Ajánlott
zene: Jin - Awake
Vajon
emlékeznek? Akkor úgy gondoltuk, minden együtt töltött pillanat a legszebb.
Hova tűntetek?
Magamra
maradtam a sötétség végeláthatatlan folyosóján, ahol a kiutat keresve
bolyongtam, miközben a körülöttem lévő falak elmosódtak a reménytelenség mély fájdalmában.
A valósággá vált rémálom vaskarmokkal sebzett meg minden alkalommal, amikor
kinyitottam a szememet. A démonjaitok elleni küzdelemben veszítettétek el saját
magatokat, én pedig mindent, amit valaha szerettem. Nem volt más választásom.
Tudom,
nincs hová bújnom, hiába is próbálnék elrejtőzni, ahol világosság van, ott
sötétség is lesz, ezért árnyékba burkolództam, hogy nektek fényt adhassak.
Küzdeni akartam ellene, veletek maradni, és elfutni, de nem engedett el.
Magamnak hazudtam azzal, hogy a boldogság pillanatnyi érzésébe kapaszkodva
elhittem, minden olyan lesz, mint régen. A döntésnek ára van, némelyik azonban
súlyosabb következménnyel jár, mint azt gondolnánk. Az enyém végzetes volt, de
ez volt az egyetlen esélyem, hogy titeket visszahozzalak.
Az,
hogy biztonságban tudhatlak benneteket, mindennél többet jelent nekem. Boldog
vagyok.
Önfeledt
érzéseim egy perc alatt párologtak el, ahogy az idő vaskereke tovább forgott,
engem is magába szippantva, még a szélben táncoló virágszirmoknál is gyorsabban
repült el felettem. Az utolsó, féltve szorongatott pillanat hirtelen csúszott
ki az ujjaim közül, hogy a lángok közé esve legyen semmivé. Az engem körbeölelő
mindenség lassan hullott darabjaira, először csak megrepedt, mint a tojáshéj,
amikor a fióka élete első perceiben a saját erejét próbára téve kikel, hogy
elrepüljön.
Talán
már akkor sem érinthetném meg az eget, ha szárnyaim lennének, mint a
madaraknak. De nem sírok, elfogadtam, hogy ez a végzetem és soha többet nem
fogom arcomon érezni a nap langyosan simogató sugarait, mert nem fogok
felébredni. Két világ között ragadtam, az éj és a nappal birodalmának örök
fogságában, ahol nincs más, csak üres feketeség; mert a hajnal a napfelkelte
előtt a legsötétebb.
_____________________________________________
Üdv! ^^
Ez a rövidke kis
iromány életem első komolyabb próbálkozása ezen a területen, a fanfictionok
világában.
Még 2018. végén
indult a Facebook-os csoportban egy Music Challenge, ahol Seokjin száma volt az
éppen aktuális. Nagyon közel áll hozzám ez a zene, szeretem minden dallamát.
Nagyon sokat
támogatott legkedvencebb Chingum (VLING VLING ✨), hogy írjak róla,
ha fel is adtam volna, akkor is noszogatott, hogy csináljam. Nélküle talán sose
írtam volna le a zene által, bennem megfogalmazódott gondolatokat. Különben ez
a blog sem lenne.
Hálás vagyok
elsősorban Neked, hogy azóta is mellettem állsz és lökdösöl előre néha
finomabban, néha durvábban, de hatásosan.
És köszönöm
mindazoknak, akik idáig elértek, elolvasták az első bejegyzésemet és esetleg
kommentet is hagynak. Sokat jelent minden bátorító szó és építő hozzászólás,
hogy tudjak fejlődni az írásban! 💜
Vivienne
Sziaaa!
VálaszTörlésMostmár úgy döntöttem hogy akkor legyen teljes a kor és ide is írok kommentet.
Durva, hogy ez az első komoly irasod, mert meg így is jobb mint akármi, amit én kiadtam már a kezeim közül :’D #beconfident Annál meg pláne amit én írtam először, hát katasztrófa volt, bar ne emlékeznek rá XD
Jajj azok a fránya döntések... a napokban ismét sikerült megtapasztalnom hogy egy döntés mennyire tökéletessé teheti az életed és aztán egy másik pedig egy pillanat alatt lerombolja azt... és a boldogság amit éreztem pár napig az egy egy perces telefonhívás után semmibe vesz, azért mert én úgy döntöttem hogy igazat mondok egy hülye papíron arról, hogy migrenes voltam. Milyen jó is őszintének lenni! Na mindegy, itt most nem ez a lényeg. Hanem, hogy a döntések mennyire fontosak és mennyire igazat írtál.
“ ezért árnyékba burkolóztam, hogy nektek fényt adhassak” nem tudom hallgatsz-e B.A.P-t, de van egy zenéjük a Pray, ahol YongGuk mondja hogy “adj nekem erőt, hogy én is adhassak” na neked ez a mondatod is ugyan azt az érzést kelti. Önzetlenség. Ez a teljes önzetlenség, de tényleg, amikor inkább felaldozod magad, vagy azért kérsz valamit hogy a másiknak jobb legyen. Szépen megfogalmaztad ezzel Jin szeretetet és odaadását.
A létezésnel és a halálnal, sőt szerintem mindennel rosszabb az, hogyha az ember a semmiben ragad... Úgyhogy sajnalom Jint, persze valahol boldog, mert akikkel törődik azok boldogok, mégis... ez annyira keserédes.
Egyébként én ezt a novellad már akkor elolvastam amikor kitetted. Viszont lusta dog vagyok, de most úgy éreztem mégis itt kell hagynom egy hozzászólást, mert megerdemled, plusz így minden kitett irasodhoz van komment, yay!
Örülök neki, hogy elkezdtel írni!
Hogy lehetsz ennyire aranyos ;;; Itt nevettem kínomban, olyan jól esik minden szavad, könnyem kicsordul. Durva, hogy így gondolod, nagyon meglepő is, amikor olvasok másoktól, egyre lejjebb süllyedek a székben, hol vagyok én ehhez képest, hát, ha tudnád ez a néhány mondat mennyi időbe telt, míg leírtam és befejetem. XD Már nem is emlékszem pontosan, de gyalázatosan sokba.. És nincs igazad, kamuzol, nem olvastam még minden írásodat, de olyan ötelteid vannak és úgy valósítod meg őket, hogy csak néztem múltkor is. Szóval #beconfident!!!
TörlésTudom, mire gondolsz, akárcsak arról is van szó, melyik iskolát válaszja az ember, vagy melyik úton megy a munkába, megveszi-e az xy dolgot, vagy akár csak leírja-e azt, amit gondol.. Apró döntásek, heéyzetek, amig nagyn komolyan befoláysolhatják a következő pillanatot és csak utólag látjuk a hasznát vagy éppen a kárát.. De változtatni már nem lehet, legjobb esetben is csak javítani. Aztán van, hogy azt sem.. És örülök, hogy adódott alkalmam elmondani Neked, hogy szerintem nagyon értékes vagy, még ha furán is hangzik, hiszen tényleg nem igazán ismerjük egymást, de ne szomorkodj sokáig a dolog fölött, nagyon sok lehetőség van előtted és ugyan ebben most visszautasítottak, de szerintem biztos meg volt az oka, hogy miért. És jól tetted, hogy az igazat leírtad, mert mindig abból van a baj, ha alaki elhalgatja azt. Ha mégse így cselekedtél volna, később derül ki és baj lehetett volna. És ha kiszomorkodtad magad, akkor fel a fejjel és hajrá előre!!
Huh, egyik kedvenc zeném tőlük. ;; Szerintem nagyon kevés ember van, aki tényleg képes a teljes önzetlenségre. De őket valahgy sosem emelik ki vagy becsülik meg őket. És én is sajnálom Jint, de ennek így kellett lennie... :(
Minden fel nem rótt bűnöd meg van bocsátva a kedves szavaiddal, háás vagyok, hogy ide is írtál nekem, ráadásul ilyen hosszan! Köszönöm szépen a szavaidat, sokat jelentenek! <3