Menu

Statistics

Readers ❀

MOOD

MOOD

Liked Posts

Cre.dits

This blog is dedicated to VLING VLING who always saves me, whenever I ruin everything. XD Thank you bro, I love you.

Blog Archive

Erósz - Krystal

||





Szürke, vastag felhők gomolyogtak beborítva az éjszakai égbolt végtelen vásznát, összeértükkor egy-egy éles fényvillanás és morajló hang jelezte, hogy vihar van készülőben. Erős szél borzolta fel a magányosan álló fák koronáit, hogy attól a néhány elszáradt levéltől is megszabadítsa őket, amelyek utolsó erejükkel ragaszkodtak a vékony ágakhoz egy hosszabb élet reményében, azonban a zord november pusztító hidegének már nem bírtak ellenállni, hagyták, hogy messze repítse őket az északi fuvallat.

A park közepén levő szökőkút mellett magányosan álló nő sziluettjét megvilágította a halványsárgán pislákoló utcai lámpák fénye. Szép alakját vékony, aranyosan csillámló ruha borította, hosszú, sötétbarna haja kiengedve omlott a sírástól rázkódó vállaira. Halk szipogását senki sem hallotta, nem volt, ki átölelje vagy megnyugtassa. Remegő kezeivel erősen szorította mellkasához azt a tárgyat, ami a világon a legtöbbet jelentette számára, mégis szomorúságának és kudarcának volt most a forrása; az édesanyjától kapott jégkorcsolyát.

– Miért… Hogy történhetett ez? Nem ebben egyeztünk meg! – Dühös kétségbeesettségében kiabált a szökőkút tetejét díszítő kőszobornak szegezve a vádló szavakat. Könnyáztatta arcát kézfejével törölgette nem érdekelve, hogy elkeni gondosan elkészített sminkjét, vagy összepiszkolja vele ruhájának ujját. Tekintetét le nem véve a szoborról keresett elő egy pénzérmét a táskájából, ujjai közt háromszor megpörgette, majd kívánságát hangosan kimondva a vízbe dobta. – Azt akarom, hogy jelenj meg!

Minden eddiginél hangosabb mennydörgés rázta meg a dermedt levegőt és ezzel egyidőben a kút tetején térdelő angyalszobor felállt addigi megmerevedett állapotából s egy ugrással a lány előtt termett, aki ijedtében hátrált néhány lépést. A márványhideg, tökéletes precizitással megmunkált alak tekintélyt parancsolóan magasodott a lány fölé, tartásából fenyegető felsőbbrendűség áradt.

– Nem ezt ígérted, nem teljesítetted a kívánságomat. Én bajnok akartam lenni, de veszítettem és az az átkozott Jessica lett az első helyezett! – Idegesen túrt a hajába, teljesen összekócolva a rendezett tincseket, csalódott kifakadását pillanatnyi csend követte, mintha megfagyott volna az idő.

Mély volt és bajjósló, fülsértő csend, amitől az ember csontjáig hatol a félelem és feszült szorongás rázza meg a testét. A környékre sűrű, fekete köd nehezedett, a lámpák pislákolva kialudtak, csak a gyenge holdvilág adott némi homályos derengést. Dübörgő hang hallatszott, mintha az égből villámként csapott volna le az erős, lavinaként romboló, mély orgánum.

– Krystal! A saját hibádból veszítettél, megadtam a lehetőséget, hogy bizonyíts. Bukásodért csakis magad okolhatod. Minden eddigi kívánságodban segítettem, tálcán kínáltam a sikert, de gyengeségedből adódóan képtelen voltál élni vele. Fogytán van a türelmem!

– Bocsáss meg, kérlek! Adj még egy esélyt és bebizonyítom, hogy nem volt felesleges a belém fektetett bizalmad! Mindent megteszek, hogy legyőzzem a nővéremet!

– Valóban? Mit kínálsz cserébe?

– Amit csak akarsz! Csak hadd mutassam meg annak a fruskának, hogy ki a legjobb a pályán! Nekem kell olimpiai bajnoknak lennem, semmiképpen sem engedem át neki a címet, a korona egyedül engem illett!

– Rendben. Adok egy utolsó lehetőséget, de ha elbuksz… Azt javaslom, vigyázz a lelkedre, szépségem!

A hirtelen feltámadt szél örvényleni kezdett, magával ragadva a lehullott faleveleket és ágakat, furcsa, fekete füsttel gomolygott körbe az angyalszobor körül. Krystal hátrébb lépve eltakarta az arcát, így próbálta védeni magát. Néhány pillanat múlva minden elcsendesedett. A szobor immár megszokott helyén, a talapzatán díszelgett vállán nyíllal teli tegezzel, mellyek hegyeiből újra jéghideg víz csordogált a kútba, minek mélyén százával meg-megcsillantak a kívánságokat szimbolizáló aranypénzek.

***

– Hölgyeim és uraim! Elérkeztünk a 2018-as PyeongChang-i Olimpia Műkorcsolya- és Jégtánc egyéni versenyszámainak utolsó két előadásához, köszöntsék nagy tapssal Jessica Jung-ot! A gyönyörű, ifjú hölgy készeres világbajnok, vajon megszerzi az első olimpiai aranyérmét is?

A narrátor hangja visszhangot vert a hatalmas, jéggel borított csarnokban, a lelátókon emberek sokasága várta a produkciót. Vakuk villogtak, hangos üdvrivalgás töltötte be a termet, mikor meglátták a jégre fellépő Jessicát káprázatos, ezüstszín ruhájában a bemelegítő köröket róni. A pálya közepén elegáns mozdulattal kezdőpozícióba állt és összpontosított, majd Beethoven Holdfény Szonátájának első akkordjait meghallva elkezdte rutinját.

Krystal a pálya szélén állva nézte nővére elbűvölő jégtáncát, emlékezetébe véste az összes kecses mozdulatot és a királynőket megszégyenítő eleganciát, figyelte az ugrások pontosságát és a plusz elemeket, amik egyre növelték a pontszámot. Négyfordulatos Toe Loop, Tripla Flip, Dupla Lutz és két Tripla Axel. Mindegyik tökéletesen sikerült, ezzel az eddigi legmagasabb eredményt érte el.

– Nincs más választásom, meg kell ugranom, csak így győzhetek. Tökéletesnek kell lennem! – Kezét ökölbe szorította, önmagát bíztatta, csak a cél lebegett a szeme előtt; legyőzni a nővérét, bármi áron. Elmélyült gondolataiból Jessica fülsértő hangja szakította ki. A lány immár mellette, karjaiban rengeteg csokor virágot tartva egyensúlyozott a vékony éleken.

– Kit látnak szemeim! Csak nem Krystal, a kishúgom? Nem hittem volna, hogy túljutsz a selejtezőn. Kíváncsian várom a produkciód, bár esélytelen, úgysem győzhetsz le, hiszen minden, amit tudsz, én tanítottam. Mégis hogyan múlhatnád felül a mesteredet? Jobb, ha nem felejted el, hol a helyed, bár úgy is nemsokára ott leszel az elrontott Axel-ed után: a jégen fetrengve. Kéz és lábtörést, testvér! – Választ meg sem várva, hisztérikus nevetést hallatva távozott Jessica, előre ünnepelve a győzelmét, mit sem törődve húgával.

A hangszórókból ismét felszólalt a narrátor hangja, hogy az utolsó versenyzőt is felkonferálja; Krystal következett.

– Kedves nézőink! Kérem fogadják nagy szeretettel és tapssal az utolsó fellépőt, Krystal Jung-ot! Ez az ifjú tehetség élete első olimpiáján vesz részt, nővére Jessica Jung nyomdokait követve egyre magasabbra tör a jégtáncosok világában. Lássuk, felül tudja-e műlni testvére lehengerlő programját, hogy megnyernie az olimpiai aranyérmet!

Krystal csillámos, aranyszínű korcsolyában és hozzá illő flitteres ruhában, magabiztosan lépett a jégre; most nem hibázhat, mindent bele kell adnia, hogy nyerjen. A bemelegítő köröket téve körbenézett a lelátókon ülő embertömegen ismerős arcokat keresve, de hiába. Több éve nem beszélt egyetlen barátjával sem, mindenkivel megszakította a kapcsolatot, hogy karrierje építésére tudjon koncentrálni. Lelke mélyén azért mégis remélte, hogy egykori legjobb barátjai eljönnek neki szurkolni, hogy aztán egymás karjaiba borulva örüljenek a győzelmének… De mindez csak hiú ábránd maradt, amit jobb, ha gyorsan ki is ver a fejéből, nehogy elterelje a figyelmét.

Helyére állva felvette a kezdőpozíciót, vett egy mély levegőt, szemét behunyta és összpontosított.



 Gyerünk húgi, engedd el a korlátot! Fogom a kezed, ne aggódj!

 Várj, jaj, ez nagyon csúszik, nem fog menni! El fogok esni! 

 Csak hajlítsd be a téred és egy kicsit hajolj előre, így meg tudod tartani az egyensúlyod és nem fogsz elesni! Ha pedig mégis, akkor képes vagy felállni és tovább menni. Érted? Nem olyan nehéz ez, mint aminek látszik. A térded legyen mindig behajlítva, a többi magától menni fog. 


 Oké, azt hiszem kezdem érezni, hogy kell. Szóval! Térd behajlít, lendületvétel és indulás. Valahogy így? 


 Igen, nagyon ügyesen csinálod! Látod, nem is olyan bonyolult. Hamar belejössz, sokat fogunk gyakorolni, aztán majd tanítok neked ugrásokat is, mit szólsz? 


 Már alig várom! Most elengedem a kezed, kipróbálom egyedül. – Krystal óvatosan, immár segítség nélkül állt a jégen, majd néhány bizonytalan lépés után nagyobb lendületet vett és nekiindult. Nagy örömében, hogy egyedül korcsolyázik felnevetett és hátranézve ellenőrizni akarta, hogy Jessica figyeli-e, azonban ez nem bizonyult túl jó ötletnek. Egyensúlyát elvesztve a lába kicsúszott alóla, aminek következtében nagyot huppant a kemény talajra.

 Jézusom, jól vagy? – Nővére aggódó kérdésére nem tudott felelni, mert szűnni nem akaró nevetésben tört ki.

– Hát… Hát ez nagyon vicces volt! Biztosan lesz egy-két lila foltom holnapra.

– Na, állj fel, meg ne fázz! – Jessica kinyújtott kezébe kapaszkodva feltápászkodott a jégről, leporolta magáról a hideg törmelékeket és testvére kezét fogva folytatták a korcsolyázást.

A decemberi lemenő nap már rózsaszínre festette az ég alját ezzel jelezve a lányoknak, hogy hamarosan haza kell menniük. Néhány órája gyakoroltak csupán, de Krystal már nagyon ügyesen ment egyedül is, azóta nem esett el egyszer sem. Az utolsó köröket együtt korcsolyázták, közben Jessica mutatott néhány nehezebb formát, amit legutóbb tanult az edzésen.

 És ez pedig az Axel! – Korcsolyája külső élén siklott, majd felugrott, pördült egyet a levegőben, majd menetiránynak háttal, fél lábon érkezett vissza a jégre, tökéletes mozdulatsort bemutatva.

 Azta, ez csodálatos volt! Taníts meg rá, kérlek!

 Lassan a testtel, még csak ma korcsolyáztál először, várjunk ezzel még egy kicsit. De ígérem, hogy idővel megtanítok neked mindent!

 Rendben, már alig várom! Hé, van egy ötletem! Legyünk mindketten műkorcsolyázók és lépjünk fel versenyeken! Mit szólsz? Mi leszünk a világ leghíresebb jégtáncosai és megnyerjük az összes díjat! Együtt! Ugye benne vagy? – Krystal örömteli lelkesedéstől ragyogó arcát nézve Jessica csak kedvesen elmosolyodott és kesztyűs kezét kinyújtotta húga felé.

 Persze, benne vagyok! Mi leszünk a legjobbak, de előtte menjünk haza vacsorázni, anya már vár!



A jégcsarnokot betöltötte a hangszórókból felcsendülő zene. In Regards to Love: Eros. Ez az Ő dala. Szemét kinyitotta, tekintetét magabiztosan előreszegezve felkészült, hogy a szerelem istennőjét megszégyenítő mozdulatokkal elkezdje kűrjét. Ragyogó mosolyt varázsolt arcára, a zene ritmusára táncolta a koreográfiát. A pörgéseket forgások, majd egy Négyfordulatos Flip, Tripla Axel, egy Négyfordulatos Lutz-ot újabb Tripla Axel követte. Kezdett fáradni, de ezt semmi esetre sem mutathatta ki a zsűrinek, főleg nem hagyhatta, hogy nővére észrevegye, lassan eléri a határait.

A zene feszültsége egyre emelkedett, éreztette, hogy mindjárt itt az idő. Most, vagy soha. Krystal a pörgésből felegyenesedve a produkció végéhez közeledve felkészült az utolsó nagy ugrásra, mely a történelemben eddig még senkinek sem sikerült. Éppen ezért kellett neki megugrania, egyedül ezzel múlhatta felül Jessicát. Az utolsó körbe érve az eddiginél is jobban koncentrált, kizárta a nézők hangos bíztatását, a villogó vakukat, a lelátó első sorából minden mozdulatát árgus szemekkel követő nővérét. Csak a lélegzetvételeire figyelt, fülében hallotta a szíve vad dobogását. Most, vagy soha. Hátrafelé korcsolyázva hirtelen megfordult, majd nagy lendületet vett és felugrott.

Négy és fél fordulat.

Az idő, mintha megállt volna, a zajok érthetetlen morajként érték fülét, nem értette, hogy mi történik körülötte. Kűrje befejező mozdulatába fagyva állt, éltető oxigénért kapkodva próbálta csillapítani szapora szívverésének vad dübörgését. Révületéből a narrátor erős hangjától sípoló mikrofon recsegése szakította ki.

– Elképesztő, egyszerűen káprázatos előadás volt! Nem hiszek a szemeimnek, muszáj lassított felvételként visszajátszanunk azt a befejező ugrást. Nem tudom felfogni… Ez tényleg az, aminek látszik. Egy hibátlan, Négyfordulatos Axel! Ezzel a hihetetlen teljesítménnyel Krystal Jung beírta magát a műégkorcsolyázók történelmébe! Az összesített pontszámok alapján, pedig a 2018-as PyeongChang-i Téli Olimpia egyéni műkorcsolyaverseny női győztesének járó első helyezettet is elnyerte! Gratulálunk ezért a lehengerlő előadásért!

Kábulatából a hirtelen nyakát húzó súly ragadta vissza a valóságba. Körbenézve konstatálta, hogy jobbján fintorgó nővére, balján pedig egy spanyol nő áll, egy-egy éremmel a nyakukban. Lenézett a sajátjára, amely meglepően nagy és nehéz volt. Arany. Kezébe fogva néhány pillanatig csak bámult rá, próbálva minden egyes apró szegletét az emlékezetbe vésni, megörökíteni az örömteli pillanat hevében azt a mindent elsöprő érzést, amit Jessica legyőzése és az első olimpiai aranyérem elnyerése okozott.

Megcsinálta.

***


Már késő este volt, mikor az önfeledt boldogságtól szökkelve a parkon átvágva igyekezett haza. Mindent eltervezett; először is vesz egy forró fürdőt, hogy kellőképpen átmelegedjen, majd eszik néhány finom falatot még lefekvés előtt. Tervei szerint másnap reggel tízig ki se kel az ágyból. Annyira lefoglalták gondolatai, hogy oda se figyelve haladt el a szökőkút mellett.

Valami nem stimmelt.

Hirtelen megtorpanva fordult meg a tengelye körül, döbbenten meredt a talapzatra, ahol az angyalszobornak kellett volna lennie, most azonban hűlt helye volt. Úgy éreztődött, mintha hirtelen több fokkal hűlt volna le a hőmérséklet, a légkör megváltozott, dermesztő borzongás futott végig a lányon. Erős mennydörgés rázta meg a földet és villám hasított keresztül a szürke fellegeken. A semmiből termett előtte az angyalkinézetű istenség tegezzel a vállán, szárnysuhintásaival keltett légörvények ragadták magukkal a lehullott leveleket.

– Krystal! Kedvesem, már nem is köszöntesz? Így hálálod meg segítségemet, amivel közelebb juttattalak hőn áhított célodhoz?

– Nem! Nem felejtettelek el, Uram! Hálásan köszönöm, amit értem tettél! Végre megmutathattam a nővéremnek, hogy mire is vagyok képes és felül tudtam múlni őt.

– Ezt már szeretem! Most rajtad a sor, hogy kifizesd az adósságod.

– Mégis mit adhatnék neked? Hiszen csak egy szobor vagy, látszólag nincsen szükséged semmire. Hiába adnék pénzt, nem vennéd hasznát, mert nem vagy ember!

– Hogy merészelsz ilyen hangot megütni velem szemben?! A sötétség gyermeke, az egyik legősibb istenség vagyok én, előbb voltam, minthogy ez a Föld megszületett volna. Számomra a halandó emberek annyit érnek, mint porszem szélvészben. Mégis, szememben fényesebben ragyogsz a világ összes aranyánál, megbabonáz gyönyörű szépséged, elkápráztat szenvedélyed. Létem célja, hogy szerelmet ébresszek az emberekben, istenekben, de mámoros érzéseket ébresztő nyilam hegye visszafordulva engem talált el, s örök életem egyetlen szerelmét a te lelkedben ismertem fel. Egyedül csak téged áhítalak, Krystal!

A letaglózott lány hallva az isten kívánságát lélegezni is elfelejtett, fejében visszhangoztak a felfoghatatlan és értelmetlennek tűnő mondatok. A döbbenet és kíváncsisággal kevert félelem elhomályosította gondolatait, képtelen volt válaszolni, a még meg sem formálódott szavak leheletként foszlottak semmivé a fagyos levegőben.  Dermesztő bűvölet csapdájában érezte magát, ahonnan nincs kiút; lángoló szerelemmel átitatott aranyvessző találta el, pont a szívénél. 

Ámor nyila.

Látása elhomályosult, testét pillekönnyűnek érezte, mintha többé már nem hatna rá a gravitáció. Elveszítette mozdulatai felett a kontrollt, már nem uralta cselekedeteit, erős akarata elpárolgott. A felhők között utat törő Hold fénye túlvilági glóriát festve ezüstösen ragyogóvá varázsolta a szürke angyalszobrot, melynek karja most vágyakozón a lány felé nyúlt. Láthatatlan erő vezette a vékony, reszkető kezeket beleillesztve a hatalmas kőtenyérbe; bársonyos érzékiség és durva erő simult egymáson.

Az angyaltestű férfi Krystal-t átkarolva egyetlen szárnycsapással a piedesztálon termett. Vállán tegez lógott, szárnyait védőn a törékeny női alak köré fonta, tenyerét a szívalakú arcon pihentetve vonta magához közelebb, hogy megízlelhesse a felhő-puhaságúnak tetsző, cseresznyepiros ajkakat. Érzéki csókkal olvadt egymásba a két lélek, hogy a mámoros pillanatba merevedve együtt alkossák a szökőkút örök díszét.




11 megjegyzés

  1. ÉN MEG AZ ELEJÉN ARRA VÁRTAM, HOGY MAJD JONGIN MEGJELENIK ÉS KAPOK ITT KAISTALT ERRE MEG EGY SZOBOR LETT A FÉRFINK XD Egyébként én az elején azt hittem, hogy ez a szobor egy női szobor... Nem tudom miért, úgyhogy duplán meglepődtem a végén.
    De most összeszedem magam.
    Szia! XD
    Elsején kijött egy ezzel a műkorcsolyázós témával foglalkozo netflixes sorozat, az a cime, hogy spinning out. Hogyha szereted ezt a témát, akkor mindenképp ajanlom, mert enem elvarázsolt, és azóta is azon agyalok, hogy írok rá egy ficit Jonginnal. Na mindegy, azok után, hogy azt megneztem, erre te most itt vagy egy ilyen sztorival, hát mégjobban megérintett, mint amugy érintett volna. Egyébként a te történeted vártam az egyik legjobban és nem véletlenül, mert nagyon tetszett ismét.
    Szeretem Krystalt, és imádom a kapcsolatukat Jessicával, de ugye te ezt csak a flashbackben ragadtad meg. Minden más a tök ellentéte a kapcsolatuknak. Egyébként akaratlanul is eszembe jutottak a Liu testvérek :'D Azért azt kicsit hiányoltam, hogy nem tudtuk meg mitől vagy hogy hogyan romlott meg a testvéri kapcsolatuk a lányoknak.
    Nagyon jól átjött Krystal kétségbeesettsége, és nyerni akarása. Ügyesen kiemelted azt is, hogy a sportolók mennyire áttudnak esni a ló másik oldalára annak érdekében, hogy sikeresek legyenek. Hogy miközben csak a célt láták a szociális életük a kútban landol. Az is tetszett, hogy a szobor életrekeléséhez társult a vihar. Oh és nagyon szépen leírtad a szobor egyedüli és a már Krystallal párban lévő állapotát.
    Alig várom a következőt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!

      Hát, lehet a szobor személyébe képzelni Jongint, mert ő maga is olyan, mint egy gondos odafigyeléssel faragott félisten. :D

      (TÉNYLEG? Nem gondolotam volna, hogy valaki akár top3-ban is várhatná az írásaimat, ez olyan megisztelő. Köszönöm <3 ;;; #nopressure XDD)

      Uuu, szeretem a műkorcsolyát, régen sokat néztem anyával a tévében, mindig elbűvöl,t mennyire szépen tudnak a jégen táncolni, nem udtam, hogy van ilyen műsor, mindenképpen belenézek, köszi a tippet! Egyébként erre most főleg a Yuri on the ice c. anime hatott, bár évekkel ezelőtt láttam. A novellában lévő zenét is onnan kölcsnöztem, és igazából aköré épült fel a történetem, a kör zenéje meg ha nem iy annyira, inkább külsőségekben van benne, na nem baj remélem. ><

      Az én elgondolásom szerint a kapcsolatuk megromlásának okai igazából a kör dalában van benne, a hírnév, versengés, sikervágy, önzőség.. Nem írtam bele, igazából nem gondoltam rá, hogy szükséges-e, mert én ugyan tudtam, de az okok kidolgozására jobban figyelek majd, hogy olvasói szemszögből is nézzem, köszi hogy megemlítetted.

      Köszönöm szépen a véleményedet, hogy kiemelted ami tetszett és ami hiányzott neked belőle, próbálok a következőben ezekre emlékezni!

      Köszönöm, hgy elolvasad! ^^

      Törlés
  2. Szia!

    Uuuuu, nekem nagyon tetszett a megoldásod! És elolvastam az eddigi hozzászólásokat és láttam, hogy a Yuri on Ice hatott rád, amit amúgy én végig erősen éreztem, mert imádom azt az animét és jól esett a lelkemnek, köszönöm. uwu (Újra kéne nézni hmmm...)

    Na, rátérve a lényegre. Szerintem remekül átadtad Krystal nyerni akarását, a versengést, a sikervágyát. Örülök, hogy kiemelted, hogy mennyire nincsenek emberi kapcsolatai ezek végett, nekem teljesen átjött vele a dal. + Nekem átjött, hogy miért romlott meg a kapcsolatuk, Krystal viselkedéséből nekem egyértelmű volt, bár lehet ez csak én vagyok. >~<

    Nekem a kedvencem a vége volt. Kezdjük azzal, hogy tényleg oda meg vissza vagyok ettől a szobros megoldástól xD De tényleg, engem valamiért nagyon megfogtál vele, talán azért, mert nem számítottam rá. xD Ez az egész egybeolvadás és Ámor nyíla dolgok kész telitalálat nálam, szerintem ebből a körből te fogtál meg most a legjobban. uwu

    Köszönöm, hogy megírtad és várom a következő körös megoldásod is. uwu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! ^^

      Hát igen, a Yuri on Ice szerintem egy csodálatos anime, és igen, már alig váom, hogy én is újranézhessem, csak legyen már vége ennek a néhány vizsgának, már nem hiszem el.. XD

      Örülök, hogy értettél mindent és megtaláltad benne a dalt is, annak meg különösen, hogy tetszett a kicsit misztikus megoldásom, őszintén nem emlékszem, hogyan jutott eszembe, csak egyik gondolat alakította a következőt. Én sem gondoltam hogy ez lesz belőle, de nagyon örülök, hogy téged is meg tudtalak fogni vele.

      Köszönöm szépen, hogy elolvastad és megmosolyogtattál a kommenteddel! <3

      Törlés
  3. Szia^^
    Jesszus atya úristen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    BORZALMASAN TETSZETT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (igen, a csupa nagybetű azt jelenti, hogy ha ezt kimondanám, hangosan visítva adnám a tudtodraXD )
    Megmondom őszintén, a komment írásnál kétféle variáció létezik nálam: az egyik, amikor annyira nem tudok mit hozzászólni a műhöz, mert különösebben nem hatott rám, és ilyenkor az olvasás után mindig rögtön végigveszem az előttem szólók kommentjeit, hogy azokból merítsek ihletet a saját megjegyzésem megírásához. És a másik, amikor az elolvasást követően rögtön írom a komit, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy szóhoz se jutok. Hát remélem, egyértelmű, hogy most az utóbbi opción a sor^^
    A téma egyszerűen zseniális volt! A leírásod alapján teljesen bele tudtam magam képzelni a jégtáncosnők helyzetébe, a gyönyörű ruháikba, az erős vágyba, hogy mennyire akarják a győzelmet. Hogy mennyire nem számít ilyenkor még a testvériség sem, mindenkinek a saját érdekei kerülnek előtérbe. Abszolút jól átjött a helyszín, az érzetek, a zenék, amikre koriztak… Egyszerűen minden. Mintha én magam is ott lettem volna!
    Ja, de előtte ott volt még az angyal szobor. Bocsi, hogy így ugrálok az időben, de most teljesen megzavarodtam a dolog jó értelmébenXD Szóval az első jelenet annyira misztikus volt, és én annyira szeretem az ilyen jellegű sztorikat! Még az időjárást is tökéletesen ábrázoltad!
    El nem tudtam képzelni, Krystal miért sírhat, már ott teljesen felkeltetted a figyelmemet, és minden idegszálammal a novellára koncentráltam. Már akkor éreztem, hogy ez valami nagy durranás lesz. Nem akarok szemét lenni, de nálam sajnos van olyan, hogy várom, hogy vége legyen annak, amit olvasok, mert nem köt le, stb, hát itt ilyen még véletlenül sem fordult elő.
    Az angyal szobor életre kelése nagyon lebilincselő volt. Tudtam, hogy valami rossz lesz a vége Krystal nagyravágyásának, de sejtelmem sem volt arról, hogy mi is lesz az pontosan.
    Jessica beszólása nagy parasztság volt. Addig úgy gondoltam, Krystal csak sok kishúghoz méltóan féltékeny a nővére sikereire, de ahogy beszélt vele, hát az bicskanyitogató volt.
    Főleg ahhoz képest, hogy a visszaemlékezésnél kiderült, milyen aranyosan tanította a húgát korcsolyázni. Az az emlék olyan aranyos lett volna, de a történtek ismeretében csak haragudni tudtam Jessicára, amiért ennyire elvakult lett a karrier miatt. Nekem nincs testvérem, de sajnos sokaknál látom, hogy ilyen-olyan okokból megromlik a kapcsolatuk, amit elég szörnyűnek tartok.
    Nagyon drukkoltam Krystalnak, hogy nyerje el az aranyérmet. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mi lesz a vége, mert azt hittem, az angyal már ott közbe fog lépni, és pl. megcsinálja az ugrást, de utána egy életre lesérül… Nagyon örültem, hogy győzött, még ha tudtam is, hogy ez semmiképpen sem lehet happy end, hisz az angyal nem fogja annyiban hagyni.
    Én tényleg azt hittem, hogy az lesz, hogy lebénul, soha többet nem állhat jégre, vagy simán meghal… De akkor… Anyám, hát arra cseppet sem számítottam, ami valójában lett! Konkrétan a számra tapasztottam a kezem, hogy fel ne sikkantsak döbbenetemben, amit tulajdonképpen megtehettem volna, hisz senki sem volt itthon, úgyhogy nem rémisztgettem volna senkitXD
    A végére tényleg nincsenek szavaim… Annyira tökéletesen fogalmaztad meg a sorokat, hogy az angyal és Krystal egybeolvadó alakját élethűen magam előtt láttam, mint egy jól megrajzolt festményt. Huh, még most is borzongok, de komolyan!
    Összefoglalva nagyon szépen fogalmazol, remek volt a téma, a belecsempészett misztikum, a vége meg… arra még mindig nincsenek szavaimXD
    Hálás köszönetem, hogy olvashattam! Nagyon nagy élmény volt!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még egy gondolat. Vagy kettőXD
      „Jongin egy gondos odafigyeléssel faragott félisten.” Hát ki vagyok én, hogy ellent mondjak ennek a megállapításnak?XD De tényleg, szerintem is így van *piruló arc* (ja, most már visszaolvastam a kommenteket)
      És még azt akartam leírni, hogy én az esetek többségében romantika mániás vagyok, de most egyáltalán nem hiányoltam a szerelmi szálat, annyira lekötött minden más. Nálam szerintem az a legnagyobb szó, ha valaki egy nem romantikus történettel le tud venni a lábamról:-)

      Törlés
    2. Jóságos ég, most rajtam a sor, hogy ne tudjam megfogalmazni a gondolataimat XD Elvetted a szavaimat. Még jó, hogy senki nem látta a reakciómat, amit kiváltott a véleményed, mert szerintem komolyan orvoshoz vittek volna, olyan őrülten nézhetett ki a vigyor a képemen és a piros fejem XDD Huh. Ennyi felkiáltó jelet egyszerre még nem láttam, kicsit megijedtem, amikor az értesítés sávban megláttam, mondom jó ég, ki támadott rám XD Elmondani sem tudok, mennyire meglepett a te reakciód is, meg úgy egyébként azoké, akik eddig elolvasták, erre tényleg nem számítottam. Úgy gondoltam, hogy ez a jégkorcsolyázós téma nem annyira átlagos, mégis hétköznapi és aktuális, mivel tél van és amúgy is annyira szeretek korizni. Szóval csak úgy jött, nem volt konkrétan betervezve. A szobros része pedig, az a másik, ami önmagát alakította ki, volt először egy kívánság teljesítő szökőktam, egy kiskori emlékem az anyukájával, aztán maradt a kút és a mögötte megbúvó lény, akinek aztá arca is lett, aztán az ötlet, hogy jégtánc, ahhoz kell zene, Eros, aki amúgy egy görög isten is. És így sikerült beleépítenem a ssaját érdeklődési körömet több szempontból is, tök sok időt töltöttem videók nézésével, technikákról szóló cikkek, blogok olvasásával, aztán már csak a saját kedvtelésemre néztem még őket. Ja, hogy amúgy az írást is folytatni kéne. Szóval eléggé belemélyedtem, nagyon érdekes dolgokat olvastam magáról Erószról is... Hát, így született meg ez a novella.
      A természet maga szintén olyan, ami engem is nagyon megragad, a hirtelen változásaival, gyönyörűségével és erejével, az érzelmeket vagy a hangulatot úgy érzem, így tudom a legjobban kifejezni.

      Eleinte még ennál is csúnyábbat írtam Jessica mondandójára, de túl erősnek gondoltam, ezért kicsit finomítottam rajta, mert már nekem volt rossz Krystal helyében, ugyan ő maga sem volt annyira ártatlan abban, hogy a kettejük kapcsolata ennyire megromlott. Amúgy még magam is meglepődtem, hogy mennyire illett ebbe a történetbe Krystal meg Jessica, vagyis én annyira nem ismerem őket (ezerbocsánat), de a szememben még a dallal is annyira passzol a neve. Arany, Kristály... Oké, túlkomplikálom XD Bocsi. Szóval igen, örülök, hogy a valóságban nem ilyen a kapcsolatuk egymással. Szerintem is az egyik legrosszabb, ha a családban van szörnyen rossz viszony valakivel, ugyannekem sem mindig rózsás, de azért szeretjük egymást a butaságok ellenére is. És meglepő számomra egyben nagyon elszomorító, amikor azt látom vagy hallom, hogy valaki az ellenkezőjét tudja mondani. :(
      Annál a résznél töltöttem a legtöbb időt, amikor a versenyt írtam. Komolyan, még versenyvideókat is néztem, hogy a narrátor mennyit beszél bele, hogy kezdi, mégis mit szoktak ilyenkor mondani.. Tényleg túlkomplikáltam fejben, aztán lerendetem két mondattal az egész felkonkerálást, na mindegy. XD Igyekeztem a tőlem telhető legfeszültségfokozóbbat írni az előadáshoz, és örülök, hogy sikerült téged ilyen idegesen izgulós állapotba hoznalak, mert akkor mégiscsak sikerült. Érdekes amúgy, a lesérülés egyáltalán nem jutott eszembe, pedig az is adta volna magát, de mindenképpen terveztem egy találkát a szoborral, így lehet ezért nem is gondoltam bele egy olyan végkifejlettbe.

      Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen, hogy magamelé látok mindent, és annyira nagyon boldog vagyok, hogy ezt most te az én írásommal kapcsolatban élted át. ;;;; (Vajon van a vilégban valahol egy ilyen szobor? Vagy festmény?)

      Nem tudom elégszer megköszönni ezt a csodálatosan hosszú véleményt, nagyon boldoggá tettél vele és olyan megtiszteltetés számomra, hogy nagy tapasztalatú, régóta komolyan íróktól, mint te is kapok ilyen véleményt.

      Nagyon köszönöm és felettébb örülök, hogy ilyen élményt tudtam neked szerezni a novellámmal.

      U.i. gen, Jongin maga az uramég. Milyen nagy szavak ezek egy ilyen lánynak, mint én. Azta. Köszönöm szépen nagyon a véleményedet!!!! <3

      Törlés
  4. Azért mégis csak írnom kell hozzá, mert annyi munkát öltél bele, igazságtalanság lenne ha figyelmen kívül hagynám, még ha csak két szót is írok. Remélem, soha nem fogod feladni. Egy nap alatt is lehet csodálatosat írni, ez legyen egy példa mindenkinek!

    Büszke vagyok! Azért is, mert elkezdted és azért is, mert ez már teljesen a tiéd. Ezt a tehetséget nem tudja tőled elvenni senki.

    Király vagy 💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem tudod, hogy mennyit jelent nekem a támogatásod és a bíztatásod mindig, amikor belekezdek valamibe, akár most az írásba vagy legyen szó bármi másról. Tényleg, számomra heteknek tűnt, mire ezt összeraktam, de lehet, mert nagyon ráfeszültem. XD

      Igazából bármit mondasz, furcsa mód mindig olyan motivációt ad, vagy azért, mert annyira pozitív és felpezsdít vagy pont az ellenkezője, hogy valahol a -20-on érzem magam, de akkor már csakazértis felhúzom magam és nem adom fel. Mert életszerű visszajelzéseket adsz és ha az kell, akkor összerombolod az idilli, hamis képeimet a világról vagy bármiről. Ez egyszerre kemény is és brutál motiváló is, hogy másféle módon gondolkodjak, odébb keressem a válaszaimat.

      Felnézek rád, a te véleményedre adok a legjobban úgy általánosságban is, még ha időnként különbözik, de az érvelést úgy is gyakorolnom kell még, mert ott vagyok a leggyengébb. XD

      Köszönöm, hogy elindítottad ezt az egész challenget is, hogy akaratodon kívül (vagy direkt? XD), de ösztökéltél arrra, hogy belevágjak. Épp pár napa tanultam: a tanár, mint mentor a háttérbe húzódva támogatja a tanítványt, búzdítja, cselekvésre indítja, de hagyja, hogy a diák végezze el a cselekvést, benne menjen végbe a fejlődés.

      Hiába, én készülök tanárnak, mégis te tanítasz engem a legjobban.

      Nekem te vagy a legkirályabb 💜

      Törlés
  5. Sziaa! ^^
    El sem hiszem, hogy sikerült ideérnem :'D Sajnos annak ellenére sem fogok tudni túl sokat mondani, hogy ennyit várattalak :(

    Iszonyatosan tetszett a stílusod, ahogy fogalmaztál, amilyen a karaktered lett. A történet szinte életre kelt, miközben olvastam, a karaktereidnek pedig nem csak lelke volt, hanem szinte már lélegeztek. Zseniális volt.

    A többiek már minden pozitívumot kifejtettek előttem részletesen, szóval nem húzom feleslegesen az időd annak ecsetelésével, hogy szerintem mennyire nagyon jóra sikerült ez a novella. Ellenben azt szeretném elmondani, hogy negatívumot nem sokat (számszerűen pontosan nullát) találtam.

    Nagyon-nagyon köszönöm az élményt, és tényleg sajnálom, hogy csak most és csak ennyit tudtam írni!

    Sok hasonlót még!^^

    Pakkson

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy végül ide is elértél, és kommenteltél, nem adtad fel az idővel és az egyre több novellával szembeni küzdelmet! :D

      Nagyon örülök annak is, hogy elnynerte a tetszésedet, hogy élményt tudtam vele szerezni!

      Igyekszem a többivel is hozni a belőtt színvonalat. :D

      Köszi, hogy olvastad és írtál! ^^

      Törlés