy egybe tudja szerkeszteni, és wow, ez lett belőle, úgyhogy örül a fejem, amiért megoldotta, így ez (is XD) neki köszönhető. És amúgy én is néztem, rajta van a nő is, meg vannak zenészek, meg az egész marionettes és odakerült a katona is, hát hú. Na, szóval nekem is tetszik. XD
Igen, ez most rövidke lett, utolsó pillanatban írtam meg, és örültem, hogy ennyi is sikerült. XD Igen, biztos jobb lett volna, ha jobban kifejtem meg kidolgozom és hát úgy sokkal kerekebb lett volna. Így ezzel a kicsike jelenettel oldottam meg, de örülök, hogy még így is jó ötletnek tartod és a vége ütött neked is és elgondolkodtál rajta. :D
Amúgy tényleg, szerintem is ritka, igazából amit hoztál az komplett történet volt, lehet, hogy ezért volt kicsit nehezebb, mert ettől nehezebb volt elrugaszkodni és több dolgot beleképzelni, mint ami benne volt eleve. De ettől függetlenül nekem tetszett a dal meg tényleg izgalmas volt nézni is, de a hangzása nagyon tetszett. Főleg az intro része wow.
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál, nem is rossz ötlet amúgy, lehet majd gyakorlásnak dolgozom rajta. Köszi! ^^
Szia!^^
VálaszTörlésHűha, ez egy nagyon egyedi ötlet volt :D
Tudom, hogy már a múltkor is írtam, hogy az Üvegtrón című könyvsorozat jut eszembe az írásodról és te mondtad, hogy nem ismered, de nekem megint az jutott eszembe xdd kezdek rájönni, hogy azért, mert egyébként is hasonlít rá a stílusod és még pont ezek a témák is passzoltak a könyvhöz.
Egyébként annyira átadta az egész MV-nek a hangulatát, nekem nagyon tetszett, hogy ilyen irányból fogtad meg a történetet.
Egyetértek Szandival, ennek a rövid kis írásnak pont az volt szépsége, hogy az olvasóra bíztad, hogy pontosan hogy is történt. Nekem a végén az első gondolatom az volt, hogy "wow, akkor most ez egy színházi előadás volt?" Aztán még ott van maga a marionett bábu, hát az utolsó bekezdés nagyon elgondolkodtató lett. Többször is átfutottam, és mindig ugyanolyan élvezetes volt :D
Még ez az összeesküvés dolog is nagyon tetszett, meg az összefüggés e között és a végén, mikor az embereket hasonlítottad a marionette bábukhoz. Jól kigondoltad, és amilyen rövid, olyan sokat mondó novella lett.
Köszönöm, hogy olvashattam, egy élmény volt!^^
Sziaa!
TörlésNa oké, annyit emlegeted ezt a sorozatot, komolyan, amint megnyitnak a könyvtárak megyek és ki is veszem, mert szerintem amúgy tuti tetszene, szeretem az ilyen témájú könyveket, hát ha meg ennyire hasonló, akkor el kell olvasnom! XDD
Örülök, hogy így gondoljátok, hogy több dolgot is bele lehetett képzelni és hogy ez tetszett benne. Igen amúgy zet egy jelenetnek szántam, de akár a valóság is lehetett volna.
A vége is igazából ilyesmi, az emberek bábuk, ugyan olyan, mintha élnének, de sokszor meg nem.. Átvitt értelemben is meg nem is. Bele lehet gondolni így is meg úgy is, hogy igazából tényleg bábuk voltak, akiknek nincsenek saját akarauk, vagy csak azt hiszik, de igazából nem, mert mozgatják őket. Meg saját útjuk, végzetük, egyéniségük. Csak annyira, amennyire a kötél engedi. És ha ez elszakad, a bábu is meghal. Mint ahogy az ember is egyszer, az élet vlóban egy végzetes színjáték. Mi vagyunk a színészek, váltogatjuk a szerepeinket, mikor kivel vagy hol vagyunk, mindig más. De hogy valójában kik vagyunk, azt talán nem is tudjuk meg soha. Na, oké abbahagyom, elfilozofálgattam itt magamban, bocsi. xDDD
Szóóval örülök, hogy sokat mondó lett neked, hát amit eddig tőled olvastam, na az igazán sokat mondó, így ezzel a kis nyulfarknyival tök megtisztelve érzem magam, hogy ezt mondod! XD
Köszönöm szépen a kommentedet is! ^^
Sziaaaa!
VálaszTörlésÚr isten, de érdekes hogy először nekem is egy ilyen árulásos történet jutott eszembe, ahol az egyik szereplő Megöli a másikat 🤣🤣🤣 Ugye el is kezdtem írni, csak aztán nem sikerült egyről a kettőre haladnom XD
Pont ezért is tetszett nagyon, hogy ilyen novellát írtál és ebben a témában! Az meg különösen tetszett, hogy csak egy bábszínház volt az egész, én nem számítottam rá, szóval sikerült meglepned. Ilyenkor mindig eszembe jut az az összeesküvés elmélet hogy mi mind csak simek vagyunk és irányítanak LOOOL
Imádtam, ahogy leírtad a gyilkosságot és a császár halálát. Szerintem most nagyon jól eltalaltad a fogalmazást is, nem volt se túl sok se túl kevés. Minden nagyon érthető volt, pedig féltem hogy fáradt aggyal a te irasod lehet nem lesz könnyű falat 🤣
Tökéletesen láttam benne a videót, de lehet csak azért mert nekem is ilyesmi ötlet jutott eszembe róla XD minden esetre nekem nagyon tetszett! Amugyis szeretem ezeket a gyulkolos dolgokat.
Köszönöm, hogy olvashattam :3
Sziaaa!
TörlésHát igen amúgy ez a zene meg mv nagyon ilyen feelngű volt, szóval azon nem is csodálkoztam volna, ha mindannyian összeesküvéseset írunk és akkor egy nagy összeesküvés lett volna az egész kör, mindenki mindenki ellen összeesküdött volna XDD Tök vicces lett volna szerintem. Kíváncsi vagyok mit írtál volna, bár amit végül posztoltál az nagyon elgondolkodtató volt, örülök, hogy azt megírtad.
Na erre nem gondoltam, egyszer simeztem életembe, de most hogy mondod, wow XDD ez mekkora lenne. Ezt megírhatnád amúgy milyen lenne már wow.
Jaj, örülök, hogy most nem volt nehéz meg fárasztó az írásmódom és nem nehezítette meg az olvasása a fáradtságodat XD Igyekszem azért később se leterhelni senkit az irományaimmal azért XD
Köszi, hogy olvastad, örülök, hogy tetszett! ^^