Ajánlott zene: Avril Lavigne - Give you what you like
A tükör, ami valami
oknál fogva egyszer megrepedt, soha nem lesz már tökéletes, bárki nézzen is
bele, sok részre törött önmagát fogja látni. Ezek a szilánkok jelképezik az
énünket, azt, akik vagyunk vagy valaha voltunk. Sokak szerint a magány darabja
a legélesebb, mégis a félelem képes a legmélyebb sebeket ejteni.
– Nemsokára jövök
kincsem, apád a nappaliban lesz. Légy jó! – gyengéden megsimogatta a kislány
feje búbját, és könnyed puszit nyomott a homlokára.
– Oké anya, siess
haza! – Yerim mosolyogva, nagy hévvel integetett a távolodó alak után, majd
becsukta a bejárati ajtót, és halk léptekkel felszaladt a szobájába, hogy a
délután hátralevő részében a babáival játszhasson.
Talán egy óra sem telt
el, amikor meghallotta, hogy az apja szólongatja. Felkelt a szőnyegről, és
átsétált a szülei hálószobájába, ahol édesapját sejtette, de nem látta sehol.
Már épp indult volna, hogy lemenjen a nappaliba, amikor egy kattanással
bezárult mögötte az ajtó.
– Jaj, apa,
megijesztettél! – fordult meg mosolyogva.
– Gyere kicsim,
mutatok neked egy új játékot, ami sokkal izgalmasabb, mint a babáid fésülgetése
– mély, recés hangon ejtette, szinte köpte a szavakat, közben kezével lazított
az öve szorításán.
A férfi korántsem hasonlított arra a jószívű és mindig mosolygós emberre, aki kedves szavakkal megvigasztalta, mikor rosszat álmodott az éjjel, vagy ha az iskolában kicsúfolták. Nagyon rossz érzés kerítette hatalmába apjának furcsa vigyora és sötét, semmi jót nem ígérő szemei láttán. Automatikusan hátrált néhány lépést, míg az ágynak ütközve sarokba nem szorult. A következő percekből már csak azt fogta fel, hogy egy durva kéz leszakítja róla a kedvenc pónis ruháját, és erősen az ágyra löki. Innentől kezdve, hogy kizárja a valóság szörnyű történéseit, csak a fejében lévő hangra figyelt:
A férfi korántsem hasonlított arra a jószívű és mindig mosolygós emberre, aki kedves szavakkal megvigasztalta, mikor rosszat álmodott az éjjel, vagy ha az iskolában kicsúfolták. Nagyon rossz érzés kerítette hatalmába apjának furcsa vigyora és sötét, semmi jót nem ígérő szemei láttán. Automatikusan hátrált néhány lépést, míg az ágynak ütközve sarokba nem szorult. A következő percekből már csak azt fogta fel, hogy egy durva kéz leszakítja róla a kedvenc pónis ruháját, és erősen az ágyra löki. Innentől kezdve, hogy kizárja a valóság szörnyű történéseit, csak a fejében lévő hangra figyelt:
„Apa jó, őt szeretni
kell. Csináld azt, amit mond, és szeretni fog. Legyél jó kislány, és mutasd meg,
hogy megérdemled a figyelmét.”
Lenyomta a hideg
kilincset, és belökte az útját álló fehér ajtót, ami hangosan csapódott vissza a
helyére. A lakásban olyan sűrű, áthatolhatatlan füst és áporodott levegő volt,
hogy látni is alig lehetett, fény is csak halványan, az ablakon keresztül
szűrődött be az esti utcáról. A dohányzóasztalon lévő hamutartóban a félig
leégett cigarettacsikkek még parázslottak, mindenfelé koszos üvegek és üres
chipses zacskók hevertek a földön. A parketta ragadt a kiömlött italoktól,
leginkább az alkoholtól. Néhány lépést tett beljebb, mikor erős karok fonódtak
karcsú dereka köré, majd megborzongott a fülét érő forró, savanyú lehelettől és
a hozzá intézett szavaktól.
– Végre itt vagy.
Már nagyon vártalak – Jiyong mély orgánumán szólt a lány fülébe. Mindig
fennkölt büszkeség töltötte el, amikor látta, milyen reakciókat képes kiváltani
egy nőből. Imádta, hogy az egyébként pille-finom karokon libabőr cikázik, a
nyugodt és kellemes lélegzetvétel szakadozottá válik, a gyönyörűen gömbölyödő
mellkas fel-le emelkedik és a szív dobogása a triplájára gyorsul az egyre
növekvő, iránta vágynak vélt érzéstől.
– Tudod, mit
szeretnék, igaz? – dörmögte Jiyong, és teljesen magához szorította a lányt.
– Igen – Yerim
fojtott hangon bírt csak megszólalni, annyira elkábította az apja közelsége.
Minden tettét a félelem
irányította, gondolataira vastag köd nehezedett, csak a mozdulataira figyelt.
Kezét Jiyong nyakára csúsztatta, így vonva közelebb a borostás arcot. A húsos,
puha ajkak keményen feszültek egymáshoz, a keserédes csók elmélyülve egyre
hevesebbé vált. Ahogy a feszültség magasabb fokra hágott, Yerim elvesztette a
testében felgyülemlett vágy feletti uralmat, így kénytelen volt átadni magát
neki. Minden porcikájával undorodott saját magától.
Alakjuk minden
centiméteren összesimult, testük ösztönösen reagált minden sóvárgó, durva
vehemenciájú érintésre, mely tovább fokozta a darabokra tört lelkek forró
lüktetését, mígnem teljesen eggyé nem olvadtak az univerzum szikrázó
csillagainak sötétségében.
Úr istenem... szó nélkül maradtam. Őszintén szólva köpni-nyelni nem tudok. Ez az érzés egyszerre kényelmetlen, és mégis jó. Egyszóval nagyon is elérte a célját az írásos, és majdhogynem sokkba helyezett.
VálaszTörlésA stílusod rendben van, nincsen túlbonyolítva, amit szeretek, és ott üt ahol kell. Általában nem olvasok E/3-ban, de ez itt egyáltalán nem zavart.
VISZONT. nagybetűvel írtam, de ne ijedj meg:)) Szóval Jiyong gyerekkora óta erőszakolja a lányát... Yerim mégis hogy volt képes beleszeretni vagy legalábbis nagy korában is engedni neki? A végében picit csalódtam. A közepén levő váratlan fordulat után azt vártam volna, hogy a végén is történik valami ilyesmi. Yerim elhiteti az apjával hogy minden rendben, belekezdenek a dologba, aztán BUMM bosszútáll rajta, és váratlanul leszúrja.. vagy valami ilyesmi:))
De egyébként nagyon “tetszett”... hogy is mondjam igazán, nagy hatást ért el nálam ez a novella, úgyhogy mindenképpen azt kell mondanom, igazán jól sikerült!
Azta, hát most én sem tudom, hogy mit mondjak, ahogy olvastam a kommenteket, teljesen elvesztettem minden reakcióképességemet a külvilággal és csak néztem magam elé, tényleg ilyen hatást sikerült kiváltanom ezzel az emberekből? Azta!
TörlésA túlbonyolítás szerintem nem is az én terepem, egyszerű embernek tartom magam, de bevallom, sokáig úgy gondoltam, hogy akkor jó valami, ha az bonyolult és ilyen-olyan kacifántos gondolatokkal van tele és ezért nem is éreztem annyira magaménak az írást, mert nekem nem jönnek ilyenek kisujjból. Azóta már megtalálom az egyszerű, minőségi írásokban is azt a szépséget, amit egy bonyolultabban.
Jogosak a kérdéseid, ezeken én is ugyan úgy elgondolkodtam, miközben írtam. Olyan magyarázatot találtam rá, hogy igen, kislány kora óta erőszaknak volt kitéve, de mivel kicsi, és szeretetre, figyelemre vágyik (itt ez a mai világban is szerintem nagyon jelen van, a gyerekek nem kapnak annyi figyelmet a digitális, rohanó világ miatt, mint szükséges lenne) és ezért elviseli azt, amit az apja akar és tes vele, remélve, hogy jobban szereti majd. És felnőtt korában, épp ezért, mert végig ebben nőtt fel és az volt neki az evidens, hogy a testét adja a szeretetért, ez felnőtt korában is ugyan olyan fontossággal bírt, habár nem gondoltam itt szerelemre, mikor írtam. Inkább az egyszerű szretet, amit egy lány az apukája iránt érezhet. A testi vágyat én nem veszem egy kalap alá a szerelemmel, mert szerintem az egymástól független, így talán érthető, hogy a dolgoktól, amiket művelt az apja vele, hát a teste automatikusan reagál erre vágyat.
Nem titok, megfordult a fejemben az is, hogy lezárhatnám öléssel is, de őszintén, nem akartam kinyírni szegény Jiyongot, hiába ilyen a karaktere és szörnyű, amit tesz. A másik indokom inkább a zene szövegéhez kötődik. Yerim megkapta, amit szeretne, a szeretetet, az apja figyelmét, azt, hogy valaki úgy tekintsen rá, mint nőre, ezért nem ellenkezik és ölni eleve képtelen lett volna.
Remélem azért valamennyire érthető, mit miért gondoltam úgy, ahigy leírtam. :D Nagyon köszönöm a véleményedet, sokat jelent és én sem tudok köpni-nyelni, hogy tényleg képes voltam ilyen hatást kiváltani. Ez durva, de örülök neki nagyon, hogy sikerült. Még egyszer köszönöm! <3
Szia^^
VálaszTörlésHú, hát ez így reggel… Komolyan, alig bírtam lenyelni a narancslevet, amit iszogatok szörnyülködésemben!
A fogalmazás teljesen jó, és itt még az sem zavar, hogy rövid volt, sőt! Itt az zavart volna, ha hosszabb lett volnaXD Szerintem megtaláltad a tökéletes hosszúságot ennek a novellának, amelyben még épp kifejthető a szituáció, de nincs túl ragozva.
Az első mondatok nagyon tetszettek! Az idézet volt valahonnan vagy tőled származik? Mert nekem tökre olyan érzésem van, mintha egy profi író szavai lennének, ami persze nem baj, hisz lehet idézni, de ha tőled van, akkor nagyon ügyes vagy:-)
Úristen, az a baj, hogy annyira bele tudom magam képzelni szerencsétlen kislány helyzetébe. Elmegy az anyukája, akit vár haza, közben babázik, és egyszer csak megjelenik az apja… Már ha lehet apának nevezni az ilyet! Sajnos már akkor tudtam, hogy mire megy ki a játék, amikor a férfi először megszólalt:-(
Amikor ugrottunk az időben, én valamiért azt hittem először, hogy egy másik pasival találkozik, csak az is hasonlóan aberrált, mint az apja, és pont azért vonzódik hozzá, mert ehhez volt hozzászokva.
Amint kiderült, hogy ez mégiscsak az apa, én is azt hittem, hogy meg fogja ölni, de hát nem. Ráadásul valami beteges szerelem-féleséget érezhetett iránta, ami talán még az apja tetténél is felkavaróbb volt. Engem az még jobban megdöbbentett annál, amit az apja csinált vele.
Összességében tényleg nagyon jó lett szerintem, köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!
TörlésElőször is óvatosan a narancslével, nehogy félre nyelj! (és a levet se öntsd ki, az túl finom hozzá :D)
Igen, ennél hosszabbat szerintem nem tudtam volna írni ehhez a történethez, elég nyomasztó volt írni is a témája miatt és még barátkozom az írrással, ezért is éreztem elégnek így.
Örülök, hogy nagyon tetszettek az első mondatok, és megtiszteltetés, hogy azt mondd, olyan, mintha profi író szavai lennének, de nem azok, sajnos én közel sem vagyok még ahhoz, de én írtam őket, igazából ahogy gondolkodtam a történeten, úgy volt egy kép a fejemben és azt fogalmaztam meg nagyjából. Így születet az a pár sor. És köszönöm! ^^
Igen, ez nekem is ilyen, nagyon megérintő, ha olyat olvasok és ténylegesen fáj vagy fel vagyok háborodva a szereplők helyett is. Tényleg borzalmas lehet a valóságban is. Nem, szerintem sem apa az ilyen. inkább szörnyeteg.
Valóban gondoltam rá, hogy másik pasi lesz, akivel találkozik. És mennyire felkavaró lehetett a lány szemszögéből is, hogy így is érzett, közben nem is. Mennyire nehéz lehet ebből kigyógyulni, egyáltalán lehet-e.
Nagyon örülök neki, hogy tetszett, köszönöm, hogy írtál nekem! ^^
Szia!
VálaszTörlésOh, hű, ez volt aztán felkavaró írás. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy ennél tovább tudtam volna olvasni, annyira nyomasztott a hangulata, szóval én is örülök, hogy ez pont annyi, amennyi.
Sosem értettem, hogy hogy lehet valaki annyira beteg, hogy a saját gyerekét kényszerítse arra, hogy szexuális aktust folytasson bele, na de ha ez még meg is marad később is... Agyam eldobom.
Az előttem szólóakhoz hasonlóan én is reménykedtem abban, hogy az apa megszívja és meglakol a tetteiért, ellenben így csak még sokkolóbb, hogy a helyzet egyáltalán nem változott az idő múlásával, hanem a lány még valami fura vonzalom szerű dolgot is elkezdett érezni az apja iránt. Uhh.
Mindenképpen nagy hatást sikerült rám gyakorolnod a soraiddal, szóval szép munka, kíváncsian várom a következő írásodat:)
Szia!
TörlésEgyet értek, én sem tudom megérteni, hogy lehet valaki ilyen a valóságban, és még ennél is szörnyűbb dolgokat képesek művelni. Valójában nem tudom, hogy akivel ez megtörténik életében, hogy tud az apjára ránézni, vagy milyen utána a viszonyuk, mert pont az ellenkezője jutna eszembe, hogy örök életére megutálja és frusztrált az ember, amkor csak szóba jön is, amikor meglátja, még rosszabb is. De kíváncsi voltam erre a végletre is. És nem szerettem volna a lányt se lehúzni olyan szintre, hogy ölnie kelljen, bár másképpen is meeg lehetett volna oldani. De szerintem az semmivel sem lett volna jobb, mint az apja tettei.
Köszönöm a hozzászólásodat, örülök hogy mély benyomást tett rád, remélem a következővel is sikerül hasonló hatásrt elérnem. :)
Szia!
VálaszTörlésElőször is nem akarom elhinni, hogy korábban semmit nem olvastam tőled. Egyszerűen csak nem- (ideje pótolnom!!)
Szóval az a helyzet, hogy borzalmasan tetszett, hogy belenyúltál egy elég nehéz témába; hogy éreztetted, hogy ez nem helyes, és hogy ezzel a főkarakter is tisztában volt az elejétől a végéig. Nem állítottad be feleslegesen romantikusnak - pedig mostanában valamiért divat lett -, ezért pedig borzasztó hálás vagyok.
A helyesírásod nagyon jó, ugyanis nem akadt meg a szemem semmin így első olvasatra, pedig hidd el, hogy ez elég ritka.
Az előttem szólóval ellentétben én még szívesen olvastam volna a történetet; a lélektana miatt mindenképp, de ez már csak a személyes véleményem.
Nagyon köszönöm az élményt! Várom a következő írásaid!^^
Pakkson~
Szia!
TörlésIgazából nem is írtam még szinte semmit, szóval nem sokról maradtál le. :D (Én is igyekszem ótolni! XD)
Huh, legalább 5-ször átolvastam, hogy ne legyen benne hiba, és hála Chingumnak, aki utó-utó ellenőrizte a helyesírásom, sikerült néhány dolgot még kijavítanom, örülök, hogy ha van is benne vlami, nem annyira figyelemfelkeltő.
Tényleg, olyan sokat jelentenek nekem a pozitív visszajelzéseid, hogy alig tudom szavakba önteni. Ugyan ez a történet nem lett hosszabb, a határidő így is nagyon szűkös volt nekem, persze a végére halasztottam mindent, szóval ez most így alakult és nem ígérem hogy sokkal hosszabbakat fogok később írni, de hangulatában
valószínű, hogy hasonlók lesznek, mint ez.
Őszintén, nagyon-nagyon köszönöm azt, hogy elolvastad és szintén örülök, hogy tetszett, amit írtam. Boldoggá tett a véleményed, köszönöm! ^^
Szia!
VálaszTörlésElőször nagyon meglepődtem, hogy ehhez a dalhoz ezt a témát kapcsoltad, de kíváncsian vártam, hogy mit hozol majd ki belőle.
Jól megteremtetted az érintett téma nyomasztó s egyben visszataszító légkörét, és külön tetszett, hogy ezt az atmoszférát időnként visszaerősítetted egy-egy erőteljes kifejezés bevonásával. Ilyenek voltak például:köpte a szavakat, áthatolhatatlan füst, áporodott levegő, savanyú lehelet.
Sok helyen nagyon ügyesen játszottál a szavak erejével, talán még többet is el tudtam volna képzelni ezekből, de így is nagyon tetszett ez a fajta tudatos írás. A kedvenc részem az volt, mikor leírtad, hogy milyen hatást váltott ki a lányból a férfi. Az apró részleteket nagyon jól megragadtad, azokat a finomságokat, amiket az átlag ember lehet észre se venne. Gratulálok! :) Azt gondolom, nagyon megkapóra sikeredett.
Kicsit sajnáltam, hogy ezt a témát nem egy hosszabb írás kereteiben dolgoztad fel, mert azt gondolom, hogy ennek nagyon mély lélektana van, amiből te meg is jelenítetted azt, hogy a lány önutálattal tekint magára, s bár helyteleníti a dolgot, mégis megszokottá vált számára ez a helyzet. Beletörődéssel kezeli. Ez sajnos nagyon életszerű, hiszen gyakran találkozni ezzel a jelenséggel a családon belüli erőszak ezen formáját megélt személyek körében.
Összességében ez egy nagyon erős témát feldolgozó, tudatosan felépített iromány volt, ami megrendítő erővel hatott az olvasóra.
Egyetlen negatívumként azt említeném, hogy picit úgy éreztem, hogy el lett sietve, de ez így is egy jól sikerült kis novellára sikeredett.
Köszönöm szépen, hogy olvashattam! ^^
Kíváncsian várom a további írásaidat!
HH.
Szia!
TörlésA dalt hallgatva végig nekem is nyomasztó hangulatom volt, eltekintve attól, hogy egyébként szép dal. Ezt a hangulatot is próbáltam megteremteni, amit belőlem kiváltott zene. Mit tehetnék, szeretem a mellékneveket és a környezeti leírásokat, köszönöm! :)
Szerintem ennél hosszabbat most nem tudtam volna írni, legalábbis bizts nem lett volna kész, de alóban jobban is ki lehetett volna fejtenem. Itt kapcsolódnék ahhoz, hogy szerinted el lett sietve, hát ezzel egyet tudok éteni. Ez a része tényéeg igaz, nem örülök neki, hogy ennyire a határidő végére hagytam a megrását, bár előbb elkezdtem, de csak folyton visszatöröltem, mert semmi sem tetszett. Ebből tanulva a következő körre próbálom jobban összeszedni a gondolataimat és jobban kidolgozni a novellát.
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad és hagytál nekem megjegyzést, remélem a következő irományom is jól, jobban fog sikerülni. ^^
Azta paszta.
VálaszTörlésHát... most nem nagyon tudok hirtelen mit írni. Ez nekem kicsit durva volt, elvégre nem nagyon szeretem az ilyeneket. És talán sosem olvastam ilyesmit ><` (a szűzies lelkem... ja mi?)
Nos. Az első három mondatodba szerelmes vagyok. Apám, ilyen jól megfogalmazni valamit. És az a durva, hogy tényleg így van...
Érezni lehetett Yerim-en a fájdalmat, azt az érzést, ahogy ő viszonyul ehhez az egészhet. Lehengerlő volt.
A rövidsége kicsit zavar, mert hiába fura nekem, olvastam volna tovább ><`
Igazábol nem tudok most mást összeszedni ne haragudj. A hatása alatt vagyok meg.
Atina
Hidd el, ezek az őszinte, és elsőre jövö szavak ugyan annyira sokat érnek és jelentenek nekem, mintha 1000 szóval fejtetted ki volna a véleményedet.
TörlésNagyon köszönöm, hogy írtál nekem, és újra meghökkenek, milyen hatást vált ki az olvasóban az egyszerű, rövid kis írásom. Igazából ezzel is jól megszenvedtem, nehezen állt össze, így én kicsit örülök neki, hogy nem lett hosszabb, még nem vagyok annyira gyakorlott benne. De igyekszem :D
Igen, én is így gondolom, igazából az első mondatok egymásból fűződtek, miközben írtam az a kép volt előttem, hogy Yerim egy törött darabokból álló tükörrel szemben áll, belenéz és azon keresztül látja a kis darabokban magát, de mindegyikben kicsit máshogy. Az érzelmei és önmaga darabjait külön külön. Így ezt a képet próbáltam leírni.
Köszönöm szépen mégegyszer, hogy írtál!!
Szia!
VálaszTörlésHát mit mondjak... Kezdem a könnyebb részével. Nagyon szépen fogalmaztál, gördülékeny volt, szépek voltak a hasonlatok, tételmondatot is tálaltam : "a magány darabja a legélesebb". Dőlt betűs részt és a jelent is jól elkülönítetted. Na, de. A témaválasztásod kiverte nálam a biztosítékot. Mert szerintem az a családon belüli erőszak- mert valljuk be, attól hogy egy kisgyerek nem tudja felfogni konkrétan a dolgokat, attól még az- undorító. Nagyon jól ábrázoltad, hogy egy kisgyerek nem biztos hogy tudja, hogy amit vele tesznek, az rossz. Azt hiszi, hogy normális, vagy legalábbis így tudja csak a szeretet megkapni. Az, hogy így nőjjön fel egy gyerek, senki ne tudjon róla semmit és az apa megússza, egyszerűen undorító. Felfordul a gyomrom ettől a szituációtól. Annyi kötekedni valóm lenne, hogy mikor írtad , hogy a lányban vágy ébredt és emiatt utálja magát, nem hiteles. Vagyis szerintem így szeretni és imádni valakit, aki rosszat tesz vele, nem lehet teljes szívből. Mert ahogy telik az idő, rájön, hogy amit vele tesznek az büntetendő és nem hiszem, hogy teljes lélekkel áttudja magát adni egy olyan embernek, aki voltaképpen összezúzta a saját tükrét.
Szóval le a kalappal, hogy ezt gyomorral megtudtad írni és eltudtad érni, hogy undorodjak az ilyen kapcsolatoktól.
Örülök, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésElsőzör is köszönöm, hogy írtál nekem véleményt és kiemelted a pozitív részeit is az írásomnak.
A nehezebb részére reflektálva, igen, szerintem is undorító a helyzet, maga az egész téma borzalmas, ezt gyermekkorban tényleg nem lehet felfogni. Ami azt illeti, a jelenben játszódó rész mögé beleképzeltem a saját kis miértjeit a lánynak, hogy mi oka is lehet ezt tenni, de ezt nem írtam le. Valóban, nem tudom, hogy van-e precedens erre az esetre, hogy valaki ilyen múltal tud szeretettel gondolni az őt bántalmazó családtagjára, de hála Istennek ez csak egy történet. A hátterében annyi minden állhat, lehet, hogy a lányt kényszeríti az apja, vagy bármi más, ami miatt meg kell tennie, hogy eltűri és még mosolyog is hozzá, miközben belülről mardossa az undor. Miközben írtam, hasonlókat képzeltem a háttérbe, ezért talán más is az én szemszögemből nézve, mint kívülről olvasva.
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményt is hagytál! ^^
Szia! :-)
VálaszTörlésNe haragudj, hogy csak most írok neked!!! Már elolvastam - egy párszor - az írásodat, de nagyon a hatása alatt voltam. Illetve szétszórt is vagyok, így csak most sikerült eljutnom oda, hogy írjak is. ^^" Elnézést!
Nagyon érzékeny témához nyúltál. Igaz, a játékban mindannyian kemény dolgokat boncolgattunk, ez a zene ezt hozta ki belőlünk. De a Te írásod ebből a szempontból a legmélyebb.
Először én is ehhez a témához akartam nyúlni, el is kezdtem, de elvetettem. És mennyire jól tettem! Annyira örülök, hogy Te alkottad ezt meg és így alkottad meg! Köszönöm!
Előttem már sokan leírták azt, amit én is gondolok. Szörnyű és undorító ez a téma. Végig forgott a gyomrom. És nagyon meg akartam verni Jiyoungot! >.<
Jól ábrázoltad, hogy a kislány fiatal korában hogyan reagált az abúzusra és hogyan lett sajnos az élete része. Örülök, hogy nem csak a korai időszakot mutattad be, hanem azt is, hogy mi lett belőle.
Nagyon durva. Totál letaglózva állok az írás előtt. Én is úgy vagyok vele, hogy ez megfelelő hosszúságú volt. Én nagyon aberrált tudok lenni... de ez még nekem is sok. Nem tudtam volna tovább olvasni. Biztos, hogy hánytam volna. Ez így volt kerek.
Huh, hát nem tudom, mit írhatnék. Volt pár felkavaró írás ebben a körben, de számomra a Tiéd az, ami a leginkább elgondolkoztatott és ilyen szinten megérintett.
Ne haragudj, hogy nem tudok összeszedettebb véleményt írni, de... de erre most ennyi futotta. Ez egy kemény téma. Én még kicsi vagyok hozzá.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megírtad! Sokat tettél ezzel a magyar ficikhez, a játékhoz és személy szerint hozzám is! Köszönöm!
Kíváncsian várom a többi írásodat is! ♡
Nagy tisztelettel és szeretettel:
KD
Szia!
TörlésSemmi gond, nagyon örülök annak, hogy írtál nekem! Őszintén én is ma írtam meg az utolsó kommentet az egyik történethez, így eleve nem is lenne jogom felróni neked, de miért is tenném, boldoggá tettél a hozzászólásoddal!
Megleptél, amikor azt mondtad, szerinted ez lett az összes közül a legmélyebb.. én egyáltalán nem így éreztem, sőt, igazából mindegyik ficit jobbnak éreztem az enyémnél, mert még igencsak kezdő vagyok és elég kritikusan állok mindenhez, amit kiadok a kezeim közül. Jól esik, hogy Te így láttad és meg tudtalak vele érinteni, hatással lennni Rád.
Tényleg nehéz téma, sokat kerülgetjük, nem beszélünk róla, valahogy mindig elhallgatjuk a tabu témákat, de attól még valós probléma és néha beszélni kell róluk, szerintem. Igen, legszívesebben én is megvertem volna, de mindenképpen csukott szemmel, mert ha megláttam volna az arcát, tuti nem sikerült volna. :D
Őszintén örüök, hogy nem írtam hosszabbra, nem akartam volna, hogy rosszul legyél tőle, remélem annyira nem háborog már a gyomrod! ><
Teljesen meg vagyok elégedve a hozzászólásoddal, ne aggódj, mindent értettem és nagyon hálás vagyok azért, amiért írtál nekem éskifejtetted az érzéseidet!
Én érzem magam megtisztelve, úgy érzem, fel kell nekem is nőnöm a szavaidhoz. Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen mégegyszer, hogy írtál nekem! <3
Viszont tisztelettel és szeretetettel:
Vivi ^^
Itt vagyok:D
VálaszTörlésBevallom, még most sem tudom mit írhatnék neked, hiszen én tudom, hogy min mentél keresztül miközben írtad, ott voltam az előkészületnél, meg a végénél is. Büszke vagyok Rád, hogy befejezted, és habár nem rendelkezel semmilyen tapasztalattal, mégis a kör legerősebb novelláját írtad. Nem azért mondom, mert barátok vagyunk, hanem mert tényleg így gondolom, és ha nem ismernélek akkor is így gondolnám.
Egyébként meglep, hogy ilyen jól írsz. Mondtam is neked, hogy az első bekezdés robbant, és igazából nekem el kellett olvasnom még egyszer, hogy felfogjam a jelentését, ami egyáltalán nem baj az én szememben. Szeretem azt az írást, ami tanít, ami meg fogn amire emlékezni fogok.
Rutinos írókat szégyenítesz meg a fogalmazásoddal és szókincseddel, és nekem ez is olyan volt, mintha kisujjból kiráztad volna, közbe meg tudom mennyit szenvedtél vele. Igazi harcos vagy, és remélem az is maradsz, mert tudod, hogy utálok várakozni:D A te novelláid pedig nagyon szívesen olvasnám, illetve segítenék benne, hogy még jobb legyen.
Lehet, hogy az én véleményem a legrövidebb, de én vagyok rád a legbüszkébb! 💜
Köszönöm 💜
TörlésSzia!
VálaszTörlésAhogy látom a többiek már mindent leírtak előttem, szóval azt hiszem nem lesz egy hosszú komment. Igazából örülök, hogy ilyen rövid megfogalmazással rukkoltál elő, mert többet nem bírtam volna gyomorral. Sajnálom. Ez nem feléd, hanem inkább a téma felé irányul. Tipikusan olyan téma, aminek alapból a közelébe sem mennék. Hogy miért, az már az én élettapasztalataim "titkai".
Egyébként az írástechnikád tetszett, szépen fogalmaztál, nem túl nyersen, de mégsem túlszépítve, olyan egyszerűen, és könnyen olvashatóan. A szóhasználatodnál sem láttam hibát, nem voltak szóismétlések, vagy környezetidegen szavak, amik megakasztottak volna az olvasásban.
Örülök, hogy olvashattam, de remélem legközelebb egy kicsit kellemesebb témában olvashatok tőled.
-MinBekka♠
Szia!
TörlésBocsi, hogy későn válaszolok, csak most láttam, hogy írtál ide. ><
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál pozitívumokat annak ellenére, hogy nem esett jól ilyet olvasnod a titkok miatt... :(
Köszönöm a meglátásaidat és hogy írtál nekem!
AZT A KURVA EGET! WHAT THE ACTUAL FUCK!
VálaszTörlésEzt a történeted már akkor el akartam olvasni, amikor láttam meg az első körben hogy Jiyong. A kezdeti izgatottsagom annál a pontnál megszűnt hogy az apja szoba hozta az izgalmasabb játékot. Nagyon durva és nehezen emészthető témát dolgoztál fel, és szörnyen érzem magam. Pláne, hogy azt hittem majd Jiji jön és majd segít a lanynak feldolgozni a történteket, és ő lesz az aki újra megtanítja a lányt az intim érintesek szépségeire. Ehhez képest Jiyong a legundorítóbb szerepet kapta, amit egy ember kaphat TT szegény lelkem!
Szerintem jól tetted, hogy azt mutattad be ami a valóság, hogy egy gyerek ha ezen megy keresztül igenis ezt látja majd normálisnak, természetesnek... persze nem mindenkivel így van, de egy nagy fordulat ahol bántja vagy nem tudom mit tesz az apjával nem lett volna ennyire hiteles szerintem.
Szó szerint lesokkoltal! Tudom, hogy most az aktuális kor írásait kene olvasnom - de már elhatároztam, hogy mindent ami a blogokon van elolvadok -, és oda kommentelnem, muszáj volt neked itt is kommentet hagynom. Azért is mert az ember ritkán ír ilyen nehéz témával ilyen jól és az embernek jól esik a megerősítés, na meg azért is mert az első bekezdés nagyon ott van! Főleg az utolsó mondata “Sokak szerint a magány darabja a legélesebb, mégis a félelem képes a legmélyebb sebeket ejteni.” 👏🏼👏🏼👏🏼 <— ezek itt tapsoló emojik, ha nem latszodnanak x’D
Le a kalappal! Pláne, hogy tényleg nem régtől írsz, hát beszabehu!
Nagyon örülök neki, hogy annak ellenére, hogy az első kört skippelted, mégis elolvastad és még írtál is nekem, hát nagyon köszönöm!!!
TörlésÉs sajnálom, sorry, mianhae, excuse moi és még ezer nyelven, hogy ilyen helyzetbe ényszerítettem szegényt... ;;;;;
Örülök, hogy így látod, igazából ha gondoltam is rá, hogy valami pozitívabb kimenetele legyen, ami ugye mégse lett, azt nem akartam, hogy túl idillikus, happy legyen, mégha olyan szempontból is, hogy a lány csettintésre elfelejti az egészet... Mert szerintem ez nem így van, mégha nem ilyen durva szituációban is, de ami rgen történt, akármilyen is, az erősen hatással van a jelen és a jövőbeli cselekedeteinkre, gondolatainkra.
Igazad van, tényleg nagyon jól esik a megerősítés, bármilyen hozzászólás, vélemény, a tudat, hogy valaki elolvasta és fordított rá pár percet, hogy a véleményét is leírja róla.. Nayon sokat jelent minden egyes vélemény, akár három szó vagy fél oldal.. Az igazán kifejtősökből lehet épülni, a rövidebbek pedig erőt adnak és bíztatak.
Tetszik a hozzáállásod, respect tényleg, hogy mindenkiéhez szeretnél írni, mindent elolvasni, mert tényleg, hogy haladunk előre, mintha úgy lenne egyre kevesebb a motiváció az emberekben.. Örlök, hogy te megtartod ezt és remélem így folytatod!
Köszönöm ;;; igazából nagyon mélyre kellet süllyednem magamban vagy hogy is mondjam, amikor az elejét írtam, mert pesze össze vissza írtam a részeit, közepe, vége, eleje, megint a vége.. XD Sokat segített benne, hogy kellően depis hangulaba kerültem a zene hatására és mellé írás és gondolkodás közben ilyen deepmind izé dallamokat hallgattam. XDD Nem tudom, miért, lehe ilyen fura beállítottságú vagyok, de a hasonló angstos dolgokat sokkal jobban meg tudom fogalmazni és beleélni magam, mint egy-egy romantikusabb, még ha fluffon is gondolkozom az is ilyen kettős. xD Na mindegy, nem vagyok egy egyszerű eset. 😂
Rendesen nevettem, a beszabehu részen, hát köszönöm szépen nagyon, hogy leírtad a gondolataidat, tényleg baromi jól esett minden!!