Menu

Statistics

Readers ❀

MOOD

MOOD

Liked Posts

Cre.dits

This blog is dedicated to VLING VLING who always saves me, whenever I ruin everything. XD Thank you bro, I love you.

Blog Archive

Nascita di Primavera - Jaehyun



„A festőt megbabonázzák a világ alakzatjai, tónusai; az emberi test, az emberi arc. S akkor csak azzal törődik, hogy mindazt, ami érzékeit rabul ejtette, más dimenzióban kifejezze.”

Alkonyi derengés halvány fénye szűrődött be a tetőtéri helyiség porlepte ablakán, egyetlen forrásként szolgálva a magányos téli szürkeségben. Hanyag rendetlenség uralkodott a zsúfolásig pakolt műteremben, a korhadásnak indult sötét tölgyfa padlót félbehagyott vázlatok, selejtnek ítélt grafitfoltos lapok gyűrött cafatjai borították, a sarokban rég nem használt antik bútorok tornyosodtak mára már feketévé színeződött lepel alatt. Törött és ép állványok, felborult, üresen árválkodó festékes tubusok, omladozó vakolatú falnak támasztott képek tucatjai adták az áporodott levegőjű szoba berendezését. Rothadás csípte gyümölcsök, erjedt szőlőszagot árasztó vörös folt a fehér selyembársony anyagon, szárazságtól aszott virágszálak karcoktól zavarossá vált vázában; egyszerre alkották a vászonba zárt élet csendjét, s a kiábrándító valóság haldokló elegyét.

Gyűjteményének legszebb, s talán legértékesebb darabja világosbőrű, angyali puha vonású férfit ábrázolt. Állának éles, markáns vonala, hajának sötét, rakoncátlanul homlokába lógó tincsei, mandulavágású, szomorúság-itta szénfekete szemei, eperszín ajkának finom görbülete kölcsönzött egyszerre különösen vonzó és titokzatos megjelenést a színpompás virágokkal körbevett alaknak. A műterem tulajdonosa különös becsben tartva e képet a legritkább, kézzel nagy gonddal cikornyásan faragott fakeretbe foglalta, s a szoba legvilágosabb falára függesztette, hogy a felkelő Nap langyos sugarai egyedüli látogatóként csodálhassák meg.

Múzeumokban kiállított festmények előtt üres tekintetű, hosszan merengő átlagemberek tucatjai pásztáznak órákon keresztül egy-egy műalkotást, ezzel próbálva fényt deríteni annak történetére, mondanivalójára, vajon mit szeretett volna ábrázolni készítője, mi indította arra, hogy a képzeletét ily módon megjelenítse. Leheletfinom vagy durván indulatos vonások után a kívülállók csak különféle árnyalatokat képesek látni, ahogy az addig üres és semmitmondó textúrát betöltik. Számukra nem jelentenek többet puszta érzéki gyönyörnél, színek és formák koreográfia-szerűen összerakott kompozíciójánál, nincsenek tudtában a mögöttes tartalmaknak, soha nem érthetik meg igazán, hogy mi áll a háttérben; nem csak egy jól beállított, karcsú modell ,vagy szépen összerakott csendélet, hanem a festő önmagában való lelkének egyszerre tiszta és megtört mivolta. 

A hűvös padlástér némaság burkolta falát hatalmas feszített vászon uralta, szemben furcsa ábrázatú, magas férfi állt; ruháját alaktalan olajos foltok, rászáradt színek lenyomatai tarkították, ébenfekete haja szerte-szét túrt, arcán koncentrált elszántság barázdái, keserű múltjának vetületei látszódtak, ahogy a külvilággal minden érzékét megszakítva belemerült a festés okozta gyönyörök heves érzelmeibe; egész lényével alkotott.

Ecsetjével vadul szántotta a hófehér, merev anyagot, ahogy a fekete árnyékait burjánzó növényzet ágaiba és narancsfák égbetörő törzsébe öntötte. E káoszi sötétség egységet teremtett szívét átható, mételyként emésztő fájdalommal, mely örökkévalóságnak tűnő ideje lakozott benne, de képtelen volt elűzni. Gondolatainak rozsdás vashúrjai ugyanazt a fanyar gyászmelódiát játszották; szakadatlanul visszavezették ahhoz az éjjelhez, mikor megkísérelte kiontani saját életét még azelőtt, hogy szenvedélyét végérvényesen megpecsételő átok beteljesedve teljességgel elragadja tőle szeme világát.

Afféle égi jelként homályos szélű, ornamentikus mintákkal díszített, nem evilági embereket ábrázoló kép jelent meg előtte, melynek láttán mindent elsöprő erővel hatalmasodott el fölötte a gejzírként feltörő vágy. Magáénak akarta, érezni a síkfelületek domborúságát, színek sűrű váltakozását ujjai alatt, friss olajfesték bódító aromájával megtölteni tüdejét, s mélyen elmerülni dimenziókat átívelő életművének csodálatában; múzsájának utolsó érintése mentette meg aznap a fájdalmas fizikai haláltól Jung Jaehyunt.

Fénytelen háttérnek tónusos kontrasztját ízletes narancssárga gyümölcsökkel teremtette meg, fűszálak közé rejtett apró, megszámlálhatatlan pompás, bársony-szirmú virággal ékesítette az árnyékos előteret; így lett sejtelmes erdei zug megnyugtató hangulatát keltő kompozíció, melynek középpontjában vonzó férfitest körvonala kezdett kibontakozni. Homlokráncolt megfontolással, alsó ajkát beharapva választotta ki a megfelelő színeket balkezében szilárdan tartott palettájáról, majd gyöngéd mozdulatokkal vitte fel a kissé rücskös vászonra vékony rétegenként. Lassú, precíz ecsetvonásokkal illette az éles áll határozott ívét, szájának karcsú vonalát, arcának összes szegletét ködhomályos íriszén keresztül tekintette, féltő áhítattal dolgozta ki. Szívritmusának heves tempójára fokozott gyorsasággal emelkedett mellkasa minden lélegzetvétellel; elkápráztatta alkotásának tökéletes gyönyörűsége, szeméből mintha az univerzum nézett volna le rá magasztos fenséggel.

– Szivárványszínű. – Rekedt hangja idegennek hatott a szoba magányos csendjében, a felismerés szétfeszítő érzése epekedő vehemencia-orkánként zúgolódott testében, mint a pusztaságon keresztülszántó, kegyetlen pusztítást maga mögött hagyó tornádó. Vágyai az előtte magasodó, festői élethűséggel ábrázolt férfiban öltöttek esztétikus formát. 

Révületéből hidegrázó remegés szakította ki, ahogy megérezte a közelgő, egyre inkább rátelepedő szomorúság súlyos terhét; egy újabb emberalak kezdett kibontakozni a fátyolosszürke olajfesték halovány átmeneteiből. Keze lelassult tempóban vezette a mókusszőr sörtéjű ecsetet a hatalmas, törtfehér felületen, légvételei elnehezedtek, ahogy borús gondolatok mezsgyéjére érkezett. Hiába törtek be egyre erősebben a reggeli napsugarak több világosságot adva a portól szemcsés műteremnek, Jaehyun csak elmosódott gyenge foltoknak érzékelte matthomályos íriszére vetülő fények játékát, mintha kiradírozták volna életéből a kontúrokat. Megtört lelke gyöngycseppjei némán gördültek végig maszatos arcán, s álláról lecsöppenve palettájának szürke tengerébe vetették magukat. Kézfejével itatta fel a nedves csíkokat, majd ecsetjét a könnyes festékbe mártotta, hogy elvégezze az utolsó simításokat fájdalmának megtestesítőjén.

Sötét árnyként sejlett fel a szomorúságot elragadni akaró személy, kinek kibontakozó jelenléte fagyos veremmé hűtötte a nehéz levegőt, minden lélegzetvételt szenvedéssé téve; mintha maga a Halál fonta volna erős, hullacsontos ujjait a festő vékony nyaka köré. Emlékszik a tenyér ismerős érintésre, kínzó kételyként emésztő szorongásra, fénylő szakadék hívogató hangjára, ahogy forró ölelésébe invitálta. Egy világ próbálta meg lelökni a széléről, de lelkének látomása megmentette, kiszabadítva könnyű szárnnyal és álommal ruházta fel, majd hagyta sorsa felé repülni.

A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Egyetlen csodálatos dal az élete árán.

Jaehyun gyötrelmek szorító hurkában tengődve húzta meg az utolsó ívet, mikor a szoba őrületes forgásba kezdett körülötte, tüdejéből minden levegő kiszorult, a kezéből kieső ecset elkenődött foltot hagyott maga után, majd kemény padlót érve gurult el. Eszméletét vesztve esett össze az alkotó és győzte le a bágyadt kimerültség, s betegségének lassan beteljesülő, ijesztő valósága.

Nyugtalan álmából felriadva hirtelen pattant fel, hogy tapogatódzva megkeresse ecsetjét, s mielőbb folytathassa félbehagyott festményét; kész kell lennie, mindenképp be kell fejeznie, mielőtt teljesen elborítja a feketeség selyemfátyla. Rövid ideig habozott, mielőtt a következő színeket felvitte volna a képre, gondolatait szűrve igyekezett élete legszebb pillanataira fókuszálni, összegyűjtötte minden emlékét, mely valaha ragyogó mosolyt varázsolt arcára.

Élénksárga festékbe mártotta a sörtét, s az anyagon lendületesen vezetve kezdte el megformálni azt az embert, kit lelki szemei előtt látott, mikor a boldogság megmásíthatatlan forró érzése töltötte el szívét. Bőrét napbarnítottra, rakoncátlan haját világosbarna tincsekbe rendezve képzelte el, száját ékes mosolyra húzta, szemének mandulavágású csücskét felfele görbítette; egész lényéből áradt a napsugarak cirógató melege.

A hatalmas vászon majdnem egész felületét kitöltötte már, csak a képnek karaktert adó, elragadóan vonzó személy melletti, magasztos hely maradt üresen, beteljesülésre várva. Belsőjét átható szeretetet kiöntve festette le saját alakját, fekete hajának fényes csillogást adott, arcának tökéletes ékét, mély gödröcskéit, rókaszemeinek hegyes ívét, egykor csillagoktól tündöklő tekintetét szelíd gyöngédséggel mázolta. Testét borító ruháját többszázféle dekoratív virággal, kacskaringós fűzérekkel, élénk tavaszhangulatot idéző mintákkal díszítette; érzelmekkel fűszerezett harmonikus egységet teremtett a dinamikus formák, s az éledő természet között.

A befejező ecsetvonások angyali könnyedséggel siklottak a feszített matérián, aranyló koronadísz legszebben ragyogó rubintjaként került fel az utolsó árnyalat lágyan simogató pasztellszíne Jaehyun bársonypuha bőrére.

Elkészült műalkotását szürke, homályos ködön át pásztázta a legapróbb részletig, hologramként elméjébe véste a csodálatos kompozíciót, elidőzött a középen álló férfi gyönyörű ábrázatán. Tekintetében ugyanazt a szenvedélyt vélte felfedezni, melyet önmagáéban is sejtett; egyszeriben úgy érezte, mintha gyengéden ölelő karok zárnák körül, s beteljesült melegség járta át.

Otthon volt.

Halványan összefolyt színek kavalkádja, egyre elsötétedő mindenség képe szakadozva oszlott el szemei előtt, utolsó pillantásába Taeyong festővászonra merevedett arcát, szívének szivárvány-hátterét zárta; együtt festették színesre két világ közt ragadt lelkük univerzumát. 

– Ezentúl a Te szemeden keresztül fogom látni a színeket.


_____________________________________________

Sziasztok!

Annyi mindent mondanék, olyan sok dolog van a fejemben az egész novellával kapcsolatban, mi hogyan épült fel, mit jelent, de nem szeretném senkitől se elvenni képzeletének kattogó fogaskerekeit és lelőni a poént. Így csak egy kis háttér információval jönnék az alap koncepcióhoz.

Az univerzum csak egy hologram.

A hologram-elmélet lényege, hogy amit nap mint nap látunk háromdimenzióban, valójában csak információ egy felszínen, ami a kozmosz legtávolabbi részén fekszik.

A képhez annyit fűznék, hogy a kiindulópont Sandro Botticelli Tavasz (Primavera) című festménye volt, amit a novellában Jaehyun fest, az így néz ki, csak kicsit másként.




A címhez kötődő magyarázat: szintén Botticelli festménye a híres Vénusz születése (Nascita di Venere), melyet átalakítottam Tavasz születésére (Nascita di Primavera), utalva ezzel a két eredeti festmény közti kapcsolatra, hiszen mind a kettőn Vénusz maga látható, több alakban. Az egyiken születése, másikon életének különböző helyzeteiben. Ezzel próbáltam a két novella közti összefüggést is szemléltetni, melyet később megértetek.

És folytatásaként át is vezetnélek titeket a következő novellára, úgy a legjobb, ha egymás után olvassátok el, hogy jobban értsétek. A kommentek utána ráérnek. ^^


10 megjegyzés

  1. *chef's kiss* ILYEN VOLT, ILYEN

    Szia! uwu

    Megint belefutottam nálad abba a gondba, hogy annyira jól írsz, hogy nem lehet rá mit mondani, mert már szavak sincsenek rá. xD Még mindig nagyon-nagyon imádom, hogy mennyire szépen fogalmazol (and i am a little [really] jealous °^°), ehhez a festős témához pedig kimondottan jól is illett a stílusod.

    Tetszett, hogy így összehangoltátok az írásaitokat, tök érdekes volt a történet két felét más stílusban olvasni, mezei piros pont az ötletért, rendesen megfogtatok vele. :D

    Ajj, tényleg annyira szép volt. :( Főleg az utolsó bekezdések és sorok, ahogyan Jae megfestette magukat, majd vége lett. Ha jól értettem, akkor a végére megvakult, mert említetted, hogy "szenvedélyét végérvényesen megpecsételő átok beteljesedve teljességgel elragadja tőle szeme világát" és nem halt meg. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem halt meg, Jae ne menjél sehova. :(
    (Legnagyobb rémálmom megvakulni - ugyanígy elveszteni a hallásomat is -, hát az írás mellett a rajzolás a legfontosabb számomra, fogalmam sincs mit kezdenék magammal a ceruzáim nélkül...)

    Hmm, hát elgondolkoztató egy novella lett, az szent és igaz. xD

    Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a kövi körben is! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh, igen, miközben Vivinek írok rájöttem, hogy kihagytam, hogy szerettem, hogy egy kicsit a homályban maradtatok, így a magam módján tudtam értelmezni a sorokat; nem lett a számba rágva az elmélet, hanem fokozatosan ejtettetek el kis morzsákat, hogy megértsem, miről is olvasok. xD Na igen, ennyit szerettem volna még uwu

      Törlés
    2. OLYAN ARANYOS VAGY!!!

      Ciki, nem ciki, de rá kellett keresnem, hogy mi az a Chef's kiss. XDD És KÖSZÖNÖÖÖM!!

      Igen, igyekeztem különösen szépre és válogatottra írni, mert amennyire a művészetet, a festmnyeket is szeretem, na meg Jaehyunt egek.. és ez az ötlet nem kaphatott tőlem kevesebbet, nagyon sok óra van ebben is, gondolkodás és sok munka. Nagyon jól esik olvasni, hogy ennyire tetszett neked!!

      Igen, a végébe igyekeztem belevinni minden csodálatomat, szeretetemet Jaehyun iránt, csodálatomat Taeyong megjelenése felé, egyszerűen-- M A S T E R P I E C E S.

      És a végét jól értelmezted, igen, ez történt. Na de mi s? Hah. Akkor örülök, hogy ez ilyen kétértelműre sikerült, ahogy szerettem is volna. (Amúgy az előbbi a helyes megfejtés!)

      Ugye! Nekem is egyik nagy féllmeim egyikét képezik ezek. A látás és hallás elvesztése. Zene nélkül nem lenne élet, de minden, amit szeretek, ami fontos azt látom is. Istenem, annyira rossz azoknak, akikkel ilyen történik, hatalmas respect az ezzel együttélő embereknek, én nem tudom hogy bírnám elviselni...

      Köszönjük nagyn a kedves, dicsérő szavakat, az elmélet meg alapötlet és a fő váz teljes egészében őt illeti, én a maradékkal csak kiegészítettem ezt a zseniális ötletet. (Nekem is úgy tetszik. XD)

      Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, hogy írtál, örülök, hogy elneyrte a tetszésedet!

      Köszönöm! uwu olyan aranyos vagy <3

      Törlés
  2. Szia!
    Nem bírom ki, muszáj vagyok most rögtön,olvasás után írnom neked!
    Oké, bevallom, másodjára tudtam csak elolvasni a novelládat, mert mikor belekezdtem, kábé semmit nem értettem, túl zsúfoltnak éreztem, nem fogta fel az agyam, félbe hagytam, arrébb raktam. Mondjuk szerintem ez azért volt, mert aznap írtam egy csomó beadandót, begolyózott a szemem, agyam és nem fogtam fel :(
    De most hogy neki veselkedtem, higgadtan, üres fejjel (haha), le vagyok nyűgözve! Imádom a festményeket és a festőket, be vagyok zsongva tőlük, olyan, mintha másik bolygón élnének, meglátják azt, amit én nem és ahw...
    Szóval teli találat lett nálam ez az ötlet, már csak azért is, mert soha nem jutott volna eszembe egy ilyen ötlet (és most irigy vagyok!!)
    Amit korábban éreztem, hogy túl sok a jelző egy mondatban, az most hatályát vesztette (tényleg én voltam zizi akkor, bevallom), pont ennyi kellett most ide, mert hát művészeeeet! Nem lehet csak úgy elintézni , főleg ha egy festményt, az alkotást írunk le.
    "Egész lényével alkotott", ezt éreztem nálad is :) SZóval csak dícsérni tudlak, ezt a katarzist eddig csak Vivinél (másik Vivinél xd) éreztem az előző körben,mikor az én dalomra írt.
    Szóval most rohanok kattintani a másik novellára, mert kíváncsi lettem!
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy másodjára nyugodt körülményekkel el tudtad olvasni és ilyen pozitívan érintett, nagyon jól esik olvasni! Valóban sok jelzőt tettem bele, de ahogy te is említetted, ide ennyi kellett szerintem is, így tudtam kicsit elcsípni azt, ami valójában egy festmény alkotása lehet, de szerintem még ennél is sokkalta több! Én is odavagyok meg vissza a festményekért, művészetért, hát mennire örültem, mikor Vivien elémtárta az ötletét és belevont, kitaláltuk, megcsináltuk.. Még mindig tátom a számat, hogy milen király az ötlet, így a dicséreted ezen része mindenképpen őt illeti meg, hála, amiért pont nézte az Agymenők azon részét, ami ihlette.

      Téynleg? ;; Hú, hát nagyon köszönöm, hogy így vagy vele, örülök, hogy tudtam számodra ilyen élményeket adni, elismerés nekem, hogy fel tudtam érni ahhoz a novellájához, mert hát na. XD

      Köszönöm szépen, hogy elolvastad és írtál, a szaaidat, dicséreteiet. Remélem a novellám párja kiegészítik a katarzisélményed! ^^

      Törlés
  3. Sziaaa!

    Istenem... Szegény Jaehyun TT Miért pont vele kellett ezt tenni? TT Az elején kicsit nehéz volt megértenem, hogy mi történik, vagy mi van, de aztén kitisztult nagyjából a kép. Amikor leesett, a szemevilága résznél, hogy Jaehyun megvakul nemsokára teljesen elöntött a keserűség. Ezt pedig csak tetézte az a rész ahol a könnyeivel átáztatott festéket használja. Ur isten, hát most is ahogy írom a kommentet könnybe van a szemem >< Azzal annyira átjött mindne fájdalom, az annyira élően kegyetlen volt.
    Szerintem ezzel a novellával neked is sikerült egy képet lefesteni elénk, és pont azt a hatást érted el vele, mint egy festménnyel értél volna. Elgondolkodtattad az embert.
    "s a szoba legvilágosabb falára függesztette, hogy a felkelő Nap langyos sugarai egyedüli látogatóként csodálhassák meg." még ez a rész nagyon tetszett a novellából *-*

    Nagyon ügyesen kitaláltátok Viviel ezt az egészet, szerintem tök jó, hogy így a kihíváson belül is próbáltok kísérletezni egymás között :D

    Köszönöm, hogy olvashattam! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj és remélem, hogy valami Happy fluffos Jaehyun novellát is írsz majd egyszer! Ezután kell a lelkemnek, hogy a hercegem bldog legyen TT

      Törlés
    2. Sziaa!

      Jaj, úgy sajnálom, olyan kegyetlen vagyok ;;; Szerelmeimmel képes vagyok így bánni, ez nekem is fáj. Én is rendesen depisen éreztem magam kozben, ahogy elképzeltem és írtam, hát én is majd megsirattam szegénykém. Még én is megdöbbentem magamon, hogy lehet ilyen szívbemarkoló kegyetlen jelenetet belevinni.
      Oww, happy fluffos Jaehyun rendelés leadva! (Én is de vágyom egy ilyenre! ;;)
      Örülök, hogy megértetted a novellát és a kezdeti bizonytalanságod, hogy mi is történik benne, az átváltott és megértetted és át tudtad érezni. Úgy szeretem, hogy mindig kiemeled a részeket, amik a legjobban tetszettek neked vagy nagyon megragadtad, ezzel is olyan plusz visszajelzést adsz, ami tök sokat jelent. Például magam nem is gondoltam volna, hogy ezt emeled ki, nekem nem tűnt annyira kiemelendőnek az én szemszögemből, mégis örülök, hogy neked nagyon tetszett az a rész.

      Szerintem is jó, hogy ez összejött, korábban már gondoltam rá, milyen klassz lenne, ha egyik novellával tudnánk utalni a másikra, aztán előállt ezzel, hát agyam eldobtam. XD
      Amilyen bátortalanul és félve kezdtem neki a challenge-nek, most annál szabadabbnak érzem magam abban, hogy miket lehet csinálni. Konkrétan korlátok nélkül és ez nagyon furcsa és szokatlan, elképesztő és kicsit ijesztő is, de kíváncsiságom nem hagy nyugodni sose. Elképesztő tapasztalatokat tudtam szerezni röpke néhány hónap alatt. És ehhez legjobban a visszajelzések járultak hozzá, köszönöm neked is, hogy elekje óra itt vagy és tartalmas kommenteket hagysz nekem az írásaim alatt.

      Köszönöm, hogy elolvastad, remélem sok körön keresztül olvashatom még a novelláidat én is és a kommenteidet is! <3

      Törlés
  4. Szia^^
    Uhh, mit is mondhatnék a szokásos ömlengésem előtt?
    Kétszer olvastam el; de nem azért, mert elsőre nem értettem volna meg. Viszont örülök, hogy Vivi novellája után visszatértem, és még egyszer elolvastam, mert a szomorúság, halál, boldogság karaktereinek felvázolása most már teljesen egyértelmű lett számomra. Először nem vágtam le, hogy most a többi figura hogy került képbe, úgyhogy tök jó, hogy ő folytatta, mert így teljesen kitisztult az egész.
    Nagyon jól ábrázoltad, mi látható a képen. Én nem szoktam sajna festményeket nézegetni, mert teljesen összefolynak a dolgok, és azon kívül, hogy annyit látok, valami ott van, arról fogalmam sincs, hogy mi az; ha csak nem egyetlen, jól kivehető arcot festettek le. Te viszont a mestere vagy annak, hogy teljesen átadd ezeket a képi dolgokat, így lelki szemeim előtt megjelent az egész^^ Köszönet az élményért!
    Az nagyon durva volt, hogy pont egy festő vesztette el a látását. Az viszont zseniális volt, hogy nem egyik percről a másikra vakult meg, hanem fokozatosan, és azt is nagyon jól írtad le szerintem, hogy miken ment keresztül látásilag addig, amíg végül már semmit nem látott. Hátborzongató volt, és nagyon drukkoltam neki, hogy be tudja fejezni a képet, mert hát féltem tőle, hogy félbe fog maradni.
    Az is nagyon tetszett, hogy magát is felfestette a vászonra. Az általatok megalkotott világról meg nem is beszélve! Imádom, azokat a sztorikat, amik nem az egyszerű hétköznapokról szólnak. Persze azokkal sincs semmi gond, csak ezek úgy ki tudnak rántani a való világból, és én szeretek olykor a való világon kívül lenniXD (főleg mostanság)
    Tök jó, hogy így együtt tudtok működni, alkotni. Mindig irigyeltem azokat, akik ilyesmibe vágnak bele; érdekes lehet megvitatni a másikkal, mi, hogy legyen, stb.
    Ja, és az utolsó mondat… Én azon bekönnyeztem!
    Egy szónak is száz a vége: ismét nagyon tetszett, az ötlet zseniális volt, a leíró részek gyönyörűek, ugyanakkor érthetőek, mint mindig.
    Köszönöm, hogy olvashattam, várom a kövit<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! ^^

      Sokat gondolkodtunk rajta, hogy milyen sorrendben is lenne jobb elolvasni és kirakni a novellákat. Ennek örülök, hogy visszatértél utána és ami kérdés volt benned azt helyre tudtad tenni.

      Kamu lenne ha azt mondanám, én értek minden festmént, amit látok, mert nem. XD De alán nem is mindennek van úgy jelentése, ahogy gondolnám.
      Örülök, hogy láttad a képet és át tudtam adni, törekedtem rá, hisz amikor olvasok akkor én is azt szeretem, amikor kirajzolódik előttem az egész.

      A történet Taeyong oldaláról eredetileg előbb volt meg, amit Vivi alapból kigondolt ehhez az elmélethez és ami ott Taeyongnak a veszteséget jelentette, azt így Jaehyun a látásának elvesztésével tudta ugyanúgy megélni. Ennél nagyobb veszteséget hirtelen nem tudtam elképzelni, de szerintem vanak olyan emberek a világon, akik ennek ellenére is képesek alkotni és másként, másféle módszerekkel, de gyönyörű képeket festeni.
      Nagyon örülök neki, hogy tetszett, a megvalósítás is és az alapötlet is. A készülés fázisa is érdekes volt, olyan brainstormingok voltak, rendesen kiakadt néha az agyam, hogy mennyire elrugaszkodott dolgok jutottak közbe eszünkbe.

      Bekönnyeztél? :o Jól érezte, tudta Vivi, hogy kell még oda egy ilyen mondat. A csattanós/érzelgős végek mestere, ez a mondat nem az én érdemem.

      Köszönöm a tartalmas véleményedet, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! ^^

      Törlés