Szeretet-nyugalom
tölti ki a szívemet, ahogyan a Han-folyó koraesti fényekben úszó vizét nézem; a város
díszkivilágítása eddig még nem látott árnyalatokat fest a hullámfodrokra, amelyekbe
apró, fehér gyémántként olvadnak bele a szállingózó hópelyhek. Mindig erre
jövök hazafelé, legyen akármilyen sietős is a dolgom, megállok pár percre, hogy
elmerüljek a látványban, hagyom, hogy megrohamozzanak az emlékek, amik ehhez
a helyhez kötnek. Hihetetlen, hogy már több mint három éve annak,
hogy megkértem Taehyung kezét, pedig mintha csak tegnap lett volna, amikor idehívtam, hogy feltegyem neki a legfontosabb kérdéseimet és bevalljam a legmélyebb érzéseimet.
Azt mondják,
hogy a szerelem nem egy örök-dolog, hanem elapad, miután felszáll az a bizonyos
lila köd. Aki ezt állítja, bizonyára még nem élte át azt, amit én, vagy nem a
megfelelő társsal, mert az az érzés, ami a lelkemet betölti, olyan határtalan
és állandó, mint az univerzum. Hálás vagyok, amiért minden nap Isten legédesebb
teremtése mellett ébredhetek, akivel minden pillanat egy csoda. Elkápráztat
érzékeny lelkének érintése, amikor a szemébe nézve meglátom a létezésének
legmélyebb értelmét, a gyönyörű nevetése, mire a legborúsabb időkben is kisüt a
Nap a szívemben, lélegzetvételei, amik ragyogó csillagokkal hintik be gondolataim sötét égboltját a nehezebb időkben is. Ő a mentőcsónakom az élet viharos tengerén, a
világítótornyom, aminek fényét követve mindig hazatalálok, akárhol is legyek.
Nosztalgiázásomból a telefonom kitartó rezgése ránt vissza a jelenbe. A kijelző óráját ellenőrizve
elhúzom a számat, és sebes léptekkel folytatom az utam, miközben fogadom a
hívást.
– Mikor jössz? – kérdezi Taehyung izgatottan a vonal túlsó végéről.
– Hamarabb
odaérek, minthogy lefőzöl egy kávét – válaszolom játékosan, és befordulok az
utcánkba.
– Ezzel azt
akarod mondani, hogy főzzek neked kávét? – még végig sem mondja, de meghallom
a kávédaráló jellegzetes zúgását.
– Imádom, hogy
ennyire ismersz! – nevetem el magam, és leteszem a telefont, hogy a kulcsomat
előhalászva beengedjem magam a kapun.
A bejárati
ajtó elé érve gyorsan kifújom magam és lerázom a kabátomról a havat, majd beütve a
kódot belépek a meleg lakásba, ahol Yeontan és Bam lelkes ugrándozással és farokcsóválással fogadnak. A nappaliba érve mennyei narancsos vaníliás illatfelhők vesznek körbe, egyszeriben
olyan éhség tör rám, mintha egész eddigi életemben soha egy falatot sem ettem
volna, de leginkább egyetlen személyre vágyom mindennél jobban. A konyhapultnál
áll, éppen a gőzölgő kávét tölti ki a kedvenc karácsonyi bögrémbe. Némán osonok mögé, még hideg kezeimet fehér, puha pulóverbe bújtatott teste köré
fonom, arcomat nyakhajlatába fúrva belélegzem az epres boldogságot, ami
Taehyung valójából árad.
– Hazaértem. –
Fejét felém fordítva gyengéd ujjaival beletúr a hajamba és vaníliaízű csókkal
ajándékoz meg üdvözlésképpen. – Finom lett a forró csokid – mondom ajkaimat ízlelgetve,
mire a kedvenc téglalap-alakú mosolyával válaszol.
Nem bírok ellenállni, olyan hatással van rám, mint másra a koffein. Szívverésem őrült fokozatba kapcsolva akar kiugrani a helyéről mindig, akárhányszor csak meglátom. Függővé tett a nevetése, szédítő csókjai,
az illata, csokoládébarna tekintete, énekhangjának mélységes magasságai, mellkasának
ütemes emelkedése és szuszogása alvás közben, aranyos zavara, amikor a száját harapdálja.
Gondolataimat fülledt köd borítja el, nincs semmi, csak Ő és én, és ez a pillanat, mintha az idő is megállna körülöttünk. A derekánál fogva gyöngéden magam felé
fordítom, íriszeibe merülve elveszek a bennük tükröződő, lila-arany fényfűzérek ragyogásában, amitől
olyan, minta apró tűzijátékok kavalkádját látnám benne. Lágyan ringatni kezdem
csípőjét, érzem, ahogy a lejátszóból szóló jazz szaxofondallama beszivárog
sejtjeinkbe, és átveszi felettünk az uralmat. Ez a mi örök-pillanatunk. Taehyung behunyt szemmel élvezi létünk összhangját,
amitől még erőteljesebben borítja el szívemet a szeretet ünnepének csodája. Lehelet-közel
hajolok hozzá, a szavakat szinte szájába suttogom, ahogy keressük egymást.
– Boldog
karácsonyt, szerelmem!
– Boldog
karácsonyt, Jungkook! – válaszol ajkainkat összefűzve, a saját világegyetemünkbe invitálva lelkünket egy szenvedélyes, zenével fűszerezett csókra.
________________________________
Sziasztok!
Ezt a kis rövid novellát az előző challengere írt Borahae című novellámhoz kapcsolódóan írtam, aki esetleg nem olvasta, megteheti, és talán jobban megérti ezt is, de igazából anélkül is olvasható. Kíváncsian várom a véleményeiteket. ^^
Ezt a gifet itt hagyom, ezzel is boldog karácsonyt kívánok Nektek! 💜
Szia!^^
VálaszTörlésOh, hát ez most igazán nagyon jól esett a lelkemnek :) emlékszek az előző körös novellára is, hát az is maga volt a fluff, és most olyan jó volt tovább olvasni egy kicsit a történetüket, és hát ez is annyira cukimuki Taekook volt, hogy nem győztem heart flutteringelni olvasás közben :D
Nekem egyébként teljesen karácsonyi hangulatot teremtett az egész novella, pedig ebben az évben nagyon nem volt egyáltalán xd de ettől még nekem is kedvem támadt sütögetni és forró csokit inni :D Már a legelső mondatban a "szeretet-nyugalom" szó annyira megragadott, és el is gondolkoztam, hogy tényleg ilyen lehet, ha megtalálja az ember a párját, valahogy belenyugodni a szeretetbe, ami mindig mindenhol átölel :) Nem is értem azokat, akik azt állítják, hogy a szerelem nem örök (mondjuk én aztán honnan tudnám xdd), de tényleg ha a megfelelő emberrel vagyunk, akkor igenis minden pillanatért hálásak vagyunk, és örökkének érezzük, pont ahogy itt Junkook is érezte.
Az is annyira aranyos volt, hogy a kis célzásból rögtön értette Tae, hogy Kook kávét szeretne. Olyan kis bájos hangulata volt az egésznek, kávéval, forró csokival, karácsonnyal, Taekookkal... hát nem is kell ennél több :D
Annyira örültem Yeontan és Bam megjelenésének, annyira el tudom képzelni, ahogy ott együtt örülnek az ajtóban :D meg közben tök vicces is, hogy a két kutya annyira különböző, de tökre tükrözi a két fiú személyiségét, és annyira el lehet őket képzelni így közösen éldegélni.
"a város díszkivilágítása eddig még nem látott árnyalatokat fest a hullámfodrokra" ez a leírás nekem nem tudom miért, de nagyon tetszett, olyan különlegesnek hatott szerintem.
Aztán a második bekezdést úgy ahogy van kiemelhetném, mert annyira szép gondolatok és érzések vannak benne a szerelemről, ami tényleg megmelengeti az ember szívét, és mindehhez még jön a karácsonyi feeling is :D
"énekhangjának mélységes magasságai" ez meg annyira tetszett, ahogy a magasság és mélység ellentétével írtad le Tae hangját, hát wow.
Az is nagyon tetszett, hogy a szaxofondallamot beleírtad, hát ez olyan Taehyungos, plusz hangulatos is :D
Tényleg nagyon jó volt olvasni ezt a Taekook fluffot, remélem még olvashatunk tőled hasonlót a jövőben is ;)
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Sziaa!
TörlésJaj, örülök, hogy sikerült megteremtenem ezzel egy kis karácsonyi hangulatot neked, most én is így voltam, aztán még is meghozta pont ez a közös készülődés, aztán Taekook is, szóval örülök ennek. :D
Igen, hát szeritnem is ilyen lehet, ezért is írtam oda azt a szót, szerintem csodálatos lehet, ha az ember a tökéletes párt megtalálja maga mellé, akkor valóban a szerelem örök is lehet, ugyan én sem tudom, de így hiszem.
Igen ;; igazából bele is írtam mindent, amit én is szeretek, kezdve velük, a kávéval, a csokival, vaníliával, eperrel, karácsonnyal, mindennel. XD Ez az én szeretem-csomagom. ^^
Kis kutyiknak (illetve kicsi és nagy XD) benne volt a helyük, szerintem a kisállatoktól sokkal családibb hangulata lesz egy lakásnak, vagy bárminek, megtöltik plusz örömmel, szeretettel a légkört. Igen, annyira illenek hozzájuk, hát csodásak.
Köszönöm a kiemelt részeket, és hogy ennyit még plusza kimásolnál, örülök, hogy így tetszettek a leírások meg úgy az egész hangulata is.
És igen, Taehyung hangja mély, de amikor énekel meg csoda, hogy milyen lélekzengető (imádom ezeket a szavakat) magasságban is tud énekelni, nem is az, hogy mittudom én hány vonalas magasságban, hanem a hangszíne egyszerre mély és magas is amikor énekel. Hát wow Taehyung.
Karácsonykor is meg háttérzenének sokszor hallgatok jazzt meg ilyen chill coffe zenéket, és hát Taehyung meg a jazz úgy egybeforrt egymással, hogy muszéj voltam belevinni a zenét is. És szeritnem a legjobban a zene tud még hangulatot teremteni, úgy akármilyen alkalommal is.
Örülök, hogy tetszett, szeretem a fluffot nagyon, tervezek is még írni, persze. :D
Köszönöm, hogy írtál! ^^
Hali!^^
VálaszTörlésJaaahjjj hát én most akarok egy bögre forró csoki mellett bekuckózni, és egy hétig tudomást sem venni a világról! Olyan édes lett, ahogy megáll, belefeledkezik az emlékekbe, majd a telefoncsörgés rántja ki. Tetszett, hogy ennyire ismeri, és célzásból már tudja, hogy mit szeretne a másik.
Majd becsöppen abba a kellemes otthoni érzésbe. Ahol már nem kell kapkodnia, ahol várja otthon két aranyos kutyus és a szíve választottja. és nagyon aranyos volt, ahogy „egymásra találtak”^^
Illetve pár részut kiemelnék, ami tetszett:
„ahogy a lejátszóból szóló jazz szaxofondallama beszivárog sejtjeinkbe, és átveszi felettünk az uralmat.”
„város díszkivilágítása eddig még nem látott árnyalatokat fest a hullámfodrokra, amelyekbe apró, fehér gyémántként olvadnak bele a szállingózó hópelyhek”
Egyébként honnan jön az, hogy minden novellában valamilyen úton-módon megemlíted a finom illatukat? Tetszik, hogy más érzékszervekre is hatsz ezzel, aranyos, csak feltűnt, és gondolom megkérdezem :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következőbe!
Szia! ^^
TörlésRemélem, hogy ittál forrócsokit, tedd meg, ha még nem, mert csuda jó dolog az és a világról való megfeledkezés is pár jó film, sorozat, könyv társaságában, másra se vágyom én se! :D
Örülök, hogy aranyosnak találtad és tetszett a novellám, és köszönöm a kiemelt részeket is, szeretem látni mindig, hogy mik azok, amik esetlegesen tetszettek nektek.
A kérdésedre válaszolva, hát én amúgy érzékeny vagyok az illatokra, szeretem a finom, kellemes, az emberhez tartozókat, a jellegzetes tiszta ruha illatot, amikor bemegyek egy lakásba és érzem az ismerős illatot, akkor "na igen, itt vagyok" érzésem van, aztán persze van, amikor kellemetlen, mert tömény valami, vagy sok, azt nem szeretem, de felismerem, és ezt úgy szeretem az illatokban, hogy mindenhez és mindenkihez kötődik valami, ami olyan egyedi, főleg ha kellemes és jólesik az illat, ezért szeretem ezt beírni a legtöbb novellába. És Taehyungnak meg eper illata van, és az eper csodálatos, na meg a vanília is. ^^
Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy tetszett az írásom! ^^
Heyo!
VálaszTörlésUgyan az előző novellát nem olvastam, most megfontoltam, hogy megteszem, DE... Rájöttem, milyen párossal is lett írva és sajnos hamar elvetettem :( Im sorry, később lehet, ráveszem magam, hiszen itt sem volt feltétlen zavaró tényező számomra, sőt! A gif miatt már csak egy lépésnyire éreztem magam a szakadéktól, aminek a fenekén a TaeKook fanatizmus várt volna rám (EGEK VIVIEN MEG NE LÁSSA EZT). Majd egy másik életben! xD
Nagyon könnyed kis olvasmány volt, rövidke és gyönyörű! A szóhasználatod egyszerűen olyan hatást keltett, mintha puha kis felhőt ölelgetnék, miközben a mondatokat faltam. Alapjaiban nagyon imádom az ilyen "életből kiragadott jeleneteket", de ilyen leírással pluszba kb kilóra meg lehetne venni!
Azért ne hagyjam figyelmen kívül a hibákat sem... Megjegyezném ugyanazt, amit Annának írtam az 'és'-sel kapcsolatban, bemásolni feleslegesnek vélem, csak hosszabb lenne a komim! XD Hogy értsd, neked is kiemelem az egyik mondatodat ezzel kapcsolatban: "... válaszolom játékosan, és befordulok az utcánkba." - oké, talán ennél hamarabb észrevehető: "...amikor idehívtam, hogy feltegyem neki a legfontosabb kérdéseimet, és bevalljam a legmélyebb érzéseimet.". Valamint nem tudom, hogy csak itt írtad-e rosszul, de azért felhívom rá a figyelmedet, hogy a "több mint" közé csak akkor kell vessző, ha összehasonlításról van szó, de nálad csak a mondanivalónak a tartalmát erősítette, így helyesen nem kell közé ("Hihetetlen, hogy már több, mint három éve annak, ..."). Az utolsó, amit észrevettem még, hogy ugyan csak kétszer használtad a 'se, sem' szavakat, viszont egyik alkalommal helyesen, a másiknál azonban nem: "... még végig se mondja, de meghallom a kávédaráló jellegzetes zúgását.", "...mintha egész eddigi életemben soha egy falatot sem ettem volna,..." - az utóbbi helyes. Az előbbit szintén 'sem'-nek kellene írni, mivel kijelentő mondatról van szó. Erre most megkerestem neked egy jól érthető kifejtést: "A se és a sem is különböző szavak, akárcsak a ne és a nem. A beszélt nyelvben ma ugyan alig különböztethetőek meg, írásban mégis érdemes odafigyelni rájuk. Nem elegáns ugyanis azt mondani, hogy se te, se én nem szeretjük a halat, hiszen az valójában sem te, sem én. Ugyanígy a se veled, se nélküled nem tudok élni helyesen sem veled, sem nélküled. Hiszen a sem, az eredetileg az 'is nem', a se az 'is ne' kifejezésekből alakult ki, így a 'se' felszólításban (óhajtásban) használható, míg kijelentésben, kérdésben stb. a 'sem' szót használjuk. Amennyiben kételyünk támad, hogy bizonyos esetben a 'se', vagy a 'sem' alkalmazása a helyes, egyszerűen próbáljuk meg a 'ne' és a 'nem' helyettesítését.
Álljon e helyt két példa!
Te ne menj arra! Te se menj arra!
Te nem mész arra? Te sem mész arra?"
Remélem ez majd hasznodra válik a későbbiekben! Köszönöm, hogy olvashattam (a páros ellenére is), nagyon szép lett!
Szia!
TörlésSajnálom, hogy ilyen érzést vált ki belőled a Taekook, amit én amúgy nem feltétlen értek, mert én a másik csapat táborát erősítem, az okokat nem ismerem, és amúgy is elfogult vagyok. XD De azt értékelem, hogy ettől elvonatkoztatva tudtad elolvasni, és találtál benne számodra tetsző részeket. Örülök, hogy kis puha felhők öleléseként hatott rád a szóhasználatom, mindig jólesik ilyesmit olvasni, meg szeretek is így fogalmazni, köszönöm, hogy megemlítetted.
Köszönöm, hogy figyeltél a hibákra is, és ki is emeltél párat. Amivel egyetértek, azt javítottam is, a 'sem' és a 'több mint', meg tényleg volt a kiemelt mellett néhány felsorolásom, ahova tettem vesszőt az 'és' elé, hibásan (az első bekezdés utolsó mondatában és a "kifuújom magam és lerázom" mondatban, meg a legvégén ezt is annak gondoltam: "beletúr a hajamba, és vaníliaízű csókkal ajándékoz meg"), javítottam is őket.
Viszont a másik részével nem feltétlen értek egyet, jónéhány oldalt, tankönyvet, cikket elolvastam ezzel kapcsolatban, ahol megtaláltam az ezekre vonatkozó szabályokat. Például kiemelted ezt: "... válaszolom játékosan, és befordulok az utcánkba." - ez elé szerintem (az olvasott magyarázatok alapján) azért kell a vessző, mert nem felsorolásként, hanem időben/cselekvésben egymás után következő tartalomról van szó a tagmondatokban, illetve akkor is kell, ha kapcsolatos mellérendelő a mondat, és a második tagmondat továbbfűzi az elsőt: "beszivárog sejtjeinkbe, és átveszi felettünk az uralmat". Azért kerestem még példát az "és" helyzetekre, mert nem volt nekem egyértelmű, hogy csak a kiemelteknél találtál-e problémát, vagy a többinél is, de csak azt a kettőt emelted ki, ezért megnéztem mindegyiket a szabályokhoz viszonyítva. Ilyen a "elhúzom a számat, és sebes léptekkel folytatom az utam", "nevetem el magam, és leteszem a telefont" részek. Mindkettőben egymás utáni cselekvéseket írtam, ahova a 'majd' szót is be lehetne helyettesíteni az 'és' helyébe, akkor is kéne a vessző.
Próbáltam sok helyről tájékozódni, nyelvtan tankönyvből is, aztán lehet, hogy nem is mindegyikben találtál hibát, ezért nem emelted ki, de mivel el is bizonytalanítottál abban, amit biztosabbnak éreztem, inkább utánanéztem megint. Nem is akarok kötekedni, én ezek a szabályok szerint szoktam a vesszőket használni: http://www.krisznadasiwrites.hu/blog/mikor-kell-vesszo-az-es-ele/
https://www.nkp.hu/tankonyv/magyar_nyelv_8/lecke_04_009
https://www.nkp.hu/tankonyv/magyar_nyelv_8/lecke_04_010
Köszönöm az érszevételeidet, a felsorolások és a tagmondatok közti különbségekre is figyelni fogok, mert ebben többször hibáztam, illetve a 'se/sem' szabályra is, ezzel nem voltam teljesen tisztában.
Köszönöm, hogy írtál, és a páros ellenére is szépnek találtad! ^^
Szia~~ ^^
VálaszTörlésJaj, leolvadtam a székről ezt olvasva. Jó volt végre egy kis boldog történetet olvasni, ami ilyen feledtébb aranyos volt.
Tetszett, amikor a kávét szóba hozva Taehyungnak azonnal leesett, hogy a másik mire vágyik, és ugye csinált is neki kávét.
Ami nekem ilyen mellékes kis gondolat volt, amikor olvastam, hogy Bam és Yeontan (zabáljam meg mindkettőt, olyan aranyosak) nem biztos, hogy bírnák egymás mellett. Legalábbis én simán el tudom képzelni, ahogy a pici Yeontan odébb löki a tőle vagy hatszor nagyobb Bamot, amikor egyikük nem őt, hanem a másikat simogatja. Kis féltékeny kutya :D
Mindenesetre továbbra is odavagyok a szóhasználatodért, és azért, hogy ilyen rövid novellákba tudsz csomó mindent belesűríteni.
Köszönöm, hogy olvashattam! Várlak a következő körben is! ^^
Szia! ^^
TörlésÖrülök, hogy ilyen olvadozós hatást váltottam ki belőled, akkor elértem a célomat. :D Igen amúgy szeritem is Yeontan lenne ott a főnök, de olyan aranyosak, meg szerintem tényleg sokkal családibb a légkör, ha vannak ott kisállatok is, és ők meg hozzájuk tartoznak. :3
Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy tetszett! ^^
Sziaaaaaaaaa^^
VálaszTörlésEzer bocs a késésért!
Természetesen emlékeztem ennek a csodának az előzményére, de azért még egyszer elolvastam. Eléggé ramaty állapotba kerültünk az ünnepekre, az egész család lebetegedett, ami még vitákat is szült, szóval az én lelkemnek különösen jót tett ez a karácsonyi cukiság.
Tökre örülök, hogy házasok voltak amúgy. Tudom, ez csak egy fanfic, de akkor is jó egyszer-egyszer azt olvasni, hogy nem csak én gondolom úgy, hogy két férfi ugyanúgy összekötheti az életét, mint egy férfi és egy nő. Legalábbis én ezt így gondolom a valóságban is, nemcsak a yaoi keretein belül megformált karakterekkel.
Nagyon tetszett, hogy a hópelyheket apró, fehér gyémántokhoz hasonítottad. Olyan jó lenne, ha nálunk is lehetne látni egy kiadós havazást, mert én idejét sem tudom, mikor nyílt alkalmunk egy isteneset hócsatázni^^
Megmosolyogtatott, amikor Taehyung rögtön rájött, hogy miért pont egy kávés hasonlattal él Jungkook, és már csinálta is neki. Ezek olyan figyelmességek, amik szerintem elég kevés kapcsolatban maradnak meg az évek múlásával. Ha pedig megmaradnak, az azt jelzi, hogy tényleg szeretik egymást, még ha csak egy ilyen semmitmondó cselekedetről is van szó. Sokszor egy ilyen kedvesség szerintem többet jelent, mintha egy nagy, drága ajándékkal rukkolna elő a párunk.
Imádtam ezt a megfogalmazást, hogy epres boldogság! Meg a vanília ízű csókot is!
Az utána következő bekezdést úgy, ahogy van, ki tudnám emelni! Árad belőle a szeretet, az, hogy Jungkook mennyire szerelmes az előtte álló emberbe. Nyugalom, békesség, és színtiszta szeretet. Nekem ezek jutottak eszembe erről a jelenetről.
Nagyon szívesen olvastam volna még! Szörnyen rövidnek éreztem, annyira ott lebegtem volna még velük abban a csodás buborékban, ami neked köszönhetően jött létre.
Nagyon köszönöm, hogy olvashattam! Várom a következőt<3
Sziaa! ^^
TörlésSemmi baj, pár nam nem számít, sajnálom, hogy betegek lettetek, olyan rossz, pláne ünnepekkor... Azért remélem, hogy már jól vagytok!
Örülök, hogy kicsit ki tudtál kapcsolni a novellámmal, és hát igen, szeritnem annyira megérdemlik a melegek is a házasságot, a családot, mint a hetero emberek, mert a szeretet és szerelem független a nemtől, kortól, bőrszíntől, mindentől.
Nekem is hiányzik a havazás, nem csak a lucskos, saras tél, hanem a szép, ropogó fehér hó, a játék, ez nekem is hiányzik. :c
Sokat jelent a figyelmesség, egyetértek veled, hogy ez is a szeretet egyféle kifejezése, de ilyen apróságok fontosak egy kapcsolatba, hoyg érezzék, tudják a másik szükségeit, mert ha nem érdeklik ezek a feleket, ott rég nincs miről beszélni:/
Örülök, hogy tetszettek a kifejezések, a gyémánthó is, és ah az epres boldogság, meg a vanília nekem is mindig boldogságot ad, amikor érzem az ízét vagy illatát. <3
Még én is szívesen benne lettem volna ebben a környezetben, de lesz még kör, lesz még helye a fluffnak, ne aggódj! ^^
Köszönöm, hogy írtál! <3
Visszaolvastam az előző Taekookot és megint elolvastam ezt, bocsi hogy ilyen későn írtam csak hát mindenképp úgy akartam, hogy előtte elolvasom azt is.
VálaszTörlésIgen, így volt egyébként kerek, egy tökéletes cukorhabos kiegészítője volt annak a szerelemnek, ami ott elindult, itt folytatódott. Sőt egyébként, meghittebb lett, olyan igazi szeretet-szerelem, és minden egyes mondatodból érződött. Ahogy ismerik egymást, ahogy reagálnak egymásra, azok a kis apró szikrák, olyan kis feelinges volt olvasni, maga a karácsony volt ez. Btw a mondataid is csodálatosak voltak, megtalaltad az aranykozeputat, úgyhogy remélem most már ezzel sem lesz gondod.
És mivel tudom mennyire szereted, ha kiemelnek tőled mondatokat, ezért kiemelnem most a kedvenceim:
"Elkápráztat érzékeny lelkének érintése, amikor a szemébe nézve meglátom a létezésének legmélyebb értelmét, a gyönyörű nevetése..."
És ugye ez itt folytatódik, hát ez a mondat úgy csodálatos ahogy van és mélyen egyetértek, Taehyung úgy elaraszt engem most mindenféle érzelemmel.
" ...válaszol ajkainkat összefűzve, a saját világegyetemünkbe invitálva lelkünket egy szenvedélyes, zenével fűszerezett csókra"
Es a jazzért meg külön köszönet, hogy ilyen szépen írtad le, ráadásul szaxofonnal párosítva ;; már elsőre is imádtam olvasni, hogy még erre is gondoltál, és hát köztudottan Tae is rajong a jazzért meg szaxofonért. Mostanában amúgy sokat hallgatom az At Last-et és mindig Taekook ugrik be róla.
Írj még sok Taekookot💜