„Ez az élet receptje. Gondolj a virágokra, amiket elültetsz a kertben évről évre. Ők megtanítják neked, hogy az embereknek is muszáj elhervadni, levelet hullatni, gyökeret ereszteni, növekedni, hogy virágozhassanak.”
– rupi kaur
Gyér napfény sütött be
az üvegfalú szoba hatalmas ablakain, sugaraival langyosan cirógatta a színes
cserepekbe ültetett virágokat. Alig észrevehetően illegették meg ékes
koronájukat; boldogan viszonozták a köszöntést. Mindössze tizenkét fajta volt,
de annak többszáz színpompás példánya alkotta a kert ékességét. A terem közepén
mázolt faállvány adott helyet a legnagyobb becsben tartottaknak, ahol jelenleg
egyetlen fehér-rózsaszín cirmos szegfű szépellett a délutáni napsütésben; Byun
Baekhyun kedvenc virága.
A sötétbarna fürtös férfi arcán megannyi
emlék varázsolta békés mosoly ült, miközben vékony ujjaival megérezte a szegfű
szirmainak bársony-melegét. Közelebb hajolva hozzá mélyen beszívta a virág
önmagából ontotta aromáját; édes kedvesség keveredett a jellegzetes, frissen
sült csirke ínycsiklandó illatával. Lehunyt szemmel engedte, hogy
hevesen verő szíve gondolatait egy bizonyos személy felé tereljék.
Hiányzott neki minden porcikája; az együtt eltöltött értékes idő; az olykor komoly, éjszakába nyúló beszélgetések; mackó-meleg ölelések, melyeket csak Ő volt képes adni; hajának puha érintése, aminek állandóan sült csirke illata volt, hisz minden nap azt evett a kedvenc éttermében; bőrének bronzszínű tónusa, amit sokan rossz szavakkal illettek, de ő imádta különlegességét. Megannyiszor mentek együtt délutánonként közös kutyasétáltatásra, vagy ültek be az étterembe. Hiába nem bírt belőle sokat enni az erős fűszerezés miatt, azt mindig örömmel nézte, mikor legjobb barátja húsz combot is képes volt elfogyasztani alig egy óra alatt. Kedvenc időtöltésük közé tartozott egy-egy könyv és egymás társaságában a park frissen nyírt füvére telepedve órákat olvasni, hogy aztán izgatott beszélgetésbe elegyedve osszák meg egymással az élményeiket. Több volt számára legjobb barátnál, habár ezt sokáig maga sem tudta. Mikor távol volt tőle, szinte mindig rá gondolt alig várva a holnapot, az újratalálkozás lehetőségét. Közelségében megszámlálhatatlan pillangó bontott szárnyat testében, hogy boldogság-táncra hívja lelkét; szerelmes volt.
Az emberi élet leginkább a virágokhoz hasonlítható. Egy ezüst pitypangernyős mag akár az egész világot is beutazhatja a széllel, mielőtt földbe mélyedve képes lehet gyökeret ereszteni. Az embernek is időnként kitérőket kell tennie, hogy megtalálja a helyét, elérje álmait. Még a legszebb virágnak is először a koszos földet kell áttörnie ahhoz, hogy növekedni tudjon. A külső és belső harcokat megvívva lesz csak méltó arra, hogy kivirágozzon. Viszont egyvalamit sokan elfelejtenek; a virágmag megszületéséhez, egy másik élőlénynek el kell pusztulnia.
Baekhyun tudta, hogy nem tart örökké
boldogsága, amit barátja közelségében érzett. Kedves emlékképek helyét
szomorúak vették át. Tisztán látta maga előtt a keserű beletörődéstől
meggyötört arcot, a táncoló csillagként fénylő apró, sós cseppek pergését, telt
ajakszéleinek legörbülését. Az utolsó pillanatig remélte, hogy félrehallotta a
nevet, annak az embernek a nevét, akinek a lelkét át kellett segítenie.
Remélte, bízott benne, áltatta magát, hogy nem ő lesz az. Biztosan sok ilyen
nevű ember létezik a világon. Azonban a név mellé illat is társult, amely
összetéveszthetetlenül tükrözte szerelmének tiszta létét. Legcsodálatosabb és legfájdalmasabb emlékei közé tartozik az, amikor utolsó
perceiket egymás ajkának ízlelésével töltötték. Egyetlen csók csupán, ennyi
adatott nekik szerelmük korai haván. Minden ki nem mondott vallomás, érzelem és
gondolat feloldódott a csókban, szeretet és béke megnyugvása költözött
szívükbe. Röpke pillanatok elmúlásával már nem érezte a másik édesen
telt ajkait övéin.
– Ne szomorkodj sokáig miattam, Baekhyun!
Egyszer még visszatér a tavasz.
– Nekem örökké te maradsz a virágom,
Jongin.
– Lenne egy utolsó kívánságom. Tarts meg
egy darabot a lelkemből és ültesd el a kertedben! Segíts, hogy kivirágozhassak!
– Jongin sziluettje a másodpercek pergésével egyre jobban halványodott;
életében utoljára ajándékozta meg Baekhyunt szeretetteljes mosolyával.
Tenyerében apró dolog meleg érintését sejtette. Jongin lelkének utolsó földi darabja.
🏵
... egyetlen fehér-rózsaszín cirmos szegfű szépellett a délutáni
napsütésben; Byun Baekhyun kedvenc virága.
_____________________________________________
Sziaaaaaaaa^^
VálaszTörlésHú, hát nagyon kevés KaiBaeket olvastam életem dorán, és azok is olyanok voltak, amilyenek.. Pedig a szívem csücske ez a páros, úgyhogy borzasztóan örültem, amikor megláttam, hogy velük írtál*.* És pont te, aki a kedvenc írómmá avanzsált az utóbbi hónapokban… Dupla élvezetXD
Nagyon ötletes volt a cím (bár a magyarázat nélkül nem értettem volna a „carnationt”XD)
Imádom a virágokat! Még ha nehéz napom is volt, ha este végigsétálok az utcánkban, és megérzem az elültetett virágok fenséges illatát, rögtön mosolyra húzódik a szám. Valahogy jobban érzem magam tőle, mintha valamilyen tudatmódosító szer lenne:D És most már óhatatlanul ez a kis történet, meg ők fognak eszembe jutni a virágokról (bár így is túl sokat gondolok szerintem rájukXD)
Most egy mondat helyett egy egész bekezdést kell kiemelnem, ami a kedvencemmé vált a novellából. Azt, ami úgy kezdődik: „Az emberi élet leginkább a virágokhoz hasonlítható…” Minden egyes szava mélyen megfogott.
Kár, hogy nem lett egy kicsit hosszabb. Szívesen olvastam volna még jobban kifejtve. De ha jól értem, Baekhyunnak volt valamilyen képessége, amivel a haldoklók lelkét át tudta segíteni a túlvilágra.
Fájdalmasan gyönyörű, hogy az első egyben utolsó csókuk közben / után történt meg az elkerülhetetlen. Szegény Baekhyunnak nem lehetett könnyű. De legalább virágként újjászületett a szerelme^^ Ez egy olyan kedves gondolat! Én nagyon örülnék, ha pl. a nagypapámat ilyen formában látnám viszont.
Hah, nem is tudom, mit mondhatnék még… Nagyon tetszett, csak nekem túl rövid voltT_T Remélem, nem kell a következő challenge-ig várnom, hogy olvashassak tőled. Mindenképp jelölj meg, kérlek, ha posztolsz valamit, és eszedbe jut, mert rajongója lettem az írásaidnak<3
Csak így tovább!
Sziaaaaaaaaaaaaaaaa ^^ XD
TörlésHát úgy várom mindig a kommentjeidet, annyira jól esik minden szavad, és hogy ilyen hosszan olvashatom mindig a válaszaid, hát dupla élvezet, ahogy mondanád. xD Geez, kedvenceddé?? OMG ;;; No words--
Könnyem kicsordul a vigyorgós fejemtől, hát miket mondasz, köszönöm!
Igazából KaiBaekes sose shippeltem, ez a novella is másnak indult, amugy Baekyeolt szerettem volna, aztán végül véletlenül és lustaságomból lett KaiBaek, de örülök, hogy akkor ez neked beletrafált. Amúgy jó volt így is megírni, meg furcsa, de még ezzel is kicsit jobban megkedveltem őket, már nem furcsállom annyira, ha szóba kerülnek vagy feljönnek ficiben akár másod-párként, vagy Jongin mint a szerelmi háromszög csúcsa. XD De ebben segített, hogy újraolvastam egyik kedvenc Ficimet, aztán újabb fényben láttam KaiBaeket.
Hu, hát a cím puszta véletlen egybeesés, de már emiatt is muszáj voltam Jonginnál maradni. Én is imádom a virágokat omg. ha tehetném, hatalmas virágoskertem lenne, mindenhol virágok lennének a lakásban is, csak se házam, se napfény a lakásban és utálok kertészkedni lol XD majd hozzámegyek egy kertászhez és meg van oldva. XD De én is imádom a virágokat, annyira szépek, sokfélék, színesek, isteni az illatuk, tényleg jobb kedvre derítenek mindig.
A cím meg pont úgy összejött, január, Jongin születésnapi hónapja+annak a virága, a reinkarnáció téma és cím is, + angolul szegfű, hát mi ez, ha nem egybeesés. XD
Az a bekezdés nekem is az egyik kedvencem, jól elgondolkodtam rajta, miközben írtam, hogy valójában tényleg milyen sok a hasonlóság. Már csak abban is, hogy egy szál virág is szép, de az igazi szépsége többi virág társaságában mutatkozik meg. Ahogy az embernek is úgy a legjobb természetéből fakadóan, ha más emberekkel, családdal, seretteivel van.
Igeen, Baekhyun volt az amolyan "virágkaszás" XD Nem a fekete és sötét hangvételű kaszás, de tulajdonképpen olyan szerepe volt.
Örülök, hogy tetszett ez a gondolat és megoldás, tényleg sok ember számára megnyugtató és jó lenne, ha máshogy nem, de így, virágként tudnának gondolni az elhunytakra.
Bocsánat a rövidsége miatt, sose volt erősségem a hosszú kifejtés, de igyekszem növelni a karakterszámot és hosszabbra írni később.
Mindenképpen jelöllek, köszönöm, hogy itt voltál véig és felderítetted a napomat a kommentjeiddel! <3
Szia!^^
VálaszTörlésSzerintem ez egy elképesztően kreatív ötlet volt, mikor a végén kitisztult a kapcsolat a dallal is, hát wow, imádtam.
Huh, hát lehet mondtam már egy párszor, de megint nem tudok elmenni mellette xd hát olyan csodálatosak a leírásaid, hogy az elképesztő, egyszerűen élmény olvasni. Eleinte egy picit nehéz belerázódni, de aztán hű, olyan mintha egy másik világba repítenél el ^^
Hát maga a novella úgy ahogy van csodálatos volt. Én amúgy is odavagyok minden ilyen lélekkel kapcsolatos dologért, és ez a kis történet nagyon szívmelengető volt :D
Én is kiemelném ugyanazt a bekezdést, amit Szandi. Az egész gyönyörűen van megfogalmazva, a mondanivalója pedig, hát csodálatos.
És még a végén, hogy Jongin lelkének utolsó földi darabja lett a virág, erről teljesen egy könyv jutott eszembe, pont pár napja fejeztem be. Az a címe, hogy Az emberré válás művészete, és egy kutyusról szól, hogy hogyan is áll készen arra, hogy a következő életében emberként szülessen újjá. Elég filozofikus, egy mongol szokáson alapul, akik nagyon tisztelik a kutyáikat, és hát most nagyon ez a könyv jutott eszembe a novelládról :D
Nagyon tetszik a cím, egyedi és sokatmondó, nagyon szépen összeraktad. Még az is nagyon tetszett, hogy egy csomó helyen pontos vesszőt írtál, szerintem nagyon passzolt a hangulathoz meg ehhez az egészhez.
Köszönöm, hogy olvashattam, és nagyon örülök, hogy volt lehetőségem olvasni a novelláidat! Remélem találkozunk a következő challengeben, és még több ilyen kis csodát olvashatok tőled!^^
Sziaa!
TörlésÚgy örülök, hogy ezt gondolod róla, hogy ilyen kreatív volt és imádtad, annyira jó ezt olvasni, pedig milyen bénácska volt még nyersen a javítások előtt. XD
Én nagyon szeretem a leírásokat, még néha amugy nekem is nehéz elolvasni őket, ilyenkor átírok dolgokat, hogy könnyebb legyen meg minden, hog yélvezhetőbb legyen, igyekszem majd még könnyíteni az elején is, hogy jobban bele lehessen rázódni, de virulok, hogy ilyen hatással vannak rád. ^^
Enem is érdekelnek ezek a témák, annyi féle képpen lehet őket megragadni. Ugye, a végétől függetlenül nekem is szívmelengetős érzésem volt végig, nem a szomorkás, hanem ez a béke feeling.
Nem hallottam még a könyvről, de most felkeltetted az érdeklődésem, amugy olyan jó, hogy minden novellámhoz tudtál kapcsolni egy könyvet vagy filmet, én meg egyiket se ismerem. XD
Igen, mostanában tökre megszerettem a pontosvesszők használatát, sokkal jobban ki lehet fejezni velük a hangsúlyt és furcsa, de szerntem még egy egy mondatba több érzést is visznek, mintha sima vesszőt vagy pontot tennék. Adnak egy légvételnyi hatásszünetet.
Köszönöm, hogy írtál, hogy csatlakoztál hozzánk, biztosan találkozunk a következpben is, gyere az elejétől! :3
Szia! ^^
VálaszTörlésHúú, mindig nagyon szeretem a cím választásaid, de ez különösen megfogott, miután a helyére került a jelentése. Borzasztóan találó lett, nagyon tetszik! :D
Az egész challenge alatt annyira kreatív ötleteid voltak, hogy mindig élvezet volt olvasni, hogy mit látsz bele egy adott dalba és ez most sem volt másképpen. Nagyon szívszorító kis történet volt, de ugyanennyire megnyugtató is valahogy. Nagyon tetszett ez az ötlet az emberi élet és a virágok közötti párhuzammal, hogy Jongin lelkének utolsó darabkája virágot bontott. Kis keserédes novella volt. :D
Hú, hát, nem győzöm hangsúlyozni mennyire szeretem a leírásaidat, sokszor érzem azt, hogy nem is írsz, hanem festesz, ahogyan a szavakkal játszol, borzalmasan örülök, hogy olvashattam tőled a challenge alatt. uwu Még így, hét hónap után se nagyon hiszem el, hogy akkor kezdtél írni, amikor a challenge elindult, haha :D Elképesztő! :D
Köszönöm szépen, hogy olvashattam!♥
Szióó!
TörlésNagyon fontos cím, erre mindig odafigyelek, legalább annyi időt töltök vele, mint a megfelelő kép kiválasztásával. És olyan jó, hogy kiemelitek, akkor megéri a fáradságos munkát. haha
Nem mindig volt célom kreatívkodni, ez is csak úgy nem tudom hogy jutott eszebe, éppen ettem a sdélutáni csokimat és hallgattam a zenét, valahogy így jutott eszembe. XD Keserédes volt, de én inkább azt a nyugodtságot éreztem, amit mondasz.
Egek, ezekre a bókokra már nem tudok mit reagálni, kifogyott a táram, sose tudom mit mondjak, csak hogy köszönöm és olyan jó, hogy így gondolod, meg ennyire szeretted olvasni a novelláimat és a leírásokat. A leírásokat lefestettem, pipa, mostmár csak a többit kell még, hogy én is hasonlóan élő karaktereket tudjak alkotni, mint te. Mert te is festesz, a párbeszédekkel, a szereplőiddel, az érzéseikkel.
(Tényleg akkor kezdtem, magam se hittem még novemberben, hogy x hónap múlva 13+ írás lesz a blogomon. Sőt, azt se, hogy lesz valaha saját blogom. De örülök, hogy így alakult! )
Köszönöm, hogy itt voltál végig, minden körben, remélem, hogy találkozunk a következőben is, kemény magja voltál ennek, ott a helyed a folytatásban is! <3
Szia!
VálaszTörlésJaj, hát Baekhyun, szívem szerelme! (Legyek gonosz és örüljek, hogy nem őt nyírtad ki a novelládban? XD)
Hát nem is tudom mit mondjak most hirtelen. Először azt hittem, hogy a virágról csak emlékek jutottak eszébe. És azt hittem, hogy csak visszautasította, vagy megnősült, nem az , hogy meghal OMG De várj, mit értettél azalatt, hogy neki kell átsegíteni a lelkét? Ez ilyen Goblinos dolog? :D
Viszont nagyon ledöbbentett, hogy a virág Jongin lelkének utolsó földi darabja. Nagyon érdekes elképzelés.
Örülök, hogy megismerhettelek és sok szép novellát olvashattam tőled! Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésHát, lehetsz gonosz, én is szoktam titkon örülni picit, mikor az én biasaimat megkímélik. XD Régebben nekem is szívem szerelme volt Baekhyun, erre emlékezve nem akartam őt kinyírni amúgy se. XD
Igazából jól gondoltad elsőre, valóban emlékek jutottak eszébe a virágról, de azok ugye, amiket Jonginnal élt át. Emlékként jelent meg előtte az is, mikor Jonginnal beszélgetett utoljára. Hát pont azt értem, hogy olyan a szerepe, mint egy halál angyalának, aki azok lelkét továbbsegítni, akiknek meg kell halniuk. Ilyen volt a Goblinban is, kaszás szerepében, de ezt nem onnan merítettem. Baekhyunt ugyanolyan embernek szántam, mint mindenkit, csak egy kis plusz képessége és feladata van, hát ez. És Jonginnál plusz volt, hogy képes volt a lelkének egy darabkáját megtartani és lélek-virágot nevelni belőle, ami végül szépen kivirágzott, Jonginért.
Kösziönöm hogy elolvastad és írtál mindenhez, és örülök én is, hogy itt voltál a challenge-ben, remélem a következőben is részt fogsz venni! ^^