Reflection - Ten

Ajánlott zene: Jun&The8 - My I

„Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak sosem mutatunk. Ám a tükör a maszk mögé lát.”

 

Az égszínkéken csillogó víztükör hűvösen érintette talpamat, felületére heves mozdulataimmal rajzoltam hullámzó fodrokat. Ezúttal nem a színpadon, nevemet kántáló rajongók gyűrűjében voltam, nem az előre kitalált koreográfiát vázoltam, ahogyan azt mindig is elvárták tőlem. Most egyedül önmagamnak táncoltam, őszintén.

Természet százszínű dala vezette testembe a vágyat, hogy még többet mutassak meg eddig fel nem fedett lényemből. Lelkem szétszakadni kívánkozott; egyszerre éreztem az ereimben csordogáló erőt és boldogságot, s emésztett a magány belém szivárgó mérge. Azt hittem, hogy tudom ki vagyok és mit akarok, de elbizonytalanodtam. A víz homályos ábrázata sötét alakot festett elém, mely szinkronban követett, utánzott, mégis más volt. Erősebb, durvább volt a megjelenése, határozott minden lépése. Tetőtől talpig feketébe öltözött, ambiciózus férfi volt, arcának markánsan finom vonásain látszott, hogy az a típus, aki mindenáron érvényre juttatja akaratát. Megrémített a köztünk lévő különbség, lépteink alkotta össztáncunk, de képtelen voltam elszakítani róla a figyelmemet. Amikor jobbra fordultam ő balra ment, hátamat mutattam neki, ő szembe fordult velem, ha begyorsítottam, ő lassabbra vette a tempót. Együtt lélegzett velem. Ahogy az ég és föld eggyé olvad a horizontban, úgy fonódott össze univerzumokat áthidaló tekintetünk, miközben próbáltuk túltáncolni a bennünk dúló örvényt. Ekkor láttam meg benne azt, ami belőlem hiányzott.

Azt mondják, van ragyogás a fényben, de az alattam elterülő árnyékom egyre csak növekedett, mintha szörnyeteggé válva teljesen el akarna nyelni. Egész eddig saját világosságomat tápláltam, a karrieremet építettem, mert semmi sem volt fontosabb annál, hogy feljebb jussak az úton, amelyet magaménak hittem. Tévképzetek közt vergődtem, a tehetségemmel öntözött fa virágzó maszkot viselt a világ szeme előtt, de mélyen legbelül rothadt; nem merte felvállalni léte teljes valóságát, férgek rágta hibáit.

            – Miért nem mosolyogsz, hát nem ezt akartad? – jeges zuhatagként ért a mély hang, amellyel hasonmásom groteszk utánzata megszólított. Észre sem vettem, hogy egy pillanatra kizökkentem a ritmusból, s már a szenvedély helyett fájdalmas grimasz torzította megjelenésemet.

            – Hát visszajöttél…

            – Az élet, amire vágytál, amit annyira akartál, és a céljaidat megbánás nélkül érted el. Megvan minden, amit csak kívánhatsz, hírnév, autó, pénz… Még ezt is utálod? Mi bajod van? Mit akarsz még?

            – Nem vagyok boldog, oké?! Szarul érzem magam, magányos vagyok, hiába vesznek körül emberek.  Azt hittem, végre megtalálhatom a kiutat ebből a körforgásból, de megint itt vagy. Most hogyan akarsz tönkre tenni? – a tehetetlen düh egyre jobban elöntötte füsttel az elmémet, kétségbeesetten mozogtam az erősebben dübörgő zenére azt remélve, hogy a táncon keresztül kiadhatom magamból a kétségbeesett félelmet, a felgyülemlett feszültséget. Irányítani akartam, megmutatni neki, hogy nincs hatalma felettem. Megragadtam felém nyúló karját, hogy vállánál fogva szorítsam a földhöz; minden erejével ellenállt, szembeszállt velem. Kihasználva pillanatnyi gyengeségemet hátam mögé csavarta kezemet.

– Fuss vagy állj meg és hagyd abba a nyafogást! Azt hiszed, hogy érsz valamit a folytonos kifogásokkal? Csak áltatod és hamis ábrándokkal eteted magad. Nem vettél rólam tudomást eddig, de jól tudod, hogy létezem. Benned vagyok, egy testben élünk, én vagyok te, ahogy te vagy én. Pont ettől a hozzáállástól lesz csak minden sokkal rosszabb. Mikor fogod már fel végre, hogy én nem ellened vagyok? – szavai erőszakosan hatottak rám, akarata kiszáradt faként tornyosult felettem, készen arra, hogy a leghegyesebb ágat szívemen keresztül döfje. Most ő vezette a koreográfiát, kénytelen voltam engedelmeskedni neki. Hátulról mart belém, ujjait nyakam köré fonta, mintha meg akarna fojtani. Rákényszerített arra, hogy saját tökéletlenségemmel harcoljak, tövisek szóródjanak a bőrömbe felszakítva a korábbi sebeket, amelyeket ő ejtett rajtam.

– Ahhoz, hogy az életed teljes lehessen, szükséged van rám. Ha ezt elfogadod, képes leszel kitárni a szárnyaid és kiszabadulni önmagad ketrecéből.

Térdre esve támaszkodtam a hideg, zavaros vízen, levegő után kapkodva igyekeztem lecsillapítani az elhalkuló zenével együtt lüktető lelkem remegő hangját. Arcomat izzadság és könnyek áztatták, vulkáni vihar dúlt bennem. Ki vagyok én? Sötét gondolataim kavalkádjából gyengéd érintés szakított ki. A mélység túloldalán levő énem karját felém nyújtva tört át a víztükrön, hogy hűs tenyerét égő arcomra simítsa. Kezemet megadóan övére vezettem, fejemet érintésébe hajtottam. Átengedtem magam neki, hagytam, hadd töltse be az űrt, amit én vájtam magamba. Igaza volt. Olyanok vagyunk, mint tél a nyárban, múlt a mában, élet a halálban. Én vagyok az ő sötét szállal szőtt világában a világosság lángja, míg az én ragyogó világomban ő tölti be az árnyékot, benne ölt testet minden hibám, az összes rossz tulajdonságom, melyek személyiségem részét képezik, amik akkor is hozzám tartoznak, ha nem veszek róluk tudomást és a tenger fenekére száműzve, álarc mögött rejtegetem őket.

Úgy tűnik, mikor szembenézek a legmélyebbre került önmagammal, abban a pillanatban szárnyalok a legmagasabban.

„Ha valakit szembesíteni akarsz önnön árnyékával, akkor mutasd meg neki a saját fényét. Amint valaki megtapasztalta párszor, hogy milyen érzés a két ellentét között állni, elkezdi megérteni, hogy mit is jelent az én. Bárki, aki meglátja a saját árnyékát és fényét, egyszerre két oldalról fogja látni magát, így pedig középre fog kerülni.”

— Carl Gustav Jung

_________________________________________________________

Ehhez a körhöz nagy segítségemre volt ez a lentebb linkelt Ten x WINWIN cover videó, sok hasonlóságot véltem felfedezni a dal kínai percormance koncepciójával, aztán jött hozzá ez a Billie Eilish dal és a szövege is, szóval ajánlom ezeket is, ha valaki még nem ismerné, hallgassa és nézze meg őket! ^^

Ten x WINWIN Choreography: lovely

Billie Eilish, Khalid - lovely