Ajánlott zene: NCT 127 - Highway to Heaven
„Éjjel egyik, nappal másik, körbe-körbe jár, míg meg nem csókol a szerelem, s benned testet talál.”
A lemenő nap fénye vörös tengerben úsztatta meg az égen alacsonyan
lebegő gomolyfelhőket, festői kontrasztot alkotva a végtelen mélységű
kék rengeteggel.
Homokban hagyott könnyű lépteinek nyomát gyengéden simította el a fehéren habzó
óceán hűvös, kristálytiszta vize. A mezítláb sétáló férfi gondolataiba
mélyedve pásztázta az egyre sötétedő égboltot az éjszaka előhírnökei után
kutatva; kereste a csillagokat, apró fényforrásokat, melyek vidám pislákolásba
kezdenek, akárhányszor csak meglátják az őket figyelő szempárt.
Kisimult vonásain zaklatott nyugtalanság
árnya suhant át, tudva, hamarosan újra el kell mennie, lejárt az ideje.
Szerette volna tovább nyújtani az idő folyamát, hogy minél később kelljen
elszakadnia kedvesétől és véget nem érő, szédítő táncba szorítva egymással
kergetőzni a ködbe vesző, sűrű örökkévalóságon át. Éltető melege és mindent
beragyogó világossága a legnehezebb napokban is képes volt boldog, őszinte
mosolyt csalni ajkára, már az első kellemes fénysugár érintése óta tudta, hogy
szüksége van rá a teljes értékű élethez. Láthatatlan kötelék vonzotta őket
egymáshoz, s olvasztotta lelküket eggyé, megalkotva létezésük ezerdarabos
kirakójának utolsó, hiányzó darabját.
Ajándékként élte meg az összes percet,
melyet az univerzum szánt neki; csodálattal szemlélte az elbűvölő, festői
szépségű tájat, élvezte az arcát langyosan simogató Nap utolsó sugarait, lágy
szellő kacagását, bokáját érő hűs habok és az aprószemű homok csiklandós
érintését minden megtett lépéskor. Testét egyre könnyebbnek és légiesebbnek
érezte, mintha önmaga is a különböző formájú felhők közül való lenne. Az óceánt
aranylón átívelő fényhíd túlsó végén elmosódni látszott a meleget adó égitest
sziluettje, s egy pillanattal később teljes egészében a látóhatár alá bukott. A
férfi szemét behunyva hagyta, hogy a szél fénylő cseppekké formálódott mivoltát
egybeolvassza az örömtáncot járó víztömeggel, mely régi jó barátként
köszöntötte hullám-karjai közt az éjszaka hercegét, Moon Taeilt.
Azon a helyen, ahol talpa nyomot hagyott
az aranybarna homokban, fehér liliomszirmok pihentek, míg a víz békésen ringató
táncba nem invitálta őket.
*
Kövekkel borított, kopár sziklaszirten
üldögélt fejét felhúzott térdeire hajtva a napbarnított bőrű fiú. Hiába múlt
már éjfél, ismerős dallamot dúdolgatva magasról szemlélte az egybefüggő
feketeséget megtörő, ezüst csillogású bársonyos vízfodrokat, kicsiny világító
szentjánosbogarak táncát a Vénusszal. Elbűvölő látvány volt a kifeszített
fekete vászon-szerű boltozaton fehér gyémántként ragyogó, mindig más alakot
öltő, ugyanazt az oldalát mutató Hold. Már majdnem elérte teljes
formáját, mégis úgy tűnt, mintha szándékosan takarta volna el magát, leplezve
az őt borító fájdalmas, holdrengés okozta sebeket. Donghyuck szívét keserű
aggodalom szorította össze, vadul cikázó gondolatainak káoszos egyvelegén
keresztül próbált kiutat találni a múlt ijesztő útvesztőjéből.
Taeil számára a tökéletes társ, ki jóban
és rosszban elkísérte, fényt adott neki, mikor egyedül, elveszetten bolyongott.
Szomorúságtól zaklatott szívét képes volt megnyugtatni, elfeledtette vele a
vádló sértéseket, melyeket szüntelenül kapott a gyakran bekövetkező
katasztrófákért, felmelegedés okozta károkért, elviselhetetlen nyári
forróságért.
Szeretettel tekintett fel rá, minden
porcikájával vágyakozva, hogy megérinthesse. Kezét felemelve ujjbegyével óvatos
mozdulatot mímelve simította meg a Hold karimáját, odaképzelve a mögötte
megbúvó, gyönyörű alakot. Imádta meleg sugaraival cirógatni márványfehér bőrét,
hajának sötétjét kedve szerint világosra színezni. Boldoggá tette a felé
irányuló csodálat, mellyel minden alkalommal, hálásan megajándékozta, mikor
esővel való játékának hétszín szivárványhídját az égre festette. Emlékei kedves
mosolyt csaltak szája sarkára, lelkét öröm feszítette, ahogy meglátta az ár
keltette hullámok sziklafalról felcsapódó, hidegkék ruháját az ezüstös
derengésben. Érezte arcán gördülő sós cseppek puhaságát, mintha a Hold ujjai
vezették volna állának élén, egészen le forró testét borító vékony ing
kivágásáig.
Lágy szellő borzolta kócos, napszítta
fürtjeit, bódítóan édes illatot árasztó, hófehér virágszirmokat ejtve Donghyuck
ölébe. Kezével óvatosan megsimogatta a bársonyos liliom-tincseket, s vágyakozó
sóhajt elengedve felnézett a pirkadó égen egyre haloványabban világtó
égitestre, alig várva az újratalálkozás mámoros pillanatát.
*
A messze elnyúló látóhatárt virágoktól tarka
mező töltötte be, melyek a szélben jobbra-balra hajladoztak. Fontos volt Taeil
számára ez a hely, annyi szép emlék kötötte, melyet Donghyuck-al együtt élt
meg. Nevetve gondolt vissza arra a napra, mikor először nézett fel rá; olyan
éles, vakító világgal és kitörő lelkesedéssel köszöntötte, hogy többször is
tüsszentenie kellett, míg megszokta az erős, melegen becézgető sugarait. Az idő
folyamatos múlásával, éjt nappallá téve minden percet egymás közvetlen
jelenlétében töltöttek, megosztva belső, legmélyebb gondolataikat, érzéseiket,
felszín alatt megbúvó félelmeiket. A sors fanyar fintora, hogy, bár egyazon
égbolt különböző pólusának voltak uralkodói, megállíthatatlan keringőt táncolva
jártak körbe-körbe állandó változóként, mégsem tehették ezt kéz a kézben; alig
néhány perc személyes találkozásra volt lehetőségük.
A térd fölé érő növényzet között egyre
beljebb sétálva utazott vissza elméjében a legkedvesebb, univerzum csillagleple
alatt született emlékeihez. Az első szerelmes üzenet a leggyönyörűbb égi
jelenség képében ért el hozzá; gyorsan száguldó üstökös vonult át a fellegek
között, napszél keltette, hosszú fénycsóvát húzva maga után, káprázatos
látványt nyújtva. Szerette Őt, heves energiától kicsattanó, határozott
személyiségét, gyermeki lelke simogató gyengédségét, kezének biztonságot adó
melegét hideg sajátján. Élt a pillanatokért, mikor játékos sugarai
csiklandozták arcát, s friss nyár illat lengte be körülötte a levegőt.
Kalandozásából varázslatosan szép színek
kavalkádja rántotta vissza a jelenbe, melyek a lenyugvó nap tengerét alkották.
Elérkezett az idő, mikor egymáshoz közel kerülve két egészként újra
találkozhatnak.
Bíborrózsaszín és narancs árnyalat
töltötte ki a horizontot alkotó, keskeny csíkot. A végtelen mindenségen
egyszerre volt látható az életerőt adó, aranysárga Nap, mellette a könnyed
eleganciát és érzékiséget képviselő, fényesen tündöklő Teliholddal. A feltámadt
langyos, nyáresti fuvallat vígan rázta meg a napraforgó mező virágait, egy-egy
szirmot társként magával repítve a hosszú útra.
Gyengéd, törődő érintéseket vállán
megérezve forróság öntötte el Taeil szívét, majd egész testében szétáradt a
jóleső borzongás szerelmének ölelő karjaiban. Képes lett volna feladni az
örökkévalóságot ezért a néhány percért, melyet a másik iránt táplált érzelemben
elveszve, valóra vált álomként élt meg. Donghyuck felé fordulva kezét finoman
kipirult arcára helyezte, hüvelykujjával megsimította a fiú bronzszínű,
hibátlan bőrét. Lassan közeledtek egymás felé, szemüket le sem véve a másik
beteljesülésért sóvárgó ajkairól; találkozásukkor csillagrobbanás-méretű
energia keletkezett közöttük. Taeil egy másodpercre elszakította magát tőle,
hogy az elbűvölő csokoládébarna szempárba nézve elmondhassa vallomását az
előtte álló fiúnak, mielőtt újra magával ragadja a csillagos éj.
– Legyen szó fényes nappalról, vagy sötét
éjszakáról, mindig mellettem vagy. Mikor szomorú vagyok, vagy fáj valami,
fentről ragyogsz rám. Ahelyett, hogy köszönetet mondanék, inkább örökké
melletted leszek, mikor sötét éj zuhan alá, én leszek a világosságod és
vigyázni fogok rád. Mert Te vagy az én legértékesebb csillagom.
_____________________________________________
A címhez egy kis magyarázat. ^^
Coincidentia (latin) magyar megfelelője a
koincidencia. Ennek jelentése: "jelenségek, hatások egyidejű
fellépése", "egybeesés".
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a
címe, igazából a novella megírása után ez volt a második legnehezebb dolog.
Aztán valahogy szembe jött velem ez a szó. Kicsit félretéve tovább keresgéltem,
de mégis, ez tűnt a leginkább ideillőnek, hiszen a jelenséget, amit
szemléltetni szerettem volna a novellámba, azt tökéletesen írja le ez a
kifejezés.
(Ui. update 2021.01.20.)
Igazából csak most, majd' egy év elteltével a novella megírása után jöttem rá, hogy az NCT - Sun & Moon című dala konkrétan magába foglalja az egész novellámat, és ezt az egyébként gyönyörű dalt most először néztem meg szöveggel, így arcon csapott a felismerés a dal és a novellám kapcsolata közt.
Szia^^
VálaszTörlésJaj, én vagyok az első kommentelő? Pedig most jó lett volna valami okosságot ellesnem a többiektől. Nem azért, mert nem tetszett, és nem tudok mit írni hozzá, épp ellenkezőleg! Annyira jókat írsz, hogy egyszerűen képtelen vagyok egy normális megjegyzést létrehozni, mert csak ismételni tudom magam minden alkalommal. Örülnék, ha összehoznál valami kevésbé jót, amihez írhatnék egy értelmes hozzászólást isXD (just kidding!)
De tényleg csak azt mondhatom ismételten, hogy naaaaaagyon tetszett, csodálatosan fogalmaztad meg, bár ez nem meglepő már, és a téma hozzád illően újfent nem megszokott, elcsépelt volt.
Kicsit eszembe juttatta a tüzes írásodat, de amíg ott a pusztító, romba döntő „szerelem” állt a középpontban, itt egy gyönyörű, magával ragadó kapcsolatról olvashattunk.
Zseniálisan jellemezted a karaktereidet, hogy néznek ki, honnan jöttek, mit csinálnak… De a legjobban az tetszett, hogy mindennap csak pár percre találkozhatnak. Rajongok az ilyen fájdalmasan gyönyörű dolgokért!
Bármennyire is szeretnék, nem tudok bővebben írni, bocsánat! Legszívesebben minden egyes mondat után odaírnám, hogy mennyire lélegzetelállító, de annak nem sok értelme lenneXD
Biztos vagyok benne, hogy ezután sokszor eszembe fog jutni ez a történet, amikor este feljön a hold, vagy amikor a napsugarak cirógatják a bőröm^^ Olyan történeteket írsz, amit nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni; örökre beleég az ember tudatába, legalábbis az enyémbe biztosan.
Ismét lenyűgöztél, csodálatos volt! És megint el kell mondanom, hogy ne görcsölj rá az írásra, még ha nem is jön rögtön ötlet, mert előbb-utóbb biztosan fog, és kit érdekel pár nap csúszás, ha utána teljes mértékben kárpótolsz?:-)
Nagyon várom a következőt!<3
Szia!!
TörlésIgen, téged illet meg az első kommentelő helye, köszönöm is! Huh, hát én örülök nanak, hogy így gondolod, bár az tényleg nem könyű, amikor em jönek a gondolatok a véleményhez, nekem is előfordul, szenvedek is felette. De örülök, hogy ez pozitív értelemben van jelen most! Könnyen lehetséges, hogy lesz olyan is egyszer egy kevésbé jó, nekem se megy mindig minden. De azért igyekszeb az eddig szerintem legjobb írásomat felülmúlni, hogy meglegyen a mérce.
Örülök, hogy így látod a karaktereimet, igyekeztem rájuk figyelni, jobban életet adni neki, és ha nem is teljesen, de remélem, hogy valamennyire sikerült.
Ezt a találkozást egyébként még jobban nehezíti, hogy tervem szerint nem minden nap, hanem havonta egyszer találkoznak csak néhány percre, Teliholdas naplementekor. Az ilyen fájdalmasabb dolgokat amúgy én is szeretem.
Tényleg?? WOW köszönöm, ól esik ezt olvasni, hogy ilyen emlékezetes volt számora és később is eszedbe fog majd jutni a Holdra nézve. (amúgy én is csak erre tudok gondolni azóta uwu)
Tudom, már annyiszor mondtad, de ezt nem is értem, olyan nehéz nem rágörcsölni az írásra, főleg ha ötlet sincs még, vagyis teljesen. De igazad van, igyekszem majd jobban elmerülni bene, teljesen ottlenni közben és érezni.
Nagyon köszönöm a kommenedet, nagyon jól esett minden szava.
Köszönöm, hogy elolvastad! ^^
Kedves Vivien!
VálaszTörlésLegalább négyszer elolvastam a történetedet, mert nagyon magával ragadó volt. Az alap motívuma a történetnek két fiatal beteljesületlensége, az örökös küzdelem, hogy a másik közelében lehessenek, de ez az ő esetükben fizikai képtelenség. Mégis ebben a varázslatos univerzumban van egy pont, ahol mégis - hacsak rövid időre is, de - találkozni tudnak. Engem nagyon elgondolkodtatott ez a jelenet, illetve az, hogy te ezt hogy képzelted el. A való életre én nem nagyon tudom leképezni, hiszen a mi világunk nem egy horizontból áll, így a Nap és a Hold is mindig "fent" van csak épp máshol ugye. De ebben a világban, ha jól értem van egy pillanat, mikor egyik sem uralja az "Égboltot" és egy napraforgó mezőn találkoznak. Nagyon szép kép, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jól értettem, érdekelne, hogy te ezt hogy képzelted ennél kicsit pontosabban. :)
Gyönyörűen van megfogalmazva az egész, pont annyit magyarázol meg, amennyi feltétlen szükséges ahhoz, hogy megértsük a történetet, de egy csomó dolog csak sejtetve van, ami nagyon-nagyon jó.
Ne kérdezd, miért, de ez a sor fogott meg legjobban, ezt számtalanszor újra elolvastam: "Kisimult vonásain zaklatott nyugtalanság árnya suhant át"
Nagyon tetszett az a kép is, mikor a Nap utolsó sugarai szinte elfolyósodnak, és egybe olvadnak a tengerrel. Őszintén csak gratulálni tudok ehhez a történethez, örülök, hogy be tudtad fejezni, és véletlenül sem maradt a fiók rejtekében.
Köszönöm, hogy olvashattam, egy élmény volt!
HH.
Szia!
TörlésHű, tényleg négyszer elolvastad? Nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszett és magávalragadott.
Alapvetően a jelenséget úgy képzeltem, hogy annak ellenére, hogy a Hold mindig "fent van az égen", nappal nem látszik, csak este. Az az alkalom, amikor találkozni tudnak az Teliholdkor van éppen naplemente előtti utolsó pár percben, amikor a látóhatár egyik felén a Nap, másikon a Hold van. Persze nem teljesen szemben vanak egymással síkban, mégis egyszerre látszanak az égen, két kerek egészként, így próbáltam kifejezni, hogy akkor teljes minden, mikor látszólagos együttállás van, így együtt vannak.
Egyébként nekem is meglepő volt, hogy ilyen módon kezdtem az elején a fogalmazást, kicsit változtattam a szórendeken, hogy gördülékenyebb legyen olvasni, de még így is, kicsit tartottam tőle, hogy bonyolulnak gondoljátok meg nehezen érthetőnek, de örülök, hogy nem így lett és gyönyörűnek érezted.
Nem kérdezem, engem is sokszor olyan mondaok fognak meg történetekben, ami szintén megmagyarázhatatlan, szóval ismerem az érzést, örülök, hogy különösen tetszett az a mondatom.
Nagyon örültem, hogy meg tudtam írni ezt az ötletemet, hogy sikerült olyan szépre írnom, mint szerettem volna. Köszönöm, hogy elolvastad és a tartalmas véleményedet is, nagyon jól esett! ^^
Szia! ^^
VálaszTörlésHECSI. Pont. xD Elmondhatatlanul nagy szeretetem van az NCT felé és mindig örülök, mikor olvashatok velük. uwu Na, de a lényegre térve...
Egyetértek Szandival, annyira gyönyörűket szoktál írni, hogy nehéz hozzászólni, mert az ember csak ül a képernyő előtt és gondolkozik az olvasottakon, de nem tudja, hogy mit írhatna. :D Ez is ilyen volt, elképesztően szépen fogalmaztad meg. Imádom, ahogyan körbeírtad a természeti képeket, bár azt hiszem ezt már az előző körökben is említettem, de tényleg rettentően ügyesen meg tudod ragadni és elénk tárni őket.
((Még mindig meglep, hogy milyen kevés ideje írsz és mégis mennyire jól csinálod, amit csinálsz, csak wooW))
Amúgy én is szeretem a szomorú, fájdalmas, de gyönyörű történeteket, szóval engem is rendesen megfogtál vele. uwu Könnyen magukkal ragadtak a sorok és a végén néztem, hogy hol a többi. xD
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, várlak a következő körben is! uwu
Sziaa~
TörlésOlyan aranyod vagy, mindig olyan jókat bazsalygok a kommentjeidet. Nagyon örülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet!!
Igeen, NCT, enis örülök már csak akkor, ha a nevüket meglátom a szereplők közt. És egyre több van és remélem lesz is még nagyon sok minőségi írás.
Azért is lehet, mert nagyon szeretem magam is a termeszeti csodákat, szerintem minden jelenség önmagában már az, mindig rácsodálkozom, milyen gyönyörű egy-egy felhő, naplemente, táj vagy a Hold. Oda vagyok ezekért. Meg az NCT-ért. Ennek kombinálása elengedhetetlen volt számára.
Úgy örülök, hogy tetszett neked, nagyon köszönöm a kommentedet és a rám szánt idődet. ^^
Szia!
VálaszTörlésKicsit nehéz megszólalnom a novellád után, mert valahogy úgy érzem hogy a kommentemet is hasonló írásmóddal kellene illetnem, de 1.) én vért izzadva sem tudnék ilyen kifinomultan írni, 2.) sajnos nagyon gyorsan kell összedobnom a hozzászólásomat, mert pár óra és utazom...
Szóval mielőtt bármi konkrétat írnék, meg kell említenem hogy az NCT a szívem csücske, nincsen olyan számuk amit ne szeretnék, sőt a Cherry Bomb akkora hatalmas kedvencem, hogy tetoválásom is van róla (lassan három éve, és nem, nem bántam meg, később sem fogom, nagyon szép és a Cherry Bomb teljesen biztosan az all time favorit marad). Ebből kifolyólag már a szereplőket látva nagy örömmel kezdtem bele az olvasásba, ami egy idő után átfolyt a csodálatba. A leírások és hasonlatok szó szerint megelevenedtek a szemem előtt, és bár szép nagy rakással volt belőlük, itt mégsem ereztem soknak, sőt, élvezettel olvastam őket.
“Szeretettel tekintettel fel rá“ - csak ennyi hibát fedeztem fel, szerintem ide a “tekintett” szót akartad írni, de ez csak egy apróság. Esetleg ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor talán megemlítem, hogy volt 1-2 mondat, ahol elsőre nem esett le, hogy akkor kiről is volt most szó a két fiú közül, onnan számomra hiányoztak a nevek, de egyébként újraolvasva rajottem, hogy éppen kiről ír a novella. Meg talán én ezt nem egypercesnek sorolnám mert annál azért egy cseppel hosszabb volt, de ezek olyan aprócska dolgok hogy hibának alig nevezhetők.
Csatlakozva az előttem szólókhoz, én magam is élek halok a hasonló szívszorító love storykért, ez pedig az volt a javából, mégis olyan szép a kettejük közötti kapocs (itt is meg a való életben is) hogy a nehézségeik ellenére is jól esett róluk olvasni a lelkemnek.
Tényleg őrület, hogy ilyen rövid ideje írsz, és ennyire jól. Tanits mester, én 5 éve (talán 6... már fogalmam sincs) nyomatom és nem tartok sehol az írás terén, te meg ezzel születtél, most féltékeny vagyok! Remelem hogy folytatni fogod az írást, mert ezt a tehetséget kár lenne elpazarolni!
Köszönöm, hogy olvashattam! Kíváncsian várom a következő novelládat!
Szia!
TörlésHű, nyugi, nem várom el, hogy novellába foglalt kommentet hagyj nekem, teljesen jó nekem így is. :D
De jóó, biztos szép tetkód van, nem szándékoztam belekötni, nem vagyok az a fajta, sokszor megcsodálom, másoknak milyen szép tetkói vannak, mégha én eleve nem is szeretnék csináltatni magamak. Jó nekem a henna meg a csillámos unikornisos a húgomtól. :D
Örülök, hogy siekrült az olvasói szemnek is megelevenítenem a képeket, amik olyan szépen látszódtak magam előtt, miközben írtam. Annak külön, hogy amit gyakrasn soknak gondolsz, most mégsem negatívan élted meg, hanem élvezettel tudtad olvasni őket.
Köszönöm, hogy kiemelted az elírásmat, rájöttem, hogy mindegy, hányszor olvasom el, mindig mrad benne valami apróság. A nevekkel kapcsolatban meg, nem akartam olyan sokszor belevinni, bár lehet, hogy kellett volna. Igazából úgy van, hogy az első nagyobb rész az Taeil szemszögéből emberként, a második Hecsi szemszögéből emberként, a harmadig Taeil szemszöge és Hecsi is közben megjelenik ugye. De akkor jó, ha másodjára már jobban átláttad, ennek is örülök.
Egyénként nekem is mindig jól esik velük olvasni, akrámi legyen is a kimenetele egy történetnek, más csupán az, ha ők benne vannak, nekem már nagy örömöt jelent.
Huh, még nekem is szokatlan, mert nme tudom, hogy lehet ez, de boldoggá tesz, hogy többen így gondoljátok, soka jelent nekem, és igyekszem jobbá és jobbá válni több téren is, mert van még mit feljődnöm nekem is. Hajrá neked is, ami neked erősséged, az másnak gyengesége lehet, szóval hajrá!
Szeretném folytatni, az elhatározásomat meg rendbe teszik, ha olyan van, de már akármit látok, hallok, eszembe jut valami, hogy jaj, de jó lenne ezzel meg azzal írni. :D
Nagyon köszönöm, hogy elolvasta, tényleg, örülök, hogy tetszett és a hosszú kommentedet is köszönöm, hogy a rohanás közepette időt szakítottál rá. ^^
Szia!
VálaszTörlésNos, hát nem is tudom mit is írhatnék.
Igazán tetszett a novella, igazán kellemes volt, szépen használva a szavak erejét. Szépen megfogalmazott kellemes novella volt. Jó párszor elolvastam, és mindig egy valamin gondolkodtam. Amit Helga is említett, hogy miért csak egyszer egy pillanatra találkoznak, hiszen mindketten fenn vannak az égen és mindegyik ott van és a sugaraik érik a földet. De annyira ez a tény nem zavart, eltudtam vonatkoztatni a fizikai világtól, és a történeted nagyon élvezhető volt, e logika kibicsaklásával is.
Nagyon tetszett, hogy a karakterekben visszatükröződött az égitestek "jellemzői" vagyis az amivel mi párosítjuk "napbarnított bőr" vs "fehér sápadt bőr". Nagyon szépek voltak a tájleírások és nagyon finoman használtad a szavakat, ami nagyszerűvé tette a novelládat.
Köszönöm, hogy olvashattam!
J.W.
Szia!
TörlésKöszönöm a kommentedet és örülök annak, hogy kellemesnek érezted az írásomat. A logikai kbicsaklásra visszítérve, igazából nem konkrétan az itteni földi adottságokat vettem 100%-osan figyelembe, hanem a hely, ahol voltak kis fantáziával lett olyan, amilyen, hogy havonta egy alkalom van, amikor mind a két égitest egyszerre látható teljes pompájában az égen, ez pedig Teliholdkor van, akkoris a naplemente utolsó pár percében. Ugyan erre pontosabban nem tértem ki, mert rövid időt, mindössze két napot ölel fel a történet. De ettől eltekintve örülök annak, hogy el tudtál ettől vonatkoztatni és élvezettel olvasni.
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál! ^^
Szia :D
VálaszTörlésOmo! Nem is tudtam, hogy Taeil vezetékneve is Moon :O Most nagyon meglepődtem, mert szerintem ez ritka, és B.A.P Jongup mellett ő az egyetlen, akit tudok (most már), hogy ilyen vezetékneve van.
Az elején rögtön egyértelmű volt, hogy miért Haechan a Nap, viszont Taeil csak a neve után lett egyértelmű. Egyébként amióta kijött a B.A.P Moondance című száma, azóta tervezem,h ogy írok egy novellát, ahol Jongup a hold xDDDD
Tetszett, ahogy a karakterek átvették az égitestek jellemzőit, a legjobban az ragadott el, hogy Taeil liliomszirmokat hagyott mindenhol. Valahogy ez annyira varázslatos volt. A fantasy világot is gyönyörűen leírtad. Hihetetlen, hogy tényleg mire vagytok képesek néhányan a challengeből :O Le a kalappal! Viszont most nekem ez az írásod egy fokkal nehezebben olvashatóbb volt és kacifántosabb, mint az előzőek. Semmiképp sme szeretném, hogy a túlságosan megfelelni akarás miatt, vagy nagy bizonyítási vágyból átess a ló másik oldalára.
Azt hittem, hogy a két szerelmesünk mindig akkor találkozik, amikor a nap lemegy, a hold pedig épp feljön azon a síkon, amit te a világod közepének tartasz, de aztán rájöttem, amikor a hold teljes egész csak akkor találkoznak TT
Nagyon kreatív, hogy lírtad a természeti jelenségek képében, hogy próbálnak üzengetni egymásnak. A kedvencem ez volt:
"Boldoggá tette a felé irányuló csodálat, mellyel minden alkalommal, hálásan megajándékozta, mikor esővel való játékának hétszín szivárványhídját az égre festette."
Egyébként nagyon érdekel, hogy a fanart ihletett meg? Vagy csak utána szerencsés voltál és pont találtál egy ilyet?
Nekem van egy Jongin ficim, amit eteljes egészében egy fanart ihletett, és ezért vagyok kíváncsi, hogy veled is ez történt-e.
Köszönöm, hogy olvashattam, tényleg egy másik világba repített tele csodás színekkel és érzelmekkel :3
Sziaa!
TörlésIgen, rajtuk kívül én sem ismerek más Moon-t de olyan szép név ez, igazi ritkaság! Nem ismerem a fdalt, de mindenképp meghallhatom. És írd meg! Várom!! Szeretem az ilyen fantasy-val kevert történeteket, remélem nem teszed a fiókba az ötleted.
Igyekeztem többször éreztetni a szereplők és az égitestek közti kapcsolatot, ha esetleg nem lett volna tiszta közben, akkor örülök, hogy sikerült és egyértelmű volt. :D És ez a liliom ötlet például a képről jött, és mindenképpen bele szerettem volna vinni valahogy, mint ártatlanság, tisztaság jelképe is, annyira illik Taeilre. Így a napraforgó élettel telisége Hecsire.
Eleinte, mikor elkezdtem írni, akkor még ennél is bonyolultabbak voltak a mondatok, akkor próbáltam kicsit átfogalmazni őket, ennél jobban már nem hiszem, hogy tudtam volna úgy, hogy megtartsam azon a szinten, amiben írni szerettem volna, de tényleg amúgy nehéz volt. Szerintem ezért is tartott nekem olyan sokáig megírni, mert tényleg nehéz volt. Legközelebb könnyedebben szeretnék majd, mert vannak más területek, ahol sokat kell még fejlődnöm, így kihasználva a challenge adta lehetőségeket, azokon is szeretnék javítani és ki kell lépnem ehhez a biztonságos zónámból, amit az ilyen és hasonló megfogalmazás ad.
Igen, ezzel még kicsit eltávolítottam őket egymástól. ;;; De annál jobban tudjá értékelni azt az időt, amit együtt töltenek. Ami olyan rövid. ;;; Oké, kicsit kegyetlen voltam velük, most látom.
Uh tényleg? Nekem is egyénként az az egyik kedvencem omo. *-* Örülök, hogy kiemelted!
Ez az ötlet már legalább 3 körrel ezelőtt felötlött bennem, azóta forgott bennem, és mi se lett volna jobb alaklom arra, hogy a saját zenémre írjam meg, ez olyan jó, hogy így összejött. Nem emlékszem már őszintén, hogy mi ihletett meg, de nem a fanart. A novella kezdetleges állapotban volt még, mikor kértem Vivit, hogy segítsen és keressen nekem képet, hát ezt Ő találta meg. Ha nem találja meg, szerintem a fele nem is így alakult volna, pl. a virágos részek innen jöttek. De amikor megtalálta, hát wow! Mintha pont nekem, erre a célra rajzolták volna. (Köszi Chinguuu!! <3)
Melyiket ihlette a fanart? :o Let me read~~
Én köszönöm nagyon, hogy elolvastad, hogy írtál, örülök hogy tetszett és el tudtalak vele repíteni! ^^
Mert én király vagyok, mindent és mindenkit megtalálok.
TörlésXD Igen. Amúgy az eddigi képeimet is majdnem mindegyiket te adtad. Elvesznék nélküled. XD
TörlésA lényeg mindig az, hogy élvezd az írást! Hogyha neked ezt így volt örömteli megírni, akkor ne erőszakold magad arra, hogy ennél sokkal egyszerűbben fogalmazz. Persze egy bizonyos szinten mindig igyekezni kell fejleszteni a képességeink, de nem annyira, hogy már elvésszen az élvezet.
TörlésA tény, hogy a képet utólag találtad, számomra csak azt erősíti meg, hogy a sors is tudja mennyire tehetséges vagy, és hogy nem véletlenül készült el az a fanart, mert tökéletesen illik a novellához, mintha arról mintáztál volna mindent. Ehhez képest már előtte is megvolt az ötleted, és cask egy két dologban segített. Az élet nagyon érdekes, és hogy két dolog, két fél, mint a fanart és a novellád, hogy egymásra tud találni ebben a nagy világban és egésszé tenni egymást :D Sajnálom, hogy a készítője nem tudja elolvansi a novellád TT
Jajj azt a fanfictiont pedig nem biztos, hogy elszeretnéd olvansi >< 2015ben írtam még, és akkor sokkal bénácskább voltam, mint most xD Viszont itt a link, ne én legyek az, aki megállít az elolvasásában, ha tényleg érdekelne xD
https://kaiyeongwonhi.blogspot.com/
Egyébként a bizonyos fanart, ami az ihletet adta az a harmadik résznél látható :D
Oh és még Mirtill annyit akartam mondani, hogy a novellában sok ihletet adott még az, hogy hallgattam BTS egyik újabb számát, amit Jin énekel, ez a Moon. És pl abban vany néhány sor, amit Tail mond a végén, pl. az konkrétan bennevan, annyira magával ragadott, a hangulata a dalnak is,a mondanivalója, ezt non stop hallgattam közben, segített alakítgatni a cselekményt. Tök durva volt, mert az írása közben akadam rá, és megvolt már a fejemben nagyjából, hogy mit szeretnék, erre jött ez a zene és-
VálaszTörlésHát hallgasd meg, csodálatos.. 💜
Szerintem már hallottam, hogyha az új albumon van, de mivel a telefonomon nincs rajta ezért valószínűleg nem tetszett annyira... :$ De most meghallgatom megint, és megnézem hozzá a szöveget is :D
Törlés