Ajánlott zene: Finley – Driving to Nowhere
Younghoonnak
Azt mondják, a
legjobb dolgok egy szívdobbanásnyi idő alatt érnek véget. Az egyik pillanatban
még azt hisszük, hogy az önfeledt boldogságunk örökkévaló, mindent pozitívan és
félig telinek látunk, majd az a bizonyos pohár hirtelen kicsúszik a kezünkből,
és a földet érése pillanatában atomszilánkjaira törve szóródik szét a jövőnk. A
vágás okozta sebek véresek, és pokolian tudnak fájni, de ha megfelelően
lekezeljük őket, viszonylag hamar begyógyulnak. Az, amit Te ejtettél rajtam, amikor
a szemembe nézve lehasítottad a lelkemből a hozzád tartozó felét, hogy elhagyj
valaki másért, olyan kínt okozott, amely minden levegővétellel egyre rosszabb
lett, mint egy lassú, halálos méreg, ami a szenvedésemből táplálkozik.
Mi van meg
benne, ami bennem nincs? Mitől jobb ő? Mit rontottam el? Legalább száz hasonló
kérdés fogalmazódott meg bennem, magamban kerestem a hibát, szomjaztam a
miérteket, de a legjobban egyvalamire vágytam még így is, Rád. Hiába zúztál
össze a családom és barátaim szeme láttára, még mindig szerettelek. Aztán mikor
először megláttalak vele, ahogyan egymásba karolva sétáltok át az úttesten,
boldogan, újra meghalt bennem valami. Nekem kellett volna a helyében lennem.
Akkor, ott egy pillanatra azt hittem, hogy el foglak titeket ütni az autóval,
de valami megállított. Tudod, kíváncsi voltam rá, hogy vajon meddig fogjátok
bírni együtt.
A szakításunk
óta nem telt el úgy nap, hogy ne hajtottam volna el a legalább egyszer a
környékeden. Láttalak Téged messziről, figyeltelek, ahogyan nyugodt arccal
kiteregeted a teraszon a tiszta ruhákat, mintha valaha is képes lennél lemosni
magadról a hazugságokat, amikre jóhiszeműen kisujjesküvel tetettél velem annak
idején fogadalmat. Aztán láttam, amikor teli bevásárlószatyrokkal felpakolva
megérkezik a ribancod abban a pulóverben, amit az első közös Valentin-napunkon
vettünk együtt, és aminek a párja az én szekrényem egyik kiemelt polcán lapul
azóta is. Olyan düh gyulladt fel bennem, akárhányszor karjaidba zárva csókkal
köszöntötted, amely felégette bennem az utolsó béklyóit a szívemet szorító fonálnak,
ami egykor hozzád kötött. Forró volt és veszedelmes, kitartó, mint az erdőtűz, ugyanakkor
a pusztítás mellett kitöltötte azt a Te-alakú űrt a lelkemben, ahova
megannyiszor üvöltöttem a nevedet válasz reményében, de néma visszhangon kívül
semmit sem kaptam.
Haragudtam a
világra, amiért ennyire kicseszett velem, Rád, amiért drága éveket pazaroltam
arra, hogy boldoggá tegyelek, de legfőképpen magamra, mert vakon bíztam benned.
Emlékszel, mindig, mikor moziba mentünk, vagy filmet néztünk, és én horrort
választottam, megkérdezted, hogy mit szeretek annyira ebben a műfajban. Én
hiába fejtettem ki, akkor se értetted meg, talán nem is akartad soha, mert
képtelen vagy a saját szemszögeden túllátni. De ha jobban belegondolsz, a
válasz nagyon egyszerű. Néha a dolgok csak feketék vagy fehérek, mint a
hazugság és az igazság. Az emberek azok, akik kiszínezik ezeket, hogy a legjobb
formában adják elő másoknak, mindegy, hogy a felismerhetetlenségig eltorzul a
kép. Azért szeretem a horrorfilmeket, mert nincsen benne átmenet, az ostoba
tetteknek következménye van, egyértelmű, hogy az adott szereplő meg fog halni,
egy percig sem áltatnak hamis reményekkel.
Köszönöm, hogy
megtanítottad nekem, az életünk valójában olyan, mint egy film; tele van
fordulóponttal, de az igazság az, hogy a műfajt mi magunk választjuk meg.
U.i.: Tudod, melyik
a kedvenc horrorfilmem, ugye?
Changmin
Savóként marja
szét bensőmet a gyűlölet, ahogyan a nappali ablakán belesve kirajzolódik
előttem egy markáns alak. Remegő kezében a levelemet tartja, és miközben arcát
a pislákoló lámpa fényének árnyéka borítja el, egy pillanat alatt keserű
cafatokra szakítja a papírt, ezzel együtt az utolsó gátat is áttörve bennem. Vége.
Az éjjel semmi
sötétje sűrűn telepszik rá a környező házakra, a Hold, mintha megsejtette volna
terveimet, némaságba burkolódzva, vakon méreget. Súlyos a csend, ahogyan az
ablakok alatt egyedül osonok végig, meg nem állva addig a házig, amit egyszer
otthonomnak neveztem. A zár kódját beütve könnyedén bejutok, ahol rögtön
megcsap a férfias illatok egyvelege, valami büdös pacsulival keverve, de
megállás nélkül haladok tovább az ismert úton a háló felé. Fülsértőnek hallom
az enyhe nyikorgást, amelynek kíséretében benyitok az igazak álmát alvó pár
szobájába. Félhomály veszi körül a párnák közt egymásba fonódó testeket,
ahogyan feléjük lépve kitakarom a beszűrődő holdvilágot. Kint feltámad a szél,
a résnyire nyitott ablakon jéghideg levegő szökik be, meglengetve a fátyolszerű
függönyöket, mire a pár ébredezni kezd a hűvösre.
– Szívem,
csukd be az ablakot! – nyögi a szőke hajú kis buzi félálomban. Younghoon
nyűgösen, szemét dörzsölgetve ébredezik, mígnem tekintete megakad az én sehova
sem vezető feketeségemben. Ajkaimat a beteljesült élvezet vigyorára húzva
szorítok ujjaimmal a penge fémmarkolatára, és megszólalok:
– Akartok
játszani?
________________________________________
Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy ismét elindult a challenge, izgatottan és kíváncsian várom a véleményeiteket! ♡
Ha valaki nem ismerné, ezt a novellát a THE BOYZ nevű fiúbanda egyik tagjával, Ji Changminnal (aka Kyu) írtam, aki a legcreepybb ember ever. Az ő kedvenc horrorfilmje a Gyerekjáték (Child's play), aminek híres mondata az "– Akartok játszani?", és kedvenc karaktere természetesen Chucky, aki szerinte annyira cuki. XD
Szia!^^
VálaszTörlésHűha, egy ideje nem olvastam tőled (ez nem a te hibád, szimplán csak azt se tudtam merre vagyok arccal előre), de azt hiszem, hogy ideje visszaszoknom.^^ Nagyon sokat fejlődtél azóta, és bevallom őszintén, hogy egyetlen negatívumot írtam fel magamnak, de a novella végére érve az is értelmét vesztette.
Szóval ne haragudj, de kiemelt negatívum az én kommentemben nem lesz 😇
Pozitívum viszont annál inkább, szóval nem is húzom tovább a dolgot!
Az elején az üvegpoharas hasonlat, illetve a fekete-fehér utólagos kiszínezése, mindkettő annyira király volt, hogy az utóbbit ki is írtam magamnak külön. Nagyon-nagyon tetszettek^^
Az érzelmi hasonlatok, azok kifejtése, a leveles formátum szerintem remekül passzoltak a történet témájához és nagyon szépen ábrázolták és adták át az egész hangulatát.
És a vége! Hát nem láttam jönni, meglepődni pedig nagyon szeretek, úgyhogy engem teljesen megvettél a Chucky-s utalással. 🥰
The Boyzzal szerintem nem olvastam korábban, de nagyon örülök, hogy a te írásoddal kezdtem el!^^
Csak így tovább és köszönöm az élményt!
- Pakkson
Szia! ^^
TörlésŐszintén vissza is kellett keresnem, hogy mik voltak még anno, amiket olvastál tőlem, mert rip, nem emlékszem mindenre amit és ahogyan írtam xD De örülök, hogy észrevehető a fejlődés, és megemlítetted, köszönöm. :)
Az üvegpoharas hasonlat mellé hozzátartozik, hogy éppen, amikor ezt a mondatot próbáltam összetenni és kigondolni, a húgom leejtette a másik szobában az egyik kedvenc poharamat, amit Görögországból hoztam, úgyhogy annyira találó is volt, meg is adta az ihletet a gondolatom továbbszövéséhez. XD
Örülök, hogy tetszett és illett neked a levesel forma, eddig még nem írtam így, de már ki szerettem volna próbálni.
De jó, hogy meglepődtél, én nem igazán érzem, hogy mitől lesz egy-egy rész vagy kifejlett meglepő, de akkor sikerült. :D
A Chucky pedig teljesen Changmin miatt van, majd nézz róla pár képet, beteg ez a fiú, de imádom. XD De az is biztos, hogy én nem nézem meg ezt a filmet, legalábbis egyedül tuti nem. XD
Örülök, hogy tetszett így elsőre velük, hát remélem, hogy majd írnak mások is, legyen minél több velük.
Köszönöm a véleményedet! ^^
Szia!^^
VálaszTörlésHát én a fiúkat egyedül pár zenéjükről ismerem, meg hallottam már róluk, de így névről gőzöm sem volt, hogy kiről írtál xd de most megnéztem, mert nagyon érdekes ember lehet ez a Changmin, ha ennyire szereti Chuckyt xd kicsit az egész novellának olyan creepy hangulata volt, végig lehetett érezni, hogy itt valami készülőben van, de engem mégis meglepett a végén, hogy Changmin odament játszani egyet velük xd de amúgy tényleg, a levélnek még annyira nem is, de az utána levő résznek tökre horror hangulata volt szerintem, nekem nagyon átjött, teljesen láttam magam előtt az egész szituációt, a creepy vigyort Changmin arcán, meg tök jó volt az is, hogy feltámadt a szél, ez is még inkább megadta a hangulatát a helyzetnek.
Már a legelső mondat megfogott egyébként, tényleg igaz szerintem, hogy sokmindenre elég egy szívdobbanásnyi idő, mondjuk szerintem arra is, hogy jóra forduljanak a dolgok :D de tényleg néha az ember egész élete egy pillanaton, egy döntésen, vagy egy olyan dolgon múlik, amire nincs is igazán ráhatása és nem lehet változtatni rajta.
Tényleg hihetetlen amúgy, hogy néha a szeretet annyira erős valaki iránt, hogy bármit tesz, nem változtat az érzéseken, és még azután is azon rágódik az ember, hogy mit rontott el, holott valójában semmit. És hát szörnyű, ha valaki ezen nem tudja túltenni magát, mint itt Changmin, és ennyire felemészti, hogy ilyen tettekre vetemedik. Már az is elég creepy mondjuk, hogy minden nap követte és figyelte, kicsit olyan érzésem volt, mintha a You-t nézném és a benne levő pszichopata csávót xd
Annyira szeretem amúgy az írásaidban, hogy ilyen apróságokra is nagy hangsúlyt fektetsz, és ezek tök jól megtöltik élettel a novellát, mint itt például a közös pulcsijuk, meg nálad sokszor jelennek meg illatok például, és én ezt tökre szeretem :D
“Te-alakú űrt a lelkemben” ez annyira megfogott, ahogy olvastam, nagyon találó volt, hogy így fogalmaztad ezt meg :D
Nekem is tetszett még az elején levő poharas hasonlat, nagyon találóan leírtad azt az érzést, ami Changminban végbement, ahogy a lelke egy darabja megmérgezi, nagyon tetszett az egész gondolatmenet, ahogy az egész filmes hasonlat is, ha belegondolunk, tényleg olyan lehet az életünk, mint egy film, csak a fene se tudja, ki rendezi xd
Nagyon rendben volt ez a novellád szerintem, nagyon kreatív ötlet volt ez a Chuckys dolog, jó volt ilyen kicsit horroros témában olvasni, remélem máskor is fogsz még ilyesmit írni :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben!^^
Szia! ^^
TörlésÖrülök, hogy nlhány zenéjüket hallgattad, megéri rájuk keresni, mert emberileg is csodálatosak, és igen, nagyon érdekes karakterek is vannak, egészen az angyaltól a creepy gyilkosig XD
Akkor örülök, hogy átjött neked ez a horror-hangulat, ami amúgy nekem tök nehéz volt, mert én nem nagyon nézek horrorokat, a legdurvább, amit eddig láttam az az Odaát és az Az, dehát az előbbit imádom, a hülye bohócos eg borzasztó xDD Szóval kihívás volt ez nekem, de örülök, ha magad elé tudtad képzelni a vigyorát is meg mindent.
Igen, tökre igaz ez, hogy egy pillanat mennyire képes befolyással lenni az ember életére is akár, pl vezetés közben odafigyel-e, vagy az ember merre megy, akármi történhet egy pillanat alatt.
Remélem, hoyg nem sok ember vetemedik ilyesmire, de az tény, hogy a fájdalom, féltékenység és a bosszú képes a legdurvábbat is kihozni az emberből.
Én amúgy nem láttam a You-t, de terveztem megnézni, mostmár tényleg megnézem, hogy említed is, nekem valahogy bejönnek az ilyen creepy dolgok. xD Pl. a Dirty John is másképp, de hasonlóan creepy volt, és zseniális is.
Örülök, hogy szereted ezeket az apróságokat, én is, és valahogy mindig beleírom, nekem ettől otthonosabb lesz egy történet, vagy hogy mondjam, így például Younghoon és Changmin kapcsolatára visszagondolva egy szép emlék is volt ez a pulcsis, az illat meg a pacsuli, ami nem tetszett neki, az Chanhee parfümje. Meg itt azzal, hogy nem állt meg elmerülni az illatokban, azt is akartam tudatalatt kihozni ebből, hogy már túllépett azon a szinten, hogy befolyással legyen rá Younghoon, az emlékek és az illata, mert már csak egy lebeg a szeme előtt, hát a bosszú.
Örülök, hogy ez nagyon megfogott, köszi, hogy kiemelted! ^^
Igen, a poharas az egy valós eseményre épült, hugom éppen akkor törte össze az egyik kedvenc poharam, amikor ezt a gondolatmenetet próbáltam összehozni, hát megadta az ihletet. :D
Igyekeztem kicsit másban írni, mint eddig, ez nekem is kihívás volt, meg bizonytalan is voltam benne pont ezért, de megnyugtató, hogy kreatívnak gondoltad a megoldásomat.
Köszönöm, hogy írtál! ^^
Szia^^
VálaszTörlésHuh, hát Chuckyt én is szeretemXD Szerintem kb. 10 éves voltam, amikor megnéztem életem első horrorfilmjét. Ma már inkább már csak thrillereket nézek, mert azokban legalább van értelme is a gyilkolászásnak… (hupsz, ezt lehet, hogy hülyén fogalmaztam megXD)
Az együttest nem ismerem, de ha sokat fogok velük olvasni, lehet, hogy megkedvelem őket. Ez történt az iKONnal is^^
Fú, hát az első bekezdést egy az egyben bemásolhatnám ide, annyira tetszett! Tényleg igaz, hogy minden egyik pillanatról a másikra véget tud érni, hiszen semmi sem tarthat örökké, sem a jó, sem a rossz dolgok. A mai napig sokat gondolok olyan dolgokra, amiket nagyon szerettem, és egyszer csak egy szempillantás alatt megszűntek az életem részének lenni. De szerencsére nem rossz szívvel, hanem jól eső nosztalgiával szoktam ezekre visszagondolni.
Ezek a kérdések is nagyon valószerűek voltak, hisz kiben ne fordulna meg szakítás után, hogy a másik mitől jobb, mint én, mit rontottam el, pedig szerintem általában ezekről szó sincs. Egyszerűen elmúlik az, amiről az elején mindenki azt hiszi, sosem múlhat el, és jön valaki más, aki nem jobb, csak mivel most ismerték meg egymást ott van az újdonság izgalma, a rózsaszín köd, ami egykor az exszel is megvolt…
Amikor írtad, hogy majdnem elütötte őket, és csak azért nem tette, mert kíváncsi volt, hogy meddig bírják együtt, nekem már gyanús lett a fiúXD Mert hát ez elég pszichopatásan hangzottXDDD
Ez a kisujj esküs mondat megmosolyogtatott. Szeretem, hogy szoktál ilyen kis aranyos emlékeket csempészni a szomorúbb hangvételű írásaidba is^^
Na, de valjjuk be, az aztán nálam is kiverte volna a biztosítékot, ha azt, akire lecseréltek, olyan ruhában látom, amit anno velem vett az exem. Ezeket a dolgokat olyan undorítónak tartom! Azzal nincs bajom, ha szakítás után két fél jóban marad, de szerintem az nem normális, ha a régi kedvestől kapott cuccokat megőrzi valaki, meg azon a párnán alszik, amin vele aludt…
„Te-alakú űr” Hát ezt nagyon imádtam^^
Nálunk úgy van, hogy én szeretem az elmebeteg filmeket, férjem meg a nagyon röhögős vígjátékokat, és hát néha azért szenvedünk, ha a másik választ filmetXDDDD
Az is nagyon tetszett, hogy a dolgok feketék és fehérek, csak az emberek színezik ki azokat, és ráadásul általában úgy, hogy az az ő nézőpontjuknak kedvezzen.
Ahh, és az is nagyon király volt, hogy az életünk olyan, mint egy film, tele van fordulópontokkal, de a műfajt mi magunk választjuk. Mert ha pl. van valakinek egy nem halálos, de élete végéig maradó betegsége, akkor azt megélheti drámaként, de adott szituációkban viccet is csinálhat belőle. Hisz a nevetésnél nincs is jobb.
Valahogy az elejétől éreztem, hogy Changmin nem fog belenyugodni ebbe a szakításba. Szerintem Younghoon is azért tépte szét a levelet, mert tudta, hogy becsavarodott, mert hát maga a levél is elég őrült módon volt megfogalmazvaXD
Annyira bele tudtam élni magam abba, amikor beosont! Olyan borzongatón fogalmaztál. Szegény Younghoon lehet, hogy mégsem volt annyira tisztában az őrültséggel, mert akkor megváltoztatta volna a kódotXD
„Akartok játszani?” Húúúúú, annyira jó utolsó mondat volt! Van, amikor tovább olvasnék még, de itt nem lehetett volna ennél frappánsabban lezárni ezt a történetet.
És azt is szeretem továbbra is, hogy beleszősz valós elemeket is az idolokról a történetekbe^^
Furcsa lenne, ha horror/thriller kedvelőként nem tetszett volna a novelládXD Nagyon is tetszett, és tök jó, mert azért túl sok ilyen sztori nem születik a challenge alatt. Meg az is tök jó, hogy ebben a műfajban is olyan remekül írsz, mint fluffban, mint angstban… Nekem teljesen átjött Changmin csalódottsága, elkeseredése, és hát a pszichopata énje isXD
Köszönöm, hogy olvashattam! De ezután a mostani zenére egy jó kis fluff jár*.*
Sziaa! ^^
TörlésFura ez, hogy így szeretitek Chuckyt XD De hát, akkor örülök, hogy ez a furcsa dolog hozzátett, hogy tetszen a novellám, és annak a maga furasága és átmenjen neked, ennek tökre örülök! XD
A fiúk imádnivalóak, örülök, hoyg így legalább egyet már olvastál tőlük, szeretnék majd írni még velük a jövőben, hallgass bele a zenéikbe, mert azokon keresztül is kicsit megismerheted őket. <3
Köszönöm, örülök, hogy tetszett az első bekezdés, egyetértek veled, tényleg minden, jó/rossz egy pillanat alatt megtörténhet, vége lehet, elkezdődhet. Olyan sok lehetőség van egy pillanatban.
Tényleg, van, hogy csak simán elmúlik, vagy történik valami és azért. De akkor is, szeritnem borzasztó, ha valakit megcsalnak, és amúgy itt is ez törtánt szegény Changminnal, hát még amikro látta, hogy az ő ruháiban van a "másik", hát igen, sikerült akkor kiváltanom belőled ezt afelháborodást, amit Changminnal is szántam. XD De teljesen egyetértek veled ebben is. Hahah, hát igen, Changmin kicsit szicho volt, nem akartam csak hopp hirtelen az lesz, amőgy mindig is megvolt és amúgy meg is van benne ez a kis creepy thing. XD
Olyan jól esik, hogy mindig megemlíted, mennyire szereted ezeket a valóság alapú dolgokat és a kis emlékeket, amiket becsempészek, hát köszönöm, és amúgy én is úgy szeretem ezeket belevinni a történeteimbe. ;;
Milyen igazad van, minden nézőpont kérdése, valaki horrornak, drámának vagy komédiának látja a dolgokat, de igazából lehet másképp is. Például ha látok egy szituációt, és közben zenét hallgatok, akkor attól is függhet, hogy miylennek látom azt a helyzetet, hogy éppen egy halálmetálrock valami szól a fülembe, vagy egy vicces aranyos dal, máris másképp látszik kívülről az a szituáció. :D
Tartottam azért tőle, hogy mennyire sikerült a levélből átadni, hogy kis Changminnak nagyon betett ez az egész, de akkor megnyugodtam, hogy az is őrült hatást keltett. XD Younghoon kb nem is ismerte Changmint, ezért nem is tett semmlyen óvintézkedést, rip neki ez is lett a vége XD szegény, azért sajnáltam, még jó, hogy nem írtam le, hogy mi lett a vége, de azért én tudom, és szeritnem mindenki tudja. XD de amúgy a valóságban hatalmas nyunyu, a legártatlanabb ember a világon ;;;;
Köszönöm szépen a véleményedet, a kiemelt részeket és a gondolataidat, amiket hozzáfűztél, jól esett olvasni, és örülök nagyon, hogy tetszett! ^^
Szeretnék én is már valami kis aranyosat írni, rajta leszek a témán! :D
Köszönöm, hogy olvastad és írtál! ^^
Szia!^^
VálaszTörlésEgy szó lebeg a fejemben a novellád után: z s e n i á l i s. Imádtam minden mondatát. Rövid történet, de annál tartalmasabb. Tetszett a leveles megoldás az első felében, teljesen egyedi megvilágítást kapott Younghoon szemszöge, ahogy pedig a folytatás alakult, az még inkább megnyert. Nem fogok hazudni, a hasonlataidért eladnám a fél vesémet.
A záró csavar meglepett, viszont kellőképpen fel volt építve, nem éreztem egyetlen ponton sem űrt. A horrorfilmes koncepciót sikerült finoman beleépíteni a novellába, nem hagyott maga után idegen érzetet, pedig nem gondolnám, hogy ezzel kifejezetten egyszerű dolgod volt.
Találtam az írásodban magamnak egy kedvenc félmondatot: „Az éjjel semmi sötétje sűrűn telepszik rá a környező házakra”.
Köszönöm, hogy olvashattam és alig várom, hogy lássam a további munkáidat is!^^
Sziaa!
TörlésAzta, hát úgy néztem, amikor írtál, így külön izgultam, hogy ti, akik most csatlakoztatok, vajon hogy fogtok reagálni a novellámra, mert azért nagyjából összeszoktunk a többiekkel, de izgultam, vajon hogy fogsz reagálni, és hát nagyon örülök, hogy zseniálisnak tartod, hát wow, köszönöm!
Akárhogy gondoltam ez, csak leveles formában tudtam elkezdeni és elképzelni s, ez nem volt már kérdés számomra, hisz Changmin gondolatait és érzéseit talán így tudtam a legjoban kifejezni, hogy mit és hogyan élt meg azalatt, hogy Younghoon megcsalta és elhagyta őt. Azért ne add el semmidet, de örülök, hoyg így tetszenek a hasonlataim. ^^
A záró csavar tervezett volt, próbáltam elhinteni utalásokat, hogy ne legyen annyira hirtelen váltás, örülök, hogy ez sikerült és nem maradt űr benned ezt illetően. A horrorfilmes részben volt segítségem Vivientől, őszintén tényleg nem volt egyszerű, de lezárást is Ő javasolta így, visszautalva a filmre, amit én igazából még csak nem is láttam. XD
Köszönöm a kiemelést, örülök, hogy ez lett a kedvenced, ezt amúgy én is külön szeretem a mondataim közül, ha mondhatok iylet. ><
Köszönöm, hoyg olvastad és írtál! ^^
Szia~~ ^^
VálaszTörlésOh gosh. Először is, imádtam a horror filmes felvezetést, én már ott sejtettem, hogy lesz itt valami twist, és erre ott is volt. Jaj, Chuky-t én is nagyon bírom XD
Changmin tényleg weird, de így szeretjük <3
Örültem, hogy The Boyz-zal írtál, bár nem vagyok nagy daebi, de nagyon csípem őket, úgyhogy jó volt olvasni velük ^^
Ahogy azt az előző challenge során is emlegettem, imádom, ahogyan a szavakat forgatod. Egyszerűen csodás, és eladnám ezért a lelkemet az ördögnek, ha így írhatnék *-*
Ha jól értelmeztem - és remélem, jól értelmeztem -, akkor megcsalásról volt szó, amit én annyira nem szeretek, meg nem feltétlenül értek. Mármint, ha valaki megcsal valakit, akkor arról van szó, hogy már nem érzi olyan jónak a kettejük közti kapcsolatot, vagy esetleg megunta. Nekem itt az nem világos, hogy ilyenkor miért csalják meg a jelenlegi prájukat, ahelyett, hogy benyögnék, hogy ők biza szakítani akarnak, mert már nem érzik azt, amit az elején. Nem lenne ennyi bizalmatlan, -sokszor egy megcsalás után- lelkironcs ember...
Mindenestre nekem nagyon tetszett az egész novellád, külön részt nem is tudnék kiemelni, mert akkor egy az egyben viszont látnád a történeted ^~^
Köszönöm, hogy olvashattam! Várlak a következő körben is! ^^
Szia! ^^
TörlésIgen, így szeretjük Changmint, még ha annyira fura is, bár nekem az is fura, hogy így imádjátok Chuckyt XD
Ez a horror filmes ötlet, így keretnek Vivien ötlete volt, mert én abban maradtam, hogy jó, megöli majd őket, de mivel Changmin kedvence Chucky, meg ha már öldökléses a dolog, ezért így jött ez a horror szál, meg az utolsó mondatot is Vivi mondta, hogy így nyitva hagyva milyen jó lenne végnek, úgyhogy ez az ő érdeme.
Hát, mindenkiből lehet nagy deobi, de örülök, hogy csíped őket, sose késő beléjük szerelmesedni. ^^
Örülök nagyon, hogy szereted, ahogy írok, jól esik visszalátni a véleményeidben! :3
Igen, jól értelmezted, sőt, amúgy az én forgatókönyvemben oylan megcsalás ez, hogy kb az oltár előtt hagyta ott Changmint Younghoon, visszautasítva őt a kegyetlen "nem" válasszal, merthogy afférja van mással, és vele akar lenni.. De ez mindenhogy szörnyű, talán még durvább, ha egy tartós, hosszú kapcsolatot mérgez egy ilyen ember ezzel a tettel. Én se értem meg soha, de nem is fogom megérteni, van, amit nem lehet.
Örülök, hogy nagyon tetszett neked, köszönöm szépen, hogy írtál! ^^
Halii^^
VálaszTörlésUuuuuu ez nekem nagyon tetszett*-* Olyan szépen írtad le, hogy mikor az ember összeveszik valakivel (jelen esetben ugye szakít) akkor csak a rosszat tudja benne meglátni, és mindenért az adott ember a hibás, őt okolja. Jahjj és hát a hasonlatokkal is nagyon megfogtál, brutál jól bánsz a szavakkal *-*
Tetszett, levél féle formában írtad, egy kis különlegességet csempészett ez bele.
Ahogy olvastam, folyamatosan gondoltam, hogy igen, ezt kiemel, igen ezt is, és végül arra jutottam, hogy inkább semmit, mert tényleg vicc nélkül az egészet idemásolhatnám. xD
És a vége. Sok mindenre számítottam, kivéve erre, és nagyon tetszett ez is*-* Örülök, hogy kissé nyitottra hagytad, mert egyből elindult a fantáziám, hogy vajon felmegy és ott fog velük 'játszani' vagy esetleg először kigondol egy hosszú tervet, vagy mire gondolhatott abban a pillanat xD
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, várlak a következőben!^^
Layla
Sziaa! ^^
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett!
Igazából itt lehet, hogy a szépség helyett kicsit egyszerűbben kellett volna írnom, így utólag jobban látom benne a hibákat, mert inkább fájdalmasabban éli meg ezt egy ember, mint szépen.
Örülök, hogy tetszettek a hasonlataim :3
Ez a levélforma nekem is könnyebb volt, meg akárhigy kezdtem neki, mindig ebben ezdtem és gondolkodtam, meg így, hogy először írtam Changminnal, kissé nehéznek is éreztem, mert át akartam adni a személyiségét, és talán külső szemszögből, vagy E/1-ben nehezebb lett volna, arra még érnie kell kicsit bennem. XD
Azta, hát ezt bóknak eszem, hogy ennyit kiemelnél, örülök, hogy ennyi mondat meg gondolat fogott meg belőle. ^^
A vége, hát erre olyan sok variációm volt, onnantól kezdve, hogy ténylegesen vérfürdő, de erre szívem sem vitt rá, de ezt Viviennek köszönhetem, mert hát én nem vagyok jó ezekben a csavaros csattanós végekben, Ő meg igen, és ez így konkrétan aChuckyból is van idézve a befejező mondat, amit én amúgy életemben nem láttam, hát szóval ez neki köszönhető, hogy így fejeztembe, mert Ő meg majdnem minden horrorfiémet látott, amit csak lehet. xD
Köszönöm, hogy olvastad és írtál, örülök nagyon, hogy tetszett! ^^
Neked mindig olyan nehezen írok véleményt, de most megprobalom osszefoglalni, hogy mit éreztem első olvasasra.
VálaszTörlésTetszett, hogy egy kicsit le volt egyszerűsítve és a tőled megszokott komplikáltabb mondatok atalakultak izleles mondatokká, ez volt a tökéletes aranykozeput, és nem volt hianyerzetem egyik oldalról sem, bár ahogy nekem felkomferaltad én sokkal egyszerűbbre számítottam, hogy lesz, erre azért annyira nem volt az. És ez lesz az egyetlen, nagyon pici negatív, amit mondani szeretnék. Szerintem a levél és a cselekvés leíró része mintha fel lettek volna cserélve, a levél sokkal szebb és komplikáltabb mondatokbol állt, mint maga a levél utáni, cselekvő rész, ennek pedig fordítva kellene lennie. Ugyanakkor hozzateszem, hogy ez a levél tele volt fantasztikus mondatokkal, amiket tényleg kár lett volna kihagyni, úgyhogy végül is ez meg a negatívban a pozitív. Egyébként a levelet ahogy van, úgy kimasolnam ide, mert nagyon tetszett minden mondata.
A többieknek mondanám, hogy erről a fiúról azt kell tudni, hogy a világ legaranyosabb, legcukibb embere, aztán ott van a másik énje, ami a legfurabb, legijesztobb idollá teszi őt XD komolyan, 2011 óta vagyok jelen a kpop világában, de még életemben nem találkoztam Kyunal furabb és érdekesebb emberrel. Ugyanakkor tele van mely gondolatokkal, komolyan egy cukiságbomba, és a nevetése olyan lélekgyogyito, hogy orvosság helyett kellene nézni a videókat, amiben nevet.
De végül is amit ki szerettem volna ebből hozni az az, hogy Kyu és úgy unblock a fiúk tökéletes választás volt ehhez a creepy hangulathoz.
Hát a vége pedig, ahogy sokan mások írták, zseniális. Őszintén, rég tetszett már ennyire novellad, de ez most szerintem nálam bekerult a top3-ba.
Csodás vagy! 💜
Hát, én meg mindig annyira izgulok a véleményeid előtt, vagy amikor elolvasod az írásaimat. ;; De ezt is várom a legjobban így ez egy jó-féle lámpaláz xD
TörlésAmikor korábban javasoltad, hogy próbáljak egyszerűbben írni, próbáltam, el is tartott egy darabig, de azt hiszem, megértettem, mert maikor olyan egyszeráen jönnek a mondatok, hogy nem is nagyon kell gondolkkodnom a szavak sorrendjén, akkor az az igazi, amit aranyközépútnak nevezel, és hát köszönöm, hogy rávezettél erre. Valahogy az elején mindig bonyolultabb, csak később rázódom bele ebbe a lendületbe, és az elejét meg nem írom át ulag, igyekszem majd egységesen egyszerűen írni, és ide kapcsolódok a negtív oldalhoz is, amit nem is negatívnak jó mondani, hanem javító észrevételnek, mert tök igaz, és én is éretem, hogy a vége, amikor a levélből kiléptem, nem lett olyan, mint amiyen szépen és gondolatokkal meg lehetett volna írni, és hamar túl is akartam rajta lenni, részben a határidő és a korahajnali óra miatt, meg mert nem is igazán tudtam hogyan belelátni abba a részbe magam, nem láttam bele egy gyilkos gondolataiba. Tényleg rám férne már több horror film és thriller könyv olvasása. xD És a levélben is megtaláltam azokat, amiket így utólag potn emiatt a komplikáltság miatt már inkább máshova kellett volna tenni. Köszönöm az észrevételedet, ezt majd észben tartom a következőknél, aztán számítok rád és a véleményedre, mert biztos nem megy úgy elsőre, de másodjára se mindig azaz aranyközépút. XD
Örülök nagyon, hogy a levél tartalmát, gondolatait, mondatait fantasztikusnak tartod! ;;
Hát Changmint igen, úgy imádjuk ;; Csodafiú, és nem is mondhattam volna jobban, tényleg lélekgyógyító, ő is, és mindenki a kisfiúk közül ;;; Örülök, hogy őket választottam, végül is hát ha nem mondod, nem velük írom meg, ezt is köszönöm neked, ert annyira előttem volt, hogy nem is láttam a szemetől, hogy velük írjak. Meg kicsit tartottam is tőle, hogy tudok-e már, tudnék-e velük elég jót, mert hát csak is olyat érdemelnek, és örülök, hogy ez őgy alakult, hogy a top3-ba is került nálad, hát egek, örülök nagyon! ;;;;
És hát a vége az meg abszólút téged illet ugye, és hát annyira jó, hogy ez így eszedbe jutott, hát ehhez is Te kellettél, köszönöm a sgeítségedet, tanácsaidat és a löketet, amit akarva-akaratlan, de megadsz midnen körben.
Köszönöm szépen ;;;; 💜