Ajánlott zene: Jesse & Joy – Espacio Sideral
„Kincskét kellene vigyáznunk minden barátunkra, aki körülöttünk van. Törődni velük, biztosra menni, hogy rendben vannak, és megtenni a tőlünk telhető legtöbbet, hogy mindig ott legyünk számukra.”
– Huang Renjun
A pasztellszíneket
szeretem a legjobban. Egyik árnyalatuk sem harsány, nem versengenek, hogy
melyikük az élénkebb, hanem egymást kiegészítve olyan harmóniát alkotnak, amely
az otthonomra emlékeztet. Szeretet-meleg tölti ki a szívemet, ahogy a
tengerpart nedves homokján ülve a naplemente égboltra festett alkotását
csodálom. Mégha nem is lehetek most a családommal, úgy érzem, hogy itt vannak
velem; édesanyám ölelése az arcomat érő napsugarakban, apa megnyugtató
biztonsága a tenger kékjében, amely most is összeköt minket. Remélem, hogyha ők
is nézik most az alkonyi szépséget, akkor elér hozzájuk az én jelenlétem is,
hogy tudják, éppen rájuk gondolok.
Behunyt
szemmel élvezem, ahogy a szél összeborzolja mályvaszínű hajamat, és elmélyülve hallgatom
a hullámok morajló lélegzetvételét, melybe olykor a fiúk távoli nevetése
szűrődik. Nemrég fejeztük be a készülő albumunkhoz a felvételeket, és mivel
nincs más dolgunk ezután, maradhattunk még kicsit élvezni a friss levegőt és a
csodálatos környezetet.
– Renjunie –
Donghyuck hátulról belém kapaszkodva fullasztó kedvességgel szorongat meg,
felgyorsult szívverésem, mintha versenyt akarna futni az idővel, hevesen ver a
hirtelen ért támadástól.
– Hé,
megijesztettél! – játékosan meglököm a mellém telepedő vállát, aki sose hagy ki
egyetlen alkalmat sem arra, hogy szivathasson, egyszerűen a vérében van ez a
képesség, hogy kiakasszon másokat, de azt is a legszerethetőbb módon.
– Tudom, direkt volt – nevet fel, mire
beletörődően sóhajtok egyet, és narancssárgában úszó arcára nézek, mire ő is
rám figyel. – Min gondolkodtál annyira? – kérdezi hangjában őszinte
érdeklődéssel, amitől valóságosabbnak érzem magam, tudom, hogy tényleg kíváncsi
rá.
– A
naplementén. Te mit szeretsz benne? – tekintetét a horizonton lassan eltűnő
égitestre szegezi, s elgondolkodva kinyúl felé.
– Azt, hogy
utána úgy ragyog az ég, mint egy kristálydoboz, tele gyémántokkal. – Úgy tesz,
mintha megsimogatná a korongot, próbálja tenyerébe zárni, de a sugarak
aranyporként folynak ki az ujjai közül.
– Azok a csillagok.
– Igen, de a
Nap fényét tükrözik vissza, és ettől olyan, mintha éjszaka is sütne. Ugyanolyan
fontos éjjel is, mint nappal. – Válaszát hallgatva, elmerülve fürkészem lágy
vonásait, melyek az élet energiáját sugallják, s ettől olyan érzésem támad, mintha
éppen a felkelő Napot nézném, Donghyuck személyében. Nem kell neki indok a
boldogsághoz, mert olyan a természete, akiben ez eleve benne van, mint ahogyan
a Napnak sem kell más forrás ahhoz, hogy a legfényesebb legyen.
– Rajtad van a
Göncölszekér – mutatóujjammal megbökve összekötöm barna pöttyeit, melyek
mintáját eddig nem vettem észre, de ebben a különleges fény-árnyék viszonyban a
színek jól láthatóan kirajzolják az arcára írt csillagképet. Mindig ezt keresem
meg elsőként, amikor felnézek az égre, így kellemes felismerésként ér, hogy
legjobb barátom is magán hordozza a kedvencemet.
– Mert én
vagyok Fullsun. Látod, ha én nem lennék, akkor az anyajegyeim sem lennének
különlegesek, de így, hogy rajtam vannak, csak még szebbek a ragyogó
személyiségemtől – jelenti ki kezét fejének támasztva, magabiztos félmosolyt rámvillantva,
melytől kitör belőlem a nevetés. Neki dőlve próbálom megtartani magam, de ő is
felborul velem együtt, és a partot mosó tengert is túlharsogva átadjuk magunkat
az önfeledt örömnek, nem törődve azzal, hogy összekoszoljuk a ruhánkat. Imádom,
hogy mindig megnevettet, mégha komolyan is gondolja, amit mondott. Mellette
sose érzem magam kínosan, mindig önmagamat adhatom, és ez a legfontosabb
számomra a barátságunkban: nem kell megjátszanom magam, és ő se teszi.
Tekintetem
visszavezetem a felettünk elterülő, halványrózsaszín fellegre, mely óceánkék
ruhájába öltözve köszönti az estét, míg a hűvös szél olykor meglengeti a
felettünk úszó, krémszínű csipkefelhőket. Magamba szívom a látványt és a
pillanat békés emlékét, majd, mikor fázni kezdek, felkelek a földről, és
leporolom magamról a homokot.
– Gyere,
menjünk haza! – Donghyuck fölé hajolva kinyújtom neki a kezem, és felhúzom őt
is, majd vállánál átkarolva elindulunk a többiek felé, akik már messziről
integetnek nekünk.
Boldog vagyok,
hogy őket is a családomnak nevezhetem.
_________________________________________
Sol Levante: Felkelő Nap
Imádom Hecsi anyajegyeit. ;;
A kör dalán kívül ez a kis csoda járt sokat a fejemben, szeressétek! ♡
Juuuuujjj *-*
VálaszTörlésElőre érzem, ebbe a fordulóban sokat fogok olvadozni xD Azt se tudom, hol kezdjem xD
Szóval..Elején, mikor a a színekhez kapcsoltad a családját, az annyira különleges volt. Teljesen érezhető volt a család iránti szeretete, és olyan szépen leírtad azt is, hogy miért ilyen gyönyörűek ezek a pasztelszínek.
A párbeszédet, meg csak szimplán kellemes volt olvasni. Ahogy ilyen őszintén beszélgetnek egymásról, hogy vélekednek a témáról .Illetve a kommentárok olyan szépen, s mégis egyszerűen voltak megírva, minden kiderült, hogy ki mit cseekedett, milyen hangulatban volt, milyen a személysége. Most valahogy különösen feltűnt ez :'D
"Rajtad van a Göncölszekér" ennél spontánabb és aranyosabb dolgot riktán olvasok *-* Egyébként honnan jött ez, hogy a csillagokat képzelje bele az anyajegyekbe? Még soha nem hallottam, de baromira tetszett.
"Mellette sose érzem magam kínosan, mindig önmagamat adhatom, és ez a legfontosabb számomra a barátságunkban: nem kell megjátszanom magam, és ő se teszi." Ebben az egy mondatban sikerült leírnod egy közeli barátság alapjait.
Köszönöm, hogy olvashattam^^
Sziaa! ^^
TörlésJuj, igenm szeritnem is, én is fogok olvadozni, de már alig várom! XDD
Köszönöm, igazából az én kedvenc színeim is a psztellek, annyira széoek, oylan lágyak, és Renjunie is olyan soft, így ezzel tudtam a legjobban kifejezni, amit gondolok, ahogyan ő is gondolkodhat a családjáról.
Ez az őszinteség volt vele a szándékom, örülök, hogy neked is olyan kellemes volt olvasni, mint nekem is gondolkodni rajta, és elképzelnem az egészet, és hogy a kommentárok is éppen eleget adtak át a cselekvésekből is, tartottam tőle, hogy tú monoton, csak pakk pakk írom, hogy mi történik, kicsit el akartam itt-ott időzni, de mégse akartam, hogy unalmassá váljon, remélem akkor sikerült jól írnom, és annak méginkább örülök, hogy a személyiségük is kitűnt belőle. ;;
Ez kérlekszépen onnan jött, hogy Haechan szerelmem arcán tényleg ott van a Göncölszekér ;;;;; Ide sajnos nem tudok képet berakni, de keress rá, hogy Haechan ursa majir, és kiadja *-* Mert ő tényleg maga a Nap, és a csillagok megtestesítője. <3
Szerintem i ez a barátság alapja, ezért is írtam így, és szerintem az övék is ilyen, ettől csak még idevalóbbnak éreztem, hgy leírjam. :3
Köszönöm a véleményedet! ^^
Nagyon örülök neki, hogy ebben a körben ilyen fontos dologról írtál, mint a barátság, hogy egy barát a családod helyett is lehet a családod, meg hogy alapvetően minek is kellene szólnia egy emberi kapcsolatnak. És így, hogy ezt a párost választottad először nem tudtam miért nem Markot, aztán mikor a végére értem minden világos lett, Renjun és Hecsi barátsága amúgy is olyan ritka, mert hiába Hecsi egy kis gyökér, azért Renjunt elég erősen supportolja és ezt olyan jó látni ;;
VálaszTörlésHát ahogy a pasztellszinekkel írtad le, hogy az Renjunnak olyan mintha az otthona lenne, a nap meg olyan mintha az anyja, a tenger meg olyan mint az apja hát rip me. Nagyon szép bekezdés, de mégsem ez volt a kedvencem.
Engem is leginkább a Hecsi arcán lévő Göncölszekeres megjegyzés fogott meg, tényleg annyira aranyos volt meg annyira különleges, olyan igazi melegseggel töltött el, ahogy Renjun erről elmélkedett. És Hecsi személyiségét is éreztem benne végig, a kis csibészséget, mégis telis-tele szeretettel. Csodálatos. Én is imádom Hecsi anyajegyeit, de sosem gondolkoztam még ezen, pedig tényleg gyönyörű.
A végén pedig lezárásnak az az egy mondat hab a tortán, pont az i-re, meg minden ilyen mondat :D
Imádtam 💜
;;;;
TörlésIgen, az egyik legfontosabb dolog az életben a barátság, ami már olyan, mint egy második család, és amikor Renjunon és Hecsin gondolkodtam, akkor rögtön az otthon és a szeretet érzése kapott el, amiben persze van kis szivatás, mert Hecsi tényleg gyökér sokszor, dehát nem lehet nem imádni, Renjunk meg olyan kis soft, néha őt is felidegesíti, de tényleg nagyon szoros és különleges a kapcsolatuk. ;;
Jaj, örülük, hogy tetszett a pasztellsznes és a nap-anya, tenger-apa párhuzamom, itt próbáltam belegondolni, hogy vajon mi lehet hasonlatos hozzájuk, vajon ők miben láthatják meg őket a mindennapokban, mert hát olyan messze vannak otthonról. :c
Olyan, jó, hogy az fogott meg a legjobban, amúgy nekem is az a edvenc mondatom az egészből, ha lehet ilyet mondani. XD Mert Hecsi is olyan csodálatos az arcán az anyajegyeivel, és tényleg rajta van, olyan különleges ő is, és Renjun meg annyira figyelmes, jaj, itt uwuzok rá, annyira soft az a fiú, ezt a melegséget az ő jelenlétéből kölcsönöztem a novellába, örülök neki nagyon, hoyg ez sikerült, és érezted, és hogy Hecsinek a személyisét is végig bele tudtam vinni érezhetően. <3
Az a mondat önmagát írta oda, egy percig se gondolkodtam rajta. ^^
Uww, köszönöm! 💜
Sziaaa!^^
VálaszTörlésHát ez maga volt a fluff, megmelengette a szívemet olvasás közben ‹3
Annyira örülök, hogy pont Renhyuckkal írtad ezt a novellát, én annyira bírom a barátságukat, ahogy állandóan szívatják egymást meg egymás agyára mennek, de közben mégis látszik, mennyire szeretik egymást és mindig ott vannak egymásnak. És tényleg, a barátaink a választott családunk, és mindenkinek része kéne legyen abban, hogy ilyen csodás barátok vegyék körül.
Engem is nagyon megfogott, amit a pasztellszínekről írtál, aztán a szüleiről is, ahogy a nappal és a tengerrel hoztad párhuzamba, hát csodálatos és gyönyörű gondolat.
Annyira imádtam még azt is, ahogy Hecsit napnak írtad, mert hát ő a Fullsun, ő magától ragyog, és hát tényleg így van, Hecsit nem lehet nem szeretni, a szemétkedései ellenére sem.
ÉS Hecsi anyajegyei ‹3 még azt sosem vettem észre, hogy göncölszekér formájuk lenne, de wow, annyira tetszik, mikor ilyen kis apróságok vannak kiemelve, ez is annyira édes volt. És szerintem a karakterét is nagyon jól hoztad, annyira Hecsis volt végig, hogy az hihetetlen :D
És a lezárás is annyira szép volt, tényleg az egész novellát átjárta ez a békés hangulat és a boldogság, amit Renjun is érzett. Egyébként én is boldog vagyok, hogy ott vannak egymásnak, és a családjuknak érzik egymást ;;
Köszönöm, hogy olvashattam, csodás volt!^^
Sziaa!! ^^
TörlésIgeen, teljesen egyetértek veled, az ő barátságuk csodálatos, viccs, szivatós, de imádnivaló. Nem rág néztem is egy vliveos videót, végig lökdösték egymást, meg egymás arcába mászva zavarták a másikat, de olyan tekintettel és szeretettel tették, ami különleges, és csak egymás figyelmét akarták mindig felkelteni, édesek, imádom őket együtt. És örülök nagyon, hogy te is. :3
Igen, mindenkine szüksége van barátokra az életben, azoknak a leginkább, akik azt mondják, hogy nekik ugyan nincs. A család mellett a barátok a másik legfontosabbak. <3
Örülök, hogy tetszett az a gondolat, amúgy szemlyes kedvenceim is a pasztellszínek, meg az egész tenger, meg minden. Jól esik, hogy így írsz róla. ;;
Nincs napos novella Hecsi nélkül, ragyog az egész valója, imádom, hiába fiatalabb, szerelmes vagyok bele és protectelem egyszerre, csodálatos fiú, beragyogja a lelkemet is. ;;
És igen, örülök, hogy tetszik az anyajegyes rész is, amőgy is szeretem az embereken ezeket az apróságokat, különleges, karakteres, egyedi és csodálatos, és Hecsin még göncölszekér alakja is van, keress rá a neten, mert tényleg. Rip, hogy csomo képen lealapozzák és whitewasholják a csodálatos bőrét. TT TT
Jaj, annak is nagyon örülök, hogy a személyiségét ennyire érezted végig, ettől tényleg úgy féltem, úgy éreztem, hogy nem tudom megragadni, hiába néztem vele millió videót, meg ismerem a személyiségét, az enyém annyira nem olyan, hogy tartottam tőle, hogy tudok-e olyan ki könnyeden meg viccesen meg piszkálósan írni, mint ő, közbe szerethetően, meg minden, szóval ez csak a kis próbálgatás volt, még ennél sokkal több van benne, igyekszem, hogy hosszabban is tudjam majd hozni, de nagyon örülök, hogy itt teljesen megvolt a karaktere a számodra is! ^^
Én is nagyon boldog vagyok tőle! ;;
Köszönöm, hogy olvastad és írtál, hogy csodásnak gondolod! ^^
Szia^^
VálaszTörlésOlyan szívet melengető volt már az első bekezdés. Tényleg biztos nagyon hiányzik nekik a családjuk, de olyan béke járt át, ahogy Renjun a Nap sugaraiban és a tenger kékjében a szülei gondoskodását érezte. Nekem is volt már olyan, hogy felnéztem az égre, és arra gondoltam, talán most a tőlem távol lévő szeretteim is épp felnéznek az égre, és rám gondolnak:-)
Örültem, hogy a barátságról írtál. Szerintem sokkal több sort érdemelne mindannyiunktól ez a csodálatos kapcsolat. Mert hát beleszületünk egy családba, ha szerencsénk van, akkor jóbaXDD De a barátainkat mi magunk választjuk meg. És én pl. a legjobb barátnőmnek mondok el a világon mindent. A férjemnek, szüleimnek csak majdnem mindentXD
Az egész párbeszédes részt olyan különlegesnek éreztem. Minden szavát. És mondom, az egész novellát áthatotta a béke, a szeretet, szóval nagyon jól esett a lelkemnek^^
És az már múltkor is tetszett, milyen szeretettel írtál Hecsi anyajegyeiről, de most még érdekesebb meglátásból közelítetted meg.
Azt hiszem, az a megfelelő szó, hogy elbűvöltél ezzel az egésszel^^
És a vége… Biztos vagyok benne, hogy ezt ők is így érzik.
Köszönöm, hogy elbűvöltél<3
Sziaa! ^^
TörlésEzt a békét éreztem én is, ahogy rájuk gondoltam, meg én is ezt érzem akkor, amikor távol vagyok valami tábor vagy más miatt a csládomtól, de rájuk gondolok, meg tudok nyugodni, még ha nincs is alkalmam beszélni velük. Örülök, hogy ezt te is tapasztaltad, légy sokat a szeretteiddel, remélem, hogy a fiúknak is több alkalmuk nyilik rá! ;;
Egyetértek, a barátság sokkal több sort érdemel, mindannyiunkban ott van szerintem ennek a fontossága és megannyi gondolat róla, csak néha kifejezni is nehéz egy ilyen kapcsolatot, érzelmet. Én ezt most Renjunon és Hecsin keresztül tudtam a legjobban megragadni. :3
Ez szerintem természetes, tölts sok idpt a barátnőddel, meg hát szerintem ő biztos jobban szereti hallgatni, hogy mennyire csodálatos szerinted Jongin, mint mondjuk a férjed. XDD
Annyira nagyon jól esik, hogy különlegesnek érezted, és hogy ennyire jól esett a lelkednek. ;;
Hecsi anyajegyei annyira csodálatosak, és pont azért, mert rajta vannak. Nem csak Hecsibe, hanem minden anyajegyébe külön szerelmes vagyok. XDD uww de tényleg, annyira imádom Hecsit.
Omg, elbűvöltelek, hát nagyon köszönöm, hogy így gondolod, nem ist udom, hog ymit mondjak, tényleg nagyon jól esik és örülök neki! ;;
Köszönöm nagyon! <3
Szia~~ ^^
VálaszTörlésHuh, még olvasni se kezdtem el, de már a képpel megvettél *-*
Az idézet az elején, hát nagyon aranyos volt, és már megadta a hangulatát az egésznek, emellett teljesen igaz volt.
Na és az első bekezdés, hát, még nem tettem túl magam rajta xd
Nagyon aranyos volt és lehetett érezni, hogy mennyire szereti a családját.
Az is tetszett, hogy baráti kapcsolatról írtál, és ami azt illeti, sokkal többet kéne beszélni/írni erről, mivel nagyon erős, szoros kapcsolatokról van szó. Én például imádok a barátaimmal lenni, velük szinte tényleg mindent megosztok, míg mondjuk a családommal nem.
Imádom Hecsi anyajegyeit, olyan aranyossá és még aranyosabbá teszik őt, hogy az leírhatatlan. Nagyon tetszett, ahogy itt is megemlítetted ezeket, és ahogyan leírtad őket *-*
Az utolsó mondat különösen édes volt, ott volt az, hogy teljesen megnyertél magadnak.
Még mindig nem tudok elmenni amellett, ahogy forgatod a szavakat, egyszerűen csodálatosan használod őket *-*
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Sziaa! ^^
TörlésAranyos vagy, örülök, hogy már a ké felkeltette a figyelmedet, és hát megértem, csodálatosan szép. ;;
Örülök, hogy tetszett az eleje is, a család szeretete, és az, hogy a baráti kapcsolatról írtam. Egyetértek veled, szerintem is több szót érdemelne, de ha néha kifejezhetetlen is, de a velük való időtöltést megélni igazán fontos.
Én is imádom, olyan jó, hogy te is. *-*
Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy tetszett a történetem, és hogy tetszik a szóhasználatom, fogalmazásom. :3
Köszönöm, hogy írtál! ^^
Szia!
VálaszTörlésJól esik a lelkemnek, hogy ebben a körben több Dream team novella is van, mert már nem bírok magammal a cb-ig, hehe. Lényegre térve, hát ez annyira nagyon szép volt ;; Alapból nagyon szeretem a Hecsi-Renjun dinamikát, meg is mosolyogtam a novellád után az oldalt lévő kis vicces képet, mert a novella, meg a kép együtt annyira jól jellemzi őket :D
Már az első bekezdés is nagyon tetszett, nekem pastel szín mániám van, mert annyira nyugtató ránézni az ilyen színekre, hogy hűha, meg hát nagyon tetszett a párhuzam a szülőkkel és a természettel ;;
Heccs minden megszólalása golden, imádom, nekem kell egy Hecsi (mg egy Renjun is, meg ha már itt tartunk akkor az egész Dream team, de nem akarok telhetetlennek tűnni, haha), imádom a magbiztosságát, meg azt, hogy mennyire játékos mindig és így ránéz az ember és máris sokkal jobb napja van. Nagyonnagyon tetszett ez: "– Rajtad van a Göncölszekér – mutatóujjammal megbökve összekötöm barna pöttyeit" sfdlskdjlkads Rögtön eszembejuttatta, hogy öcsémmel mi is mindig a göncöl szekeret keressük meg elsőként, amikor csillagokat bámulunk éjszaka kint az udvaron nyaranta :D
Nagyon örültem egyébként, hogy a barátságról írtál, mert nálam mindig a barátság a "superior" kapcsolat, a legjobb barátnőm a mindenem, a barátaimra sokkal inkább támaszkodhatok, mint a szüleimre, és nekem mindig ők lesznek a második kis családom.
"Mellette sose érzem magam kínosan, mindig önmagamat adhatom, és ez a legfontosabb számomra a barátságunkban: nem kell megjátszanom magam, és ő se teszi." Ez is annyira szép ;; Szerintem ez is egy nagyon nagy probléma manapság, hogy rengeteg mindenki érzi szükségesnek azt, hogy hamisítsa saját magát, hogy beilleszkedhessen és utána mindig egy egészen új élmény, mikor az ember megtalálja azokat, akik mellett önmaga lehet, és akik azért szeretik, aki.
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, nagyon jót tett a lelkemnek ez a kis fluff ;; Várlak a kövi körben is! uwu
Sziaa!
TörlésUw, ugye, az enyémnek is nagyon jól esett, hogy ennyi volt, még többre is vágyom, telhetetlen vagyok. XD
Köszönöm. ;; Igyen, olyan szerethetőek, meg tényleg friendship goals, örülök, hogy átérezted belőlük őket, és hogy a képet is megemlítetted oldal, jaj, de örülök, hogy észrevetted! ^^
Nekem is, pacsi!! Örülök, hogy tetszett ez a párhuzam is. ^^
Pls, nekem is kell, klónozni kéne őket XDD Hecsit egyszerűen nem lehet nem szereti, amilyen kis gyökér nélha vagy sokszor, olyan imádnivaló és törődő is egyben. ;; Mindenkinek egy Hecsit meg dreamiet!! ;;;;;;
Jajj, örülök, hgy ilyen nagy tetszésnek örvendett ez a párbeszédem, igazából amikor még nem volt semmim, z volt az egész, amire felfűztem ezt a kis novellát, hogy ez mindenképp benne legyen, mert Hcsi mellett a csilagokat is imádom nézni, hát még ha rajta vannak, omg. Nagyon szeretem az ilyen programokat, várom már a nyarat, hogy majd amikor elutazok Balatonhoz, akkor ott is lehessen az udvaron csilaglest tartani, csodálatos tényleg.
Nagyon fontos a barátság, nekem is többször nagyobb támaszt nyújt bizonyos téren, mint a szüleim, de azért nélkülük se tudnék megleni, szóval én hálás vagyok, hogy vannak, még ha nem is tökéletesek és sokszor idegesítenek.
Igen, azért is írtam bele, mert szerintem is ez az egyik legfontosabb két barát közt, hogy ez az őszinteség és bizalom így meglegyen, mnapság meg tényleg, ahogy mondod, sokszor nem ez van sajnos.
Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy jót tettem vele a lelkednek, és hogy tetszett! ^^
hát ez nagyon soft volt TT már eleve a pasztel színek is az elején, és hát utána az egész novellában ezt olyan jól megtartottad *-*
VálaszTörlésoh amugy Taeyongie oldalt folyamatosna ujra és ujra megölt, Jaehyunról meg a gödröcskéiről nem is beszélve, like maaaan xD
az elején mondom na ez jó kis friendship goals novella lesz, aztán amikor Hecsi hátulról átölelte hirtelen visszahőköltem, hogy oops lehet mégis romantikus lesz, de aztán nem volt semmi ilyesmiről szó, aminek én személy szerint örültem.
Annyira szép volt, ahogy a természetben a fontos dolgokhoz párosítottad a családját, meghát alapból hogy ők egymásnak is szintén család uwu
"aki sose hagy ki egyetlen alkalmat sem arra, hogy szivathasson, egyszerűen a vérében van ez a képesség, hogy kiakasszon másokat, de azt is a legszerethetőbb módon." - erről fullra az én gyökér tesóm jutott eszembe, habár azt a legszerethetőbb módot azt kivenném onnan és na akkor ez jordán loooool Amugy olyan jól étjött maga Hecsi még ebben a rövidke kis szösszenetben is.
"a sugarak aranyporként folynak ki az ujjai közül." - jajj ez az a sugarak, mint aranypor ez nagyon tetszett
Jajj meg a göncölszekeres, hát ez nagyon durva, rögtön rágoogliztam lol és annyira jól beleillesztetted a novellába TT
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, hát emgmelengette a kis szívemet :3
Renhyuck, ha amúgy nem ölik meg egymást, akkor olyan softok, örülök, hogy ezt érezted ki belőle, és hát igen, a pasztellszínek csodálatosak, kedvenceim. ^^
TörlésAh, minden nap megölnek, jesszus de szerelemes vagyok Jaehyunba és a gödröcskéibe, Taeyong meg az, aki annyira csodálatos ember, hogy könnyezek tőle, hogy lehet ilyen csodálatos. ;;;
Jaj, hát nem raktam volna be romantikusat nekik, hát az annyira nem ők, de amúgy Hecsi ilyen ölelgetős, pusziszkodós, csókolgatós, szóval ez elég életszerű jelenet volt szeritnem, de persze a romantikus szándék nélkül XD
Igen, ők egy család <3
Örülök, hogy átjött Hecsi ebben a rövidben is, bizonytalan voltam benne, mert neki olyan erős a személyisége, hogy kevésnek érzem magam a megragadásához, de egy icipicit akkor sikerült, ennek örülök XD
XD Jó arc tesőd lehet, de biztos gyökér nagyon néha, ha már csak a Miseryre is gondolok, hát kitartást! XD És hát dreaminek is meg egész nctnek kell Hecsi mellé is rengeteg türelem, dehát így szeressük XD
Hecsi maga a Naprendszer a csillagaival együtt ;;
Örülök, hogy tetszett és elolvastad így utólag is, köszi, hogy írtál! ^^
Szia!
VálaszTörlésJuj, azt hittem, hogy kommenteltem már hozzád, és nem! :o Még jó, hogy ellenőriztem.
Már az elején megfogtál a pasztelszínekkel, én is imádom azokat, és nagyol jól leírtad, hogy miért is szereted/szereti azokat, és olyan jó volt olvasni azt a gondolatot. Ami tőled már megszokott, nagyon szépen hoztad a jelzőket és azt szeretem, hogy ebbe mindig belecsempészed a saját gondolataid is. (aztán lehet, hogy csak én vélem így xd) Volt egy gondolatom, hogy lehet itt is lesz egy kis romi szál, de végül örültem, hogy nem és inkább a kapocsra helyezted a hangsúlyt és ahw *-*
Köszönöm, hogy olvashattam!