Ajánlott
zene: The Rose - Sorry
"Sajnálom!
Sajnálom,
hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Tudhattam volna, hogy a lelkemben
fellobbanó vágy érzése nem vezet semmi jóra, mégis hiún reménykedtem, hogy
mindent elsöprő szerelmünk beteljesülhet. Szépségedre akkor figyeltem fel,
mikor a Föld első forró napsugara játékosan megvilágította karcsú alakodat;
teljesen elkápráztattál. Fenséges pompádat élénkszínű, virágokkal díszített
koronád emelte. Saját izzó fényem vakította el látásom, mikor hevesen,
szárazságtól kissé cserepes ajkaidra martam. Csodálatos érzés volt, ahogyan
egymásnak feszülő testünk közt hirtelen szikra pattant s egész lényed
egyszeriben lángra kapott.
Újjáéledtem
karjaidban.
Gondolataimat
teljes homály borította, annyira magával ragadott gyönyörűséged, éltető
oxigénként kapkodtam utánad, miközben egyre jobban fojtogatott a tudat, hogy el
kellene engedjelek. Miért volt olyan nehéz megtennem? Talán minden katasztrófát
megelőzhettem volna, ha időben elszakítom magam Tőled. Sajnálom! Önző voltam,
hogy ölelésemmel fogvatartottalak, mert nem akartam, hogy valaha is véget érjen
a mámor.
Sajnálom,
hogy nem fordítottam idejében hátat bűnös sóvárgásomnak, hanem minél többre
vágyva olvasztottam eggyé lelkünket. Orcádon végigfolyó, vörösen csillogó
könnycsepp ujjamhoz érve egy szempillantás alatt párolgott el a semmibe, mikor
utolsó kívánságodat ajkaimra lehelted.
– Sose
felejts el!
– Ígérem!
Ígérem, hogy soha nem felejtelek el, de gyere vissza, kérlek!
Mert
nélküled én sem létezem."
A
levegő forróságtól remeg, sűrűn gomolygó füst tör fel a pusztító vágytól izzó
lángok nyomán. Hamu és szürke pernye táncol vígan a meleg fuvallatban, mintha
gúnyolódnának a már szénné égett, darabokra hullott leveleken. Mélyreható
reccsenéssel törnek derékba az ordas, egykoron, büszkén magasló, dús lombú
fák.
Mindezidáig
kitartón harcoltak és küzdöttek, de hiába. Végzetüket elfogadva hajolnak meg az
őket pusztító erőnek. Az erdő hatalmas területen ég, minden, ami valaha élt és
mozgott, hamarosan teljesen a tűz martalékává válik.
A
mélységes feketeségbe öltözött éjszakai vászon alatt kétségbeesetten felsíró
állatok, élesen visító pattogás, dübörögve eldőlő vaskos törzsek hangja
hallatszik csak, szívtépően keserű melódiát alkotva.
Egy
élővilág gyászmiséje.
Szia!
VálaszTörlésKivételes időben jöttem kommentelni, és remélem ezentúl is időben fogok :D
Hát Atya Úr Isten!
Már a címből adódóan nem számítottam valami vidám témára, de elképesztően mélyreható és gyönyörű írást sikerült összehoznod, nagyon művészi lett. Először nem nagyon értettem, hogy most ki kicsoda, próbáltam a beillesztett képre koncentrálni, amely szintén nagyon szép és mindent elmondó. Majd ahogy olvastam tovább, megértettem mindent. Eszembe jutottak a nemrég történtek és ezzel együtt még jobban szíven ütöttek a sorok.
Fájdalmasan gyönyörűen írtad le a keserű valóságot.
Ne aggódj, találtam kapcsolatot a dallal, és örülök, hogy te egy kicsit kreatívabban álltál hozzá és mindkét szempontból bemutattad ezt a pusztító "szerelmet". Azt sem bántam, hogy rövidke, szerintem ennek pont így kellett lennie. (Egyébként többször is elolvastam, hogy biztos mindent jól értettem e, és minden alkalommal ugyanaz az érzés fogott el - abszolút a kedvencem lett!)
"Egy élővilág gyászmiséje." Nagyon ütős lett!
Örülök, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésÖrülök, hogy ilyen hamar írtál, habár foggalmam sincs, mikor van a kommentek határideje, de még nagyon korán van. Hajrá, hogy a továbbiakban is tudd ezt a jó ütemet tartani! :D
Huh, igen, először nem voltam benne biztos, hogy érthető lesz, még bővítettem is néhány mondattal, utalással az első felét, igyekeztem olyan jelzőket és mellékneveket használni, amiből kicsit konkrétabb lesz. De örülök, hogy ahogy elértél a végére, megértetted és helyére kerültek a szereplők. A képkeresés elég hosszadalmas volt, igazából véletlenül találtam erre rá és utólag illesztettem be, de örülök, hogy ez lett végül, igazából egy kis segítségnek szántam azt is.
Nagyon örülök, hogy művészinek gondolod, igyekeztem összeszedni minden kreativitásomat az írásához. Igen, közben nekem is eszembe jutottak a történtek, ihletként is szolgáltak, de bár ne lett volna így a valóságban.
Most, hogy mondod, a második része tényleg olyan, mintha a másik szereplő szemszögéből lenne, csak ugye E/3-ban írtam. Ezt nem is vettem észre, nem volt tudatos. Az elejét így terveztem eleve, eredetileg a végére írtam, de jobbnak láttam megfordítani, a végére ezt a végszót szerettem volna, amit ki is emeltél. Tök jó amúgy, hogy az olvasó jobban átlátja a történetet, mint én magam. :D
Nagyon örülök, hogy tetszet és a kedvenced lett, tényleg. Olyan jól esik ezt olvasni. ;;;
Köszönöm szépen a kommented! ^^
U.i: Közben rájöttem, hogy nem E/3, hanem talán T/3, de mindegy XD a lényeg, hogy külső szemlélőként. :D (fúj, nyelvtan ><)
TörlésSziaa.~
VálaszTörlésÉn azon kívül nem tudok mást írni, hogy csodálatos lett! :D Belefolyni sem szeretnék, kritizálni meg ha akarnám sem tudnám, még kedvenc mondatokat sem érdemes kiemelnem, hisz kb az egészet be lehetne másolni, szóval már alig várom a következő írásodat!
Sumire
Sziaa!
TörlésAzta, hát most én sem tudok mást mondani, csak annyit, hogy nagyon köszönöm szépen az őszinte szavaidat, wow.
Hálás vagyok, hogy elolvastad és írtál, nagyon jól esik!
Drága Vivien, szerintem én hagynám abba, ha ez verseny lenne, olyan csodás vagy. Kreatív, fájdalmas, minden szavad kivehető és értelmes, ott van benne minden, amire egy olvasó vágyhat.
VálaszTörlésBelegondolni is rossz, hogy ezt mi, emberek tesszük a saját világunkkal. És ez egyre szarabb lesz.
Te viszont egyre királyabb vagy! 💜
Miket mondasz te ;;;
TörlésIgen, borzalmas az egész, csak ülünk és várjuk, mikor esik szét a lábunk alatt a Föld. Annyira igaz, amit pár napja olvastam valahol a fb-on. Valahogy így hangott: Milliárdokat költünk, hogy más bolygón életet találjunk, közben további milliárdokat költünk, hogy ezt, amin jelenleg élünk, tönkretegyük. Utálom az egészet, a gondolatát, hogy akár -- év múlva mi lesz, lesz- e egyáltalán még valami. Most lehet szomorkodni (én teszem), hogy év múlva még kávé se biztos, hogy lesz, mert nem fog megnőni, aztán lehet milliókért venni, de nem is ez a legnagyobb baj. A gyermekeink, unokáink elől vesszük el a boldog élet lehetőségét, nekik még ennél is szarabb lesz minden, most ezt még nagyon sokan nem érzik. Rohadtul senki nem tesz semmit, hogy változzon, építjük a sok fölösleges dolgot, húzzák le a wc-n a milliókat, közben emberek és állatok éheznek, halnak meg, nincs felettük tető, erdőket írtanak még több gyárnak, kilopják a természet alól a talajt. Önmagunkat írtjuk ki, de egyszer a természet, visszaveszi azt, ami az ővé. Komolyn, már várom az emberiség pusztulását, csak sajnálom, hogy nem láthatom azt a paradicsomot, ami utána lesz. Na, lenyugszom. XD
Köszönöm, kincs vagy 💜
Szia!
VálaszTörlésHű! Ez egyszerre volt elképesztően kreatív és művészi! Alapjában véve én nem vagyok az egypercesek híve, mert engem nem kötnek le, vagy nem fognak le, de itt pont az zavart volna, ha hosszabb lett volna, minden annyira a helyén volt. Nagyon tetszett, ahogy beleültetted a dalt, az utolsó mondat pedig mindent vitt! Ha akarnék sem tudnék belekötni, egyszerűen csodás lett!
Köszönöm, hogy olvashattam és várlak a következő körben is! uwu
Szia!
TörlésNagyon örülök neki, hogy tetszett, annak ellenére, hogy rövidke egyperces. Igazából én nagyon megkedveltem ezt a műfajt, mert nem vagyok valami hosszúíró, még nincsenek olyan összetett, jól felépített ötleteim történetekhez, talán később, több tapasztalattal, gyakorlással. Igyekszem úgy írni, hogy a rövidség ellenére is ragadósak legyenek a nocelláim. Köszönöm a szavaidat, a dicséretet! Remélem a következő körben is tudok kreatívkodni, igyekezni fogok. ^^
Szia^^
VálaszTörlésÚristen, elképesztő vagy!
Folyamatosan lerombolod azokat a "szabályokat", amiket fici olvasásnál felállítottam magamnak. Pl. nem szeretem az egyperceseket, vagy, hogy nem dobom el az agyam attól, ha valaki szépen fogalmaz, nekem nem az a lényeg. És a szép fogalmazás úgyis együtt jár az elvont gondolatokkal, amiket meg végképp nem szeretek, mert nem fogom fel őketXD
Nálad teljesen mindegy, milyen hosszúságú, imádom a történeteidet! Főleg az utóbbi kettővel tettél végérvényesen a rajongóddá. Azért is örülök, hogy jelentkeztem erre a kihívásra, mert megismerhetem az írásaidat, amikben eddig még sosem csalódtam. Pedig múltkor elég magasra tetted azt a bizonyos mércét, de sikerült összehoznod egy újabb zseniális alkotást.
Az elején persze még nem jöttem rá, hogy mi a helyzet, de a végére sikerült megvilágosodnomXD Egyszerűen hihetetlen ötleteid vannak! Szívesen lopnék egy-kettőt! Na, nem akkor, amikor már leírtad, hanem kilopnám a fejedből, hogy én írhassam le előbbXD Nagyon kreatív vagy, nekem sose jutnának ilyen megoldások az eszembe sajnos.
És továbbra is gyönyörűen fogalmazol. Amíg másnál idegesíteni szoktak a szépen leírt mondatok, mert a lényeg általában elveszik a sok hangzatos jelző közt, nálad csak tátom a számat, és irigykedem, hogy engem miért nem áldottak meg ilyen tehetséggel.
Remélem, a kihívástól függetlenül is olvashatunk még tőled, mert szomorú lennék, ha csak ez időre aktivizálnád az írói vénád:-)
Bár azelőtt nem ismertelek, abszolút te lettél az egyik kedvencem a fanfic írók közül. Bár a fanfic szó itt nem is lényeges, író vagy, és kész.
Most nincs erőm és időm visszakeresni a csoportban a posztodat, de amúgy sem lenne elég egy szívecske rá, legalább ötször megnyomnám, de azt meg nem lehetXD
Köszönöm, hogy újra elérted, hogy leessen az állam, és nagyon várom a következőt!<3
Sziaa!
TörlésMár úgy vártam, hogy írjál, nagyon kíváncsi voltam és izgatott, vajon mit fogsz erre reagálni és hogy fog tetszeni. Őszintén, én is nagyon megéreztem annak a bizonyos mércének a magasságát, hát én olyan stresszben voltam már a napokkal a határidő előtt, hogy úristen nem tudom mit írjak, de komolyan. Olyan hirtelen lett rossz kedvem, depis hangulatom azán egy perc alatt jókedvem, hogy még én s megijedtem, hogy tud egy challenge és ez a nyomás, amit lehet túlreagálok, vagy nem tudom, hogy ti érzitek-e.. De huh. Szerintem már nagyon agyára mentem a környezetemnek, olyan kiszámíthatatlan voltam abban a éhány napban. XD
Igyekeztem, hogy valami olyannal rukkoljak elő, mai még nem volt, de hasonlóan az előzzzőhöz van benne valami furcsa valami más. Igazából ez a challenge nem csak arra adott teret, hogy az írásba belerázódjak, kipróbáljam magam, hanem a képzeletem és kreativitásom korlátait is tudom feszegetni. Szóval nagyon izgalmas, emellett furcsa is, hogy bármit látok mostanában, videót idolokkal, vagy kedveceimmel, amiket mondanak vagy hallok egy zenét, vagy csak úgy random eszembe jut valami ötletfoszány, hogy huh ez ilyen meg olyan lehetne egy ficiben. Szóval ez szokatlan is és ilyen wow furcsán jó érzés is, mert ez tök új, ilyen még nem volt. Nem tudom, hogy a jövőben milyen lesz, mert a dalok tényleg kicsit keretben tartják az egészet, könnyebb így ötletetlni, akár egy szóról is eszembe juthat valami. Bár ez challengetől függetlenül is működhet szerintem. Csak legyen, ki elolvassa, úgy látom sajnos, hogy nagyon kevesen reagálnak vagy olvasnak egyáltalán posztokat is a csoportban, nem hogy ficiket. Szóval jó, hogy van a challenge, mert itt azért "kötelező" olvasni is és válaszolni is.
Néha az ötletek rajtam is kifognak, ez is mennyi variáció után alakult így, mert az első ötletem kicsit még nekem is magas volt, kivitelezni még nem voltam elég kész arra. De nem vetettem el. Szívesen sugárzok feléd, ha szeretnéd, de neked is olyan ötleteid meg kivitelezéseid vannak, hogy hagyjuk már, bele se lehet kötni. XD
Uuu, örülök annak is, hogy nem érzed túlzásnak meg annak ellenére, hogy nem annyira szereted a jelzős meg kacifántos fogalmazásokat, hogy nem zaavrt és így gondolod. Volt már velem is, hogy olvastam egy történetet, ami ráadásul nagyon hosszú is volt meg sokrészes és órákig tartott egy rész, mert olyan bonyolult volt, hogy fel sem fogtam, de annak ellenére mégis tetszett. De kicsit sok is volt. Nem tudom, de tök jó érzés, hogy így ikerült lerombolni a fenntartásaidat, ez olyan wow. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz.
Én? Fanfic író? WOW. Nagy szavak, de huh. Ijesztő és megtisztelő egyben, mert még csak most kezdtem és tök homályos előttem minden, de sok erőt és kitartást adnak az ilyen bátorító szavak a folytatáshoz.
Én odaképzelem mindegyik szívecskét, ne aggódj! ^^
Nagyon köszönöm a véleményedet, az előzzőkért is mind, nagy részben ezeknek is köszönhető ez a történet, tényleg nagyon motiváló minden hozzászólás. Köszönöm! <3
URAM ATYAM!
VálaszTörlésEbben a körben abszolút te és Vivien letettek a kedvenceim! Habár Vivien témájához elfogultan állok az a baj, viszont a tiédhez... OMG! Hihetetlen, ahogy leírtad a tüz és az erdő, a fák kérgének találkozásat, a lang fellobanasat! Elakadtak a szavaim. Egyértelműen ki lehetett venni, hogy miről van szó. És az a vicc, hogy az emberek közötti csók is ilyen, a másik énje egyszerűen lángra kap.
Az elején kétszer említetted egy mondaton belül a szépséged szócskát, szerintem te más szóval is tudnád helyettesíteni a másodikat.
Annak ellenere, hogy milyen rövidke, szerintem eddig ez a legerősebb irasod! Köszönöm, hogy ezt az én dalomra írtad!
Érdekes volt a végén, hogy ami két “szemelynek”, igen vetítsuk ki ezt most emberekre, elsöprő érzés, az a környezetüknek mennyire pusztító lehet. Plusz azon is elgondolkodtam, hogy mindig mondjuk, hogy az állatoknak vannak erzeseik, hogy a növényeknek énekelni kell, mert azoknak is... viszont arról sose beszélünk, hogy a katasztrófáknak, vagy a víznek, a tűznek, a szélnek esetleg milyen érzései lehetnek....
Eszembe juttattad Ausztráliát is... Kiváncsi lennek, hogy onnan jött-e az ötlet?
Az utolsó mondat utott! És az is nagyon tetszett, ahol a tűz gondolta, hogy az erőd nélkül ő sem létezik. Ez annyira igaz, hiszen ha nincs fa, nincs anyag, ami égjen, akkor tűz se lesz.
Köszönöm, hogy olvashattam! Ja és a kép választás is ügyes :D
Ohh, wow!
TörlésKöszönöm, hogy így tetszett neked, és egyik kedvenced lett a körből. Mit mondhatnék, a Vivien névre nem szabad szégyent hozni, így tartanom kell a tempót. XD
Igazából én nem tudom milyen az, amikor valakit úgy megcsókolnak.. Nem volt még ilyenben részem, de hasonló érzés lehet, mint nézni a doramákban, a normálisabb fajtákat, nem tudom. De egy idealizált érzásem van róla, aztán ezt a valóság biztosan felülírja.
Köszi, hogy szóltál, pedig annyiszor elolvastam, nem tudom, hogy nem vettem eddig észre azt a szóismétlést. Javítottam is! ^^
És igen, vaóban én is személyként gondoltam rájuk, miközben írtam. Nagyon érdekes is volt belegondolni, milyen lehet a természet szempontjából. Az ötletem eleinte kicsit más volt, de az pöppet kifogott rajtam, aztán eljutottam ide, ami sokkal jobban tetszett, aztán eszembe jutott Ausztrália is, pont azon a héten írtam meg, amikor az a sok hír is aktuális volt. Így még ahhoz is tudtam kapcsolódni gondolatokban, érzésekben.
Ezt a témát még nem engedtem el, mert szerintem nagyon érdekes, ahogy te is írtad, milyen érzése lehet a többi dolognak.. Igen, én is ekörül gondolkodom, szerintem még vissza fog térni később is.
Jaj, úgy örülök, hogy kiemelted! Igen, pontosan erre gondoltam én is, de akkor megnyugodtam, hogy az jött le neked is, hogy fa, éghető anyag nélkül nincs tűz.
A képet véletlenül találtam, máshoz kerestem, de ez sokkal jobb volt, mintha direktbe lett volna. Nem tudom, ki készítette, de neki is köszönöm. :D
És neked is nagyon, hogy elolvastad, írtál, hogy vártad és a szavaidat is. Nagyon vártam már, mit fogsz hozzászólni. Köszi, hogy elolvastad, nagyon boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésedet! ^^
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett a sztorid egyedisége. Élveztem,hogy megjárattad az agytekervényeimet, és erősen kellet gondolkodnom, hogy vajon kinek szól ez a kis borús szerelmi vallomás. Tetszett a mögöttes tartalom, a szerelem mely lángra lobbant majd elhamvaszt, és csak hamu és por marad utána.
Az elején volt néhány döccenő, valószínűleg azért, mert nehéz burkoltan csodálni egy fát, erdőt. Kicsit engem kizökkentett, de ez nem árnyékolta be az írásod fényét.
Nagyon tetszett, örültem, hogy olvashattam!
Köszönöm!
J.W.
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett összességében, hogy elgondolkoztathattalak. Melyik részre gondolsz, ami döcögős volt? Igazából én minden úgy tudok alapjáraton csodálni, hogy nem veszem észre az ilyeneket, ha mondjuk másnak nem úgy jön át a dolog.
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál! ^^
Szia!
VálaszTörlésAz a helyzet, hogy így beígértem, hogy a megjegyzéseimre megéri majd várni, de erre nem igazán tudok mit mondani. Gyönyörűen fogalmaztál végig, tetszett, hogy gondolkoznom kellett, hogy kinek vagy honnan szólhat ez a vallomás, meg az is, hogy a szépsége ellenére sem éreztem túlbonyolítottnak a mondatokat.
ÉS!!!!! nem kellett hatmilliárd szavasnak lennie a novellának ahhoz, hogy érzelmeket tudj kifejezni benne. (Komolyan, az ilyen egypercesek mentik meg az életem.)
Imádtam.
Csak így tovább! ^^
Pakkson