Treasure – JaeYong

 

Ajánlott zene: LeeSung Kyung – As we live

 

A levendula színű égen apró gyémántként ragyognak fel a csillagok, míg Taeyong fejét mellkasomon nyugtatja. Amerikában vagyunk valahol a Mojave sivatag közepén, a platós autónk hátulján fekve élvezzük a minket körülvevő határtalanságot és egymás társaságának végtelen jelenét.

Ujjaimmal naplemente illatú bársonytincsei közé túrva érzem a testéből áradó szeretet-meleget, amely még a forró levegőnél is jobban elgyengít, és amitől csak még jobban vágyom harmatos ajkainak hűs csókjára. Tekintetemmel őt pásztázom, az arcán békésen táncoló pasztellszínű fényvilágot, az íriszeiben boldog tűzijátékként robbanó csillogást. Olyan, mintha belőle származna minden, ami körülvesz bennünket; az ő lelke színezi ki a naplementét, szívének dobbanása igézi elő a csillagokat, hangjára reagálva cirógat meg a lágy szellő.

– Olyan gyönyörűek, mintha drágakövek lennének! – mondja továbbra is az eget nézve, mire kisimítom a szemébe hulló szirmokat, és apró köröket rajzolok homlokára, állának vonalára, szájának szegletébe. Apró puszit hint az ujjamra.

– Igen. Gyönyörű. – Képtelen vagyok visszafogni a bennem tomboló érzelmeket, szinte elfúlva súgom közénk a valóságot, mire fejét felém fordítva egyenesen rám néz.

– De honnan tudod, ha nem is odanézel? – kérdi tenyerével finoman a mellkasomra csapva.

– Most is nézem. Nekem te vagy a legcsodálatosabb kincs az univerzumban. – Válaszom váratlanul éri, édes pír kúszik arcára, imádnivaló nevetése csiklandozza a nyakamat, ahova fejét ejti.

Hajába csókolok, majd felülve magammal húzom őt is, és a hátát nekem döntve átkarolom a derekát.

– Tudod, miért szerettem volna idejönni? – kérdezem összekulcsolt kezünket csodálva. Tökéletesen kiegészítik egymást, mint a kezdet és a vég, melyeknek csak a másik létezésétől van értelme.

– Miért? – Nem válaszolok rögtön. Felállva leugrok az autó hátuljáról, és széttárt karokkal körbefordulok, hogy ezzel is megmutassam, mire gondolok.

– Mert itt mindenről te jutsz az eszembe. Azt mondják, hogy ez az út vezet a mennyországba.

– Már megint kezded, hagyd abba! – mondja nevetve és eltakarja az arcát, hogy biztosan ne lássam, mennyire zavarban van. Élvezve, hogy milyen reakciót csaltam ki belőle, két lába közé lépve megragadom a tarkójánál, és masszírozni kezdem, majd elveszem előle a kezét.

– Szeretem, amikor elpirulsz. Akkor olyan a színed, mint a naplementének – mosolygok rá a gödröcskéimmel, amiket tudom, hogy imád, és sosem tud nekik ellenállni.

– Nekem tudod, hogy miről jutsz mindig az eszembe? – Ujjaival a homlokomba hulló tincsekkel játszik, ahogyan gondolataiba mélyedve felidézi az emlékeit.

– Miről? – Oldalra billentem a fejem, s észrevétlenül még közelebb húzódom hozzá.

– A szélről. Amikor fúj, becsukom a szemem, és azt képzelem, hogy te érinted meg az arcom és túrsz bele a hajamba. Így akkor is érezlek, amikor nem vagy mellettem.

Hirtelen nem tudok mit válaszolni neki, mintha kitörölték volna a szavakat a tudatomból, helyette inkább megszűntetem a köztünk lévő, homokszemnyi távolságot, és rövid fürtjein végigzongorázva elveszek isteni csókjának mennyországízű harmóniájában.

Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.

________________________________________

Sziasztok! ^^

Tudom, ez a novella inkább illik az NCT - Highway To Heaven című dalra, ami a kedvencem ever, de azért igyekeztem az aktuális dalra is utalni benne. Amúgy Jaehyun tényleg ezt mondta Taeyongnak: "My cutie, you know, I treasure you the most, right?" ;;;; Magyarul olyasmi, hogy "Kedvesem, ugye tudod, hogy téged tartalak a legnagyobb becsben?"

Még egy funfact igazából rólam, hogy amit itt leírtam az az én egyik nagy álmom, vágyam, hogy ez megvalósulhasson velem. Nem is muszáj Amerikában, de a lényeg, hogy ilyen autóval, annak hátuljára kifeküdve nézzük a naplemetnét, aztán a csillagokat egy olyan helyen, ahol nincs fényszennyezés. Talán ezért is ez a kedvenc NCT dalom, mert ebben minden benne van, amit szeretnék, amiről álmodom, csoda az egész. Elképesztő és csodálatos lehet, és egyszer szeretném megtapasztalni egy számomra fontos emberrel ezt a féle szabadságot és határtalanságot, de addig is örülök, hogy megírhattam ezt Jaeyonggal. :3

Az utolsó dőlt betűvel írt mondat egyébként egy idézet a Bibliából (Máté 6:21).

Hát szomorú is, hogy ez a challenge is ilyen hamar eltelt, de boldog vagyok, hogy ismét részese lehettem, és a csoda írásaitokat olvashattam, és megismerhettelek titeket! Köszönöm a véleményeiteket is, amelyekkel hozzám, a fejlődéshez és az írásaimhoz is hozzátettetek.

Remélem, hogy ti is jól éreztétek magatokat, és hogy nemsokára újra találkozunk! ♥